Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

XV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1896. szeptember 27. 39. szán). JlL JIL Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. ií is gasdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. HVCegj elem-ils: minden -v-asárnap. in A király vármegyénkben. Másodszor éri egy évtized lefolyása alatt vármegyénket az a ritka szerencse, hogy az őszi hadgyakorlatok alkalmával felséges Urunknak, királyunknak, vármegyénk területén jobbágyi hódolatunkat kifejezhetjük. Mindkét alkalommal, úgy 1887-ben, mint az idén, a hadgyakorlatok főintézőinek székhelye a Muraköz gyöngye, Csáktornya volt s ő Felsége tartózkodási helyéül a Csáktornya közvetlen közelében levő Zala-Ujvár kastélya szolgált, amelyet tulajdonosa, gróf Festetits Jenő, a ritka ünnep alkalmából fejedelmileg rendezett be. Csáktornya városában f. hó 20-án óriási sürgés volt. A hátakon lobogtak a háromszínű zászlók; sok ház virágfüzérrel, drapériával volt feldíszítve. A vassuttól a városba vezető uton állt a vármegye által készíttetett csinos diadalkapú, a vasút felőli részen „Zalavármegye hódolata Apostoli Királyának", mig a város részéről „Áldás kisérje szeretett Királyunkat" felÍrással. A járásbeli községek lakói zászlósán jelentek meg, a vasúti indóháztól a városig vezető közúton sorfalat képezve. A város összes iskoláinak növendékei tanítóik vezetése alatt az elemi iskola környékén képeztek sorfalat. Dél tájban kezdettek gyülekezni a küldöttségi tagok a pályaudvarnál, melyet a déli vasút társaság ízlésesen feldíszített; gyönyörű volt a váróteremmé átalakított kijárat bordó selyem falazattal, mig tetején rózsaszín selyemmel, benn délszaki növények, diszes garnitúra; a sínpártól a teremig terjedő, a küldöttségi tagok részére elkerített nagy térségen értékes szőnyegek. A rendet a városi polgárság s az iparos ifjakból alakult rendező bizottság, a tűzoltó csapat s a kirendelt csendőrség tartotta fenn. A közönség részéről csak belépő jegyekkel lehetett a peronra menni V2l-ig. Félegyre a küldöttségi tagok mind együtt voltak. A küldöttségben részt vettek dr. gróf Jankovich László főispán,, Csertán Károly alispán, Festetits Tassilló és Zichy Ágost grófok, Hajós Mihály, dr. Hajós Kálmán, Fábiánics Károly, Simor János, Kolbenschlag Béla, Smodits Viktor, Hertelendy Béla, Plihál Ferenc, Dervarics Ákos, gelsei Gutmann Vilmos, Vrantsics Károly. Zalán Lipót János mind diszmagyarban, Botfy Lajos, Czukelter Lajos, Gadó Mátyás, Lányi Kálmán, Margitai József, dr. Mangin Károly, Péller Pál murakereszturi apát, dr. Ruzsicska Kálmán, Szilágyi Gyula, Tóth László, Tóth István, dr. Tuboly Gyula, Ziegler Kálmán, Vargha János, stb. törvényhatósági bizottsági tagok; továbbá Opris pécsi posta- és távirdaigazgató szintén diszmagyarban; a küldöttségi tagok közé sorakozott a fridaui ós polstraui A „Zalamegye" tárcája. Mokány Bérezi Viselt Dolgai. Dombszögi és bugaci Mokány Bérezi, közéletünknek ugy mondhatni ez egyik legkedveltebb alakja, e cim alatt „Az én viselt dolgaim" külön kötettel áll ki „piacra", vagy a „gyöpre", ahogy jobban tetszik, vagy magyarosabban hangzik; tehát semmiképen sem a „porondra". A külön kötet egyedüli és főhőse természetesen ő, a nömös Bertalany ur, kizárólag ő, aminthogy ennél különb tárgyat nem is találhatott volna, de nem is keresett. Hasonlókép vélekedik a magyar közönség is, mely Mokány ur szereplését olyan élénk figyelemmel ós tagadhatlan szeretettel kiséri a Borszem Jankó ban, már meglehetős számú évek óta. Megnyilatkozásai a politikáról, művészetről, társadalomról, közéletünk minden nevezete sebb mozzanatáról; sajátos fölfogása, mely lehet nyers, de mindig jóízű, vidám és mindenekfölött magyar; gyöngéd hajlandósága, melyek azért erővel teljesek, a kutya, a ló, no meg az asszony, de különösen a kártya iránt — az olvasó közönség legélénkebb figyelmét bírják. Nagyon természetes, hogy igy ez a kötet, melyben születésétől fogva java életkoráig együtt van hű tüköré képben, mert saját elbeszélésében, a derék Bertalany ur egész eddigi élete: rendkivül nagy és rokonszenves érdeklődésre számithat a magyar olvasó közönségben. Es erre az érdeklődésre joggal számit az alak megteremtője, élményeinek hűséges krónikása is, aki tudva levőleg nem más, mint Porzó, avagy a Borszem Jankó szerkesztője, igaz nevén Agai Adolf. És számítása nem arra vonatkozik, hogy nagyon olvasott, nagyon kapós, plébános, mint a máltai német lovagrend tagjai, valamint Panajoth csendőr alezredes és Nagy Gyula csendőr százados, szárnyparancsnok. Pont 1

XA órakor berobogott a hét kocsiból álló külön udvari vonat s a közönség lelkes éljenzése közt lépett ki az egyik szalonkocsiból Őfelsége, Ottó főherceg kíséretében. Dr.„gróf Jankovieh László főispán, a küldöttség vezetője, 0 felségéhez a következő beszédet intézte : Császári és apostoli királyi Felség! Legkegyelmesebb urunk! Zalavármegye közönsége és törvényhatósága örömmel ragadta meg azt az alkalmat, hogy a mikor felséged vármegyénket ez évben, midőn Magyarország állami fennállásinak ezredévi ünnepét üli, föhaduri jogait gyakorlandó, legmagasabb megjelenésével kitüntetni méltóztatik, legmélyebb és hagyományos hódolatát felséged előtt kifejezhesse, örömünneppé emelvén e napot, mely vármegyénk lakói és felséged hűséges alattvalói előtt feledhetetlen fog maradni. Engedje a Mindenható, hogy felséged szereteti hazánk népének legforróbb óhaja és imája szerint a legmagasabb korig boldogan éljen! Éljen! Éljen! 0 Felsége következőleg kegyeskedett válaszolni: „Örömmel jöttem ismét Zalavármegyébe s fokozni fogja örömömet, ha a hadgyakorlatok alkalmából összpontositott csapatok ezen vármegye derék lakosságánál — a mint nem kétlem — ezúttal is szives fogadtatásra találnak." Ezután következett a hatóságok megjelent képviselőinek a bemutatása. Ő Felsége Csertán Károly alispánt, gróf Festetits Tassillót, gróf Zichy Ágostot, Kolbenschlag Béla főszolgabírót, Vrantsits Károly városbirót, Fábiánics Károly, Dervarics Ákos földbirtokosokat, Opris posta- és távirda igazgatót, dr. Hajós Kálmán ügyvédet, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelőt, a máltai lovagrendhez tartozó két plébánost, Panojoth csendőr alezredest, Nagy Gyula csendórszázadost stb. megszólítással tüntette ki s azután a közönség viharos éljenzése között Ottó főherceggel együtt kocsiba szállt. Az első kocsiban a járási főszolgabíró ment, a másodikban a főispán és alispán, a harmadikban a király Ottó főherceggel, ezután következtek Ő felsége kísérletét képezett vezérkari tisztek, majd a küldöttségi tagok. Az egész útvonalon, amerre 0 felsége vonult, viharos, szűnni nem akaró örömkiáltások hangzottak. A zala-ujvári kastélyhoz vezető uton () felsége az új Ferenc József lovassági laktanya előtt — melyre Ja vármegye főispánja tette figyelmessé — megállott s a kocsiról leszállva, megtekintette az uj kaszárnyát. Itt a főispán 0 felségének bemutatta Hirschel Edét, a kaszárnyaépítő vállalkozót, akinek kalauzolása mellett megtekintette az építkezést, amely tetszését teljes mértékben megnyerte. A kaszárnya megtekintésének befejeztével az alispán megköszönte, hogy Ő felsége kegyes volt a kaszárnyát megtekinteni, mire a király igy válaszolt: „ Én köszönöm, hogy a kaszárnyára figyelmeztettek ; mert a szép épület valóban érdemes a megtekintésre." Ezután a király kocsira ülve, folytatta útját és délután 2 órakor ért a kastély elé, ahol József főherceg báró Fejérváry hovédelmi miniszter, a tábornokok, a gyakorlati intézőség, a főhadiszállás többi tagjai és a gyakorlatban résztvevők foglaltak állást. 0 Felsége első sorban József főherceget üdvözölte, megszólította az összes tábornokokat, azután a kastélyba ment, amelynek küszöbén gróf Festetits Jenő fogadta a királyt, aki kezet nyújtott neki. 0 felsége szeptember 20., 21., 22. és 23-ikán volt vármegyénk területén ; idejének legnagyobb részét a had gyakorlatok vették igénybe; naponként a zala-ujvári kastély parkjában felállított nagy sátortáborban ebédet adott, amelyen a katonai hatóságokon kivül hivatalosak voltak a polgári hatóságok fejei is. 0 Felsége f. hó 23-án délután 2V2 órakor kegyesen elbúcsúzott gróf Festetics Jenőtől, továbbá a gyakorlati főintézőktől és a hadgyakorlatok vendégeitől s Ottó főherceggel a pályaházhoz hajtatott. Az egész útvonalon lelkesen éljenezték. A pályaháznál 0 felségére várakoztak dr. gróf Jankovieh László főispán, Csertán Károly alispán, Kolbenschlag Béla főszolgabíró, Tóth László nagy-kanizsai törvényszéki elnök, Opris posta- és távirdaigazgató s nagy számú közönség. Az állomás bejáratánál dr. gróf Jankovieh László főispán fogadta, kinek üdvözlő szavaira a következőket válaszolta: Szívesen köszönöm a fogadtatást. Megvoltam elégedve a renddel. Azután a várótermen át a perronra ment, ahol kezet fogott báró Fejérváry honvédelmi miniszterrel, dr. gróf Jankovieh főispánnal, Csertán Károly alispánnal s barátságosan köszöntve a közvetlen közelébe jutott közönséget, felszállt a készen levő udvari vonatra s pont 3 órakor elhagyta az állomást. () felsége 3 óra 53 perckor érkezett N.-Kanizsára, ahol a pályaudvaron óriási, közönség, a városi képviselőtestülete, a fögymnasiumi és felsőkereskedelmi iskolai tanuló ifjúság fogadta. A király kiszállt, mire Vécsey Zsigmond polgármester lelkes szavakban üdvözölte. 0 felsége megköszönte a szép fogadtatást, a küldöttség tagjai közül többet megszólítással tüntetett ki; öt percnyi időzés után az udvari vonat a közönség harsogó éljenzése között kirobogott a pályaudvarból. sok kiadást megélő legyen e műve is, mert azt ő már minden előző többi munkájánál megszokta. De számit arra kétségkívül, hogy az apró, szétszórt rajzokból egy hatalmas, egy nagy festménynyé megalkotott alak mély, erkölcsi hatást fog gyakorolni — bizonyos irányba. Mert Mokány Bertalan ur amellett, hogy főérdeme a kedves, mulatságos, jóizü pajkosság, duhajos szeretetreméltóság, egyúttal tanulságos is, mélyreható, erős szatírája a pökhendiségnek, a nyerseségnek, a honi chauvinistaságnak és mindannak a rossz, vagy legalább is ferde tulajdonságnak, mely fajuuk bizonyos osztályának egyéb kitűnő tulajdonságait jelentékeny mérvben ellensúlyozza, vagy épen lerontja. Bertalany ur szereplésének nagy része van abban, hogy ezek a tulajdonságok mindjobban ritkulnak, — nagy hasznára az egész magyarságnak, de különösen annak az osztálynak, melyben ezeket a vonásokat eddig bizonyos szeretettel tartották fon. S nem lehetetlen, hogy a nagynevű szerzőt ép ez vezette az önálló kötet kiadására, hogy a kihalóban levő typust fixirozza, megmentse legalább az emlékezetnek. S bármennyit gyönyörködött is a magyar közönség Mokány ur kedvésségén, faja fogytán nincs mit busulnia. Mert hogy gyönyörködött benne, az kétségtelen, még pedig sajátságos bizonyítékoknál fogva. Dacára a torzításnak, melylyel hatott, olyan kedvesen behízelgő tudott lenni, hogy sokan virtust csináltak belőle, hogy az őmodorát, öltözékét, beszédmódját utánozzák, s egy ideig attól lehetett félni, hogy a karikatúra teljesen célt téveszt és inkább hódit a rüpőkségnek, semmint attól elrettentene — bizonyos embereket. De az nem ártott meg, mert igy a kaicolat csak ismertebb lett és elevenül annál jobban hatott. Most már egészen fogyóban van a fajtája, de nem kiveszőben. Az erős, olykor az elevenig ható torzitástól a „Mokányak" megijedtek és kezdtek magukra ügyelni. Ellenőrizték önmagukat a Bertalany ur rikkantásainak hallatára, — és megtanulták belőle megérteni a haladó kor szavát. Mokány urnák vannak kitűnő tulajdonságai, a selejtesek mellett, mert gőgje dacára jó ember ; büszkesége Dem akadályozza meg abban, hogy a más fajú ember jó tulajdonságait is megtanulja; a művelődés elől el nem zárkózik, amit sok utazása, nagy (bár mindig magyaros) nyelvtudása is élénken bizonyít; de őstulajdonságai: a dulakodás szeretete nála csak elfojtott vitéz ség, amely „kikéredzkedik belőle", és sokkal erősebb, semhogy amazok az európai erények külön megfigyelés nélkül is észre volnának vehetők. Nagy, nevezetes és hasznára jelentékeny hazafias cselekedetet végzett, s végez még részben most is Mokány ur, még pedig vidáman, néha „szaftosan", könnyedén, ugy, hogy az olvasó, mig kacag rajt, észre sem veszi, hogy egyúttal javul. Ez magyarázza meg rendkivüli hatását, nagy népszerűségét ez alaknak és alkotója érdemeit. Az „Athenaeum" r. t. teljesen méltányolva a könyvnek előre

1 látható nagy népszerűségét, 167 pompás, vidám rajzzal, melyek mind a bold. magyar mester Jankó János művészetét dicsérik, gazdagon szereltette fel e könyvet, és gyönyörűen színezett borítékkal ellátva adta ki. Ára a 20 ívnél többre terjedő kötetnek 2 forint. Mese a boldogságról. Szép szőke fejét szerelmesen hajtotta a halovány ember széles vállaira s kék szemeivel, melyekben akkor is ott ragyogott két panaszkodó könycsepp, feltekintett annak arcába, mintha onnan vigasztalást, hitet, reményt, bizalmat akart volna meríteni. Áz a bohém természetű, Nlai számunkhoz fél iv melleidet van csatolva.