Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-12-25 / 52. szám

gon s mintegy az anyai szív közelében keresve védelmet, hanyatlik vállaira. Ruhája szövetén átérzi a kicsiny gyermek testet emésztő láz életpusztító perzselését. A vetetten álló ágyacskához viszi — jobban, mint valaha, féltett kincsét. Tétovázó kezei bizonytalanul, ké sédelmesen találják meg a kicsiny ruha kapcsa't s a mint a hófehér inggel ijesztő elentétül, a pirosló, égő arc a párnák közé süppedt s átölelő karjait a gyermektest alól kivonja, érzi azon a végigfutó borzongatást. Leül melléje. Legkedvesebb meséivel kisérti meg, hogy ajkán mosolyt csaljon vagy legalább arcára az öntudatos érdeklődést felvarázsolja. De a szemek állhatatosan csak előre egy irányban szegeződnek. Csak akkor, ha a mesélő sgy-egy lélekzet vételre elhallgat, fordulnak ösztönszerűleg arra felé. Az anya közben-közben a kétségbeesés türelmet lenségével föltekint a haladni alig tetsző óra mutatóra. — Még sem jön , . . Valahára! A kapu csapódása halkan megrezgeti a falat: az orvos jön ! Az auya felemelkedve ültéből, háttal az ágy felé áll meg s feltoluló könyeit elfojtva, vissza, mutat a kis betegre s képtelen többet mondani : — Ez is . . . Az orvos megnyugtatni törekszik ; megvizsgálja a beteget, kérdezgetve ezt és azt s beszélgetve vele közben bégető, igazán gyapjas báránykáról, aranyos kis kocsiról, melyet a kis Jézus hoz karácsony estéjén. Aztán helyet foglal ; tudományának tudását papírra veti, hogy felvegye a harcot a leselkedő láthatatlan rém ellen, melynek jelenlétéről maga már bizonyos. S miután az asszonykát ismételten megnyugtatni megki sérti, hogy a betegség tán csak átfutó rosszullét (mit az szivéjje kedves ós óhajtott csalképül enged szivesen be lopózni) kezét búcsúra nyújtja. Távozása magával látszik vinni az anya éledő reménységét. ' Egy tekintettel a szunyadó gyermekre, az asztalkához lép; reszkető keze alig találja a fiók fogantyúját. Bent a fiókban a papirok közt egy aranyszőke bajfürt, néhány leszakasztott csiuált virág egy sok sok könynyel áztatott gyászkoszoruról . . . Kikeres egy sárguló papirt s összehasonlítja a mostani orvosi vénnyel; nem érti a szavakat, a hánya vetott sorokat kibetűzni képtelen. De a teljes hasoulaa tosság szembeötlő s lehervasztja reménykedésének utolsó virágát. A falak újra megrezdülnek. Ah! Most jön a legnehezebb óra. Hazaérkezett férje: derülten, hogy a napi munka terheitől megszabadulkatott s gyanutlanul siet a puha családi fészekbe. Arcának vidámsága megütődésre válik, a mint a másik szobában az asszony csókjai alatt szótlanul hajlik a vállára. Érzi, hogyan fűződnek nyaka körül minderősebben (i puha karok s keblén érzi keblének az elfojtott zokogástól gyors hullámzását. Lefejti az ölelő karokat s eltolja magától az aszezonyt, hogy két kezével vállainál tartva szemei közé láthasson. Az arc sápadtságára, a réveteg tekintetre egész testében megrándult s alig képes kiejteni : — A kicsike? — Beteg. A torka fáj . . S azután tán magának is vigasztaló biztosításúl hozzáteszi: Az orvos biztat. Tudom 1 Keserűen, hitetlenül csak ennyit yálaszol s leül a karosszékbe az asztal elé s arra felkönyöklő karjára fektetve fejét, mozdulatlan arccal mered a lámpa világába. Az asszony feléje megy. A hallgatásban fölérzi a legmélységesebb fájdalmat s lehajolva hozzá, kezdi vigasztalni : — Az Isten megsegít; A férj kitör : — Hát a másiknál miért nem segített ? Van is Isten! Es lehajol a kedves gyormekarchoz; a kicsiny karok egyike nyakán keres helyet, másik keze hizelegve simogatja apja szakállát. — Apuskám ! Én emlékezem ! — Mire édesem? — Arra mikor kínt az udvarban lovak állottak. A lovak posztóval voltak leterítve. Fejükön szép tollforgót viseltek. Tudod, mikor az angyalkák Ferikét elvitték . • . — S aztán mikor szavaira felelet nem érkezett, újra kérdezé : — Apuskám ! Meglátom én még valaha Ferikét ? — Meg édesem ! S azután halkan felsóhajtott : — az égben ! Aztán megkezdődött a harc. Egyik oldalon az anya szeretete, másik oldalou a félelmes rém. Napokig tartott a nehéz küzdelem, melyben hul lottak az asszonyka szemeiből a könyek . , . Igy karácsony estéjén visszafognak mindenha ern lékezni arra a verőfényes téli reggelre, midőn kettős sugárfény gyuladt ki a megmentett kis beteg szobájában. Emlékezni lógnak arra,hogy a megváltó fordulat karácsony szombatján — bizonyára a Jézus nevében — minden csillogó embernél ékesebbet, egy veszendőnek induló kis gyermek életet hozott. Emlékezni fognak arra, hogy a sápadt asszonyka a diadalmassá lett hit glóriája által körülragyogott arccal állott férjével szemben s kérdezteUgy-e — magasra emelt karrai fölfelé mutatott — van Isten ! ? Van Isten, jött a meleg válasz a férfi részéről, ki a fölfelé mutató kezecskét levonta ajkaihoz. Van, s ott van ő az anyák szeretetében. Karácsonyi elmélkedés. Üdvözlégy karácsony est! Te vagy az év legszebb, legboldogitóbb estéje! Nemcsak a gyermekek szivébe fakasztod az örömnek rózsáit, hanem megdobogtatod a nagyoknak sziveit is, akik örömtől sugárzó arccal állják körül a tündéifényben ragyogó karácsonyfát. De ha meggondolom, hány szegény van, akinek hajlékában a boldogság e nagy napján ÍR a nyomor és inség üt tanyát: vérzik szivem és szánakozólag gondolok a nélkülözőkre. Jól tudom, hogy az éles különbségét, amely a paloták és a kunyhó között van, nap nap után érezik azok lakói; azonban ez az éles ellentét soha sem domborodik ki jobban, mint a Megváltó születésének előestéjen. Lehet-e ugyanis nagyobb fájdalom, mint midőn a nyomorral küzdő mindenütt fényt, csillogást lát; mindenütt örömmel készülnek a szent este méltó megünneplésére ; minden hajlék visszhangzik az öröm zajától s neki hideg szobában zizegő szalmán kell éhségtől agyon gyötört gyermekeit lefektetni anélkül, hogy a kis Jézus legcsekélyebb ajándékával is kecsegtethetné a beesett szemű, éhségtől meggyötört apró gyermekeit! Ha az emberi könyörületesség az ily nyomorral küzdők gunyhójába a szent estén bekopogtat s enyhíti a nélkülözés okozta fájdalmat: lehet-e földön nagyobb boldogság, mint amit ilyenkor mind két fél érez ? Egy ily könyörületes szív vetődött be Bacskayékhoz is. Egy kis körültekintés feltárta az Ínséget, amelylyel a ház népe küzdött. Nem látott semmi előkészületet a kis Jézus eljövetelére! A gyermekek egymáshoz simulva, éhségtől és hidegtől elcsigázva várták szülőiket, hogy talán hoznak kenyeret, amélylyel éhségüket némileg lecsillapíthatják. Az idegennek megesik szive a látottakon. Agyábau egy gondolat villan meg s a gondolatot nyomban követi a tett. Egy borítékba helyez akkora összeget, mely a család nyomorát bizton enyhiti s egy papirt helyez még el a borítékba, reá irva, hogy az emberektől elhagyott szegény, de becsületes családnak hozta a kis Jézuska. A szülők megérkeznek. Napi keresetükből a kenyéren kivül egy kis karácsonyfát is vettek pár szál gyertyával »s már előre örültek, hogy otthon hagyott gyermekeiket ímily boldogokká teszik. S A meggyújtott gyertyafénynél látja az asztalon az apa a borítékot. Gyorsan felbontja! Mily nagy volt álmélkodása a boríték tartalma felett! Vonakodik felhasználni, de gyengéden szerető hitvese biztatja, hogy nyugodtan vallhatja magáénak; mert ezt ember nem hozhatta, mivel az emberek nagyon is könyörtelenek a szegények irányában, hanem az Isten küldte nekik a kis Jézuskával, hogy enyhitsen sorsukon. A kis család minden karácsonykor hálás kegyelettel emlékezett meg a kapott jóléteményért s leborulva mondottak köszönetet, hogy a Gondviselés nyomorukon enyhített. * * * Gondoljuk meg, hogy az embertársainkkal szemben gyakorolt jótékonyság nem vesz kárba, mert enyhiti mások nyomorát; sőt megédesíti cselekedetünket annak tudata, hogy másoknak örömöt, boldogságot szerzünk, Adjunk hát a szegénynek alamizsnát, törüljük le arcukról a nélkülözés sajtolta keserű könyeket s szivünket e jótékony gyakorlása oly örömmel tölti el, amit a földön nem pótolhat semmi! Mert szép és boldogító a szegénynek fillért nyújtani s őt a nyomorból kimenteni! R. HHelyi megyei és vegyes hirek. Felhívás előfizetésre. Lapunk mai számmal tizenöt éves pályafutását zárja be. Csendben, zajtalanul indult meg tizenöt évvel ezelőtt, mint önkénytelen kifolyása a közóhajnak. Csendben, zajtalanúl futotta meg egy lapnak töx-ténetében kétségkívül számot tevő ezt az időt, főtörekvése levén minden időben és minden körülmény között betölteni azt a feladatot, amelyet megindításakor maga olé tűzött, mely cél ebben a pár szóban volt központosítva : Híven, önzetlenül szolgálni a vármegyének, valamint a vármegye székvárosának érdekeit! Hogy megfelelt-e lapunk ennek a kettős feladatnak, ezt elbírálni nem mi vagyunk hivatva. Annyit azonban nyugodt lélekkel elmondhatunk, hogy e kettős feladatot soha, egy pillanatra sem tévesztettük el szemünk elől. Ennek a kettős feladatnak a szolgálatában állottunk kezdettől fogva ; ennek a megnyilatkozása lapunk tizenöt évfolyamának minden egyes száma. S e kettős feladatunk megoldásához erőt merítettünk abból a jóakaratú támogatásból, a melylyel a nagy közönség lapunkat megjelenésekor fogadta s amelylyel tizenöt éven át mindenkor kisérni kegyes volt. Ez képezi a mi hirlapirói munkásságunknak legszebb jutalmát ! Lehet-e ugyanis egy lap működésére nézve szebb elismerés, mint ama körülmény, hogy lapunk előfizetőinek jó része olyan, akik kezdettől fogva s így most már tizenöt éven keresztül hű szemlélői munkásságunknak, amivel legfényeseben azt nyilvánítják, hogy a lap irányával, működésével egyetértenek. Mikor a tizenhatodik évnek a küszöbén állunk, a múltban követett eljárásunkhoz híven, most sem teszünk nagy

T hangzású Ígéreteket. Lapunk létjogát az adta meg, hogy a közönséget vármegyénk s a vármegye székhelyének ügyeiről értesítsük. p]nnek a szolgálatában álltunk tizenöt éven keresztül legjobb meggyőződésünk szerint, ennek az érdekében fogunk fáradozni a jövőben is. Teszszük ezt azzal a komoly higgadtsággal és tárgyilagossággal, amint tettük a múltban, kerülve a senzatiót, tisztelve egyéneket 03 családokat ; mert jól tudjuk, hogy a családi otthon oly szentély, amely csak tiszteletünkre és becsülésünkre érdemes. Habár alig van számunk féliv melléklet nélkül, lapunk mégis a legolcsóbb megyei lap s előfizetési ára marad a régi t, i. egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. I Községi és körjegyzőknek, valamint tanítóknak egy évre két forint kedvezményes áron adjuk a jövőben is lapunkat. Kérjük az előfizetés szives megújítását, míg hátralékos előfizetőinket felkérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. Zala-Egerszeg, 1896. december hó. Udvarüy Ignác sk., a „Zalamegye" szerkesztőtulajdonosa. Boldog új évet kívánunk mélyen tisztelt előfizetőinknek és nagyrabecsült munkatársainknak. Legfelsőbb elismerés, ü felsége a király személye körüli magyar miniszterének előterjesztésére megengedte, hogy gróf Festetich Tassilló belső titkos tanácsos és főpohárnokmesternek az ezredéves országos kiállítás körül szerzett kiváló érdemei méltánylásául elismerése nyilvánittassék. Ováció Csertán Károly alispánnak. Abból az alkalomból, hogy Csertán Károly, Zalavármegye közszeretetben álló álispánja egy decennium óta áll Zalavármegye közigazgatásának élén, f. hó 24-én tisztelgett nála ZalaEgerszeg rendezett tanácsú város képviselőtestületének küldöttsége Botfy Lajos polgármesternek vezetése mellett, az állami főgymnasium tanári kara élén Vidovich Bouaventura igazgatóval, továbbá Zalavármegye kir. tanfelügyelőségének, valamint a helybeli népoktatási tanintézeteknektantestületei dr.Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő vezetése mellett. A küldöttségek vezetői lelkes szavakban méltatták Csertán Károly alispánnak tiz éves buzgó működését, a tíz év lefolyása alatt a közigazgatás terén elért sikereket. Csertán Károly alispán meleg szavakban mondott mindegyik küldöttségnek a szives figyelemért köszönetet, A Dunántúli Közmüvelodesi Egyesület f. hó 19 én Budapesten Széli Kálmán elnök elnöklete alatt igazgató választmányi gyűlést tartott, amelyen megválasztották Fenyvessy Ferencet alelnöknek, Porzsolt Kálmánt főtitkárnak, Fekete Ignácot főpénztárnoknak , Perczel Dezsőt tőellenőrnek. Tárgyalás alá vette ezután a választmány az egyesület költségvetését, amely alkalommal arról győződött meg, hogy a „D. K. E,

u a legtakarékosabban adminisztrált kulturálisegyesület,amennyiben az évi administrationális költsége 1400 frt és abból személy kiadás csupáu 500 frt írnoki fizetés. Élénk vita fejlődött ki annak a kérdésnek a megvitatásánál, hogy mily eszközökkel volna előmozdítható a magyarnyelv terjesztése. Többek hozsászólása után elhatározták, hogy a Dunántúl egész területén hazafias, népies iratokat osztanak szét; a magyarnyelv tanításában kitűnt tanítókat megjutalmazzák; több magyar hitoktatónak a díjazáson leiül 50—50 frt jutalmat szavaztak meg. Az egyesületnek a milleniumi kiállításon kiállított vándorkönyvtárát a somogymegyei közművelődési egyesületnek engedték át s megbízták a főtitkárt, hogy legközelebb őt ilyen vándorkönyvtárt szerezzen. A zala-egerszegi kaszinó évi rendes közgyűlését f. hó 29-én este 6 órakor tartja saját helyiségében a következő tárgysorozattal: A számvizsgáló bizottság jelentése az egyesület 1897. évi számadásának megvizs-* gálásáról ; az 1897-ik évi költségvetés megállapítása, tisztújítás; indítványok tárgyalása. Mivel a f. hó 21-ére egybehivott közgyűlést — a tagok az alapszabályokban elő rt számmal nem jelenvén meg — nem lehetett megtartani, e másod izben egybehívott közgyűlés — tekintet nélkül a megjelenendő tagok számára— határozatképes lesz. Városi tisztújítás Keszthely város polgársága f. hó 9-én járult az urnához, hogy megválaszsza a városi tisztviselőket. Egészében teljes egyetértésben voltak a választó polgárok, csak a 8-ik tanácsos és adópénztárnok személyénél volt nézeteltérés. A választást Takách Imre főszolgabíró vezette nagy tapintattal. Bíróvá újból egyhangúlag Nagy István, helyettes biróvá Riersch József, ügyészszé Stieder Lajos, v. pénztárnokká Ullmann Vencel, adópénztárnokká Buchberger Fülöp, körgyámmá Grohman Károly, tanácsosokká Oppel Károly, Hencz Antal, Vetráp Ferenc, Gyarmati Lajos, Beck Gyula, Tető Vilmos, Stieder Kálmán és Salamon János választatott. Az uj tisztviselők f. hó 20-án tették le a főszolgabíró előtt a hivatalos esküt. Meghívó a zala-egerszegi fiatalság által 1896. utolsó napján az Arany Báráuy termeiben rendezendő zártkörű Sylvesterestélyre. Kezdete 9 órakor. Belépti dij : páholjegy 6 frt, személy- és karzat-jegy 2 frt. A tisztajüvedclmet a rendezőség a városi szegények javára fordítja. Bírói áthelyezés. O felsége a király az igazságügyminisztér előterjesztésére megengedte, hogy Sass Elemér pestvidéki törvényszéki bíró eddigi minőségben a zala-egerszegi kir. törvényszékhez, dr. Badn Árpád perlaki járásbirósági albiró_a nagybitsei járásbírósághoz saját kérelmére áthelyeztessék. Köszönetnyilvnitas. A zalaegerszegi népkonyha javára Morandíni Román úr (Nagy-Kanizsa) 10 frtot, dr. Mangin Károlyné őnagysága és Handler István úr 5—5 f

rtot voltak szívesek adományozni, amelyért hálás köszönetét fejezi ki az elnök.