Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-12-06 / 49. szám

XV. évfolyaii} Zalaegerszeg, 1896. december (i. 49. szálig Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyllt-tór petit sora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szorkesztöeéghez küldendők. Bórmentctlen leveleket ("Bjflk ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nora kfildllnk VlBISUU társadalmi, közművslodcsi ss gazdászati hetilap. „Zalamegyei gazdasági egyesülőt", a „Zalaegerszeg' Ügyvédi kamara" 6s a „Kanizsai járási községi ÓN körjegyzők egyletének'

4 hivatalos közlönye. IMZegj ©lexxifc ixxiixcLezrx -vasárnap. Különböző mértékkel. Nem ritkán esik meg a mai világban, hogy egyik-másik embertársuivki—megfeledkezvén az enyim-tied különbségéről ; félredobva az esetleges erkölcsi bukástól való félelmet : olyan cselekedetre adja magát, amely közel levőire szégyent, reá nézve pedig szabadságvesztést vagy halált hoz h a társadolomnak rosz példát teremt és csak kevés ember vesz magának annyi fáradtságot, hogy a felmeríllő eset felett komolyan elmélkedjék. A legtöbb ember egyszerilen tudomásul veszi a felmerült esetet. Ha lehet, csodálkozik rajta, de semmi esetre sem fáj tőle a feje. Pedig az ilyen erkölcsi bukások a társadalmi életnek az elfajzását, legjobb esetben kiskorúságát, mutatják s így minden, a társadalomban élő embernek kötelessége volna valami óvószerről gohdoskodnia, amelylyel a bajokat orvosolni vagy megelőzni lehetne, ha azt akarjuk, hogy a társadalmi élet meg ne bomolják, vagy meg ne szUnjék. Művelt társadalom csak művelt emberekből alakulhat. A müveit ember pedig lelkiismeretes és becsületes, ha a műveltség nem a józan okosságból, tudásból, hanem a szívnek a nemességéből áll. Caak az á baj, nogy a becsület fogalma cz. idő szerint valósággal még pör tárgya. Társadalmi kasztok küzdenek ama vagy eme felfogás mellett 8 az igazat mindegyik magának tulajdonítja. A kunyhó lakójától fel a legmagasabb körökig mást és mást, tartanak becsületbe vágó dolognak, Abban minden felfogás megegyezik, hogy a becsület tulajdonképen másoknak Ítéletében áll egyéniségünkről. Csakhogy ez nz ilélet sok mindenféle fórumtól származhaiik. A hiróság Ítélete nem egyszer nem hogy foltot ejtene a A „Zalamegye" tárcája. A nyelv. — Ihe y.uii(;e, die Hprvche. — (Folyt) Jeremiás próféta könyve igy kezdődik : „ós mondám : ah, ah, ah Uram Isten ! íme nem fudok szólani, mert ón gyermek vagyok." Az asszonyok az a után nemcsak a „b

u- t, mondják hozzá, hanem a c- ós többi dur t is nyelvecskéjükkel végig skálázzák férje;k előtt; (azért : házidorombok) s innen van aztán, hogy a nőknél oly gyakori az obatructió, az agyonbeszélós, a minek ellenszere a lclotűr lenne. A biblia bölcse ezt igy tanácsolja: „aranyadat és ezüstödet olvaszd össze, csinálj ajtókat és lakatok..t ós igazgató zablát a nzádra.

a— Hanem az a bökkenő, hogy ennyi nemes éicz nincs is a világon! ... de ha ez a drága dolog mégis kivihető lenne, akkor minden nőből egy-egy Krysostomoa, (aranyszájú) és Krysologos (aranybeszédű) válnék. Egyébiránt, hogy a nőknél az arany hall<jatánt el érni lehessen, legtanácsosabb, ha a férjek arany ékszerek ajándékozásával hallgattatják el nejeiket. Egy bizonyos tiszteletes olcsóbb módon akará elszoktatni igen beszédes feleségét a feleselgetéstől, ugy, hogy közbe-közbe megfújta krajcáros trombitácskáját, melyet e célra tartott; de a feleség ezt titkon mindig elcsenvén, a férj nem győzte már a trombitácskák folytonos beszerzését és utóbb pör alkalmával kénytelen volt valami kemény ropogós marh- ot fütyülni ! De mielőtt a forte finálé t bevégezhette volna, a haragra lobbant tiszteletesasszony fölkapva egy keze Ügyében eeő könyvet („áhítatos elmélkedések" cimü volt), azt oly rythmikus tempóban röpitette a férje fejéhez, mintha kappelmeisteri kommandóra történt volna. De miként verebekre nem lehet ágyuva! lődözni, ugy sippal és fütytyel sem lehet ám asszony ellen há borút viselni; mert Saphir, a híres humorista, szerint a nők fegyverei ezek : „Sírni és a lábacskákkal dobogni, bűnös eselokmény elkövetőjén, hanem még bizonyos kedvező Ítéletet provokál a társadalom részéről, amint ezt. a párbajoknál látjuk ; máskor meg a birónak felmentő Ítéletével szemben a társadalom elitéli a bűnöst. A zsinórmérték tehát, amelylyel a becsületességet mérik, mindkét fórumnál más. De még másban is különböznek. A társadalom nagyon is megnézi azt,, aki fölött Ítéletet mond. A jószivüt adja, amikor egy szegény fölött pálcát tör és a kérlelhetlen biró komolyságát ölti magára, amikor egy egy befolyásosabb, sok jó baráttól környezett delinquensét kell ama, többé már nem Hzokatlan módon t. i. az elmegyógyintézet utján, vagy mán vezeklési uton kimentenie a kilátásba helyezett fogságból. Hát ahhoz mit szóljunk, hogy a társadalom kedvező Ítéletét ki is lehel, csikarni, csak legyen hozzá ész és biztos kar. A társadalomnak becsületügyi kódexe tehát tökéletlen ; Ítélete sokszor kevesbbé igazságos és találó. A társadalom azért mégis bíráskodik és a társadalmi kasztok it.élete ellen nincsen felebbezés. Talán belenyugodnánk a helyzetbe, ha a közvélemény legalább aria nézve nyújtana biztosságot, hoírv ugyanazt bünt unitja, bárki kövesse is el. De ebben is egész történelmi fejlődése van a társadalomnak s a jeleidegi felfogások változatossága csuk hit másolata a történelmi fejlődés nyomán tapasztalható ingadozásoknak. Mindenkinek különböző mértékkel ! Ha valaki fáradtságot vesz magának és e jelenségeknek az oka után kutat, nem nehéz reá bukkania, hogy a társadalomnak az Ítélete tulajdo>iképen egyes embereknek a véleményéből alakul ki. Ha e véleményeik többsége azután elitélő, erkölcsi halállal lakol u biinös, mig ellenkező esetben csak felügyelet alá kerül. A vélemények pedig mindig nem az elkövetett, cselekményektől, hanem a cselekményeket elkövető egyénektől függnek, akiket ismét soksok mindenféle körülmény bololyásol, legtöbb nyire azonban saját erkölcsi felfogásuk. J£gy kasztnak az egyénei '>1 lel keM tennünk, hogy a cselekedeteknek erkölcsi értékéről egyenlően gondolkoznak. Arnde ez csak puszta féltévé*. A valóságban itt is egyonáwt, cápácitá ják az emberek. Az erősebb, meggyőzőbb reá erőszakolja a maga véleményét a gyengébbre. Ha nem tudja reá erőszakolni : legalább is befolyásolja a szükséges irányban. S ezen ingadozó, befolyásolt, véleményektől hogyan várjunk biztos Ítéletet? Tagadhatatlan, hogy az olyan bűnösökkel szemben, akikot a törvény büntető keze el neui érhet, a társadalomnak ez a tökéletlen igazságszolgáltatása is számba veendő. Ámde meg lehetne kívánni az igazságtevőtől, hogy személyválogatás nélkül és teljes s/.igorral büntessen. Sez nem volna olérhetlen ideálja a társadalom törvénykezésének, ha a kasztok egyéneit, májd a/, összes kasztokat megalkuvást nem ismerő erkölcsi érzés járná át. A lelkiismeret az alap, amelyen a becsületes, tiszta jellemű embernek társadalmi élete nyugszik. Miap i«;tn .t/iiarii , .„/«» omciükményekkel szemben enged, másokkal szemben kérlelhetlenül szigorú: addig egyöntetű, határozott erkölcsi felfogásról és ebből kifolyólag biztos és igazságos Ítéletről a társadalom részéről szó som lehet s addig az egyénnek társadalmi élete nincsen biztosítva téves vagy igazságtalan Ítélet, esetleg nz erkölcsi halál ellen. Ila helyen ítéletre és tiuztult erkölcsi felfogásra tesz szert a társadalom : akkor mindenkinek érdeme szerint igazságos mértékkel fog mérni. az csak kard és puska; lármázni, pörölni, pofozkodni, az csuk kihebbszerü ostromlöveg ; — főfájás, görcsök, ájuldozások • faltörő ágyuk é* ostrommoztarak ; de duz zogní, duzzogni, .... az az ellenség valóságos kiéhezte téve. Fgy duzzogó nő nem mán, mint egy szakadatlanul folyó csepegő, mely végre a legkeményebb türclemkövet is kivájja ! A nagyidai cigányok puskapora egyszer csak el fogyott, de az asszonyoké nemcsak hogy soha el nem fogy, sőt még a vizben s<-m nedvesedik meg, a mit a következő história is bizonyít : Fgy tüzesnyelvű mcnyeCHke kora reggeltől késő estig derűre- borura annyit szidta, mocukolta az urát, hogy — midőn már a verós sem használt a nyelvoskedése ellen — fogta a feleségét óh kötélen leeresztette u kútba, hogy tüzes vóre egy kisHÓ lehűljön. t lóször derékig, utóbb nyakig merítette a vízbe, de még okkor is folyvást nyélveit az urára; mikor pedig már a feje is viz alatt volt, karjait, ujjait magasra föltartva urának még akkor is — fügét mutatott ! Nep. Szt. Jánosnak nyelve, holta után 160 óv múlva, épnek és frisnek találtatott. — Az ilyen rosz asszonynak nyelve neiu pusztul el halálával, hanem — drastikusan szólva — azt ugy kell külön agyonverni I A rosz nyelv még nyugodtan meghalni sem hagyja az embert. Az Üdvözítő példájára — ki a sikotném&riak nyel vét és füleit nyálával csinált sárral megkenó az újszülött keresztelőiénél ugyan ezt cselekszi a pap és hozzá mondja : effeta

u, azaz : nyilatkozzál meg ! Blaskovics András, néhai erki plébános kitllnő hutnormta, egyszer egy vén szájasnyelves bábának fólíg tréfás, félig komoly hangon azt mondá: „magának a keresztelósekor kár volt e(Jetát mondani, mert a maga szája úgyis mindig nyitva van, mint a pokol torka az emberek rágalmazására. Ettől fogva a bába oly ellensége lett a papnak, hogy Uton-utfélen rágalmazta ugy, hogy Blaskovics már mint nyűg. plébános — kénytelen volt szemébe mondani neki, hogy az ördög azért nem vitte el régen, inert még Lucifer is fél az ilyen gonosz és mocskos szájú vén boszorkánytól. Fz a vén an»zony az öreg Blaskovic»nak még hu lálos ágyán sem hagyott békét. Elment u haldoklóhoz. No üreg pap ! mondá sápitva, mindig azt ki vánta nekem, hogy vigyen el az ördög. Most mcghlln tel.i nz Isten; hamoiabb kiviszik a Szt. Mihály lován, mint engem. — Ebben is fölismerem a Gondviselés örök bölcsoHÓgét, VÍszonzá Blaskovics. Nem engedte a fölséges Isten, hogy kend előttem menjen a másvilágra, muri még ott is pletykázott volna ellenein I K szavakkal befordult és meghalt. A diplomatának nyelve - Talleyrand szerint — arra való, hogy gondolatait elrejtse; az asszony nyelve pedig arról jó, hogy más titkos cselekedeteit napfényre hozza, mikor pl. az urának elszámlálja a bűneit... Egy beretva nyelvű benczéspap Pannonhalmán ilyen prédikációt tartott: (a modern ízlésű é« gondol ka* zárni t. olvasónak hogy meg ne botrány kőzzék — előre in megjegyzem, hogy ez még a mult században történt.) .... „Könyebben megállíthatná valaki .Jó/.suéval a napot, hogysem a kardos haragos asszonynak a nyelve korekét. Ilyen házi trombita volt azon asszony, kit az ura, nehogy sokat fárasztaná magát lelkiismerete ví/.sgálásában a gyónás előtt, többször nyakon csapott ós aztán elkezdé a nyelves asszony a prédikációt : üss, (lss oh te átkozott emberi to, hogy száradjon el a kezed mindjárt, hogy többé oly hamis levelet ne írhass, mint tegnapelőtt; üss, üss te gyilkos! hány tallért vesztettél el a héten a kártyán ; tudsz bezzeg verekedni, de nem tudsz misére menni; te házasságtörő gézengúz! nem volna csoda, ha most mindjárt elszaladnék a háztól, de megérem még, hogy nyakad szakad a te szép Közvédnét. Mondd meg, akasztófára való, hová lett a pénz, melylyel megcsaltad a helységet? Te réti /.eges tömlő, te ÍHtonká romlói hová tetted azt a cifra ködmönt, azt a pár csíz mát, kivarrott főkötőt, meg a píros pauteflit, melyet a mult vásárban elcsíptél?.. Eszorint a gazda semmit sem fáradott a lelkiismerat megvizsgálatbari, hanem csak tentát meg papirost vett és sorba irta a lajstromba, a mit a kelepelő nyelv elzörgütt és azonnal kész vala a gyónásra."