Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-11-22 / 47. szám

XV. évfolyanj. Zalaegerszeg, 1896. november 22. 47. szánj* Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. i, múnm 6? r i r A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektol fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. 'II! A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megj elenilc minden -vasárnap. Csalódások láncolata. Csodálatos módon, sirig tartó reményekre van alkotva az emberi lélek. Százszor csalódunk, hogy százegyedszer újra reméljünk. A szép bizalom ezer kártyavára omlik össze előttünk, hogy mi belefogjunk a második ezer rakásába. Igy tart ez a sirig. A gyermek reményei szerteröppenő tarka pillangók ; azok is csak egy napig élnek. Az ifjú reményei tarka szivárvány, mely már egy egész eget ölel át ; de majdnem a pillanatok gyorsaságával eltűnik. A lehűlt pillangók után újak jőnek, az eltűnt szivárvány után másik jő. A férfi reménye merész, magasröptű sas, mit a a sors vihara hamar szárnyaszegetté tesz. Az agg reménye falevél, mit a vihar is leráz, a dér is lefonnyaszt. De minden szárnyaszegett sasnak másik szárnyal nyomába ; minden lepergett levél új hajtásnak ad helyet A csodásan megalkotott emberi lélek isteni ereje van a reményekben. Mintha reményeinkben és csalódásainkban a menny és pokol küzdelme volna melyből mindig a menny kerül ki győzelmesen. Nincs az a keserű csalódás, mely képes volna szivünkből kiirtani a remények csiráját. f Es hiába mondjuk, hiába tudjuk, hogy csalódások láncolata az élet, még a legerősebb meggyőződés mellett is, hogy legszebb reményeink csalódással végződnek, szakadatlanul reménylünk. Az emberi boldogságnak leghatalmasabb tényezője : a haladás, a lélek művelődése, finomodása is csak reményekre van fektetve. Az a reményünk, hogy a haladással, művelődéssel mindig tökéletesebbé finomodó emberi lelkek egymásra hatásában okvetlenül meg kell lennie az emberi boldogság követelményeinek. Ha ez a reményünk nem volna, küzdhetnénk-e majdnem minden közvetlen eredmény nélkül az emberi haladás érdekeiért? Mikor a hivatott, emelkedett lelkek százai, ezrei, milliói, erkölcsi, szellemi erejök egész odaadásával, legtöbbször minden nagyobb elismerés nélkül azon buzgólkodnak, hogy terjesztői legyenek az általános emberi haladást, művelődést meghozó világosságnak : vájjon nem az emberi boldogság elősegítésének, megteremtésének fölemelő gondolata lebeg-e előttük ? Es tudnák-e folytatni már egyszer megkezdett munkájukat azzal a lankadatlansággal, azzal a csüggedést nem ismerő kitartással, ha a minden lépten-nyomon rájuk szakadó csalódások dacára új meg új alakban föl nem támadna a remény, hogy az emberi tökéletesedésnek végre még is csak meg kell teremnie áldásos gyümölcsét, a magasabb i'endeltetést megértő emberi lelkeknek egymáshoz való békés simulásában ?! Hisz ezt a nagy, ezt az emberiségre, egész emberiségre, egész világra szóló nagy reményt is akarják egyszerre valóra váltani az általános boldogságért küzdő nagy lelkek. Azt nem is remény lik, hogy az a mindeneket átható világosság, mely oly szomorú aránytalansággal oszlódott meg az emberi agyakban, egyszerre teljes arányossággal fog besugárzani mindenkinek lelkébe : hanem csak azt akarják, azt remélik, hogy azok a magasztos törekvések, melyek az emberiséget a béke, az egyetértés, a t stvéri érzés világa feléjjvezetik, ne maradjanak nyomtalanul. Iís vájjon ezek a részleges remények is nem végződnek-e majdnem legtöbb eseiben csalódással? Nem látjuk-e, hogy a béke, a társadalmi egyetértés szelieme helyett az egyenetlenség, egymásnak meg nem értése, a gyűlölködés, a széthúzás, a bosszú szenvedélye üli minden vonalon diadalát. A féktelen szenvedélyesség, a gyűlölet korlátlansága széttépi nyomról-nyomra azokat a gyöngéd, finom kötelékeket, miket a művelődés, a haladás gondos keze von az emberi szivek közé! Mig egyfelül az emelkedett, nemes lelkek a szivek, lelkek tökéletesedésében keresik azt az egyenlőséget, mely az emberiséget csakugyan a boldogság kikötőjébe vezetné: addig ezerek, milliók részleges érdekek előtérbe tolásával, vagy a vagyoni egyenlőség megteremtésére irányított törekvések hangoztatásával hintik szét az egyenetlenség magvát. Pedig minden ilyen törekvés meddő marad arra nézve, hogy csak időleges boldogságnak is megteremtője lehessen. Azt meg, hogy az általános emberi boldogságnak széttörhetetlen, szikla szilárd alapját képezzék : el nem érhetjük soha. Ellenkezőleg : éppen az embereket elválasztó részleges törekvések, valamint az anyagi alapokra fektetett haladási, átalakítási gondolatok zúdítják a csalódást azokra, akik helyes uton : a lelkek, szívek tökéletesedésében akarják megteremteni az általános egyenlőséget, mely egyúttal termő talajává lenne a testvériségnek és szabadságnak is, Így azután a haladás, a művelődés, a tökéletesedés hullámzása sem egyéb, mint az általános embeti boldogság reménygyöngyeinek ringása a jövő felé és elmerülése a csalódások tenger mélyébe. S vájjon nem esnék-e vissza az egész emberiség abba a sötétségbe, atnnnan kisebb nag)obb mértékben már mégis csak kiemelkedett, ha a csodálatosan megalkotott emberi lelkek nagy része, vezér-eleme a folytonos csalódások láncolata dacára is nem rem^nylené szakadatlanul, ho<ry a haladás világossága mégis csak diadalra jut egykor és megteremti az általános emberi boldogságot ? Ha nem biznék, hogy végül e magasztos remény menyországa majd diadalt fog ülni a csalódások pokla fölött ? ! A „Zalamegye" tárcája. A nyelv. — Die Zunge, die Sprache. — „A nyelvnél misem jobb és misem gonoszabb". Aesop. Mi az, a ini mindig őröl, Soha sincsen szünete, Mindig van elég búzája, Viz is van bőven hozzája. Még se malom a neve. Nem tyúk, mégis miiulig kárál, Koptatják, de nem kopik ; Mii dig itél, de nem biró, Fulánkja van, de nem kigvó, S kiket megszúr, jaj nekik ; Van az etnber testéhen egy darabka rész, mely anatómiai szempontból véve a legcsodálatosabb, A világ kezdetétől fogva mostauig, sőt még ezután is ez fog okozni legtöbb bajt. Ez magasztal és gyaláz, iölemel az égig és lesújt a poklokig, életet és halált ad, üt, vág, mint a kétélű kard, melyuek az a rosz tulajdonsága van, hogy egyik éle néha önmaga ellen fordul. Ez örök mozdonya minden cselekedeteinknek, mely nélkül nem élhetünk s mely miatt egész életünkben legtöbbször táj a tejünk. Fz játszik zsarnoki szerepet a házasságban, a közvéleményben ós az egész társadalomban. Ez mutatja, hogy van bennünk isteni szikra s ez alacsonyít le bennünket az állatokhoz. Ha ez valakit egyszer bemocskol, nincs az a drága pecséttisztító szappan, jóminőségü benzin, avagy eclit radirgummi, melylyel az ember lemossa, letörölje magáról az ejtet foltot, szennyet. Vannak ficamodott elméjűek, kik azt mondják, vérrel lehet mosni ; törvény utján, öttől száz forintig — már t. i. az emberek minősége szerint — sokkal jobban megteszi azt a szolgálatot. Eme csodálatos darabkája testünknek : a nyelv. „A nyelv — úgymond szt. Jakab apostol —kicsiny tag úgyau, de szörnyű dolgokat visz végbe. Kis I tűz is nagy erdőt hozhat lángba. S ilyeu tüz a nyelv is 5 ugy annyira, hogy egész testünket megfertőztetheti s egész életünk körét vad szenvedélyek lángjába borithatja, ha a pokol uralma alatt van s az ördögtől kormányoztatik. Azon egy nyelvvel dicsérjük az Istent és átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket. Azon egy szájból jön az áldás és átok. A nyelv maga egy igazságtalansággal telt világ ; nyugtalan gonosz az, telve halálos méreggel s jóllehet kicsiny tag, mégis szörnyű dolgokat visz végbe. És valóban : „Oly ártalom nincs fegyverben, Sem lángoló sebes tűzben, Nincs oly méreg szelencében, Mint a ioudor gonosz nyelvben " Beniczky Péter. Mert az éles nyelv az egyedüli vágóeszköz, mely folytonos használat által még élesebb lesz. „A kés, hajó, nagyon vág, A nyelv, ha rossz, agyonvág " „Veszedelmes falat a nyelv, melynek nincs csontja, mégis sok embernek betörte a fejét", úgymond a példa szó. — Pedig a rossz nyelvek száma : légió. A rágalmazó nyelv. „Élesítik nyelvüket, mint a kigyó; áspisok mérge vau ajkaik alatt!" mondja a zsoltáros. „A rágalom, mely más vjsztén bízik, Pokolra hány, ha mákszemnyit hibázol." Kis János. N. asszonyt az egész város ismeri gonosz nyelvéről. Minap összetalálkozik egy barátnőjével és azt mondja neki : — Képzeld csak, ma reggel megharaptam a nyelvemet, — Lehetetlenség — feleié barátnője — mert akkor megmérgezted volna magadat ! Egyébiránt: „Ha rágatma/.ó njelve szúr, Enyhitsen a vigasztalás : Nem leliet rosz az a gyümölcs, Melyen rágódik a darázs Bürger A kaján irigység nyelve folyvástagyarkodik mások jó tulajdonságai, előnye, szerencséje és boldogsága ellen. Sajnálja tőled a fris vizet, a szabad levegőt, a napsugarat, sőt a kenyérhéját is. Az irigység Káin vétség. Valamint a vasat a rozsda magemészti, ugy az irigy embert saját gonoszsága emészti meg. Laertius. „Nemde a legkövérebb gabonát s a legszebb rózsát lepik meg a férgek : úgy az irigység a legjobb, a legjeleseb s legdic-sőbb és legelmésebb embereket szokta bepiszkolni." Flutarch. Belizár, a szemei világától megfosztott jeles római hadvezér, igy kiáltott fel : „A szerencse fölemelt, az irigység sárba tiport!" „Ha hajtanék irigyemre, Megölne a vjlág nyelve." Mert megszólnak az irigyek, „Hogyha hozzád este megyek." Népdal. A pletyka nyelv forgatására igen alkalmasak a zsúrok, dlnék és szupék. Pünkösd napján minden apostolnak két nyelve volt, egyik a szájában, másik a feje fölött! De egy-egy kávénénike egy szájban is megpördit 12 nyelvet, mert: „Quando couveniunt Síbilla, Ludmilla, Camilla : Miscent sermones ab hoc, ab hac, et ab illa," szabadou fordítva : „A jó kávénenuék hogyha összejönnek. Épületes trics traes közt sokat rempölnek". Node hát: „Jár a világ rosz szája, Ne hajts komám reája." A káronlcodó nyelv. „A káromkodó embernek ördög ül a nyelvén s pokol nyiladozik a lába alatt." Alvmci. „Szájad fog kárhoztatni téged és nem én; ajkaid felelnek ellened, ki a káromlók nyelvét követed." Jób. „Balgatagság! s mégis szörnyű, iszonyú: Ember ajkán az átok." Garay. A hamisan esküvő nyelv. „Ne esküdjél hamisan az én nevemre, se meg ne szentségtelenítsd a te Istenei nevét. Én vagyok az Ur." Mózes.