Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-22 / 12. szám

évi junius hó 8-án, mint a legalkotmányosabb, legbölcsebb és legjobb Király koronázási évfordulóján, tartandó magasztos ünnepélyen, ősidők hagyományos szokásához képest bandériumával képviselteti, hogy a midőn az egész nemzet bemutatja az ünnepélyes felvonulásban alattvalói hódolatát, Zalavármegye lobogója is jelen legyen és hódolatteljesen meghajoljon a társtörvényhatóságok lobogóival együtt szeretett koronás királyunk előtt, hogy a vármegye ősi czimere se hiányozzék a diszlásérétből, amely a nemzet legdrágább palladiumát, Szent István koronáját, az országházba vezető emlékezetes útjában környezendi és, hogy azon emberöltökre kiható magasztos mozzanatnál, melyben az első ezredév alkonya a második ezredév hajnalával ölelkezve összeforr, hozzájáruljon azon páratlan összhang kifejezéséhez és megtestesitéséhez, a mely az isteni Gondviselés határtalan kegyelméből az apostoli Király és hü népe, a magyar nemzet közt drága hazánk javára és minden népek és nemzetek örök példájára változliatlanul létezik és nemzeti életünk második évezredének s a magyar nemzeti állameszme fejlődésének és megvalósításának első és minden intézménynél biztosabb és szilárdabb alapját képezi. A törvényhatósági bizottsági közgyűlés áthatva azon lelkesedéstől, melylyel honleányai a hazafias eszméket és célokat ős időktől fogva felkarolták és megvalósításukhoz szivük egész melegével mindenkor hozzájárultak: a vármegye lelkes hölgyeihez fordul és felkéri őket, hogy a vármegye lobogóját, azt a lobogói, mely a vármegyei bandérium élén, a vármegye ősi czimerével és színeivel, Zalavármegye közönségének a közérzületét, a magyar hagyományos alattvalói hűségét fogja kifejezni akkor, a midőn a legelső magyar ember : a Felséges Apostoli Király előtt hódolatteljesen meghajol és a mely lobogóval fogunk, annak tettekre, kitünésre és állhatatosságra buzdító varázserejével bevonulni állami életünk második évezredébe, a jobb jövővel kecsegtető Ígéret kor szaluiba azon törhettem, elhatározással, hogy hőn szeretett drága hazánk és nemzetünk boldogulását, üdvét és fölvirágzását, a népek versenyében és minden viszontagságok közt is kiküzdjük, az országos ünnepélyre, a vármegyei bandérium számára elkészíteni szíveskedjenek." Zalavármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlése, midim e határozat hozatalánál szóba került a vármegye lobogójának előállítása, visszapillantva a régi idők hagyományos világába, melyben a honszerető anyák, hitvesek és leányok szokták iiaikat, hitestársukat, jegyesüket és fivéreiket, midőn azok országos gyűlésekbe, ünnepélyekre és harczba vonultak, feldíszíteni lobogókkal és talismánokkal ellátni: egy szívvel és lélekkel a vármegye honszerető hölgyeire gondolt és a midőn felkérte őket, hogy a vármegye zászlóját elkészíteni s azzal a vármegyei bandériumot feldíszíteni szíveskedjenek: csak e hagyományokhoz akart hű maradni azon erős meggyőződésben, hogy a honszeretet lángja nem aludt ki, hanem Vestatüzeként folyton ég és mindaddig magasan fog fellobogni honleányai keblében, mig magyar szó zeng áldott hazánk, e szép haza hegységein, völgyein és rónáin. A niegyeszerte élénk viszhangra talált eszme kivitele a vármegye mélyen tisztelj hölgyei körébe tartozván : részemről csupán arra szoritkozhatom, hogy megyém lelkes hölgyeit a czél eléréséhez szükséges anyagi eszközök nyújtására, vagyis arra kérjem föl, hogy a lobogó költségeihez adományokat gyűjteni ós a megyei főpénztárnok úrhoz küldeni kegyeskedjenek. Hazafias üdvözlettel Zala-Egerszegen, 1896. évi márczius hó 14-én. Cserfán Károly Zalavármegye alispánja. bál napja és Pista szörnyű lámpalázzal várta a kreutzpolkát. Mindjárt az első lépést elrontotta. Erzsike képes lett volna őt e percben talán megfojtani. Húzta kezénél fogva egészen a terem másik sarkáig, hol a cukrász kisasszonyon kivül senkisem figyelt rájuk. Hogy mit beszélgettek egymással, nem hallhattam, de sejtettem, mert Pista nagyon levertnek látszott. Másnap délután látogatóba voltunk Erzsikééknél. Bakfis ő Nagysága Pistát igen hidegen fogadta és alig méltatta egy pillantásra is, bár a mama ki nem fogyott a nyájasságokból és „doktorkám"-nak nevezte. Az ozson nát igen kellemes hangulatban költöttük el és a házi-, asszony mintegy kárpótlásul leánya durcás magaviseletéért Pista iráut tüntetőleg szívélyes volt. Egy napon a kis leány szeme ki volt sirva. „Képzelje," szólt síró hangon, „a mama és a papa azt akarják, hogy nőül menjek Pistához, egy emberhez, ki még a kreutzpolkát sem tudja. Az Isten áldja meg, segítsen, mert én akkor inkább megölöm magam". De a szülők más véleményen voltak. Pistának máiszép praxisa volt, magánvagyona is, keresett partieké • pes ilju és a mama egy világért sem akarta volna elszalasztani. Kezdtem Erzsike előtt Pistát dicsérni és a kreutz polkát átkozni, minek az lett a következménye, hogy Erzsike haragosan kiszaladt a szobából és szó nélkül ott hagyott. Pista eleinte vigasztalhatlan volt. Lemondott még a reményről is, hogy Erzsikét valamikor bírhassa, mig végre hatalmas diploma nélküli kollegája : „az idő, itt is segített. Újra felvette a harcot a makacs kis sziv és fej ellen; mindennemű előzékenységgel, figyelemmel elhalmozta és a hódítási hadjáratban hű szövetségesre talált Erzsike mamájában. Mintegy hat hónapi ostrom után Erzsike azt vette észre, hogy hiszen ez a doktor mégsem olyan kiállhatatlan, néha olyan kedves tud lenni, olyan édes, lágy A szederfatenyésztés előnyei. — Ajánlva a gazdaközönség figyelmébe. — A földmivelésüqyi miniszter 29.869, VII. —1. b. sz. alatt kelt leiratához kapcsolva megküldötte Bezérédy Pál seh/emtenyésztési miniszteri meghatalmazottnak memorandumát az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület"-nek azzal a felhívással, hogy azt tárgyalva, annak értelmében a meg felelő intézkedéseket az egyesület saját hatáskörében megtegye. Az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület" igazgató választmánya behatóan foglalkozván a jelzett memorandum mai, elhatározta, hogy az összes vidéki társegyesületek ügyeimét felhívja a memorandumban lefektetett hasznos elvekre. Magának a memorandumnak azt a részét, amely a gazdaközönségnek érdeklődését és közreműködését kéri fel a kiváló nemzet gazdasági ügynek a támogatására, a követ Icezőkben adjuk : Mivel az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület" oly kegyes, hogy a selyemtenyésztéssel behatóbbau fog lalkozík, eugedje meg a uagymélt. miuíszterium kérhetnem, kegyeskednék az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület" figyelmét a selyemtenyésztés érdekében oly tevékenységre felkérni, melylyel úgy az „Országos Magyar Gazdasági Egyesület", mint a vidéki gazdasági egyesületek is, a .selyemtenyésztés ügyének felette nagy szolgálatot tehetnek, mely abból állana, hogy az ország nagy birtokosait ugy, mint a közép és kisbirtokosait a szederf atenyésztés felkaro lására buzdítanák. Azou nehézmények, melyek utak mellé szederfák ültetése ellen a birtokosság részéről régebbcu csakugyan némi joggal felhozattak, ma már ugy szólván megszűntek; mivel mindazok, akik ezt az ügyet ismerik, meggyőződtek afelől, hogy ha a szederfákat 5—6 évi turnusokban csonkítjuk, azok gyümölcsöt nem teremnek és igy nincs meg az alkalom arra, hogy a szederlát rázogassák gyümölcse végett, amely a vetések közé hullván, csak a vetések összetaposásával szedhető össze. Az pedig, hogy a levélszedés közben tennének kárt a selyemteuyésztők a vetésben, teljesen kizárva van már csak azáltal is, hogy a tenyésztőknek kis léclétra használata nélkül levelet szedni ma már senki meg nem enged. Hogy a szederfák iránt eddig nyilvánult elleuszev az imént előadottaknál fogva jelentékenyen csökkent, miuden esetre örvendetes jelenség és csak az volna kívánatos, hogy ép azon arányban, amelyben az ellenszenv csökkent, ter|edne elismerése is azon előnyöknek, melyeket a szedería határozottan nyújt és amelyek a következők : A szedertának egyik előnye az, hogy nem nő magasra, nem lesz terebélyes, hanem mint ezt József főherceg ő fensége egy hozzám kegyesen intézett szakvéleményében nyilvánította, — mintegy átmenetet képez a bokor és a fa között s így bármily más fáuál csekélyebb árnyékot vet, miért is utak szegélyezésére kiválóan alkalmas. Egy másik előnye a szederfának az, hogy gyökerei nem szetágozólag, mint például az akáczé, hanem függőleges irányban hatván a földbe, a fa környéke vadhajtásokkal soha sincs elburjánozva. Egy további haszna a szedertának az, hogy lomb termő képességének emelése céljából megkívánja, miszerint 5—ti évenként csonkittassék és igy, kivált faszegéuy vidékeken létező gazdaságokban, nem csekély mennyiségű tüzelő anyagot szolgáltat. Mindenki meggyőződhetik, hogy Tolna vármegyében nem egy gazdaságban az utak mellé és legelőkre kiültetett szederfák, rendes turnusokban történő csonkításuk folytán, elégséges fát szolgáltatnak nemcsak az összes tüzelő anyag fedezésére, hanem ezen kivül még több százezer téglát is égetnek a csonkitással nyert galyakkal egy egy közép nagyságú gazdaságban. — Igaz, hogy a szederfa szerszámfának nem oly alkalmas, mint az akác, de azért erre a célra is igen jól felhasz nálhatóEzen kivül a szederfának haszna lombjának értéhangja van és milyen szellemesen társalog ! Kgészen comme il faut fiatal ember, a Kreutzpolkát leszámítva. Ördög vig) e ezt a kreutzpolkát! Hiszen más se tudja ! Azután az Irén, meg az Etnmica egészen szerelmesek belé. Milyen leány is ez az Irén I Milyen tinesse szel láncolja magához a fiatal embereket ! Még utóbb is a doktor beleszeret és elveszi, engem meg majd kinevetnek. De azért ee lesz igy, nem, mert a doktor engem szeret, tudom biztosan ; a múltkor is mondta, hogy az Isten engem mutatóba küldött le az égből ! Igazán, néha milyen aranyos tud lenni ez a fiu ! Nem is értem, hogy tudtam rá oly nagyon haragudni I De most már nem haragszom rá, sőt tudja Isten, talán szere .... Mondta, hogy holnap eljön, ünnepélyesen nőül kér és én nem fogom kikosarazni, felesége leszek I" Erzsike egészen elpirult az utolsó szavaknál, szive hangosan dobogott; ha Pista véletlenül e percben itt van és csókot akar rabolni, talán . . . talán . . .. nem is ellenkeznék olyan nagyon. Másnap a doktor csakugyan egász ünnepélyesen megkérte Erzsike kezét és szeptemberben meg volt az esküvő. Az óta két év telt el. Nem rég meglátogatván őket, nem győztek eléggé dicsekedni, mily boldogan élnek egymással, mint egy gerlepár, egy pici kis emberke is gagyog már a szőnyegen, doktorné O Nagysága folyton azt dédelgeti, most is épen csókolgatta. „Nos asszonyom" kérdém, „tudja e már Pista a kreutzpolkát ?" „Hallgasson maga csúnya!" szólt a kis menyecske egészen elpirulva, azután édes mosolylyal folytatá : „Még most se tudja; de nem bánom, azért jobban szeretem, mint az életemet, sohse hittem volna, hogy ilyen aranyos ember lesz belőle ! Hanem ezt a drága kis huszártisztet itt az ölemben azért magtanítom rá, mihelyt csak járni tud. Ne legyen mégse olyan ügyetlen, mint az apja volt I" kében rejlik, mely annál becsesebb; mert habár lombtermésére nem is feltétlenül, de sokkal biztosabban lehet számítani, mint p. o. a gyümölcs termésére, mit bizonyít az a körülmény is, hogy ló év óta csak egyszer, 1882 ben történt meg az, hogy a szederfalevél az ország némely cidékén eltagyott. A szederfalevél é- tékét legjobban megérteti velünk Olaszország, ahol a selyemtenyésztést legnagyobb mérv ben űzik és ahol a szederfalevelet rendes körülmények között metermázsánként ti —12 frtjával fizetik. A szederfalevél értékesítésének egy másik módja az, hogy a birtokosok, mint ez Olaszországban szokásban van, a szederfák levelezését a selyemtermelőknek gubó termésük feléért, sőt kétharmadáért engedik meg. Eléggé fontosnak tartottam ezt az eljárást arra, hogy felőle alaposabb meggyőződést szerezzek magamnak, mi végből is az intézetnek egyik ép Olaszországban egyéb dologban időző közegét utasitottam, hogy ezen eljárásról lehetőleg több birtokoiv személyesen győződjék meg. Az illető e megbízatásában eljárván, Milano környékén több gazdaságot látogatott meg és tapasztalta, hogy 1893 ban p, Casa — Ponti birtokon Cornaredoban (milanói provincia), mely 600 hectar területű, 42.000 kilo gubót termeltek, melyuek eladási ára 210.000 líra volt, miből 2/a r^

s

z) vagyis 140.000 lira jutott a birtokosnak. Casa. Taccioli birtokon Osona községben (Monsa provincia) 292 hectar területen 17.500 kilót termeltek ; eladási ár volt 87.5n0 lira, melynek 2/

3 része, azaz 28.333 lira a földbirtokosnak jutott. Továbbá Leiratreban (Milano provincia) 334 hectaron 20.000 kiló gubót termeltek, mely eladatott kerek 100.000 líráért, tiszta haszon 66.666 lira. Casa Somoglia Gergnetto'nan (Monsa provincia) 250 hectar birtokon termelt 15.000 kilót, eladási ár 75.000 lira, tiszta haszon 50.000 lira. Casa Paravicini Toruaventobau (Galarate provincia) termett 90 hectar birtokon 2.40U kiló, eladási ár 12.000 lira, miből 8.000 lira a birtokosnak jutott. E szerint emez öt birtokon, melyek összesen 1.566 hectar területtel bírnak, 96.900 kilo gubót termeltek, melynek eladási ára 484.500 lírát tett ki, melyből a tulajdonosoknak 197.000 lira jutott. ^Egy-egy heotárra tehát 309 lira jövödelem esett. Megjegyzendő, hogy mivel e földek más terményeket is hoznak, ez azok teljes jövödelmét nem képezi és hogy a birtokosok szederiáik után ezt a tiszta jövedelmet elérték anélkül, hogy bármi kiadásuk lett volna, mint az, hogy szederfáikat nevelték és hogy azokat a talaj jobb vagy kevesbbé jó minőségéhez képest, ritkábban, v.agy gyakrabban tárgyázták. Igaz, hogy ezen eredményhez megkívántató nagy mennyiségű szederfát az ily kis területeken csak úgy lehet elhelyezni, ha a szederfákat a földeken a gabona közé ültetik, mint ez Olaszországban történik. De meg • engedve, hogy ezen eljárás Magyarországban még sok ideig meg nem honosítható, annál több legelőt és egyéb területet találunk nálunk arra, hogy legalább megközelítőleg hasonló eredmény eléréséhez a szükséges mennyiségű szederfát előteremtsük. Hogy a szederfalevél értékesítésének fentebb elő adott módja nálunk, Magyarországban is, követhető, ezt a tapasztalás bizonyítja, amenynyiben az 50 es években ugyanezt az eljárást tényleg követték Czenken (Sopron vármegyében) és Hidján (Tolna vármegyében), hol a selyemtenyésztést nagyobb mérvben űzték. Feleslegesnek tartom tüzetesebben reá mutatni, hogy minő nagy jelentőséggel bír különösen a faszegény vidékeken, ha gazdáink részesülhetnek mindazon előnyökben, melyeket a szederfa nyújt. Fontos pedig a szederfatenyésztés propagalása még azért is, mert ott, ahol egyáltalán ta terem, vizenyős talaj kivételével, megterem és pedig aránylag kevés gondozás mellett, a szederfa is. Végül, hogy minő jelentőséggel bir az, ha gazdáink ép tavaszkor, az aratás előtt, szederfáik leveleinek értékesítésével igen jelentékeny jövödelemhez juthatnak, bővebben indokolni szintén fölösleges. Igaz, nem volna helyes eljárás, hogy ott, hol a selyemtenyésztést meghonosítani akarjuk, ezt azzal kezdjük, hogy a szedertalevelet a tenyésztőkkel megfizettetjük. Ott azonban, hol a selyemtenyésztés már meghonosítva van, hogy a szederialevél értékesítése nem utópia, — ezt bizonyítja az a tény, hogy például Fehértemplomban (Temes vármegyében) évről évre sza porodik azon birtokosok száma, kik különösen homokos talajú legelőiket szederfákkal ültetik be csak azért, hogy azok leveleit elárusitsák. És ezzel már elérték azt, hogy a sélyemipar jelenlegi nagy stagnatiója mellett is, 50—60 krajcárjával, sőt egy forintjával értékesíthetik egy egy jól gondozott ós kifejlett szederfának leveleit. Igaz, hogy ahhoz, miszerint a szederfának ily módon való kihasználása általáuos legyen, szükséges, hogy a selyemtenyésztés még nagyobb arányokban fejlődjék, mint eddig, mi az eddigi sikerek, után remélhető is. De hisz a szederfa sem nő gyorsabban más fáuál és igy azok a magánbirtokosok, akik a szederfatenyésztést felkarolják, bizton számithatnak reá, hogy mire szederfaállományuk kifejlődik, annak hasznát ís fogják venni. De addig is, mig a selyemtenyésztés ennyire fejlődik, értékesíthetik a birtokosok szederfa állományukat anélkül, hogy a lombért pénzt követelnének és pedig a következő módon: Tolna vármegyének egyik részében alig van gazdaság, hol a meglevő szederfaállomány folytán a cselédség selyemtenyésztést ne űzne és ne keresne magának ezen az uton megközelítőleg annyi mellékjövödelmet, mint amennyit évi készpénz fizetése kitesz. Igy például Hídján, Fegenyésen, Katalin pusztán, Puszta-Tengelicen, a hidvégi és több más pusztán 40—50 frtot keres egyegy, selyemtenyésztéssel foglalkozó cseléd, mi annyit jelent, mint hogy a gazda 80 — 100%-kal emeli cselédjeinek készpénzbeli évi jövödelmét anélkül, hogy ehhez bármi áldozattal járulnia kellett volna, ami a gazdára nézve is oly előny, melynek jelentőségét kétségbe vonni nem lehet. Vannak, akik azt hiszik, hogy a selyemtenyésztésse! való foglalkozás a cselédséget vagy egyéb munkásokat