Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-19 / 16. szám

XV. évfolyam. Zalaegerszeg, Í896. április 19. Í6. szán). JIL Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt, Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr. többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. 1Ü n Irrlr i i ma e§ A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat rera küldünk Ttesza. III A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási, községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. nVHeg-j elenifc m-ixrcieix vasárnap. A hitel és ipar. A forgalom emelkedéséval elválhatlan összeköttetésben áll a hitelnek terjedése és felhasználásának a szükségessége. Kétségtelen, hogy a kereskedelem szülte azt az állapotot, mely szerint egyesek, hogy üzletüknek nagyobb kört teremtsenek, kénytelenek voltak arra birni eladójukat, hogy azok a vételárra egy ideig várakozzanak, amelynek leteltével beállott a fizetés kötelezettsége. Ami kezdetben csak a kereskedők között divott, lassanként alkalmazást nyert más foglalkozási körrel birók között is, szóval mindenütt, ahol a pénz forgatása és a munka képezi a megélésnek alapforrását. Hogy ebbe az általános fogalomba később az iparos is bele vonatott, azt fölösleges magyarázni. Hisz ő is szerzi az anyagot, amelyet keze munkájával és gépeivel céljának megfelelően átalakít. A szerint, amint iparát nagyobb vagy kisebb mérvben üzi, szüksége van nagyobb vagy kisebb forgalmi tőkére, melynek mikénti beszerzésétől és felhasználásától függ nem egyszer jövödelme, amelynek emelése végett olykor igénybe kell vennie az idegen tőkét. Az a bizalom, amelylyel valamely tőkepénzes vagy pénzintézet a pénzkereső iránt viseltetik, alapitja meg hitelét. A hitelképességnek, mely abban áll, hogy az adós kötelezettségét a meghatározott időben teljesiteni tudja, egyedüli alapja a biztos számitás és mindenek felett az ezen alapuló takarékosság. A takarékos ember hitelét csak akkor veszi igénybe, amikor attól anyagi sikert remél ; midőn tehát üzletét szélesebb alapokra szándékozik fektetni ; midőn oly vállalatba fog, amelyet nagyobb munkaerő alkalmazása mellett aránylag rövidebb idő alatt végezhet s épen ezért belőle nagyobb hasznot várhat. Az élelmezés, ruházat, házbér s mis effélére a hitelt felhasználni soha sem szabad ; mert ebből származik a testi és A „Zalamegye" tárcája. Második szerelem. Ertevényi Jánosné, a szép . . . Boér Ella éppen összehajtogatta a királyi törvényszék végzését, melyben a válóper befejezéséről értesítették, midőn eg) ik cselédje belépett hozzá s értésére adta, hogy a Nagyságos Ur, a férje, beszélni kiván vele. A szép asszony összerezzent. — Menjen és mondja a nagyságos urnák, hogy a kisteremben várom. Azután leroskadt a székre. Szép, leányosan fiatal arcát halálos sápadtság borította el, a szive egészen a megszakadásig dobogott s érezte, hogy életének egy olyan válságos pillanata előtt áll, a mitől örökké borzadott, a minőre nem számított soha. — Történjék, a minek történnie kell ! — szóit önmagához izgatott, remegő hangon s oda lépett a tükörhöz, hogy megigazítva haját, öltönyét, az utolsó találkozóra induljon. A fényezett hideg üveg mintha akkor is nevetett volna. — Szép vagy, kívánatos vagy, hanem azért elhagy az urad, mert hideg a csókod, hideg az ölelésed. Nem halt meg még senkid, nincs okod a gyászra s mégis — temetésre készülsz ! . . . Boér Ella elfordult a tükörtől s színtelen ajkait, mikor belépett a szomszédos terembe, úgy megharapdálta, hogy azokból majd kicsurrant a piros vér. — Asszonyom, — rebegte az ablak párkányához támaszkodó térje, — búcsúzni jöttem ! A szép asszony vonaglott minden izében. Össze szorult a lelke, a szive, a szemei megteltek könnyekkel, csakhogy épen ki nem csordultak még. És a szava is, mikor megszólalt, olyan búsan, olyan bánatosan rezgett: lelki zavar, amely bennünket a tönk szélére juttat. Az alkalom szüli a roszat — mondja a közmondás s vele azok, akik a különböző célra alapított pénzintézeteket látják ; de szüli, vagy szülheti a jót is. Ha a gyermek szivébe már korán beoltjuk a takarékosság csiráját s korával neveljük benne ezt az erényt: akkor a férfiban is megtaláljuk a hitelnek szilárd alapját. Kiválóan alkalmas a takarékosság beoltására és fejlesztésére a postatakarékpénztár, mely hivatva van arra, hogy a pénznek becsét, megismertesse. Ezen kivül kiváló fontossággal birnak, főkép az iparos osztályra, a fogyasztó egyletek, amilyenek főkép Németországban virágoznak, amelyek a nyereség felét az alapitóknak adják, mig a másik felét a fogyasztók között osztják fel. Alakithatnak még az iparosok — főkép a létező ipartestületek révén s azoknak a közreműködésével — egyletet az iparukra vágó gépeknek, feldolgozandó anyagoknak olcsóbb beszerzésére is ! A felhozottakból látjuk, hogy a hitelképességnek végső alapja a takarékosság. Ezen kivül a hitel célszerű használata kell, hogy mindenkor főszempont alá essék ! Tudjuk, hogy napjainkban a legnagyobb mértékben a hitelt a váltó utján gyakorolják. Ez a kisiparos hitelképességének is a próbaköve. A váltóbirálók figyelme kiterjed a pénzkeresőnek a jellemére, életmódjára, munkaképességére és szorgalmára. S igy kifürkészvén fizetőképességét, állapítják meg a hitelt, amelyet csak egyszer is nem teljesitve, megalapítja a bizalmatlanságot, amelylyel önmagát törli ki a nagyobb keresetre jogositottak sorából és lesíílyed oda, ahol csupán a kézi munka és a napi keresmény adja meg a megél lietési módot. Óvakodni kell az úgynevezett szivességi váltóktól, amelyek széles morális kötelezettségeket vonnak maguk után s nem egyszer keserűen fizettetik meg a hitelnek ismeretét ! Takarékosságon, becsületességén és szigorú számitáson alapul tehát a valódi hitel. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság április havi ülését Csertán Károly alispán elnöklete alatt tolyó hó 14- én tartotta. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás egyes ágaiban március hóban előfordult eseményekről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. Tekintettel a vármegye egyes helyein még uralkodó sertésvészre, a közigazgatási bizottság sürgősen felhivja a járások főszolgabíróit, hogy a küszöbön levő Szent György napi cseléd változás alkalmával fertőzött helyről a sertések elszállítását meg ne engedjék ; vészmentes helyről >s csak úgy szállíthatók el, ha kocsin, vagy szekéren viszik a sertéseket. Babóchay György Nagy-Kanizsán az anyakönyvvezetői állásról lemondván, a közigazgatási bizottság Vécsey Zsigmond polgármesternek anyakönyvvezetővé kinevezését hozza a miniszternek javaslatba. A közigazgatási bizottság tudomásul vette, hogy a bizottság elvi kijelentései alapján mintegy 20—30 anyakönyvi kerületre nézve elnöki uton anyakönyvi helyettesek kinevezés végett javaslatba hozattak s a minisztertől tényleg ki is neveztettek. A sümeghi anyakönyvi állás betöltése- és helyettes kinevezésére, valamint a zala szent"györgyi és zalamihályfai anyakönyvi kerületben anyakönyvi helyettes kinevezésére nézve a közigazgatási bizottság előterjesz tést tett a miniszternek. Az anyakönyvvezetők — a törvény értelmében — ha mint hivatalnokok esküt nem tettek, hivatalos állásuk elfoglalása előtt a főispán kezébe tartoznak az esküt letenni. Mivel azonban ily eskü letehetése végett tett utazások költségeinek fedezéséről a törvényben nem gondoskodtak : előfordult eset alkalmából a miniszter rendeletileg felhatalmazta az alispánt, hogy a főszolga«= birákat bizza meg ily eskü elfogadásával. A közigazga tási bizottság ezt a miniszteri rendelkezést a törvénynyel ellentétben levőnek találja s annak végrehajtása előtt feliratilag megkeresi a minisztert, hogy célszerűségi szempontból a törvény módosítását ez irányban eszközölje ki. A Pölöskéhez tartozó Petend hegynek Csatárhoz való csatolása tárgyában elsőfokalag hozott végzést a közigazgatási bizottság feloldotta s a szükséges összes — Búcsúzni ? . . . Tőlem ? — Öntől és a gyermekektől, akiknek gondozását a törvény hét éves korukig az anyára bizza. — És azután ? — Azután az enyémek lesznek. Gondoskodni fogok neveltetésükről, megtanítom tisztelni az anyjuk emlékét, hogy ne is sejtsék, ne tudják meg soha a köztünk történteket. Hideg, merészen elmondott szavak voltak ezek s oda hullottak a Boér Ella lelkére, a ki imára kulcsolt kezekkel kezdett rimánkodni : — Nem, nem, maga nem fogja a gyermekeket elvinni tőlem soha ! Ennyire rosz még sem lehet hozzám. Elválhatunk hidegen, egyetlen szó, egyetlen kézszorítás nélkül, kitörölhetjük emiékeze tünkből az egész multat, minden örömével és szenvedésével együtt, de gyermekeimet nem engedem, hogy legyen összetört életem hátralévő napjainak valami öröme, megnyugtató érzése, miben enyhületet találjak. Utolsó szavai már zokogásba fúltak. — A folyosó felőli ajtó pedig hirtelen feltárult s két picike szőke angyal, egy fiu és egy leányka siettek a szobába, bele csimpaszkodva mindketten édes mamájuk ruhájába, kinek fuldokló sírása megtörte a kisterem csendjét. Hogyan, a mama sir, talán bántotta valaki apus? — kérdezte a kis fiú Erterényitől s nagy okos szemeit a halovány emberre emelte. Az erős férfiú elfordult, arcát eltakarta a csipke függöny redőnyei közé és nem válaszolt semmit. Ugyan, mit is mondott volna? Lehetette áltatni, hazudni most a válás pillanatában? Helyén való lett volna-e a vigasztalás, midőn egy oltár romokba omlani készült ? És szólhatott-e ő, a ki ledér, kicsapongó életével összetörte egy ártatlan, védtelen asszonynak egész életét s most válni készül tőle ? Boér Ella fölállott s letörülte könnyeit, gyermekeit magához ölelte . . . — Búcsúzzatok el az apától, hosszú útra indul, nem tér vissza hamar! . . . A gyermekek nem mozdultak ; az a hatalmas, erős ember pedig úgy érezte, mintha az egész ház, az egész világ készülne reá omlani. Az arcát még mindig eltakarták a csipkefüggönyök s igy annak dúlt és fakó vonásain nem lehetett meglátni a keblét marcangoló kínt és gyötrelmet, hanem zilált, szakadozó lélekzete elárúlta érzelmeit, azt a mélységes, őrült fájdalmat, melynek terhe alatt összeroskadni készült. Gondolkozott és küzdött önmagával. Érezte, hogy vétkezett, hogy bűnös, a miért megbántotta ezt az aszszonyt, a miért elhagyni készül gyermekeit. Tudta, hogy a törvényszék elválasztó Ítélete nem adja vissza elvesztett nyugalmát s úgy tetszett elölte, hogyha volna egy gyöngéd női kéz, mely végig simítson boruló homlokán, újra tudna boldog, megelégedett lenni. Most már nem az asszony, hanem Ertevényi János zokogott. Csakhogy a mig ő részvétlenül nézte neje szenvedését, addig Boér Ella szeliden, jóságosan oda lépett hozzá, a szivéből jövő, szívhez szóló hangon szólott a síró emberhez: — Hát igazán elhagysz, hogy vissza se térj soha ? Még akkor is elmennél, ha marasztalnálak ? . . . Ertevényi János lerogyott a földre, a szép aszszony picike lábaihoz s átkarolva annak térdeit, onnan beszélt hozzá : — Nem, nem, itt maradok veletek, értetek élek s bennetek hiszek ! Elfeledjük a multat egészen, új életet kezdünk s hiszem, tudom, hogy eljön az idő, midőn megbocsátasz nekem 1 Boé'- Ella az erős embert felemelte a földről, oda szorította a szivéhez, mintha azt akarta volna, hogy annak dobogásából olvassa ki a bocsánatot, a feledést, a kihalt és újra támadott szerelmet. A gyermekek pedig nézték az ölelkező párt,- s el nem tudták gondolni, hogy miért sírt az előbb az apa is, meg a mama is, mikor őket nem bántotta senki. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.