Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-04-05 / 14. szám

fudamentumára épitjük föl. Tulajdonjogot kizárólag csak az állam élvezhessen, a föld, tőke, fölszerelés, gépek s általában minden termelési eszköz az egyesektől menjen át az állam birtokába, s az állam is osztja föl azután a termelt javakat a természetes s méltányos igényekhez képest az egyes polgárok közt. Ekként megakadályoz^ tatván a javaknak egyesek kezeiben való összehalmozo dása, mindenkinek arányos rész fog azokból jutni, s igy egy csapással vége lesz ama kiáltó s veszedelmes ellen« tétnek, mely mindezideig a dúsgazdagok s a földhöz ragadt nyomorultak tömegei közt oly igazságtalanul fennállott. Hát ez kétségen kivül igen tetszetős elmélet, s ugy felületesen birálva, különösen kellemesen csenghet olyanok füleiben, kik nagyobb hajlandósággal birnak az osztozkodásra, mint a munkára. Hanem ha aztán nem is a nemzetgazdászat — hanem csupán a tapasztalatokon ki élesült józan ész bonckésével közeledünk a fent körvoualozott csinálmányhoz, akkor csakhamar szétpattanik s eltűnik az egész ragyogó szappanbuborék. — Mert hát először is abban az eszményképü

1 odaállított communista államban sem állana ám az élet csupa osztozkodásból, örökös farsangból, hanem — mivelhogy a kenyér, kabát, cipő s minden egyéb szükségleti vagy élvezeti cikk nem szokott csak ugy magától a fán teremni — az Ur rendeléseként biz ott is csak arcunk verejtékével kellene megkeresnünk mindennapi kenyerünket. Munkálkodnia kellene okvetlenül mindenkinek, csak azzal a különbség gel, hogy mig ebben a legyalázott, kigúnyolt mai társadalomban mindenki saját hajlamai s képességei szerint maga választhatta meg pályáját, s lényegében kiki maga rendelkezhetett idejével, sorsával, addig az epedve óhajtott uj rend szerint — az állam adván a kenyeret, az állam is jelölné ki minden tagnak munkakörét ugy, a mint azt a köz érdekében szükségesnek ítélné, az állam szabná meg kinek-kinek kötelezettségeit napról napra, évről évre, az egész hosszú élet folyamára, s azok telje sitését kérlelhetlen szigorral követelné meg, a legkisebb mulasztást is, mint az állami rend, a közjó elleni merényletet szigorú büntetéssel sújtaná, Elnézést, engedékeny séget már csak azért sem gyakorolhatna, mert hisz nagyon jól tudjuk, hogy valamely nagy gépezet járásában csak akkor kerülhető el a döcögés vagy fennakadás, ha a legkisebb kerék is pontosan végzi a maga functióját. — Nem kell valami nagy éles látás annak fölismeréséhez, hogy az ilyen rendazer az egyéni szabadság megbecsül hetlen kincsének teljes megsemmisítését jelentené ; lehetne az állam bármily erős és gazdag és független, önérzetes polgárok helyett jóllakott géprészek mozognának benne unottan, mindig a kijelölt egy csapáson. — Szivnek, kedélynek vajmi szűk szerepkör jutna az uj világban, s igy megelégedést s boldogságot is hiában keresnénk ott. De vájjon az emberiség művelődése, haladása nem szenvedne-e szintén fönnakadást a communista elvek alapján szervezett társadalomban ? A ki ismeri az emberi életet, a ki figyelemmel kiséri társainak tevékenységét, láthatja, hogy a hivatásszeretet s ügybuzgóság mellett, de ezeknél még sokkal inkább a hirnév, a dicsőség szomja, a kiemelkedés — a köztisztelet vágya az, mi az emberek túlnyomó részét kitartó munkára, nagy tettekre sarkalja. Mondjanak bármit, elvitázhatlan tény marad az, hogy az emberi szellem legkiválóbb termékeinek, korszakalkotó műveknek nagy része soha meg nem született, soha testet nem öltött volna, ha az emiitett rugók hiányoznának a lelki világból. Már most ha a communista állam mereven keresztülvitt egyenlősége, zord kaszárnyafegyelme ezt a nemes hiúságot, az ambitiót kiirtaná az emberből, vájjon hol fakadna ehhez hasonló gazdag forrása a közjóért hozott áldozatoknak, az embe riség üdveért teljesített, hasznos szolgálatoknak. A géppó lormált ember lelkében elpusztulna az eszmény, kialudnék a lelkesedés szent lángja, s tespedés váltaná föl a cultura haladását, a civilizatio lüktető életét. Kimondhatnám még, hogy a mit korunknak leginBülbül megismerte, az ő kollégája, a másik el utasított szerelmes. Sejtő, rémes gondolat cikázott át agyán s mint a villám, oly gyorsan futott a palotába. A föld alól sajátságos zúgás hallatszik föl, mint távol mennydörgés zaja. A márvány oszlopok meg megrendültek. Benn a zene harsogott, öröm, jókedv az arcokon. Ki is gondolta volna, hogy oly közel jár hozzájuk az a sárga, csontos rém : a halál. — Uram ! — Aida kiáltá Bülbül, ki a nagy ve szélyben visszanyerte beszélő képességét s hangjával túldörögte a lakodalmi zajt. Aida ! Meneküljetek. A palota összeomlik. Már is reszketnek az oszlopok. Átkozott legyen a kincses hajós ; mindez az ő műve ! — Iszonyú dördülés követte szavait. A palota egyik termének oldalfala beomlott, padlata leszakadozott. A mennyegzői népség rémülten futotta kijárat felé. A palota recsegett, ropogott. Sikoltás, zaj mindenfelé. A kincses hajós eleinte kacagott, azután mintha őrület fogta volna el, hirtelen felfutott egy omlatag kőre s onnan vetette le magát a mélységbe. Utánad megyek Aida, — hörgé, s a szennyes, iszapos hullám összecsapott feje fötött. A perzsa király szorosan átölelve tartotta menyasszonyát. — Meneküljünk ! Hol van Bülbül, kérdé remegve Aida. — Bülbül ? őt nem kereste senki, ki tudja, hol van. Talán lenn a tenger fenekén, bibor csigák vetette ágyon. Csodás tenger-rózsák úsznak körülötte, lágyan ringatja a hab s ő álmodik szépet Aidáról. A leomlott palota kövei közé azután minden alko nyatkor befutott a dagály. Hova tovább mind jobban beiszapolja az üreget, zúgása is gyöngül. A jámbor, babonás török azonban még mindég messze elkerüli e helyet, kivált naplemenet után. Azt hiszi, hogy a gonosz lelkek üvöltenek oda lenn, mig az esti szélbeu a sötét kincses hajós sóhajtását véli hallani. kább felrónak : a protectio, önkény, részrehajlás, corruptio — tekintve az állam mindenhatóságát, az ember gyarlóságát — valósziniileg még sokkal inkább burjánoznék abban az uj alapokra fektetett társadalomban. Nem akarok azonban még tovább is szürke elméletek taglalásával foglalkozni, hanem inkább szólok arról, hogy mitől vár hatjuk hát tulajdonképen beteg közállapotaink jobbra fordultát. Attól, mire a socialismus egyik legjózanabb, legpraktikusabb s igy legérdemesebb harcosa, a német Schulze Delitzsch Hermann nemcsak rámutatott, de a valóságban alkalmazott is, t. i. az önsegélytől. Ez a tiszta látású s meleg szivü ember nem maradt meg pusztán a szónoklás- s tollforgatásnál, hanem az érdekel tek közreműködésével előbb szülővárosában, majd Német ország egyéb helyiségeiben is népbankokat, fogyasztási s termelő szövetkezeteket, munkáslakásokat, olvasóköröket, segély pénztárakat, s ezekhez hasonló egyesületeket s intézményeket alapított. Ezek által a munkásoknak, kisiparosoknak olcsó pénzt, jó s olcsó anyagokat s fogyasztási cikkeket szerzett, műveltségüket emelte, bajaikat orvosolta, enyhítette, versenyképességüket fokozván, meg élhetésüket biztosította, önérzetüket igy újból felköltötte s csüggedés, pusztulás helyében uj munka s életkedvet, reményt és virágzást fakasztott. Bár szívlelnék meg okos iutéseit, s követnék példáját, kik korunk uagy mozgalmában vezérszerepre vállalkoztak; bár fontolnák meg, hogy agyafúrt theoriákon nyargalva, kerülő utakat járva s mutatva, nem közelednek, hanem ellenkezőleg mind messzebbre térnek el a kitűzött céltól : a kedvezőbb helyzet- és jó békességtől. A mint azonban kárhoztatnunk kell a különféle kalandos elméleteket, ép ugy elítélendő a socialis kérdés megoldásában az erőszak is. Egyik eszes, de szintén szélsőségekben tévelygő socialista apostol, a porosz származású Mars Károly ugyan ezt mondja a tőkéről irt művében, hogy minden régi korszaknak, mely egy ujat hord méhében, az erőszak a bábája. En azonban ugy láttam a történelemből, hogy ha erőszakos kitörések, nagy forradalmak néha néha egyszerre egy századdal előre is lökik az emberiséget, mikor a vihar lecsendese dett, a láz, a mámor alább szállott, akkor megint szépen visszatért az emberiség oda, vagy csaknem ugyanazon pontra, a honnan elindult. A természetből pedig azt tanultam, hogy a fejlődésnek megvannak a maga szigorú törvényei : emberi erő s ügyesség elősegítheti ugyan a rendes folyamatot, de a ki azt állitja, hogy a magból egy nap alatt tölgyet képes nevelni, azt, mint eszelőst, sajnálom, vagy mint csalót kerülöm. Érőszakról szólva, még a socialis mozgalomban ez idő szerint gyakran alkalmazott eszközről, az u. n. sztrájkról akarok néhány szóval megemlékezni. Mint erőszakos eszközt, ezt sem tarthatom célravezetőnek. Mert legyen kimenetele bárminő, végződjék akár egyik, akár a másik fél u. n. győzelmével, annyi bizonyos, hogy ugy nemzetgazdasági, mint egyéni szempontból tekintve mulhatlanul hátrányos következményei vannak. Munkaerőben, termelésben, sőt az anyagiakon kivül szellemiekben is sokat veszt a nemzet köztőkéje. A sztrájk egyengeti, megkönnyiti a piarcra éhes idegen versenynek útját a különben is még gyenge magyar ipar rovására, a rendes, nyugalmas életmód, a szolgalom s takarékosság üdvös hatású erényei helyébe kalandos hajlamokat, könnyelműséget, lomhaságot plántál, megtámadja, kiöli a munkás önérzetét, s a mi a legrosszabb, megrontja, lehetetlenné teszi a munkás s a munkaadó közti jó viszonyt. Épen ez, t. i. a két emiitett fél közti bizalmatlanság, mondhatjuk ellenszenv egyik igen szomorú s bizonyára nem keresett következménye lett socialis küzdelmeinknek. Ma sajnos a legtöbb helyen munkaadó s munkás — kik pedig egymásnak kiegészítő részei, természetes szövetségesei, ugy állanak egymással szemben, mint hadakozó felek, kik szinte örvendeznek egymásnak romlásán, sőt rövidlátó rossz akarattal még elő is segitik azt, nem fontolván meg, hogy közvetve önmaguknak is kárt okoznak. Szinte megszoktuk már, hogy a közgaz daság két, egymás mellé rendelt tényezője : a tőke és a munka együtt emlitve ugy hangozzék, mint valami csata kiáltás. Ez kétségen kivül fonák helyzet, s e szomorú, furcsa állapotnak megváltoztatása felfogásom szerint egyik alapföltétele a socialis kérdés megoldásának. Kell, hogy a munkás jóakaratot tételezzen föl munkaadójában, ennek érdekét védje, előmozditsa, s a kezére bizott munkának ugy feleljen meg, mintha csak önön magának készitené ; de viszont kell, hogy a munkaadó is ne csupán kihasználandó eszköznek, rabszolgájának, hanem igenis kenyérkereső társának tekintse munkásait, mint ilyeneket megbecsülje. Mert ha magunk resteljük foglalkozásunkat, kicsinyeljük s kerüljük társainkat, hogyan várhatjuk, hogy más becsülje meg azokat. Bizony nem ártana meg szívlelni s követni az» a jó példát, melyet különösen ujabb időben az igazán intelligens társadalom nyújt az által, hogy a legnagyobb előzékenységgel, a legtisztább jóindulattal fáradozik azon, hogy a munkás életét is könnyebbé, sőt lehetőleg kellemesebbé is varázsolja. A régibb keletű jótékony célú intézményekről nem is szólva, csak a legujabb fővárosi alkotásakat, az úgynevezett munkás kaszinókat emlitem föl, mint igazán egészséges, 8 megvalósításra méltó eszmét. A munkás kényelmes helyiségben újságok, hasznos könyvek olvasgatásával, társas játékkal, eszmecserével szórakozhatik minden tagsági díj nélkül, teljesen ingyen. Közéletünk, tudományos s irodalmi köreink kiváló férfiai keresik föl a munkást ez uj otthonában, hogy társalgás s felolvasások által neki szórakozást s hasznos tanulságot nyújtsanak, a társadalom e hasznos, nélkülözhetlen osztályát az önképzés s haladás utján kalauzolják s támogassák. Még egyszer hangsúlyozom tehát, hogy a kölcsönös becsülés, bizalom és jóindulat az egyik lényeges föltétele a kibontakozásnak, a másik pedig a józan számítás, a higgadt megfontolás, mely mérlegelvén a különféle ténye zőket s érdekeket, nem kerget agyrémeket, nem hisz dajka mesékben, nem vár csudákat, hanem a kiváló tudós s államférfiú, Eranklin Benjámin szavai után indul, melyek szerint a ki azt mondja a munkásnak, hogy ez a saját sorsán másként is javíthat, mint munka, takaré' kosság s önképzés által, az ámító. Eranklin, mint szegény nyomdászinas, a maga erejéből küzdötte fel magát világ hirü férfiúvá; ő nem a levegőből, hanem a saját küzdel mes, tanulságos s érdemes életének gazdag tapasztalaiból beszélt; méltó arra, hogy hitelre s követé re találjanak intő szavai. Yárosnnk 1895. évi zárszámadása. Bevételek. A.) Ilmdes bevételek. I. Mult évi pénztári maradvány 79 frt 28'/

2 kr. II. Ingatlanok jövödelméből 3.170 frt 51 kr. III. Javadalmakból 212 frt. IV. Cselekvő tőkék kamataiból 201 frt 36 kr. V. Közigazgatási illetékekből 1.899 frt 52 kr. VI. Tanügyi bevétek a) elemi iskolaiak 3.529 frt, b) iparos tanonc iskolai jövödelmek 926 frt, c) kisdedovodai jövödelmek 295 írt 50 kr., összes tanügyi jövödelmek 4.750 frt 60 kr. Rendes be vételek összege 10.313 frt 27 '/

2 kr. B.) RendkiviÜi bevételek. I. Kedvező követelésekből : a) volt iparos iskolai helyiségbér hátralékból 31 frt 10 kr., b) községi pótlékból 34.868 frt 57 kr. II. Egyéb rendkívüli bevételek : a) szemétkihordási illetékekből 66 frt 88 kr., b) fogyasztási és italmérési adótöbbletből 2.165 frt 58 kr., c) ebadó és védjegyek eladásából 111 frt 09 kr., d) megyei székház előtti 2 utcai lámpa felgyujtási vállalatból hátralék és folyó járandóság 400 frt. III. Átmeneti bevételek: a) iskolai könyvtári illetékekből 112 frt, b) tanitói nyugdijalapra beszedett 15 kros illetékekből 126 frt 05 kr., c) közbirtokossági pénztártól visszatérítés 535 frt. IV. Előre nem látható vagyis a költségvetés keretén kivül eső jövödelmek : a) térítményből 2648 frt 46 kr., b) tőkekövetelésekből 2.693 frt 15 kr., c) ingóságok eladásából 412 frt 93 kr., d) birságokból 15 frt 25 kr., e) takarékpénztári betétek kamataiból 669 frt 25 kr., f.) átmeneti bevételekből 43.044 frt 71 kr., g) egyéb vegyesekből 107.964 frt 66 kr. C. és I). jövödelmek : A pesti magyar kereskedelmi banktól felvett 5 rend béli 655.000 frtot tevő kölcsön törlesztésének biztosítására fedezetül lekötött jövödelmek bevételei: pénzügyi palota évi béréből 1950 frt, Bárány vendéglői szálloda és boltok béréből 7.28 frt 75 kr. 3. Téglagyári jövödelmekből : a) készpénz fizetés mellett eladott tégla és zsindely anyag árakból 7.258 frt 75 kr., b) adóslevelekre eladott téglák árából és késedelmi kamataiból 4.123 frt 83 kr.; 4.) regale kötvények kamataiból 2.305 frt 12 kr., 5.) vágóhidi lakás évi béréből 95 frt 55 kr., 6.) vágóhídi illetékekből 1.864 frt 95 kr., 7.) napi és heti vásárbérből 6.116 frt 66 kr., 8.) laktanya után: a) államkincstártól bér 4.788 frt 88 kr., b) katonabeszállásolási térítmény a vármegyétől 14.449 frt 10 kr., 9.) országos vásárbérből 3.058 frt 40 kr., 10.) Fehérképi vendéglő után bérhátralék 452 frt 23 kr., 11.) rendes évi bér 980 frt. A., C. és 1). alatti rovatok összege 55.270 frt 22 kr. Az A., B., G. és D. alatti jövödelmek vagyis az összes 1895. évi bevétel 262.066 frt 80 '/

2 kr. Kiadások. A.) Rendes kiadások. I. Élőijárók fizetése és mellékjáruléka 13.246 frt 31 kr. II. Szolgaszemélyzet bére 4.849 frt 32 kr., mellékjáruléka 792 frt frt 84 kr. III. Irodai szerek és felszerelésekre 688 frt 85 kr. IV. Fűtés- és világításra 616 frt 42 kr. V. Utazási költségek és napidijakra 924 frt 80 kr. VI. Épületek fentartására 5.681 frt 89'/

2 kr. VII. Utcák és terek fenntartására 3.290 frt 34 kr. VIII. Gazdasági kiadásokra 19 frt 50 kr. IX. Tanügyi kiadásokra: a) elemi iskolára 11.676 25 kr., b) iparostanonc iskolára 1.399 írt 97 kr., c) kisdedovodára 1.232 frt 33 kr. ; összes tanügyi kiadások 14.308 frt 55 kr. X. Szegénytartási kiadásokra 2-482 frt 70 kr. XI. Vegyesekre 3.962 frt 37 kr. XII. Átfutó kiadások 535 frt. A rendes kiadások összege 51.398 frt 89'/

2 kr. B.) Rendkívüli kiadások. 1.) Takarékpénztári kölcsön és egyes alapok után járó kamat 622 frt 76 kr. 2.) Előre uem látható kiadásokra a költségvetés keretén kivül eső kiadásokkal együtt 113.902 frt 38'/

2 kr. 3.) Takarékpénztári betétekre elhelyezve 37.672 frt 30 kr. C. és D. kiadások. A pesti magyar kereskedelmi banktól felvett 655.000 frtos kölcsön ÖV2-0

3 törlesztési részleteinek a hátralékban maradt és folyó óvre esedékes összegeire, valamint ezek késedelmi kamatai, nyugta és szelvény bélyegeire, a legutolsó 105.000 frtos kölcsön ügyletből többlet kifizetés folytán fölmerült 2.805 frt követelés visszafizetésével együtt 58.458 frt 26 kr. Bevételek főösszege 262.066 frt 80

{!

2 kr., kiadások főösszege 262.054 frt 59^!, kr., pénztári maradvány 1895. december 31 én 12 frt 20

3/

t kr. A vagyon kimutatás szerint vagyon : pénztári maradvány készpénzben 12 frt 20

3/

4 kr., takarékpénztári betétkönyveken 37.672 forint 30 kr., közbirtokossági pénztár tartozása 459 frt 50 kr., zárszámadás szerinti követelések 20.140 frt 56'/

4 kr., jövödelmező ingatlanok 622.860 frt 78 kr., nem jövödelmező ingatlanok 81.700 frt, jövödelmező jogok 206.465 frt, jövödelmező értékpapírok 1.100 frt, nem jövödelmező értékpapírok 110.000 írt, jövödelmező ingóságok 7.557 frt 82 kr., nem jövödelmező ingóságok 6.5Ö7 frt 62 kr., összesen 1,094.475 frt 79 kr. Teher: pesti magyar kereskedelmi banknál tartozás 630.615 frt 46 kr., zárszámadás szerinti kifizetetlen hátralékok 10.302 frt 28 kr., főgymnasíum építéséhez felajánlott összeg 40.000 frt, egyéb kifizetetlen függő adósság leltár szerint 30.977 frt 73'/

2 kr., egyenleg mint tiszta vagyon 382.580 frt 31«/

2 kr., összesen 1,094.475 frt 79 kr. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. 1. A budapest- keleti pályaudvar állomáson a gyorsáru fel- és leadás f. évi április hó 30-ával beszüntettetik, mig Budapest- József-város állomás a gyorsáru fel- és