Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-03-08 / 10. szám

XY. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1896. március 8. 10. szám. JL JL társadalmi, közművelődési és gaziászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat uem küldünk vissza. Zalamegyei gazdasági cgycsiilet", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" ós a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A gyermek-agy. Ki hinné, hogy az egész emberiség jövője, a társadalom alakulása, a nemzetek fejlődése, haladása, az általános boldogulás majdnem teljesen attól függ : minő ápolásban, gondozásban részesülnek a gyermekngyak, mint a jövő nemzedék gondolkozásának fizikumai ? ! Pedig ezekre a fontos tényezőkre nem igen fordítanak a fontosság arányának megfelelő gondot. Nőnek, fejlődnek, a legtöbb esetben a véletlennek kedvező, vagy kedvezőtlen hatása alatt. Ha a körülmények óvják a rossz hatástól, akkor meg vannak óva; ha nem : akkor beállanak nagyon könnyen az agyakban az úgynevezett „elváltozások", melyek azután sok esetben a legszomorúbb következményekkel járnak. Kell mindig történni valami megrázó, vérfagyasztó eseménynek, ami a legtöbb esetben majomszerü utánzással nevelő embert egy-egy pillanatra megrendíti és sarkalja, hogy a nevelése alatt álló gyermekagyat ne tekintse közönséges mezei productumnak, ami a mindeneket tápláló természetre bizva is kifejlődik a neki fentartott rendeltetés számára. Egy-egy „elváltozott" gyermekagyban megtermett gondolat és megérlelt elhatározás, melyet az apró bestia a féktelen akarat gátokat nem ismerő kegyetlenségével foganatosít, megdöbbenti a gyermek-pszihologia tudósait ; véres drámában teszi eléjök az észállító problémát és gondolkodásra, tudatos nevelésre hivja föl a legtöbbnyire véletlenek eszközeivel nevelő szülőket. Ilyen eset volt a londoni is. Két gyermek (13 és 12 évesek) közös elhatározással megölték édes-anyjokat. Hosszú lélaktani tanulmányt lehetne irni a körülmények tüzetes ismerőjének arról, hogy minő hatások alatt jutott az a két gyermek-agy az őrület stádiumába. Mert hogy normális agygyal nem követhették volna el azt a minden állati vérköteléket is széttépő, rettenetes anyaA „Zalamegye

4' tárcája. Aninka. Jártam a hegyeknek zordon sziklái közt, Hol ja. madár nem szól, s nem nyílik a virág. A tüske megtépettt, a hozót megfogott, Még is oly kedves volt nékem itt a világ. E<jy mohlepte sziklán ütém fel tanyámat, Szomorúan hallgattam a fák susogását . • • A csintalan visszhang felém verte vissza Az alkonyi szellő lassú sóhajtását : Aninka . . . Aninka . . . Jártam az Alföld végtelen rónáján, Hol búzavirág női, s reng az arany kalász. A nap felcsókolja a virág harmatját, S csókjából származik a bűvös délibáb. A légben csicsergett egy szép kis pacsirta Egész elragadta lelkem kedves dala ; Oly bájosan dalolt, oly hivóan zengett, Azt hittem, dalának ez volt a végszava: Aninka . . . Aninka . . . Jártam a Kárpátok hótakarta ormán, Hol csak elvétve női egy havasi rózsa. Lábam alatt úsztak az égnek felhői, Messziről kékellett az alföldi róna. Mellettem megindult égy nagy hógörgeteg, Iszonyú robajjal rohant a mélységbe, íS hogy hangot hallottam a néma vidéken, Ugy tetszett, tégéd hív a havasok réme : Aninka . . . Aninka . • . Akármerre jártam, akármerre mentem, Mindenütt csak rólad álmodozott lelkem, Mindenütt ott láttam mosolygó arcodat Kii édes mindenem, én gyönyörű szentem. Azt hiszem, jó lelked leísér minden felé. gyilkosságot, azt minden normális agyú ember be fogja látni. Örültek voltak, a gyermek-agy „elváltozásának" legborzasztóbb fokán. Hogy minő hatások eredményezték annál a szerencsétlen két gyermeknél az agynak ily mértékű elváltozását, azt a körülmények részletes ismerete nélkül határozottan megállapítani nem lehet. De a házban kutató csendőrök egyike talált ott egy csomó rém-regényt, ami azután föltétlenül megállítja a gondolkozó nevelőt. Tehát megállapított tény az, hogy azok a megbomlott agyú gyermekek rém-regényeket is olvastak. Magának a borzasztó ténynek vérlázító mozzanataival nem foglalkozunk, csupán ennél a mozzanatnál állapodunk meg. Mert e fölött a mi gyermeknevelési rendszerünk vagy inkább rendszertelenségünk közepette nagyon tanulságos meditatiót lehet folytatni. Kétségtelen az, hogy a gyermeki agy mikénti fejlődésére, alakulására rendkívül elhatározó befolyással van minden szellemi hatás. Ügy, hogy kizárólag a szellemi hatások által egy normális alkotású agyat is abnormálissá lehet tenni s viszont egy abnormális alkotású agy fejlődésére is úgy lehet hatni, hogy működésében kevésbbé lesznek észlelhetők rendellenességek. Ezt ma már tudnia kellene minden szülőnek, ha az elemi-iskola által nyújtott irmeretkdi'ön nem is lépett túl. Es ezt tudva, rendkivül nagy figyelmet kellene fordítaniok arra, hogy minő szellemi hatások érvényesülését engedjék meg, mozdítsák elő, vagy akadályozzák meg. Csakhogy az a baj, hogy erre semmi gondot sem fordítanak, vagy csak nagyon csekélyet. Azok a rémregény-félék, minőket a londoni rendőr ott az anyagyilkos fiuk körül födözött fel, nálunk sem tartoznak a ritkaságok közé. Olcsó pénzért, bámulatos reklammal árulják azt a házalók s különböző ajándéktárgyak ráigérésével becsempészik azokat egyes családok körébe. A szülőknek kötelességök volna — ha már azokat a rémregényeket megveszik — a gyermekek elől határozottan elzárni. De mit tapasztalunk ? Azt, hogy a szülők inkább bizonyos gyönyörűséggel nézik : milyen nagy passióval olvassák azokat a fiuk. Sőt el is dicsekesznek vele, hogy milyen okos fiuk van ; mennyire bújja a könyveket! Tudós ember lesz abból okvetlenül ! Arra nem is gondolnak, hogy az olvasottak milyen szertelenül megmételyezik azt a finom, fejlődő, minden legkisebb hatás iránt fogékony gyermekagyat. Az olvasottak felizgatják, túlfeszítik a gyenge agyidegeket s a folytonos lázas rezgések mulhatlanul elváltozásokat idéznek elő az agyban. Hány szülő fel-feljajdul, mikor fejlődő, növekedő gyermekében olyan féktetelenséget vagy szertelenséget tapasztal, ami kisebb korában uem volt meg benne. Azért nem keresi, nem kutatja az okot vagy okokat, amik az agyidegrendszerben beállott rendellenességet előidézhették, hanem inkább kész elhinni azt is, hogy egyenesen az ördög szállotta meg. Pedig ilyen esetben a valószínűség mindig az, hogy a gyermek agyában valami rossz szellemi hatás végezte romboló munkáját. Legtöbb szülő az általa járatott ujságlapokat nemhogy eltenné gyermekei elől, hanem inkább gyönyörködik abban, hogy az apró jószágok már újságokat is olvasnak. Nem gondolja meg, hogy az újságokat felnőtt, érett egyéneknek Írják és azokban leirt, úgynevezett senzációs események a gyermekeket szerencsétlen aberraciókra ragadhatják. Nap nap után fordulnak elő megdöbbentő vagy vérlázító események, melyek elrettentő és intő például szolgálhatnak arra, hogy a gyermeki-agyat óvni kell minden izgató befolyástól 8 oda kell hatni, hogy a normális fejlődés határai között maradjon. Minden oly hatás, mely a gyermeki agyat túlfeszíti, előbb vagy utóbb megboszulja magát. Az teszi előttem széppé a világot, A :mely nálad nélkül oly üres, olyan bús, Te alkotod benne a szép menyországot : Aninka . . , Aninka . . . Po'gonyi Nándor. A szerelmes szerkesztőség. Irta-. Fehér Dezső. Tyúkodon már már kihalóban van az irodalom és művészet. A város bölcsei értekezletre gyűltek össze, melyen azután szépen el is határozták, hogy egy uj irodalmi és társadalmi Itpot teremtenek, a melyet a város kasz szájából 21 frt 38 krral fognak subvencionálui, egyúttal megállapították, hogy az uj lapot öreg és feleséges családapa fogja szerkeszteni, valamint munkatársai is csak Tyakod Nestorai lehetnek. Az avatatlanok felvilágosítására, akik a város böl cseínek ezen utóbbi határozatát neui értik, elmondjuk, hogv vol, már Tyúkodon egyszer egy társadalmi és irodalmi lap. a „Tyukodi Kürt", mely virágzott is annak idején. 200 példányban nyomták, a melyből 52 az előfizetők nek járt helyben és vidéken, 120 tiszteletpéldáuy ment szé:;, 22 lap pelig rendesen megmaradt makulatúrának. A mint tehát kitűnik, a Hirkürt Tyúkodon elég nagy népszerűségnek és pártolásnak örvendett. Felelős szerkesztője Kc moly Tamás, főszerkesztője Csélcsap Laci ós főmunkatársi Csősz Kázmér, minden szellemi tehetségüket latba vetették, hogy változatos, mulattató és erkölcsképző cikkekkel elégítsék ki a tyukodi intelligencia magas igényeit. Ki is elégítették azt. A közönség szerette a lapot és mini már említettük, impozáns módon pár tolta is és a lap egy szép napon mégis megbukott végképpen, inert . . . Ezzel a „mert" tel kezdődik a Hirkürt dicsőségének letűnése. Kezdődik ez azzal a plakáttal, mely a műkedvelő közönségnek tudomására hozta, hogy Felleghy Balambér színtársulata a napokban Tyúkodra érkezik és az állandó színházzá dekorált kocsisziuben megkezdi előadásait. Az egész város forrongani kezdett a hirre. A művészek fogadtatásárára rendezőbizottság alakult. A háztetőkön kitűzték a választásról megmaradt korteszászlókat. A Hirkürt „Tyúkod és a magyar színművészet" címmel külön kiadásban üdvözölte Thália papjait. Az országúton a kordélyon érkező művészeket tiz fehér ruhás leány és óriási néptömeg ujongó éljenzéssel to gadta. Ilyen páratlan lelkesedéssel kezdte meg Felleghy társulata előadásait Tyúkodon a „Suhanc" cal. A közönség el volt ragadtatva. Józsit Bájhegyi Piroska, a hazai színművészet egyik legfényesebb csillaga, játszotta, a kinek mindeu mozdulata után felharsant a tomboló tápsvihar úgy, hogy a darab végén az átszellemült közönség már együtt énekelte a művésznővel: Ha majd bajuszom nő . . . S katona lsszek . . . De leginkább elvolt ragadtatva a Hirkürt szei kesztősége. Szóvil Bájhegyi Piroska egyszerre meghódította a közönséget. A szerkesztőség vele vacsorált s együtt csípett be a Csipkevölgyhöz cimzett vendéglőben, a honnan hajnal tájban bandukoltak haza: az imádott művésznő és a szerelmes szerkesztőség. * A Hirkürt legközelebbi száma ezután teljesen Bájvölgyi Piroskának volt szentelve. A vezércikk „Bájvölgyi Piroska hatása a nemzeti művészetre" cím alatt azt fejtegette, hogy a jeles művésznővel egészen uj era veszi pitymallatát a művészet egén. A tárcarovatot egy lírai műremek nyitotta meg jambusokban pe-gedezve, e címmel „Hozzá". A lendü letes költeménynek végső strófája igy hangzott : Oh nagy művészui"), szép Piroska! Aa ircod mért oly piros ma ? Sötclt szemed két pici hangya. Oli mért nem birlak téged augya L ! Ezt követtj egy ily cimü cikk : Bájvölgyi Piroskáról. Irta: Bájvölgyi Piroska. A hírrovat is tele volt a díváról. A kritika négy hasábon magasztalta Bájhegyi Mai számunkhoz fél iv melleklet van csatolva.