Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-31 / 22. szám

fogható eredményt igér és megmosolyog, egykedvűen, közönnyel vesz mindent, komédiának tart mindent, ami a magasabb, eszményibb érdekek szférájába esik. Nézzétek csak. milyen automata érzéketletlenséggel darálja le ezeréves létünk ünnepeinek programm pontjait, mert éppen igy ülik, mert talán néhány pillanatnyi sikert ér el vele ; de magában azt gondolja : üres, érték telen, fárasztó komédia az egész. A hazaszeretet : komédia. Ennek a nemzedéknek a zászlósértés, a reánk szórt rágalmak mind ostoba dolgok ; nem érdemes velők bajlódni. Gyönyörködjetek benne : ez a realizmus nemzedéke! Így meg a pessimmisták gondolkodnak, akik a magyar társadalom hangulatában hideg közönyt látnak s e közönyben fölismerik a reális korszellemnek. — mely az utilitarizmus elvére helyezkedett, — szomorú eredményét. Az igazság kétségtelenül középen vau. Sok tekintetben igazuk van az optimistáknak, mert az bizonyos, hogy a béke hatása alatt fejlődött nemzedék sohasem képes olyan lelki emóciókra, mint az, mely vagy a csaták vagy a mozgalmas idők zajában vagy azok emlékének közvetlen befolyása alatt nőtt föl. Sok tekintetben igazuk van a pessimistáknak is, mert eltagadhatatlan, hogy az utilitarizmus elve veszedelmesen hódit a rea'is szellemben nevelt szivek között. Szóval : a mai társadalom hangulatában igen sok van ugyan a béke szelleméből, de igen sok irható a közöny rovására is. Mindenesetre nagyon tanulságos kép azoknak, akik az uj nemzedék fejlődésén érdeklődéssel csüngenek. Elemi iskolánk államosítása. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a városnak a községi iskolák államosítása tárgyában f. évi április hó 20 án tartott képviselőtestületi ülésén hozott batáro zatában foglaltakat elfogadhatóknak találván, a vármegye kir. tanfelügyelőjét utasította, hogy a megküldött minta szerint a szerződést a várossal kösse meg, s terjeszsze jóváhagyás végett a törvényhatósági közgyűlés elé, hogy ennek megtörténtével a szervezés tényleg kimondható legyen. A megküldött minta szerint az államosítás végleges feltételeit a következő pontozatokban foglaljuk egybe : 1) A vallás- és közoktatásügyi miniszter Zala Égerszög város összes elemi népoktatásügyét 1897. évi január 1 tői kezdve állami kezelésbe átveszi, illetve a zalaegerszegi 6 —12 és 13—15. éves tankötelesek törvényszerű oktatására az 1868. évi 38. t. c. 80. §-a alapján a jelzett időtől magyar tannyelvű állami elemi iskolát állit s azt a szükséghez képest fejleszteni fogja. 2) Zala Egerszeg város hozott határozata értelmében gondoskodik eddigi 12 tantermes iskolai épülete és az eddigi polgári fiu iskolai helyiség számba vételével esetleg a jövőben még szüségessé váló uj iskolai épületek fellálitá.sával az oktatási célokra mindenkor szükséges helyiségekről s elvállalja azok álLndó jó karban tartását s évenként a nagyszünidőben belső takarítását és meszelését. Komolyan kezdett érdekelni e nemeslelkii gyermek. Nem tudtam levenni róla a szememet. A féltékenység minden ördöge kezdé marcangoini lelkem, ha láttam, hogy valakivel szivesen beszél, Igy szerettem volna ki pusztítani ezt a léha világot, hogy csak ketten maradjunk, ő és én ... . Hitvány sors ! mért iizüd velem gyermekjátékodat? Szerelmes lennék a én, aki csak ne vettem máskor az affektált érzelmeket és kérkedve em legettem a rajongóknak, hogy az élet csak ostoba han gulat, telve gyengeséggel és balgasággal. A szerelem csak önámitás. Annyiszor és annyi lénybe lehet az ember szerelmes, ahányszor épen akar. Kezdem érezni, hogy nem igy van. Ez ártatlan szép gyermekhez nem volna bátorságom egyetlen olyas szói ejteni, amiből sejthetné érzelmei met. Félénksége ez, vagy túíságos tisztelet, nem tudom, de érzem, hogy nem vagyok többé az, ami voltam. Balga szív, mért is ragadsz ki engem egyszerű prózai életemből ? Mórt csepegtetsz mézet a poharamba, hogy aztán a mérget is megigyaiu abból ? . . . Budapest, febr. 24. A lipót városi bazilikában most kondult meg a reggeli misére hívó harangszó. Mostanig együtt táncoltuk azt a felejthetetlen utolsó csárdást . . . utolsó csár dást . . . Istenem, ha csakugyan utolsó volna ?! Képes volnék megőrülni e gondolatra! Nélküle, tőle távol élni? Nem, ez nem lehet, ez rám nézve több volna, mint a halál . . . Szeretem, lelkem egész hevével szeretem őt. Úgy szeretném kikiáltani az egész világnak ezt, hadd tudná minden ember és hadd irigyelné tőlem menyországomat!... Az éjjel némi célzást tettem érzelmeimről. (J azonban azt fwlelte, hogy ne beszéljek balgaságokat, melyeket magam sem hiszek el . . . £n esztelen,' abba hugyUm a megkezdett thémát, pedig ki tudja? . . . Mikor reggel menni készültünk, mellcsokrából kitépett egy szegfűt és azt nekem nyujtá, hogy tegyem el emlékbe. E néhány hervadt virágszirmot nem adnám az egész mindenségért. Hisz ezzel megmutatta, hogy érzelmeim visszhangra találtak az ő szivében is. Budapest, márczius 4 Egész nap nem találtam helyemet. Csak most ér zeui igazán, mily üres az élet nélküle. Ma reggel elhagy ta 3) Átadja a város leltár mellett az állami elemi iskola számára a községi iskola használatában volt mindennemű eddigi bútorzatát, felszerelését és taneszkö zeit; gondoskodik jövőben is az iskolai helyiségek kellő bebutorzása és a bútorzat állandó jó karban tartása felől. 4) A város a közoktatásügyi tárca javára a kir. adóhivatalba szolgáltat évnegyedes előlcgesjjrészletekben fizetendő évi 5000 irt járulékot, melylyel szember azonban az 5%-os adófizetés alól a város mind addig felmentetik, mig állami egyenes adója oly összegre nem emelkedik, hogy az utánna eső 5%-os adó az évi 5.000 frtot felül nem haladja. 5) Az állami elemi iskolába járó mindennapi tankötelesek az állami elemi iskolában megállapitott tandijat és felvételi dijat, valamint a 15 krajcáros tanitói nyugdijilletéket fizetni tartoznak, azonban a szegénységüket kimutató növendékek az 1868. évi 38. t. c. 51. § a alapján a fél, vagy az egész tandij fizetése alól felmentetnek. 6) Végre az egyes tanerők után fizetendő 12 frtos nyugdíjjárulék viselése az iskola államosítása után is miudenkor a város terhe marad. 7) A városnak a fentebbi pontokban részletezett hozzájárulásával szemben kötelezi magát a közoktatási kormány, hogy az állami elemi iskolának összes személyi és dologi kiadásairól gondoskodik ; a községi iskolánál jelenleg rendes választás alapján alkalmazott összes okleveles tanerőket eddigi fizetésük, már élvezett korpótlékük és a szabályszerű lakbér élvezete mellett az állami elemi iskolához átveszi oly megjegyzéssel azonban, hogy az ezentúl esedékes korpótlékokra nézve az 1893. évi 26. t. c. 2. § a lesz mérvadó. 8) A beiratkozott tankötelesek számának emelkedésével a közoktatási kormány az állami elemi iskolához annyi rendes tanerőt alkalmaz,Jamennyi ezek oktatására, figyelemmel az 1868. évi 38. t. c, 27. §-ában foglalt rendelkezésre, szükséges leend. Az újonnan alkalmazandó tanerők javadalmát mindenkor a közoktatási kormány állapítja meg, de ez nem lehet kevesebb a város által most nyújtott javadalomnál. Az állami elemi iskolánál a tanulók számához képest méltányosan megállapítandó hitoktatási dijakat szintén a közoktatási kormány viseli. 9) Ezen szerződés hatálya alá az iparos tanonc és az alsófoku kereskedelmi iskola nem tartozik. Védekezés a peronospora ellen. A peronorpora ellen való védekezés tárgyában az alispáni hivatal által 8.46S. sz. a. a járási fószolgabirák• hoz intézett rendeletet most, midőn az idei késő szöló'fejlödés mellett az első permetezés ideje bekövetkezett, a közönség tájékoztatása végett egész terjedelmében közöljük: „A Peronospora Viticola elleni védekezés tárgyában alkotott megyei szabályrendelet az emiitett szőlőbetegség ellen való védekezését, a Zala Egerszeg és Nagy Kanizsa r. t. városok határaiban fekvő szőlők kivételével, a vármegye összes szőlőire nézve kötelezőleg elrendelte és a védekezés módját és időpontját is, a szabályrendelet mellékletét képező „Utasitás"-ban, megállapította, azon célból pedig, hogy a védekezés kivétel nélkül, minden egyes szőlőbirtokon teljesíttessék és az ahhoz szükséges anyagok minden egyes szőlőbirtokosnak, jóval a perme tezés ideje előtt és a lehető legjutányosabb áron, rendel kezésére álljanak : elrendelte, hogy 1 szőr, minden község elöljárósága köteles a község határában szőlővel beültetett területekről, ezek nagysá gának és tulajdonosainak a feltüntetése mellett kimutatást készíteni és minthogy ebből a phylloxera elpusztította területek kihagyandók, a kimutatást a tényleges állapothoz képest minden évben kiigazítani ; a tővárost és haza ment Erdélynek kék hegyei közé. Tegnap voltam nála búcsúzni. Nagy megerőltetésembe került vidám arcot mutatni akkor, amidőn neki kellett Isten hozzádot mondanom. — — „Isten vele, de nem örökre ugy e, mert bizton számitok rá, hogy tel fog bennünket keresni eiendes otthonunkban. Na ugy-e eljön? Mondja, hogy igen! . . . Oh hogy ne mondtam volna neki igent! Hisz elmennék utánna, ha nem tudom hová kellenne is men nem, mert magával vitte nyugalmamat és boldogságom reményét . . . Budapest, május 30. Rég nem hallottam róla semmi hírt. Most értesül tem, hogy Kolozsvárott volt egy tablón. A vadrózsát személyesítette. Mit nem adnék érte, ha csak egy pil lanatra is láthattam volna . . . Igen jól mulatott, de hiányzott neki valaki, s ez a valaki én voltam, — irá egyik barátnőjének. —Oly jól esett ez a kis megemlékezés. Tehát nem feledett el. Mégis gondol rám. Szent Király, julius 12. Azt mondják, hogy a boldogságnak nincsen hangja. Dehogy nincsen! Ugy szeretném, hogyha ezer fül volna, amely rám hallgatna,'a melyeknek egyenként elmondhatnám, hogy mily boldog vagyok. Az emberek azonban nem igen szeretik hallani a más boldogságát. Legfeljebb irigység tölti el a szivüket. I gyedül a nagy természet az, mely képes felfogni és méltányolni lelkünk érzelmeit. Egész este kint bolyongtam a pagonyban és minden bokornak és minden fűszálnak elmondottam, hogy ő szeret és hogy ő az enyém akar lenni. Még az a nagy bozontos fekete Nóra, az ő kedvenc kutyája is úgy jött hozzám, mint leendő urához. Magamhoz szorítottam okos fejét és simogatva biztattam, hogy én is épen ugy fogom őt szeretni, mint szereti úrnője. . . . Istenem, mikor a nap felkelt, még nem is sejtet tem, hogy ily boldog leszek, mikorra lenyugszik. Ott ültünk reggel a park szélén a messzelátóban. Beszélgettünk hol erről, hol arról. Élveztük a gyönyörű kilátást. Előttünk emelkedett a Leánykőnek eget támasztó sziklája. Távolabb a Bethlenek ősi fészke fehér lett ki a sötét erdőből. Nem messze tőlünk kis patak csörgedezett kéklő netelejtsekkel szegélyezett park között. A parton hófehér libák rendezgették tollazatúkat. 2-szor, a védekezéshez szükséges rézgálic és mész a szőlőtulajdonosok közös költségén szerzendő be és e célból minden község elöljárósága tartozik az emiitett kimutatás alapján és „Utasitás" figyelembe vételével az összes szőlőterület háromszori permetezéséhez szükséges rézgálic ós mész mennyiségét már szüret után megálla pitani és december havában a járási főszolgabíróhoz, — a ki ezen anyagokat illető gyárból közvetlenül a közsé gek számára megrendeli, — bejelenteni, a megérkezett anyagok számára száraz és biztos helyről gondoskodni, azokkal a szőlőtulajdonosokat szőlőbirtokaikhoz mért arányban és kellő időben ellátni ós azok beszerzési árát, a szállítási költségekkel együtt, a szőlőtulajdonosoktól az emiitett arányban a közadók módjára, vagyis az 1883. 44. t. cikkben a közadók kivetése, behajtása és nyilvántartása tekintetében előirt általános szabályoknak a dolog természetéhez mért alkalmazása mellett behajtani ; 3-szor, az első permetezés még a szőlő virágzása előtt, a második pedig azonnal a virágzás után föltétlenül teljesítendő s erre nézve a községi elöljáróság a szőlőbirtokosokat legalább 8 nappal előbb megfelelő módon figyelmeztetni tartozik ; mig a harmadik permetezés szükségét és idejét, a községi elöljáróság a hegybizottsággal egyetértőleg állapítja meg s arra a szőlőbirtoko sokat szintén előzőleg felhívja; 4 szer, a községi elöljáróság köteles folytonosan éber figyelemmel őrködni, hogy a permetezés kellő időben pontosan és helyesen, vagyis a szabályrendeletben és „Utasítás"-ban meghatározott módon teljesíttessék és e végből a szőlőket többször bejárni, s mindazokat, kik a védekezést elmulasztják vagy hanyagul, nem az előirt módon, végezik és ez okból a szabályrendelet megszabott kötelességük megszegése miatt 1—50 frt pénzbüntetéssel s annak behajthatlanságá esetén 6 órától 5 napig terjedhető elzárással büntetendők, a járási főszolgabíróhoz azon célból, hogy az a kihágási eljárást az iletők ellen meg. indítsa és a büntetést kiszabja, bejelentem tartoznak • 5-ször, a járási főszolgabirák, — amint már említettem, a permetezéshez megkívántató anyagókat megrendelni és ezenkívül szigorúan felügyelni tartoznak, hogy a községi elöljáróságok a szabályrendeletben előirt kötelességüket pontosan betartsák és hogy általában véve a szabályrendelet intézkedése minden irányban végrehajtassanak. Az anyagbeszerzést illetőleg azonban a szabályren delet megengedi miudenkiuek, hogy maga gondoskodjék szükségletéről és amennyibnn ezen szándékát az elől járóságnak bejelenti, a közös szükséglethez való hozzájárulásra nem kötelezhető, de a védekezés kötelezettsége ugy, amiként a szabályrendelét mégha tározza, ezen szőlőbirtokosokat is föltétlenül terheli. A szabályrendelethez fűzött utasítás részletesen ismerteti a permetezéshez szükséges folyadék összeállításának és a permetezés keresztülvitelének a módját és meghatározza egyúttal a pórin ítezós időpintját is, mert teljes siker csak az előirt anyagokból helyesen elkószi tett folyadékkal, jól végezett permetezéssel és főként akkor érhető el, ha a peronospora jelentkezését megelőzzük, minélfogva a védekezésnél és a hatósági felügyelet — a ellenőrzésnél ezen legfőbb és legfontosabb követelményekre, kiváló súly helyezendő ! A harmadik permetezés időpontját az „Utasítás" juüus hó végére, vagy augusztus hó elejére teszi, annak eldöntését azonban, hogy a-szőiők harmadszor is perraete zendők-e, a szabályrendelet a községi elöljáróság és a hegybizottság hatáskörébe utalja, mert az eddigi tapasztalatok arra engeduels következtetni, hogy amennyiben a peronospora az előző években és különösen első és második fejlődésének és az ahhoz mérten megszabott első és második permetezésnek az időszákában egyáltalában nem nagy mértékben mutatkozott; — ha továbbá •

—————————. Az illatos füvön heverészett a libapásztor, a ki minden előzmény nélkül elkezdett énekelni : „Sárga liliom recece, Szeretsz-e rózsám, szeretáz-e ? . . . Nem !" A nóta kezdetén rápillantottam Leonára. A végén azoaban kissé boszankodva a libapásztor lakonikus feleletén, elfordítottam fejemet. — Tán nem tetszik ez az idillikus dal ? — kérdé tréfásan. — Az eleje igen. Hanem ha én is ugyanezt a fe leletet kapom a kérdésre, bizony nem küsiönném meg. — Hát nem próbálta meg még azt söha. — A legkomolyabban soha ! — Különös, és miért nem ? Nem mindig úgy van ám az életben minden, mint a nótában. Lássa, maga kedvezőbb választ kapna. — Leona ! kiáltám lázasan és megragadtam kezeit, Én önt imádom. Mondja, szeret-e engem, csak egy kissé, és akar e nőmmé lenni ? . . . És ő igent mondott . . . Még nem egészen három évig kell várnom, hogy megnősülhessek. 0 megígérte, hogy várni fog. Még három év és én boldog vagyok. Rozsnyó, julius 19. Ismét itthon vagyok. Azt, hiszem, hogy csak ál modtam. De való volt minden. 0 szeret és megtartja szavát. Csak az a fő, hogy szülei is beleegyezzenek frigyünkbe. Ez azonban egy kissé nehezen fog

1 menni. No de hiszen, hogy minden jóra fordul. Egyelőre elég az nekem, hogy ő szeret. • * Rozsnyó március 2. Komolyan kezdek aggódni. Már több mint egy hónapja semmi hírt sem kaptam tőle. Leveleimre nem válaszol. Talán csak nem feledte el adott szavát ? Eh ostoba képzelődés ! Amit ő kimond, azt meg is tartja. Ismerem nemes jellemét. Bízom benne. Rozsnyó, március 17. Vége mindennek. Isten veled hit, Isten veled élet és szerelem . . . Igy jár mindenki, a ki női hűségben hisz. ReméDye

;oek tépett foszlányain keresheti • lelkinek eltűnt nyugalmát, a melyet oda dobott játékszerűi egy veszélyes nőnek.