Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-24 / 21. szám

Kivilágítás. Az ünnepség tulajdonképen f. hó 16-án este vette kezdetét a város önkénytes kivilágításával. Gazdag és szegény kivilágított ezredéves fennállásunk örömére. Elismeréssel kell megemlékeznünk kereskedőinkről, akik közül többen kirakatukban magyar koronával, Éljen az ezeréves Magyarország, 896—1896. Éljen a haza! Éljen a király" stb. felírású transparenteket helyeztek el; ilyen volt a kereskedő itjak egyesülete helyiségének erkélyén is; csinos három transparent volt a színház három nagy ablakán, egyiken ő felsége hű arcképe, másikon „Magyarország nem volt, hanem lesz", harmadikon „Éljen az ezeréves Magyarország" felírással a szabadság nemtője. A magánosok is sok helyen virágokkal, szobrokkal, virágfüzérekkel ékesítették az ablakokat, melyek a sűrű csoportokban hullámzó népnek gyönyörködtető látványúl szolgáltak. Hálaadó isteni tisztelet. F. hó 17-én reggel 8 órakor volt a róm. kath. plébánia templomban az ünnepélyes hálaadó isteni tisztelet, melyen dr. gróf Jankovich László főispán őméltóságának vezetése mellett megjelent a vármegyei tisztikar, ott volt honvédhuszár tisztikar, m. kir. csendőrség, kir. tanfalügyelőség stb. stb.; a városi hatóság s a városi hépviselők Botfv Lajos polgármester vezetése mellett majd teljes számmal, a zala-egerszegi ipartestület, iparos ifjúsági egyesület zászlóval, a helybeli összes tanintézetek növendékei tantestületeik vezetése mellett s nagyszámú közönség. A hálaadó isteni tiszteletet Balaton József apátplébános tartotta a káplánok segédlete mellett. Az isteni tisztelet fényének emelésére szolgáltak a kórusban a magán és kettős, valamint a kar által előadott megható alkalmi énekek. A róm. kath. plébánia templomban tartott hálaadó isteni tisztelet után az ünneplő közönség az izr. imaházba vonult, ahol egyházi és hazafias ének és Engelsman Izrael főrabbi hazafias szellemű, alkalmi imája mellett folyt le az ünnepi isteni tisztelet. Díszközgyűlés. A városi díszközgyűlés a vármegyeház nagytermében délelőtt 10 órakor vette kezdetét. A díszközgyűlésen megjelent dr. gróf Jankovich László főispán őméltósága testvérével, gróf Jankovich Tivadarral, Csertán Károly alispán, Árvay Lajos vármegyei főjegyző, Nagy Gyula csendőr-százados, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, stb., teljes számmal jelent meg a városi hatóság s a városi képviselőtestület tagjai és szép számú közönség. Botfy Lajos polgármester a díszközgyűlést a következő, hazafias szellemtől áthatott beszéddel nyitotta meg: „Tekintetes Városi Képviselőtestület! A magyar nemzet honfiaival vele született lángoló hazaszeretet [indította Zala-Egerszeg rendezett tanácsú városát is a magyar állam ezeréves fennállásának a megünneplésére. Méltó erre még a nemzetek életében is számot tevő dicső mult, főkép pedig az, hogy a nemzet a honalapítóktól örökölt vitézségével és csodás erejével az elnyomatásokat és azok kísérleteit a lefolyt ezer évben mindenkor sikeresen leküzdvén, szeretett hazánk az isteni Gondviselés segítségével mint szabad és oly állam kezdi meg a második ezredévet, mely úgy az anyagi, mint a szellemi téren virágzásnak indult és a kulturállamok sorában ma már elsőrendű helyet foglal el. Ezredéves városi ünnepségünk egyik legkiválóbb pontja a jelen rendkívüli díszközgyűlés, melynek egyedüli tárgyát a nap jelentőségét méltató ünnepi beszéd képezi. Ezekben röviden jelezve a rendkívüli díszközgyűlés célját és tárgyát, a megjelent városi képviselő urakat és az igen tisztelt hallgatóságot üdvözölvén, a rendkívüli díszközgyűlést megnyitom, a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig Háczky Kálmán és Hajik István városi képviselő urakat kérem fel." Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után Sziyethy Antal várési képviselő, a közügyeknek buzgó és lelkes harcosa, állott fel s dacára agg korának, ifjú tűzzel, nagy kitartással mondotta el másfél órát igénybe vett gyönyörű ünnepi beszédét, mely fényes tanúbizonysága a szónok nagy tudásának, ritka emlékezőtehetségének. A beszéd alatt nem egyszer tört ki elementáris erővel az éljenzés. A milléniumi beszédek közt kimagasló e beszédet megörökitjük, hadd olvassák azok is, kik a közgyűlésen részt nem vehettek. Szigethy Antal közgyűlési diszszónok beszéde: Tisztelt képviselőtestületi közgyűlés ! Meghatva a mai ünnepélyes nap magasztos jelen . jőségétől, elszorult szívvel, elfogult kebellel, aggódva emelkedem fel szólásra. De hogy is ne! — Hiszen méltatnom kellene az ünnepély jelentőségét annak nagyszerűségéhez illően ; — szemeink elé tárnom a honfoglalás világtörténelmi ese ményét, — a halálos harcok lergetegeit, a kitartó hősi küzdelmeket, s ezeknek elért fényes jutalmát, a vérrel megszerzett, vérrel áztatott földön — a honalapítás régi dicsőségét, melyről pedig még nemzetünk nagy költője is, midőn azt megénekelni lelkesült, kétkedve szólalva fel kérdé: „ Ilol vagyon, a ki merész ajakát hadi dalnak eresztvén, — lcéső százak után, méltán láttassa vezérlő . . . Árpádot, s hadrontó népe hatalmát ?"

1 Szemeink elé kellene tárnom nemzetünk ezer éves történelméből ékes szavakban a fényes eseményeket, melyek a magyart nagygyá, nevét tiszteltté tették, hogy a szép multak emlékein lelkünk örömben repdezzeu ; — a keserűség fájó érzéseivel elpanaszolnom a rút párt viszályokat, melyek gyakran veszélyes féregként emészték a nemzet élet erejét, hogy elijesztő rémül szolgálna a jelenre s jövőre ; — a fájdalom bánatos hangján ecsetelnem a gyásznapokat, midőn a vad Mongol, Tatár 1 Vörösmarty: „Zalán futása" első ének. csordák százezrei romhalomba döntötték, sivataggá pusztították e hazát ; — a gyásznapokat, midőn mástél századig nehezedett reánk a félhold uralma ; — lelkesítő szavakban magasztalnom a dicső napokat, midőn NagyLajos, Mátyás, az igazságos, tején ragyogott a magyar szent korona, melynek tündöklő ténye besugározta Európát — s ez tisztelve hajolt meg annak fénye, a király s a nemzet előtt; hymnusokbaü kellene dicsőítenem a rabigát összetörő nagy Huny.idyt, s azon hősöket és névtelen félisteneket, kik hazánk függetlenségéért, alkotmányáért, állami önállóságáért, az ármány, az elnyo mattatás, az erőszak ellen küzdve itt, e haza szent földjén hordozák s győzelemmel diadalra vezették a szabadság véres zászlóit. Ámde ehhez ilju sziv melegsége, ifjú szív fellobogó lángja, iíju kebel rajongó lelkesedése, iiju ész és értelem ihletett ékesszólása kellene, a midőn én az élet gond jaitól, fáradalmaitólfájdalmaitól megtört életem hanyatló alkonyán állva és erőim, tehetségeim elégtelenségét ismerve, agg korommal, megzavart egészségi állapotommal s hangom terjedelme gyengeségével teljesen indokolt vonakodásom ellenére merészkedtem vállalkozni a nap jelentőségéhez méltó fenkölt szellemű szónoklat helyett — melyre képes nem vagyok, — történelmi visszaemlékezések untató száraz előadásával — melyért előre is szives elnézést kérek, gyarló szavaimmal e nagy napon üdvözölni, szol gáljon mentségemül, hogy erre egyedül az inditott, hogy mélyen tisztelt polgártársaim, barátaim felém irányuló bizalma, kívánsága s akarata előttem oly n igy becsű volt, melyet csekély erőim szerint hiven teljesíteni elodázhatlan pnlgári kötelességemnek ismertem. Ezer év! Nagy idő még nemzetek, államik életé ben is. Hiszen a világ teremtésétől fogv.i — ne n értve földünk ,'inyugái, mely a geogolusuk szerint kis/,ám thatlan ezer évek óta létezik — hanem az ó szövetségi revelatio szerint — mint az első ember párnak a földön megjelenéséről emlékezik, még hat ezer év sem telt be egészen s mi a houalapitástól fogva ezer év — tehát több mint egy hatod rész ideje, lefolyása óta bírjuk — szeretett hazánkat, míg a világhódító Nagy Sándor — az Európát megrettentő Attila — Dzsingisz Khán s fiainak birodalma, kik pusztító fergetegként dúltak fel két világ részt, alig egy két századig tartott uralma után romba dűlt, megsemmisült. A legmélyebb hálával kell tehát elismernünk, hogy a Gondviselésnek a magyar nemzet fölött őrködő különös kegyelme volt, mely őseinknek e drága földet megszerezni — ezen hazánkat megalapitani s azt ezer év vérzivatarjai között is nekünk megtartani segítette. Hiszen történelmünk kutlorrásai szerint őseink már ős hazájukból Ázsiából nem mint pusztító hordák rabló kalandokra, nem ismeretlen országokba zsákmányokra, hanem öntudatosan kitűzött célra indultak el : vitéz fegyvereikkel visszafoglalni, megszerezni azon földet, melyet hun őseink után örökségüknek hittek, s a vissza szerzendett földüD ősi jogon uj hazát alapítani :]mintja költő szerint a hős Álmos vezér mondá : „ Túl bércen és lapályon a szép hon ott vagyon Halakkal és vadakkal s arany nyal gazdagon : Miénk, csak kell akarnunk, mert rég miénk vala, Megvette drága véren nagy ősünk Attila. Miként sasok csattogva megszáljuk a hazát, Belé vetjük virágul a szent egység magvát ; Az évek nagy könyvébe vért s tetteket irunk, Es ami vért elontunk, érette lesz honunk."'

1 Ezen öntudatos cél, a kitűzött vállalkozás nagy és nehéz munkája, a hosszú ut előgördülő ezer akadályai, a népek előreláthatott erős ellen állásai, melyeken hogy áthatolhassanak, hősiesen győzödelmeskedniök kell, mert győzelem nélkül az egész útnak indult nemzet szétszóratni s megsemmisülni tog — érlelte meg bennük azon bölcs határozatokat, azon sarkalatos alapfeltételeket, melyeket a hét törzsfőnök — mint a nemzet képviselői — egy értelmiileg közös akarattal megállapítottak s mint változ hatatlan alapszerződést vérükkel megpecsételve a vérszerződésbe foglaltak. Bellátták, hogy a hét törzs szoros összeköttetés, egy erős közös vezérlet, egy összetartó közös tekintély nélkül erőteljesen, összhangzatosan nem működhetik, azért egy közös főnököt, vezért, fejedelmet választottak és hogy a közös tő választásánál a nemzet erejét fogyasztó meghasonlásnak, a pártoskodásoknak elejét vegyék, elhatározták, hogy a fejedelmet mindenkor Álmos fia Árpád nemzetségéből togják választani; — de hogy Árpádnak s nemzetségének adott ezen előjog önkény uralommá el ne fajulhasson, alapszerződésileg kikötötték, hogy a törzsfők s utódaik — a fejedelem tanácsából soha ki nem zárathatnak, — s a mit közös erővel meg szereznek, abból a törzsek közösen részesülnek ; — és hogy ugy a fejedelem — valamint a szövetkezett nemzet s az általa megszerzendő haza iránti hűséget biztosítsák, kikötötték: hogy a ki a vérszcződést megszegve, fejedelméhez hűtlen lenne és viszálkodást támasztana, vére ontassék ; — de viszont, ha a fejedelem s utódai az alapszerződést megszegnék, átok legyen rajtuk örökké. E'/.en bölcs előrelátás, az alapszerződésbe letett szervezet, mely alkotmányunknak ma is lényeges alapját képezi — meghozta az óhajtott eredményt: a nemzet közös tömörülése, a közös összetartozás, a hét törzs szorosb összekapcsolása, a nemzet fegyveres erejének erélyes egységes vezetése emelték az ezekben rejlő nemzeti erő tudatát, az egyéni bátorság, elszántság érzetét, mindez s a cél iránti lelkesedés, a fáradalmak s küzdelmekben hősi kitartás — legyőzve az ellentálló népeket s keresztül küzdve azokon magukat — a vezér bölesesége, ennek s a nemzetnek vitézsége vezette el őket azon országok határáig, melyeket elfoglalni célul tűzék ki; mint a költő a honfoglalásra indult nemzetről írja: „Országot ért és népet útjában számtalant, Volt utja harc és munka, fáradság és kaland Miq végre táborával Munkács és Ung felett Kárpát egekbe nyúló ormára érkezett. 2 Garay: „A Magyarok Mózese". Itt van hazátok — igy szól (a vezér) határinál vagyunk De a ki megszerzendi, csak Istenünk s karunk, Istenbe s karotokba, ne másba bízzatok : Csak ugy leend tiétek e hon .$ ti szabadok ! Erő s vitézség kell most, van az ti bennetek, — — — — — tenni menjetek !

3 és az itt lakó fejedelmeket, népeket részint véres harcokban leküzdve, részint meghódoltatva, — de nem leigázva — hanem uj hazájuk békés lakóiul, testvérükül fogadva — hét év alatt szerencsésen elfoglalták, vissza szerezték e haza földjét, mert mint Béla király névtelen jegyzője irja: „Dominus sua gratia antecedebat Hungaros, dedit eis victoriam magnam, et immici eoram cadebant ante eos, sicut manipuli post messores" azaz : „az Ur az ő kegyelmével elősegítette a Magyarokat, adott nekik nagy győzüdelmet és ellenségeik elhullának előttük, miként a kévék az aratók után"

4 és mint Thuróczi irja :

4 „Árpád autem cum scptem Ducibus Panoniam intravit, non sicut hospites, sed sicut terram jure haereditario possidentes„ azaz „Árpád pedig a hét vezérrel be ment Panouiába, nem mint idegenek, hanem mint a földet örökösödési jogon birtoklók" és mint Béla király névtelen jegyzője folytatja :

6 „Dux Árpád et ommes sui primates — transito Danubio castra metati sunt juxta Da nubium dsque ad aquas cali das superiores, et hoc audito omnes Komani per terram Pan noniae habitantrs vitám fuga servaverunt Dux autem Árpád et omnes sui primates cum omnibus militibus Hungáriáé intraverunt in civitatem Athilae regis .... ex cujus progenie Dux Árpád descenderat. Et epulabantur quotidie cum gaudio magnó in palatio Athilae Regis . . . et vivebaut large ac splendide" azaz „Árpád vezér és összes nagyjai átkelvén a Dunán, tábort ütöttek a Duna mellett egész a felsőbb meleg vizekig és ezt meghallván a Pannónia földjén lakó összes rómaiak, életüket futással mentették meg. Árpád vezér pedig és összes nagyjai, Magyarország összes vitézeivel bementek Attila király városába — kinek nemzetségéből Árpád vezér leszármazott. És lakmározának naponkint nagy örömmel Attila király palotájában és élének bőségesen és fényesen." A honfoglalás nagy munkája bevolt fejezve, — s további foglalásra a nemzet ós fejedelme nem indult : — de ámbár a Pusztaszeri nemzetgyűlés az országnak, különösen a bíráskodásra is szervezetet adott, az egyes törzsek részint a velők született, megszokott harci kedvből, részint s még inkább zsákmány szerzés végett rabló hadjáratokkal törtek be Német, Olasz, Görögországba, de elkalandoztak Franczia, sőt még Spanyolországba is, tűzzel vassal pusztítva városokat, az egyházakat feldúlva, kincseiket elrabolva, gazdag zsákmányokkal megterhelve tértek vissza hazájukba: mint Romanus Péter mondja :

7 „Tantus tunc Hungaros favor fortunae aspexit, ut Dullum unquam cum hostibus commiserint proelium, de quo non fuerint gloriosam adepti victoriam. Ita fiebat, ut omnes Europae nationes, audito Hungarorum nomine, exitiuiu sibi metuerint et ut Hungarorum nomen, quemadmodum et Hunnorum olim, fuerat, terrori esset cunctios Europae nationibus" azaz „Akkor a szerencse annyi kedvezménye tekintett a magyarokra, hogy ellenségeikkel nem vivtak soha ütközetet, melyben dicsőséges győzedelmet nem nyertek volna. Igy történt, hogy Európa nemzetei hallván a Magyarok nevét, féltek, hogy végenyészetiik bekövetkezik és hogy á Magyarok neve, miként egykor a Hunoké, rémületet okozott Európa összes nemzeteinek." Majd 70 évig folytatták ezen pusztitó hadjáratokat, mig a bekalandozott országok állami szervezetük et megerősítvén, hadi erejöket ellenállásra kiképezvén, Merse • Ourgnál, Augsburguál, Arkadiopolísnál a magyarokat véres csatákban megverték, seregeiket megsemmisítették. Belátták őseink, hogy a folytonos harcok erejüket felemésztik, a pusztított országok zaklatott népeit ellenük gyűlöletre, szövetkezésekre kényszeritik, kik által közös erővel megtámadtatván, megsemmisíttethetnek s a vérrel szerzett hazát elveszthetik, nem csak a rabló kalandokkal felhagytak, hanem Géza fejedelem bölcsességével, eszélyes eljárásával a nemzet meggyőződésévé érlelte, hogy a megszerzett uj hazát csak úgy képes megtartani, Európa államai közé felemelni, ha az Európai civilisatió, művelődés utján halad, minek egyedüli s feltétlen alapja a kereszténység elfogadása, mi őseiuknek öufenntartási ösztöne, az uj haza iránti szeretete, a helyzetet felismerő érett eszű megfontolása, politikai bölcsésége mellett, kényszer, erőszak, nagyobb ellentállás ós rázkódta'.ás nélkül meg is kezdethetett, Géza fia, István által pedig — buzdittatva a vallás szent ihletétől is — be is fejeztethetett. Őseinknek ezen eszélyes bölcs eljárása nemcsak előttünk, késő unokák előtt, kik kegyeletttel s hálával viseltetünk irántuk, — de minden elfogulatlan előtt is, ki a történelem ezen lapjait olvassa — dicsőségére válik : — dicsőségére válik még akkor is, ha ugy fogja fel, mint én arról meggyőződve vagyok, hogy őseinknél a kereszténység megismerése s elfogadása leiküknek egy rég érzett szüksége, ismeretlenül is hő vágya volt: — hiszen ők nem voltak bálványimádók, hanem az ő tiszta eszű felfogásuk szerint — ha bár pogány szertartásokkal — de egy legfőbb lényt, a mindenség alkotóját, fentartóját imádták, tehát ugyanazon legfőbb lényt, ki mint nagy Jehova Iloreb hegyén az égő csipke bokorban, a Sinai hegyen dörgés és villámlások között égi háborúban revelálta magát; ugyanazon legfőbb lényt, ki, hogy a megdönthetlen elévülhetlen erkölcsi világrendet megalapitsa, emberi testet öltve magára, tanitá és hirdeté Pales tina földjén a testvériség, a felebaráti szeretet, a könyö9 Garay: „A Magyarok Mózese" 1 Anonymi Belae ltegis Notarii „História Hungarica de Beptern priinis Ducibus Hungáriáé." Caput XLIV. 6 M. JoanniB de Thivrocz : „Chronica Huugarorum" Pars secunda, Caput III. ö Anonymi Belae Regis Notarii „História Hungarica de septem primís Ducibus Hungáriáé". Caput XLYI. 1 Petrus Románus: „Epitome rerum hungaricarum per Indices descripta". Index VII.