Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-10 / 19. szám

Ezen legfelső kir. elhatározást a közgyűlés szűnni nem akaró viharos lelkesedéssel fogadta. Az éljenzés lecsillapultával teljes ünnepi csendben tette le főispán őméltósága az esküt, melynek befejeztével felhangzott újból az éljenzés. A főispáni hivatalos felavatás ez ünnepélyes ténye után őméltósága az elnöki széket a következő, a bizottság tagjaitól többször zajos éljennel és közhelyesléssel kisért és jövő munkásságának irányelveit teljes megvilágításba helyező, szép beszédben foglalá el: Tekintetes törvényhatósági Bizottság ! ó Császári és Apostoli kir. Felségének f. évi március 20-án kelt legfelsőbb elhatározásával, a magas kormán// előterjesztése alapján tekintetes Zalavármegye főisjxínjává legkegyelmesebben kineveztetvén, most, midőn hivatalos eskümet a törvényhatósági bizottság kezébe letettem, van szerencsém Zalavármegye díszes főispáni székét ezennel elfoglalni. Midőn ezt. teszem, legelső kötelességemnek ismerem 0 Császári és Apostoli kir. felségének a legkegyelmesebb ki neveztetésért legmélyebb s törhetlen hódolatomat, s változ hatlan hazafiúi hálámat, a magas kormánynak pedig kineveztetésem iránt való előterjesztetéseért, átérzett köszö netemet nyilvánítani, s a tek. közgyűlést felkérni, h gy e kijelentésem jegyzőkönyvbe foglaltassák. A tek. törvényhatósági bizottság pedig fogadja szivem mélyéből jött köszönetemet ama előlegezett szives barátságért és fogadtatásért, melyben engem, ismeretlent s ma még érdemtelenül részesített. S végül szabadjon még ezzel egyidejűleg szülőföldem: tek. Somogyvármegye méltóságos főispánjának és tek. alispánjának, úgyszintén az itt megjelent tek. törvényhatósági bizottsági tagoknak is legforróbb köszönetemet kijelenteni s kérem, fogadják e köszönetet oly szívesen, ahogy én azt átérzem. Kiválóan hangsúlyozom, hogy végtelen nagy kitüntetésnek tartom és nagyra becsülöm az irántam majd csaknem egy évtizeden át tanúsított támogató barátság ilyképen való megnyilatkozását; mert szives s ily nagyszámú kíséretük bizonyítékul szolgálhat tek. Zalavármegye közön sége előtt, hogy az ott teljesített fiz évi működésem alatt volt alkalmam s a szerencse szolgált nekem annyira, hogy magamnak tisztelő tiszttársakat s szerető barátokat szerez hettem, akiknek jóakaratát részemre a jövőben is kérve, egyben biztosítani bátor vagyok igen tisztelt barátimat, hogy szivemben semmi körülmény sem törölheti el irántuk érzett szeretetemet. S most engedje meg a tek. törvényhatósági közgyűlés, hogy egy rövid visszapillantást vethessek a múltra és egy ideig a jövővel is foglalkozhassam. A mikor a magas kormány előterjesztése folytán, a legmagasabb helyről legkegyelmesebb lcineveztetésemet elnyerni szerencsés voltam, első lélkiismeretbelí kötelességem volt, hogy számot vessek ama személyemre vonatkozólag igen nehezítő körülményekkel, melyekkel szemben állok. Tek. Zalavármegye ezen történeti nevezetességű fő íspáni székét elfoglalni oly elődök után, mint a kiket Zalavármegye közönsége itt tisztelhetni szerencsés volt, a legnehezebb feladatnak tartom. De nehéz a feladat közvet len elődömmel, Svastits Benő Oméltóságával szemben is, aki alkotmányunk ébredésétől fogva folytonosan hazafias szolgálatban állván, ezelőtt tíz évvel a főispáni széket elfoglalta és az ez állással egybe fűzött méltóságot és köteles ségeket oly tapintattal viselte és oly önfeláldozó munkássággal és buzgalommal teljesítette, hogy csak nyomdokába lépni is nem kis feladat lesz. Ennyi nagy előd és ily előzmények után szerény tehetségeimet tekintve, a legnagyobb lelki erőre volt szükségem, míg magam elhatározhattam, hogy a magas kormány felszólítására a legkegyelmesebben adott kineveztetésemet el fogadjam. És hogy mégis megtettem, erre három körülmény bátorított fel. Rgyik ama tudat, hogy Zalavármegye tekintetes alis]>áni székében egy mindenki által tisztelve szeretett, e vármegye egyik legelőkelőbb családjának sarja ül, akit nehéz munkájában ez ideig Zúlavármegyéneíc tisztikara teljes odaadászal támogatott, s a kit jövőben is készséggel támogatni fog, s igy e bizalmon alapuló errössége az én erőmet is emeli. A másik biztató reménysugaram volt Zalavármegye magasan kiemelkedő, a közügyért buzgólkodó földbirtokos osztályába vetett feltétben bizalmam, amely osztály, amikor a szükség kívánta, vérrel is megtudta védeni szeretett ha zánkat, 3 abban saját érdekeit. S amidőn a nagy idők lezajlottak, nem adták át magukat a tétlenségnek, hanem vas szorgalommal, s minden rendelkezésükre álló móddal iparkodtak dicső nemzetünk ébredését, és tova fejlődését előmozdítani, amely buzgó ténykedésük és versenygésük méltó jutalmául lehet betudni a tíondvieelésnek amaz egyik leg fényesebb ragyogású történeti tényét, hogy nemzetünk egyik legnagyobb fiának, Deák Ferencnek, bölcsőjét e vármegye területén engedte ringatni. A harmadik biztató érzést bennem Zalavármegye nagyszámú és müveit kereskedő osztálya, valamint szorgal mas fóldmives és iparos osztálya kelti, kiknek munkássá gdban és hazaszeretetében bízni óhajtok s arra legkomolyabban számítok. Ezek előrebocsájtása után engedjék meg, hogy Zala vármegye közönségének előleges bizalmát úgy együtt is, mint minden egyes bizottsági tagtól is kikérjem, hogy annak birtokában saját érdeküket munkásságom s hivatalos állá somból kifolyólag a legodaadóbban szolgálhassam s ha ma természetszerűleg idegenkednek is tőlem, rossz indulattal ellenem ne forduljanak ! S akkor lehet bizalmam és rémé nyem, hogy Zalavármegyének és közönségének érdekeit, ha nem is hivatalbeh elődeim nagy eredményeihez képest, de talán megközelítőleg védeni és előmozdítani szerencsém leend. Mag ára a közigazgatásra áttérve, szabadjon önök előtt kijelentenem, hogy részemről ma már a közigazgatás államosításának vagyok a híve, s ha e nagy kérdés a magas kormány búzgó tevékenysége által a törvényhozó testület »lé terjesztetik, törvényhozó jogomnál fogva, lei/iga zalb meggyőződésem szerint annak törvényerőre leendő emelését fogom elősegíteni; mert hivatalos multam tartama alatt gyakran sajnoson kellett tapasztalnom, hogy a mostani munieipiális rendszerünk a változott viszonyoknál fogva igen sok téren túlélte magát. E kijelentésemmel ne méltóztassanak azonban azt feltételezni, mintha részemről a vármegyei rendszer maga egészét s annak minden egyik kiegészítő részét feldúlva, kiirtani óhajtanám. Távol, álljon tőlem e gondolat; mert beismerem, hogy sok oly kérdés van, a melyet a törvény rideg szakasza szerint ma még megoldani nem lehet. S nem képzelhetem, hogy bármikor is lehessen oly törvény, a mely minden helyi kérdést kimerítsen, s ép az ily kényes helyzetben az önkormányzati rendszernek régi szokásain alapuld gyakorlat áldást hozó lehet. Ámde másrészt., a mikor ma már minden a világon, igy közigazgatásunk is a képzelhető legnagyobb gyorsaságot és beható szakkép zettséget követel, akkor az ön kormányzat keblében fél tékenyen őrzött gyakori testületi hivatalos közreműködés és intézkedés csak bénítólag hathat. Azért szerény nézetem szerint az államosítás olykép lesz csak célszerűen megváló sít ható, hoipi egyes intézményekben az önkormányzat rend szere is figyelemre méltatva legyen s hogy a takarékosság szem eitt tartásával megtaláltassék a mód., hogy a kö zönségnelc közigazgatása egyöntetűvé s gyorsabbá tétethessék s hogy e nyilvános szolgálatban levőknek elintézésül emberi, erejüket túl nem haladó munkaanyag adassék a tisztessé ges megélhetési feltételek nyújtása mellett• Politikai meggyőződésemre vonatkozólag — úgy hiszem — kellő világosságot vet a legmagasabb kinevezésem elfogadása, s ebből is láthatja a tek. törvényhatósági bizottság, hogy a szabadelvű párt hive vagyok. De hogy e párthoz nemcsak kineveztetésem köt, bizonyétékul szolgálhat egyrészt hivatalos multam, másrészt, hogy a szabadelvű párt által elfogadott és követett politikai elvek követését hagyományszerüleg örököltem; mert családom minden egyik tagja a leghorusabb és legfényesebb politikai multunkban egyaránt hive volt, mely irányt a jövőben is megtartani óhajtom az ideig, míg a szabadelvű párt oly elveket nem vall magáénak, melyek kivitelét az országra károsnak találnám, a mely nem várt esetben feltétlenül meg lesz bennem az az erkölcsi erő, hogy a szabadelvű pártnak nyíltan kijelenteném, hogy továbbra hive maradni nem kívánok. Az országos politikát tekintve, vegyék tisztelt uraim tudomásul, miszerint a politikai pártokat s azok árnyalatait egyenlően tisztelni s hogy a viszonylagos megbecsülés korlátain belül működésüket a maga helyén törvényeinken alapulóknak tudom. Kérésem ez irányban csak oda terjed, hogy dicső mult.jukhoz képest az országos politikát a vármegye e termébe ne méltóztassanak behozni, hanem azokat a politikai harctéren érvényesítsék; mert az ide utalt ügyek szerény nézetem szerint nemcsak gyors, hanem teljesen pártatlan, egyedül a közjó előmozdítására irányuló elintézést várnak. Állásomból eredőley figyelmen kivül nem hagyhatom a nemzetiségi eszmével ikertestvér gyanánt feltűnő gyermeknevelést. A valódi nemzetiséget nem abban találom, hagy ha valaki leszármazását alkalom adtával nyilvánítja s annak létjogosultságát elismerni kívánja, hanem abban, ha ez érzést fenntartva, szívében első kötelmid elismeri, hogy imádott hazánk s szent koronánk polgára és e magasztos tudatra ébredve, annak hü polgárául megmaradni s azt utódai örökévé tenni legszorgosabb gondjának elismeri; mely cél a gyermeknevelésnél csak úgy érhető el, ha a vallásosság magasztos eszközeit igénybe véve, a Mindenható kiszemelt felkentjeit is segítségül hívjuk. Ezt különösen azért kívántam hangoztatni, mert lehetnek a tek. vármegye területén egyesek, akik a múltban gyakorolt jogomat olykép látják érvényesítettnek, mintha a vallásosság belőlem ha nem is kiveszve, de legalább megcsorbitva van. Pedig legyenek meggyőződve, hogy a vallásosság felemelő dicső érzete szivemben sértetlen s mindenkori megpróbáltatásom alkalmával a vallás volt legfőbb vigaszom. Az 1886. évi 21., 22. és 23-ik törvény-cikkek alapján reám ruházott kötelességek és jogok mikénti gyakorlása tekintetében szabadjon megjegyeznem, hogy úgy a kötelességeket, valamint az azokkal összekötött, kétségkívül jelentékeny hatalmat, amint az eddig viselt kötelességemet is, nemcsak tőlem telhető lelkiismeretességyei, hunem a legnagyobb ügybuzgalommal is fogom teljesíteni, az igazságot emberi erőmből kitelhetőleg szem elől nem tévesztve s ez álláspontra helyezkedve, eleve is hangsúlyozom, hogy elnézést nem ismerve, bármely mulasztást megtorlatlanul nem hagyandók. Az idézett törvénycikkek alapján reám ruházott jogokkal visszaélni nem fogok s mellékkörülmények figyelembe vételével a tanúsított érdemek mérlegelése mellett fogok azokkal élni. Közigazgatásunk szervezetének egy sarkalatos alkatrészéül ismerem a községi, illetve körjegyzői intézményt, mely intézménynek jó, vagy meg nem felelő vezetésétől függ hazánk jóléte. Ez indít arra, hogy már is kifejezét adjak ama szilárd elhatározásomnak hogy hivatalos működési körömben legfőbb kötelességemül tűztem ki a jegyzői kar ellenőrzését és támogatását, meg levén győződve, hogy ebbeli működésemben ugy a tek. alispán úr, mint a vármegyei tisztikar, végül a tek. illetékes bíróságok is hathatósan támogatni fognak. Sarkalatos követelményeim, melyekből egy parányi sem engedek, a teljes megbízhatóság, hivatalos kényszertől ment ügybuzgalom, pontosság s az úgy is sok oldalulag igénybe vett közönség iránt való előzékenység, amely időhöz kötött nem lehet s minden hivatalos működésükben az erélylyel karöltött tapintatosság. Ha e vázolt fővonások a t. jegyzői karban feltalálhatók: ugy legyenek meggyőződve, hogy támogatásomra minden irányban feltétlenül számithatnak. Ezek kifejezése után szives megjelenésükért s tanúsított türelmükért még egysztr köszönetet mondva, szavaim a legszentebb szavakkal zárom: „Isten tartsd meg felséges Urunkat és hazánkat/" Ezen általános lelkesedést keltett és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott székfoglaló beszéd után Árvay Lajos megyei főjegyző a közgyűlés örömteljes érzelmeit tolmácsolá és őméltóságát székfoglalása alkalmával a következő, kitörő éljenzéssel kisírt gyönyörű beszédben üdvözölte: Méltóságos gróf, megyei főispán Úr! Zalavármegye közönsége nyilt és őszinte magyar szivvel üdvözli Méltóságodat azon alkalommal, hogy Méltóságod a vármegye főispáni állását elfoglalta. A vármegyei intézmény majd évezredes múltja lélekemelő képét tárja elénk azon önzetlen ós áldozatkész hazaszeretetnek, amelylyel a magyar a haza és a nemzet magasztos eszméit mindenkor rajongó imádattal körülvette és bármennyire kutassuk is más nemzetek történetét, alig találjuk fel ezen intézményt, mely nem napról-napra módosítható írott törvényen, hanem honfiai változatlanul és hatalmas közérzületén épült fel nemzeti és állami életünk oly szilárd oszlopává, amelyen a sötét évszázadoknak minden elsöpréssel fenyegető legádázabb viharai is megtörtek és amelynek ma nem kevesebbet, mint legdrágább és legféltettebb kincsünk: alkotmányunk, nemzetiségünk és hazánk fennállását köszönhetjük. Egyedül ama közéizületben verhetett erős gyökeret ezen intézmény, amely hasonlóan a szabadon tenyésző óriási tölgyhöz, százados viharok sebhelyeit viseli ugyan, amelyet azonban életképességében korántsem a sebhelyek, hanem üdítő árnyat nyújtó lombjai, illatot árasztó virágai és gazdag gyümölcsei után kell méltatnunk mindaddig, amig az éltet adó talaj terméketlenné nem válik, amig ama közszellem ki nem hal keblünkből ; mert hiszen a legkisebb helyi szervezet körében épen úgy, mint az államélet megnyilatkozásainál minden magasztos eszmének és nagy tettnek, mely az emberiség vagy egyes népek sorsát előbbre vitte, kizárólag a honpolgárok közérzülete adott létet, a legmcsteribb szervezet sem levén arra egymagában képes. Zalavármegye közönsége, őseihez híven, mindenkor nagy gonddal ápolta közszellemét, mely tündöklő vezércsillagként a legsötétebb időszakban és a legterhesebb viszonyok közt is kijelölte számára az egyedül helyes utat, mely egy részt a magasabb államczé), a magyar nemzeti állameszme megvalósítására, más részt pedig a honpolgári jogok biztosítására, az egyéni és társadalmi jólétre és a szellemi előhaladásra vezet. Ha ily történeti mult csalhatlan záloga lehet a jövő iránynak, pedig annak kell lennie; inert hiszen ama közérzület már nem áll alakulás alatt, hanem szabályos formát nyert, kijegecesedett ós tűzpróbán keresztül ment tényezővé vált közéletünkbe)!: akkor méltán feldoboghat szivünk; mert teli reménységgel bizhatunk abban, hogy vármegyénk az emiitett nagy fontosságú célok elérése körül ezentúl is hiven fogja betölteni magas hivatását! F, feladatot azonban hatályosan és mindnyájunk óhajára mégis .csak úgy oldhatjuk meg, ha szerencsések leszünk Méltóságod támogatását elnyerni. Erre nézve nemcsak reményt táplálhatunk, hanem határozott biztosítékot találunk egy részről Méltóságodnak imént elhangzott és örömtelt szivvel fogadott azon hivatásszerű kijelentésében, hogy Méltóságod a vármegye közönségével egyetértve fog mindazon célok megvalósítására törekedni, amelyeket úgy az állami közigazgatás, mint a törvényhatósági önkormányzat és autonomia érdekei, e vármegye összes lakosságának jól felfogott létérdekeivel összhangban elénk tűznek. De garantiát nyújt más részről az a tény is, hogy Méltóságodban oly férfiút tisztelhetünk vármegyénk főispáni székében, aki a komoly tanulmánynak, a szerves munkának és a tetteknek a férfia; aki a gyakorlati közigazgatásnak szerfelett elágazó téréin szerzett dús tapasztalatait és megedzett erejét hozza szeretett vármegyénk fölvirágozására szentelt törekvéseink istápolására és aki szomszédos testvér megyénk kebelén növekedvén föl, oly feloldhatatlan kapocscsal van a vármegyei intézményhez fűzve, hogy bizonyára nincsen és nem is lehet nemesebb és lángolóbb óhaja annál, hogy e vármegyét nagyságra és dicsőségre: arra a nagyságra és dicsőségre vezérelje, amelyben Méltóságod, hasonlóan a művészhez, aki nemcsak eszméjét, hanem saját nevét is megörökíti halhatlan művében, önmagának fog ércnél is tartósabb oly emlékoszlopot emelni, mely a késő utókornak is fönnen fogja a mester és a mű nagyságát egyaránt hirdetni. Az a frigy, melyre Méltóságod ünnepélyes esküjével és kijelentésével ma e vármegye közönségével lépett: örömmel tölti el keblünket, mivel remélni, sőt előre látni engedi, hogy vállvetett munkánk üdvöt és áldást terjeszt drága megyénk honszerető népére! E reményben, melyet az Egek teljesülni engedjenek, újból melegen üdvözölvén Zalavármegye közönsége nevében Méltóságodat: azon osztatlan hű óhajunknak adok kifejezést, hogy a Mindenható Méltóságodnak engedje fáradozásai gyümölcseit élvezni és adjon igen hosszú boldog életet! Az üdvözlő beszéd befejeztével még egyszer felhangzott a lelkes éljen, mely ismétlődött akkor is, midőn őméltósága a székfoglaló közgyűlést bezárta. Tisztelgések, bankett. A közgyűlés befejeztével az uj főispán a tisztelgő küldöttségeket fogadta. Első sorban tisztelgett a vármegye tisztikara, Csertán Károly alispán vezetése mellett, a róni. kath. klérus, a zalaegerszegi izr. hitközség, ág. ev. papság, a katonaság, a magy. kir. csendőrség, a nagykanizsai és zalaegerszegi kir. törvényszékek, kir. pénzügyigazgatóság, kir. közjegyzők, a kir. tanfelügyelőség vezetése alatt a zalaegerszegi felsőkereskedelmi, polgári liu- és polgári leányiskola, a községi elemi népiskola tantestületei, kir. állami főgymnasium. a zalamegyei gazdasági egyesület, Nagy-Kanizsa és Zala-Egerszeg rendezett tanácsú városok képviselőtestületei, a zalaegerszegi ügyvédi kamara, a •4