Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-10-13 / 41. szám

vagy kiadóihoz e gyűjtemény érdekében immár nem fordulhatunk. A könyvek beküldését /. évi október hó végéig „az 1896. Ezredéves országos kiállításigazgatóságának" eiinére kérjük, Budapest (városliget), „az V. csoport számára". Budapest, 1896. szeptember hó 28 án. Az Ezredéves orsz. kiállítás kereskedelem , pénz- és hitelügyi csoportjának elnöksége. Czeglédi faiskola. Még a megcsontosodott rosz akaratnak is bajos volna kétségbe vonni azt, hogy a gyümölcs nemcsak mint fogyasztási tárgy, de meg mint kereskedelmi cikk is határozott értékkel bir. Hisz nem kell több, mint egy rosz gyümölcstermő év s már megérezzük, hogy hiányzik valami az asztalunkról, a gyermeksereg nagyobb sírást rivást visz véghez s köznépünknél rohamosabban fogy a kenyér. A gyümölcs az uri asztal kiegészitő része, a gyermekeknek békeltető eszköze, népünknél pedig a szójárás szerint tele kenyér. S mégis, ha tekintetbe vesszük azt, hogy maga a fatenyésztés oly nehézkesen — mondhatnám ólomlábon halad elő, önkénytelenül is kutatnunk kell az előidéző okok után, melyek ezen aránytalan helyzetet teremtik. Egyszerű és természetes dolog az, hogyha gyümölcsöt akarunk, első sorban is akarnunk kell annak a fáját is. Mert jólehet, hogy tréfának megjárja az a szokásmondás, hogy : „Sok gyümölcs terem a pécsi köveken." (Értvén alátla a pécsi piacot), de végre is a gyümölcsöt fa nélkül csak a panoramában lehet képzelni s ha fáját nem tenyésztjük, ugy gyümölcsre sem lehet józanul számitanunk. Nem állunk egyedül azon meggyőződésünkkel, hogy a gyümolcsla lassú terjedésének egyik oszlopos és sarkalatos oka a községi faiskolák rendezetlen állapotában rejlik. Hogy köznépünk a gyümölcsfa csemetékért pénzt adjon ki s még tán a negyedik, ötödik megyéből hozassa is, erre gondolni józan észszel nem lehet. Népünk elsze gén y ült anyagi volta ilynemű kiadást meg nem tűr, s azért erre még jó sokáig számitanunk nem lehet. Egészen másként volna az, ha minden községnek volna rendezett faiskolája, a honnan évenként csak néhány száz csemete kerülne is ki, legalább a kertek é^ belsőségek befásítá sára. Ez azonban a jelen viszonyok között még jó ideig „jámbor óhajtás" marad. Igaz, hogy vannak, a kiknek a jó Isten egy kis pénzt is adott, s akik megtehetnék, hogy évenkint né hány forintot adhatnának ki gyümölcsfa-csemetékre s mégis azt tapasztaljuk, hogy még ezek is aggodalmasan tartózkodva vonulnak vissza. Itt meg a mcgbizhatlanság és magas árak képezik az okot. Uly példát hozok fel állításom támogatására, mely nem egyszer fordul már elő, ugy a múltban, mint a jelenben s ha nem egészen indokolt is, de mégis bizonyos alapot nem nélkülöz. Mondjuk, hogy valakit megszáll a buzgalom és elszánja magát arra, hogy gyümölcsfákat ültesen s tegyük hozzá, hogy hajlandó e célra bizonyos összeget áldozni. Megrendeli a fákat s kifizeti a nem ritkán borsos csomagolást és portót, s midőn aztán a csomagot felbontja, akkor veszi voltakép észre, hogy alaposan be van csapva. A csemeték legnagyobb részben beteges gyükszegéuy példányok, a melyeknek inkább a kórházban, mint a kertben volna a helyük. De mivel már a pénzt kiadta értük, megreszkirozza még az ültetési költségeket is azon reményben, hogy tán mégis csak lesz belőlük valami. Azonban első csalódását tetézi a második, a mennyiben a csemeték egy tisztes része ki sem hajt, vagy a mi ki is hajtott, oly vézna és gyenge, hogy in kább csak úgy tengődik, mintsem igazán él. Már bocsánatot kérek ; de csuda e, ha ily esetben a lelkesülés lelohad, kedvét veszti bárki is a taültetéstől s boszszusággal gondol még arra a percre is vissza, a midőn eszébe jutott pomologusnak felcsapni. Ez pedig sem a légből kapva, sem pedig túlozva nincsen ; mert megtörténik napjainkban is akárhányszor. Az ilyneinü megbizhatlanság nem egyszer ásta már meg a jóakarat és nemes szándéknak biztos sírját. Ezzel nem azt akarom mondani és szomorú is volna, hogy szemben ily lelketlen kiszolgálással, ne volna azért akárhány jóravaló és becsületes faiskola tulajdonos is, kik nem a közönség ilynemű kizsákmányolására fektetik vállalatukat, hanem áthatva az ügy magasztos voltától, szerényebb jövödelem mellett is a közjónak hazafias szolgálatot kivánnak tenni, a midőn a vevőnek becsületes péuzéért megtelelő jó portékát szolgáltatnak ki. Egy ilyen faiskola tulajdonost kivánok ezúttal az olyasó közönségnek bemutatni. A ki a közelmúlt évben a szak- és egyéb lapokat egyszer másszor forgatta, lehetetlen, hogy elkerülte volna figyelmét bizonyos Unghváry Lászlónak Czegléden levő faiskola telepéről szóló hirdetései. Nem mindenki hisz azonban már feltétlenül az ilynemii hirdetésnek s azért nem ritkán csak egyszerűen és mosolyogva vesz tudomást róla. Szerény jó magunk is szeretjük a „valódit" a „talmi

u-tól megkülönböztetni s azért régi magyar szokás szerint többet és jobban hiszünk szemünknek, mint holmi égig dicsérő üres marasztalásoknak. Igy történt aztán, hogy teltettük magunkban, miszerint ellátogatunk Czeg lédre s a helyszínén szerzünk magunknak meggyőződést arról, hogy mennyiben lehet a nevezett faiskolát ajánlani s mennyi igaz abból, a mi hirdetésben foglaltatik. E tervünket a közel múltban meg is valósítottuk s egyik szép reggelen vasúti kalauznak barátságos biztatására a czeglédi indóháznál a vonatról leszálltunk. Miután nem a város láthatásáért tettük meg az utat, nem is lepett meg C/.egléd városnak alföldies külseje. Sik nagykiterjedésű hely, egyszerű házakkal. A javítás és bővítés alatt álló ref. templom s előtte az újonnan kisajátított tér a tervbe vett befásitással, csinos részét fogják képezni a városnak. Ha idáig vezettem gondolatban a szives olvasót, ugy térjünk be ott egy csinosabb épület földszinti helyi ségébe, mely Unghváry László urnák központi irodáját képezi. ízléses berendezés és pedáns rend lepi meg a belépőt. Hazánk jelesebb pomologusaínak (dr. Entz, Villási Bereczki Gábor, Molnár, Angyal) olajfestésii nagy arcképei díszítik a falakat s a személyzet egyes tagjai munkájukban elmerülve ülnek asztalaik mellett. Rövid időzés után a cég ifjabb tagjával, a jelesen képzett s megnyerő modorú Unghváry Sándorral a te lepre hajtattunk ki, mely a várostól egy jó félórányira fekszik s az irodával telefon köti össze. Itt, az állandóan itt lakó cég tulajdonos Unghváry László igen barátságosan fogadott bennünket s rövid pihenés után megkezdte kalauzoló szerepét. A telep nagysága már az első pillanatban meglepi az embert, hisz 112 hold egy darabban már magában véve oly területet képez, mely mint faiskola ritkítja párját. (Ezenkívül van még 9 hold régibb keletű faiskolája is.) Különösen emeli a benyomást azon körülmény, hogy ezen a nagy területen uom lát az ember semmi mást, mint rengeteg sok facsemetét különböző nagyságban. Csakis igy magyarázható meg, hogy ezidő szerint a készlet 7 — 8 százezer kiadható facsemete, 1 millió 2 százezer szemzés — s mintegy lő millió vadonéból áll. A laikus tehát e rengeteg mennyiség fölött csudálkőzik, mi azonban egész más szempontból is vesszük a dolgot — s oly egyes körülményekre terjesszük ki figyelmünket, a mi a nagy vevőközönségre határozott rtékkel bir. Szeretünk először is a faiskoláknál a talajjal tisz tába jöuni. — Ez azért szükséges, — mert a tapasztalat számtalau esetben beigazolta azt, hogy ha a facsemeték gazdag és televényes helyről soványabb és rosszabb ta_ gyűlölet. Hogy még ölelkező kezünkben is készen tarthassuk egymás ellen a fegyvert. Nemzetek, fajok, különböző vallásúak egymásra fenekedve, csak jeladásra várnak, hogy egymás vérében gázoljanak. Hol vau, hol késik hát az a fénysugár, melynek a nagy milliók lelkét át kellene hatni, hogy megtalálnák az igaz Istent, azt a hatalmas örök szellemet, aki itt van előttünk csodás alkotásaiban és még eddig nem tartotta szükségesnek, hogy a benne kételkedőknek külön is bemutatkozzék. Ott él bámulatosan megteremtett vi lágának szellemében, beláthatatlan rendszerében, igazán isteni türelemmel; mert hacsak egy parányi volna benne az emberből, már akárhányszor oda dörögte volna, mikor a bornirtság, a lelki vadság ülte orgiáit, mikor vérben fürdött a fanatizmus: „Szamarak, ide nézzetek: én vagyok az Ur. Miattam ne veszekedjetek. Nekem mind egyformák vagytok !" De a mindenek lölött élő Úr ezt még nem tette meg soha s valószínűleg nem is fogja megtenni, hanem engedi tovább rohanni az embereket a maguk sorsán s nézi türelmesen : hogy rombolja le a sötétség néhány év alatt századok világosságának munkáját. Sokszor valóban kétségbeejtő mértéket ölt az cm beri korlátoltság. A tömegek néha őrületes lázzal rohannak egy-egy kimondott jelszó után. Mintha az értelem vilá gossága teljesen kialudt volna a fülkorbácsolt érzelmek féktelenségének ellenállhatatlan nyomása alatt. A gon dolkodás alszik s az őrületes, értelem nélküli kavargásban egyetlen lélekben sem ébred az a parányi szenvedély^ fékező szó : miért ? Nagy átalakulásokkal, nem egyszer megrázó rom bolással jár az, mikor a tömegek goudolkozni kezdenek ; de sokkal borzasztóbb az, mikor a nem gondolkozó tömegek szenvedély-vihara szól bele a világrend harmóniájába. Az néha százados haladást, ez százados visszaesést ír az emberiség kultúrtörténetébe. Es hiába állasz olyankor a vakon rohanó tömeg elé emberszereteted odaadó lángolásával; hiába viszed küzdelembe a megejtett lelkek megmentésére a legszentebb akaratod erejét: a fölzaklatot*. tömegek nemcsak maguk nem gondolkoznak, de a gondolkozást sem tűrik. A megváltók sorsa mindig a vértanúság volt. Értelmi okokban gyökerezik az emberiség tragédiája. Az emberek értelmi korlátoltsága szüli a nagy visszaeséseket s legtöbbnyire azokon a haladottsági pontokon, ahol az emberi boldogság álmadott világának : az általános béke, szeretet földi paradicsomának határa kezdődik. Hogy mért van ez igy ? — ki tudná megmondani. Örök probléma marad ez is, a Mindentudó titka, éppen úgy, mint az óriási eltérés, a bámulatos különbség a:s emberi agyak között. Egyikben fönséges, isteni gondolatok teremnek, melyek bámulatos erővel járják be a végtelen világot, megérezve, megtalálva Istent mindenütt: az emberi szív szerető dobbanásában éppen úgy, mint a viharos felhők dörgésében ; a világ legparányibb atom jában éppen ugy, mint a naprendszert összetartó erőben. A másik az állati ösztönök korlátain alig emelkedve túl, idegrendszerének összes működésével úgy szólván proto tipusa marad az eredeti vadságnak. Egy télül : az értelmi és érzelmi fönség, másfelül: a földhöz tapasztó butaság és vad ösztönök. Hanem azért legyünk nyugodtak, mi a leiemtés „remekei" vagyunk. Azt a paradicsomot, amit értelmi korlátoltságunkkal ebben az életben el r.em érhetünk, nem akarjuk elengedni ; átálmadjuk egy másvilágba és egész életünkben nem teszünk egyebet, mint jól vagy rosszul erre az álmadott paradicsomra alkuszunk azzal a véghetetlen bölcseségű világföntartó szellemmel, aki mindent tesz, csak nem kereskedik és igy nem is alkuszik. E véghetetlen szelle m egy paranyi szikráját érzem kigyúlni szivemben, ahogy az őszi verőíénytől aranyozott tájról a kékelő végtelenségre, a korláttalan, szabad világűrbe emelem tekintetemet. Agyam felszabadul a porbaomlasztó gondolatok felhő-nyomása alól. Felemelt homlokomat is megaranyozza a megtisztult hit és megnyug vás őszi verőfénye. lajba kerülnek, eaen hely változást annyira megsinyl'k, hogy rendesen elcsenevésznek s csak nagyritkán lehet azokból életerős termőfákat növelni. No hát Czegléden nem kell attól félni, hogy a talaj valami gazdag, televényes. Egyszerű barnás homok biz az, helylyel közzel oly székes foltokkal, a melyen még csak valamire valő jobbféle gaz is csak ugy keservesen teng. Ez teszi szükségessé, hogy unghvárynak is telepét trágyázni kell. Hanem mikor egy kocsi trágya 3—4 írtba kerül s e mellett az erszény nem igen duzzad a tartalmától, akkor bajos dolog volna ily nagy területet trágyával olyképp meghordani, hogy az a facsemeték mesterséges hajtására alkalmassá váljék. 1)3 meg nem is nehéz azt megismerni, hogy mely ik facsemete vau mesterséges utou hajiatva s igy elmerjük mondani, hogy az a trágyamennyiség, melyet Unghváry László telepére évenkint elhasznál, csak éppen annyi, hogy talajának középszerű tenyészképességet kölcsönözzön. De lépten-nyomon találkozunk gazdag szakismeretből kifolyó eredményekkel. Gondos növelés, okszerű nyesés, jó munka stb. következtében el van azon cél érve, hogy a facsemeték erősek, a hajtások izmosak, szóval azon kellékkel bírnak, a mit tőlük megk'vánni szoktunk. Egy másik előnye ezen faiskolának abban áll, hogy az egyes válfajok hazánk legmegbízhatóbb helyéről szereztettek be. Legnagyobb része a fajoknak Bereczki Máté gyümölcsöséből került ki, a kiről pedig tudva van, hogy egész életét az egyes fajok meghatározása és azok leirására fordítja. — Már most ehez számítva Unghvárynak pedáns eljárását a szaporítás és nemesítés körül, feltehető a telepről, hogy azon fajt kapja a vevő, a melyet bírni óhajtott. Legyünk csak őszinték és valljuk be, hogy bizony senkinek sem esik jól. ha esetleg valami nemes teli almát kíván ültetni s kap helyette holmi silány nyáriféleséget. Tagadhatatlan ugyan, hogy a telepen a facsemeték általában szépek ; — de azért különösen meglepte alól— írottat néhány nagy tábla ojtott ő>zi barack. (Baranyában francia baracknak hívják, ha mindjárt Amerikában ringatták is böicsejét.) L<?véltetveknek, vagy a levelek todrosodásának híre hamva sincsen. Igaz, hogy használják is a dohányfőzettel való permetezést, de meg is van a látszata. A fiatal fák egészséges külseje, az izmos tenyészet, a szakszerű kezelés s a talaj lazasága következést enged vonni arra is, hogy a csemetéknek gazdag gyökérzettel is kell birniok ; ez pedig a tenyészetnél oly kellék, melyet mindenkor figyelembe vennünk kell s mely nélkül célt érnünk nem lehet. Rövid vonásokban bemutattunk tehát egy faiskolát, mely nemcsak nagyterülete, rengeteg mennyiségű és jól fejlődött facsemeték által domborul ki, hanem egyúttal a gondos, szakszerű kezelés és megbizhatóság tekinteté' ben is megérdemli a mintaszerű elnevezést. S aligha csalódunk, a midőn az eddigi évi 2—3 ezer megrendelések oly mérvben gyarapodni fognak, hogy magának a telepnek biztos jövőt jósolhatunk. Megemlítést érdemel azon statisztikai összeállítás is, a melyen ez időszerint az irodában dolgoznak. Az eddigi megrendelések alapján feltüntetni óhajtja, hogy az ország különböző részeiben mily válfajokból történt a legtöbb megrendelés s ebből leszármaztatni azt, hogy az egyes vidékeken melyek a legelterjedtebb gyümölcs fajok. Ez pedig nem csak üzleti oldalról bir fontossággal, hanem a hazai gyümölcsészet s nevezetesen a fajok megválasztására lényeges befolyással birand. Unghváry László nemcsak tetőtől talpig derék és becsületes magyar ember, hanem szenvedélyes gyümölcsész is; a ki a fáit nemcsak azért szereti, mert hasznot hoznak neki, hanem örömét és gyönyörűségét találja azok növelése és tenyésztésében is. Kész az utolsó garasát is a telepbe belefektetni, csakhogy minél szebb és életrevalóbb csemetéket tudjon előlállítani. S miután ezen törekvéssel a hazai közjólétnek is szolgálatot tesz, méltányos alapon megérdemli, hogy a nagy közönség is viszont őt felka rolja. S ha ő feltudta sok anyagi küzdelem után zászlajára írni, hogy: „Erős akaratnak mi sem áll útjában", ugy viszont a nagy közönség mutassa meg azt, hogy a becsületes munkát és hazafias törekvést mindenkor méltányolni is tudja. Baranya Szabolcs, 1895. Liebbald Béni. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből, i. Az 1892. évi január hó 11-én kelt törvény 15. cikke szerint mindazon idegen termékek, vagy gyártmányok, a melyeken vagy a melyek gyöngyölésén oly gyári jegy vagy kereskedelmi megjelölés, név, rajz vagy bármely oly jelzés foglaltatik, a mely alkalmas azon látszatot kelteni, mintha az illettő áru Franciaországban gyártatott volna, vagy onnan származnék, Algírban a bevitelből, az átviteli raktárakból és a forgalomból ki vannak zárva. Ezen határozat alkalmaztatik az oly helyről érkező külföldi termékekre és gyártmányokra is, a mely hely neve valamely francia helynévhez hasonló, ha a mellett a származási ország neve és az, hogy az áru beviteli cikk (importé), világosan, olvashatólag feltüntetve nincs. Minthogy algíri főkonzulátusunk jelentése szerint a tapasztalat azt bizonyítja, hogy az áruk jelzésére vonatkozó ezen törvényes határozatok kiviteli kereskedőink előtt nem eléggé ismeretesek, szükségesnek tartjuk azokra az érdekelt körök figyelmét ez uton is fölhívni. II. A f. év julius 6 án kelt s a spanyol hivatalos lap f. é. julius hó 30 iki és augusztus 6-iki számaiban közzétett spanyol kir. rendelet, mely f. é. augusztus hó 30 án lépett hatályba, a várataritatörvénynek a származási bizonyítványokra vonatkozó XII. cikkét több tekintetben módosította.