Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-08-25 / 34. szám

XIV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. augusztus 25. 34. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetményeit : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitgora 12 kr. ii rr I r si es imm nstilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A socialismus. Vannak emberek, akik szinte bámulatos módon nem értik meg, vagy nem akarják megérteni azokat a jeleket, miket a feltartőztathatlanul fejlődő események vetnek ki a világszellem hatalmas olvasztó kohójából. Vannak bámulatosan naiv emberek, akik azt hiszik és vallják, hogy a socialismus hanyatlóban van. Pedig tulajdonképpen úgy van a dolog, hogy minél rendszeresebb mederbe, minél törvényesebb keretekbe szorittatik a socialismus fejlődése, annál inkáb biztosítva van annak megizmosodása. A socialis kérdés oly rohamos erővel jelent meg és nyomult be Európa nagy társadalmába, hogy első pillanatra megdöbbentette a hatalom legmagasabb polcán álló egyéneit, sőt bizonyos aggódással töltötte el azokat is, akiknek sorsa a socialismus térhódításával csak közelebb juthatott a javulás reményéhez. A vélemények nagyon eltérők voltak ugyan az első pillanattól kezdve arra nézve, hogy mi módon tétessék ez a nagy áramlat szelídebb lefolyásúvá, de abban (kevés kivétellel) minden vonalon egyetértettek a hatalmi tényezők is, hogy a socialis kérdés immár olyan hatalmas erővel nyomult előtérbe, hogy azzal már határozottan számolni kell. Mihelyt a socialisták azt látták, hogy a társadalmak irányadó tényezői nem fordulnak ellenök az elnyomás, az elnémítás kényszerével, hanem bizonyos mértékben szabadságot is adnak nekik panaszaik, óhajaik föltárására: nagyon sokat engedtek abból a modorból, melylyel a társadalomnak valóban intelligens elemét okvetlenül elriasztották volna maguktól. Különösen hamar felocsúdtak a képtelen handabandázás, a terrorisztikus agyrémek mámoros állapotából a tősgyökeres magyar munkások, akikben a hazaszeretet élénken tiltakozott a kozmopolitikus hazátlanság és nemzetnélküliség igéi ellen. Ugy hogy ma már a magyar socialisták a törvényes rend kereteiben való mérsékelt okos agitálás, a helyes uton való haladás tekintetében példányul állhatnak. A magyar socialisták józan elemének sikerült oda hatni, hogy hazánkban az idegen socialisták izgatásaitól meg nem vesztegeti lelkűek immár az izgatás terére lépni nem akarnak, hanem csupán törvényes mederben tartott agitacióval akarják megérlelni a kérdést és vinni lépésrőllépésre a kibontakozás telé. Ezzel a jelenséggel szemben azonban azt mondani, hogy a socialismus ügye hazánkban hanyatlóban van, nagy mértékű naivság nélkül nem lehet. Mert a higgadt, józan magatartással a magyar socialisták inkább a biztos megerősödés útjára léptek. Megnyerték és meg fogják nyerni a társadalomnak azokat az elemeit is, melyek egyébként kétségtelenül távoltartották volna magukat. Ma már a socialistikus eszmék, törekvések megvitatásától nem tartózkodnak a társadalom legintelligensebb egyénei sem. Végre is azt már rég érezték, rég látták éppen a szélesebb látókörű egyének, hogy a jelenleg elottüok álló társadalmak a maguk intézményeivel még nem érték el a tökéletesség fokát. Belátták azt is, hogy minden emberi intézmény alá van vetve a folytonos fejlődés követelméayének. Ezzel a belátással szemben azután képtelenség volna a meditáló elméket és az érező sziveket beleszorítani akarni a változhatatlansás

1 kényszerzubbonyába. Minden szabadon gondolkozó elme és szabadon verő szív ma már annak a törekvésnek hatása alatt áll, hogy az emberiség egyetemét kölcsönös támogatással, közös erővel közelebb kell vinni a boldogulás stádiuma felé. Egyfelül kifejezési e jut a helyzetük javítását óhajtók jogos követelése, másfelül kitárja karjait a humanizmus, mely e követelés jogosságát belátja s a béke olajágával kezében reményt, biztatást nyújt a jobb, boldogítóbb társadalmi egyensúly, az aránytalanságok megszűnése, elsimulása iránt. Maga a humanizmus sem más, mint a socialis kérdés jogosságának elismerése. Azért képezi célját az, hogy addig is, mig a társadalom békés fejlődésében elérheti azt a fokot, melyen az élet nagy aránytalanságai maguktól elsimulnak, — arra kell törekedni, hogy az élet javaiból lehetőleg minden embernek kijusson a maga része De a socializmus jogosságának elismerésébó'l egyáltalán nem következtethető az, hogy e jogosság alapján az erőszak kezével lehetne vagy szabadna belenyúlni a fennálló társadalmi rendbe, hogy rendbontó, felforgató törekvéssel is érvényt lehetne szerezni a sociális eszméknek. Es nincs is szerencsétlenebb gondolat, mint az erőszak romboló fegyvereivel küzdeni valamely eszme megvalósítása érdekében, különösen korunkban, mikor az emberiség nagy része nem áll a műveltségnek olyan alacsony fokán, hogy néhány messzebb látó egyénnek kellene utat vágnia a tömeg lomha gondolatjárásáu át. Az életképes eszmék ma már erőszak nélkül is hódítanak és behatolnak a kunyhókba is sokkal intenzivebb erővel, mint a fegyverek csattogása. Es a fejlődésében, haladásában soha meg nem álló társadalom lassan-lassan úgy is akként fog alakulni, hogy az életképes eszme végre teljes győzelemmel bontakozhatik ki. Mig ellenben az erőszak féktelenkedései legfölebb azt eredményezhetik, hogy eszméi talajt veszítenek ott, hol a törvény keretei között mozgók a túlzókkal szakítani kénytelenek. Tehát a socialisták, kiválóan pedig a hazaszeretet talaján álló magyar socialisták, azzal a szellemmel, mely körükben a legutóbbi időben meghonosulni kezd. csak az eszmének, az eszme békés, erőteljes kibontakozásának tesznek szolgálatot. Az eszme békés propagálásának keretein ne is lépjenek túl ! Hisz láthatják, hogy az ujabb kor szellemébe nem illő korhadt intézmények nagy része összeomlott s nem egy elévült intézmény alatt inog most is a talaj. Minden törekvésnek, mely magában hordja az örök jog és igazság szellemét, előbb-utóbb ütni fog a diadal órája. Megérlelik arra az időt és az emberiséget a megállíthatatlanul fejlődő események s a megérett idő szelleme hüvelyben A „Zalamegye" tárcája. Ravatal mellett. Irta:Yértö8sy Gyula. Balázs Marczell úrral, ezzel a büszke, gőgös emberrel, ugyancsak hamar elkészült a halál. Mintha csak megakarta volna mutatni, hogy ha mindenkinek tud is parancsolni, neki nem tud, és hogy ha mindenkit megvásárolhatóak tart, hát őt próbálja megvásárolni. Az egész vagyonáért sem engedett volna neki egy percet sem az életből. Tegnapelőtt a kamarás ur még a legjobb egészségben vacsorázott kinn a Park klubban és ma már a temetési intézet szolgái neki túrnak, faragnak és kalapáA ravatalt a nagy szobában állítják fel. A falak már be vannak vouva gyászposztóval, a sarokban elhelyezett délszaki növények felé ezüstrojtos drapériákat emelnek, a Balázs cimert, a farkast fogó, ezüst sisakos vitézzel kiakasztják a fekete falra, a koszorúkat szépen felrakják az állványokra, aztán meggyújtják a nagy kandalábereket a ravatal mellett s a fekete magyar ruhás szolga, mintha csak azt jelentené, hogy tálalva vau, kitárja a nagy szárnyas ajtót és jelenti a másik szobában összegyűlt rokonságnak, hogy Balázs nagyságos úrral készen vannak. Igen, készen vannak. A kamarás ur méltóságteljesen és komolyan várta be a halálát. Nem úgy, mint holmi burger népség. S most is olyan szépen, olyan nyugodtan fekszik ott a ravatalon, akár csak a Daudet Montpasson marnuisja, a ki élete utolsó percében is még kihúzta a maucsettáját a kabátja alól és megigazgatta a parókaiat. Csak azt sajnálta, hogy a rokonainak ilyen alkalmatlan időben csinálta a meglepetést. Szanaszét fürdőztek és egyszerre csak haza kellett jöriniök az öreg ravatalához. Bizony igazat gondolt abban az utolsó percében, mikor az eszébe jutott, hogy ezért apprehendálni fognak rá. Apprehendáltak is ! Csak persze nem mutatják. IJrak és hölgyek olyan komolyan állnak ott a ravatal mellett, mintha Isten tudja, micsoda nagy fájdalmat okozott volna nekik az öreg a halálával. Pedig hát ezek nem igen ismerik az effajta fájdalmat. Ostobaság is lenne tőlük, ha ismernék. Csak nem siratják meg azt, a ki után örökölnek. S mig az urak elmondogatják egymásnak a ravatal mellett a fürdőző pletykákat, egyikük másikuk valóságos gyűlölettel néz a halottra s mintha mondaná : — Te miattad szakadt meg a viszonyom a szép asszonynynl. Minden a legjobban ment s neked most kellett meghalnod. Mire vissza megyek, bizonyára kiüt a nyeregből valaki. Te, te, vén haszontalan, nem várhattál legalább egy két napig ! Szende arcú szépleányok, büszke tartású szép aszszonyok ugy állanak a ravatal mellett, mintha nagy, mély gyász költözött volna a szivökbe, pedig hát ezek a jó hölgyek, mig letérdelnek a ravatal zsámolyára és imát morzsolnak ajkaik között — arról gondolkoznak, hogy a fekete ruha meglehetős kényelmetlen igy nyáron. A gyászoló családot ellepi a részvétet kifejezők egész raja. — Fogadd kedvesem legőszintébb részvétemet : — A csapás valóban nagy ! — Erőt e fájdalom elviseléséhez! Látszólag megindultan hallgatta végig eme chablonos kifejezéseit s csak miko'' magukra maradnak, akkor kezdenek el végre arról a themáról beszélgetni, a mely érdekli őket, arról, hogy az öreg tulajdonképen hogy is végrendelkezett. — Még szerencse, hogy még a nyár elején megcsináltattuk vele a végrendeletet, mikor kerülgette a szél! — Bizony, mert most aligha lett volna rá ideje és még az az ostoba Márta is örökölt vo!ua velünk együtt. Ámbár majd csak lemondottuk volna valahogy 1 Balázs Pál főhadnagy ur is vidáman eresztgeti a füstöt a cigarettájából. Kelemen báró, a nagybátya, észre is veszi nagy jókedvét: — Hej, kópé, te is örülhetsz ám ! Ha most csinál végrendeletet az öreg, hát alighanem a köteles részre szorít téged. Mert tudta ám ravasz terveidet a kis Lola körül. S elvégre nem is járta, hogy az unoka konkurrenciát csináljon a nagyapjának ! Pláne mikor örökölni is akar utána. Pál ur mosolyogva pödörte kis szőke bajuszát. Hát bizony jól járt! Mert az öreg már csakugyan kezdett sokat sejteni a dologból! S kár lett volna ezért a szamárságért elszalasztani az örökséget. No de így pompásan ütött ki a dolog! S éppen jókor, inert Deutch Salamon nem igen akarta már a váltót prolongálni. Hanem most, majd prolongálná a kötnivaló ! Ez az örökség nagyot fog lendíteni a dojgán. De nagyot ám ! Most végre beválthatja az igéretét is. Mert csakugyan régóta Ígérgeti már Loláuak, hogy mihelyt az öreg csataló -- az ő kedves nagypapája — elköltözik az árnyék világból, hát rögtön vesz neki egy uj négyes fogatot i Most már vehet ! S a kedves fiatal urak mindnyájan arra gondolnak ezekben a temetés előtti órákban, bogy az élet mennyi élvezetét megszerezhetik majd újból ennek a mozdulatlan sárga holttestnek a révén, a szép hölgyecskéknek pedig Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.