Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 27-52. szám)

1895-12-29 / 52. szám

azonban — az időnek előrehaladottsága miatt — nem tárgyalták, hanem a jövő közgyűlés tárgysorozatába való felvételét határozták el. A közönség tájékoztatása végett addig is közöljük a tanács részéről egybeállított tervezetet: 1. §. A házalás, amely alatt az árukkal helységről helységre és házról házra járva, meghatározott eladási hely nélkül űzött kereskedés értetik, — Zala-Egerszeg rendezett tanácsú város területén meg van tiltva. 2. §. Ezen tilalommal az 1852. évi szeptember hó 4-én kelt házalási szabályok 17. § ának összes pontjaiban, nem különben az e § t kiegészítő összes későbbi rendeletekben említett vidékek lakóinak részére biztosított jogok nem érintetnek. 3. §. Hasonlóképen ki vannak véve ezen szabályren delet tilalmi intézkedései alól a város területén lakó összes házalók, akik t. i. mint ilyenek a kapitányi hivataltól üzletük folytatására engedélylyel birnak. Ezek azonban idegen kereskedő cégek megbízott ügynökeiként nem szerepelhetnek. Nem érintetnek továbbá ezekkel a tilalmi intézkedésekkel azok az iparüzők, akik a fenntálló gyakorlat szerint a házalva iparűzés folytatásában eddig korlátozva nem voltak, mint például a köszörűsök, üvegesek, kanalasok stb. 4. §. Ezen szabályrendeletben megszabott tilalom a házalókat a városban tartani szokott vásárok látogatá sában nem korlátozza, de — magától értetődik, — hogy az

ok — kivéve a 2. és 3. §-bau említetteket — áruikat ily alkalommal is csak a vásártéren hozhatják forgalomba. 5. §. A tilalmi intézkedések alól kivett iparüzők azonban csak az esetben űzhetik a házaló kereskedést, ha házaló könyvüket a városkapitányi hivatalban láttamoztatták. 6. § E szabályrendelet ellen vétők, az idézett házalási szabályok 10. § ának intézkedéséhez képest, annak 19. § a értelmében büntetendők. A kerékpár múltja, jelene és jövője. Felolvasta a ZEKE-nek 1895. december 1-1-én tartott estélyen dr Korchmáros Kálmán. (Folyt, vége.) Ennek azután az lett a következménye, hogy a mérnök napján, (mert május havában voltak) 3 óra 54, majd 53, majd 52 pkor indultak, még eddig szerencsésen mindig szakadó esőben. A nótárius felhők szerint vezényelt és így egy alkalommal 2 óra 20 perckor éjjel, máskor pedig 11 órakor indultak. Péter azt állította, hogy az neui baj, legalább minden harmadik nap pihenés lesz és útitársainak alkalma nyílik a városok nevezetes ségeit tanulmányozni. Még eddig ugyan arra a harmadik, nevezetességtanulmányozó napra egy város sem juto

ft, hanem rendszerint olyan kis falú, amelyben más nevezetesség nem volt, mint az aggharcos egyesület tekéző pályája, vagy az, hogy a templom tornyát akkor meszel lék. Ilyenkor Ince és Viktor azzal töltötték a napot, hogy leültek az árokba és fogadtak, hogy a meszelést végző cigány le esik-e a templom toronyról, vagy sem. Péter úrnak minden harmadik napon volt valami rokona, a kihez hivatalos volt. Viktor csodálkozott, hogy ez a rokon rendszeriut a vendéglős unoka huga volt. Azért Ince fogadást ajánlott neki, hogy a hátralévő 600 kilo meteren sem találkoznak Pusztai Péter urnák egyetlen unokabátyjával sem„Es most előre, uraim!" vezényelt Ince, maradék tejét felhajtva; a mérnök nyugodtan nyúlt sörös poha rához, Péter úr pedig még egy „spritzert" hozatott magának. „Tán mégis én vezetnék" — ajánlkozott Peti, — _a magasból tágasabb a kilátásom, valami közeledő veszélyt, vagy akadályt könnyebben jelezhetek"„Persze, hogy a port nyeljük" — volt az egyhangú replika, — hiszen egyéb előnye sincs annak a magas gépnek, mint hogy a por ellen védi a gazdáját"E tekintetben mindig lehetett általános szavazat többséget létrehozni és Péter úr megadta magát. Ince Pista el-ellátogatott hozzájok és megigazítván a jászolyba tett eleséget, megcirógatta a két gyönyörű állatot, miknek szőre még a félhomályban is csakúgy ragyogott. — Dercsi! Bogár I édes jószágaim, csak egyetek ! Hejh, nagy utat teszünk ám ! A jámbor párák okos szemeikkel néztek a beszélő legényre, kinek szomorú arcán akkor már .iz elszántság pirja égett. A kocsisok, akik hallották a beszélő legényt, he-lyeslőleg bólintottak rá. Valamelyik szóval is mondta : — Bizony, bizony nagy utat. Kercseligettől Cikóig jó üt órai hajtás. Kstére kelve, a kocsisok ellátták lovaikat és bementek a hajlékba egy kis ropogósra. Pista egyedül maradt az istálóban. Megállott a küszöb közelében és maga elé merengett. Azután levette a szegről a szép fényes, sallangós szerszámot és felcsa tolta Dercsire, Bogárra. — Néztek, ugy e szegény párák, hogy ilyen későn szerszámozok. Nagy útra megyünk édes lovaim, nagy útra ! Milyen jó, hogy ti nem éreztek semmit, nem gon doltok semmire. Két nehéz könycsepp szivárgott szemébs, de hamar elmorzsolta azokat. — Meg kell lenni 1 Ügy kell leuni ! — szólt és gondolatokba mélyedten diilt a kerékjászoly oldalához ; közben fel-felütötte fejét, amint a legkisebb nesz támadt az udvaron. Ki-kitekintgetett az istálóajtón. Ez alatt az éjszaka fekete szárnyakkal ereszkedett a vidékre. A falusi bámulók is elszéledtek az utcán erre, arra. Csak bent az épületben volt zaj. A cigányzene dallamos játékát hangos ütemzéssel kisérte a táncolók dobogása. Kivül csendes volt minden és néptelen és sötét. Benn a hajlékban már erősen megfeküdte a fejeket. a mámor. Egy-egy erősebb rikkantás kisérte a könnyedén nyeregbe ugrott, Péter néhány lépésnyi lendület után szintén 'fenn ült a tekintélyes emelvényen ; Viktor a motort egy fához támasztotta, beleült nyergébe, megnyitotta az accumulator szeh-pjét és az ördöngös masina, a varrógép neszéhez hasonló berregéssel megindult. Hőseink az időt útközben sem töltötték el hasztalanul. Mig Péter úr szorgalmasan nyomkodta pedálj it és izmos fogással tartotta kormányrudját, az „inzsellér" éber figyelemmel kisérte a villamos árammérőt és koron ként leolvasta a cyclometer által jelzett távolságot; sa nótárius könnyed eíegánciával tiporta gépét, mely 5 méteres lépésekkel haladott. Az alatt a vita sohasem szünetelt. — „Mégis csak a magas kerék volt az őse minden kerékpárnak" jegyezte meg Péter, önérzettel tekintve alá a magasból. — „Bizony nem az volt, hanem az alacsony kerék", tiltakozott Ince. — „Sem egyik, sein a másik" szólt közbe komolyan Viktor, „hanem az első levágott fatörzs, a uielylyel az ős ember terhet szállított". — „Hohó uram, Ön nagyon messze utazik visszafelé", válaszoltak miud a ketten. „Nos hát jöjjünk közelebb, ha úgy tetszik, — felelt rá a mérnök, ki mindig hajlandó volt kimeríthetlen szakismeretei tárházából közre bocsájtani egy-egy adagot. — Tény, hogy már Krisztus előtt 3850 év köriil az egyp tomiak velocipedet használtak ; világosan mutatják ezt az obeliszkokon talált rajzok. Annyi igaz, hogy alig ha éiték el ezek a hires görög és római futárok gyorsaságát, különben alig hihető, hogy ezek az eszmét magukévá ne tették volna. A találmány feledésbe ment és csak a 17. század egy utazó missionariusa beszéli, hogy ő Chinát egy bensziilött által hajtott három kerekű járművön szelte keresztül, de hogy e jármű honnét került oda, azt megtudnia nem sikerült. A missionárius ezen leirása adhat'.a meg az impulsust egy mechanikus faló készítésére, melynek fején egv hajtókészüléke volt és szintén három keréken járt. Ezen gyermek játékszer alakultát az 1790. táján Celerifere néven ismeretessé lett géppé. Két egy tengelyen járó kerék, közepén egy tan tasztikusan díszített ülés, akként, hogy a láb a földet érinté. A rajta ülő lábaival a földön magát tova tolva majdnem akkora gyorsaságot érhetett el, mint a sétáló gyalogos. A párisi dandyk a Briston ily módon végezték sétáikat nagy mulatságára a gaminoknak, akik mindenféle élceket faragtak rájuk. Es volt is némi igazságuk a gúnyban, mert a Celerifere művelői nagyon is emlékeztettek arra a vándorló legényre, aki megkérdé egy a Szajnán felfelé vontatott hajó kormányosát, hogy mennyit kellene neki fizetnie, hogy Kölnig elvigyék. A hajós azt feleié „2 tallért, de ha a hajót vonni segíted, akkor csak 1 tallért." „Egy tallért megtakarítani, az nagyon előnyös, — okoskodott a legény és be lobva batyu ját a hajóba, a vontatók közé állott. A következő pliasis báró Drais találmánya volt e század elején, a ki a kormányrudat alkalmazta. Dá ez még annyira kezdetleges volt, hogy a legtöbb utca sar kánál meg kellett állani és a gépet a kivánt irányba fordítani. Csak 1855 ben Michaux-nak jutott eszébe elő ször, hogy a kerékre forgatyukat és pedált alkalmazzon . Egyenlő nagyságú helyett különböző kerekeket alkamaztak és készen volt a magas gép. Nem is volt az egyéb, mint torna eszköz, melyen a cirkuszban végezték nyaktörő mutatványaikat a Jamesek és Tomok. Ön tehát, tisztelt Pusztalaky Pusztai Peti úr, a ki ezelőtt két évvel Pápa-Piripócsi óránkénti 18 kilometer rel végzett recordjáért azt a rejtélyes monogrammot viseli, még a 25 év előtti korszakban él, midőn tenyerét és talpát törve tud csak velünk lépést tartani azon a muzeumba való szerszámon" — igy végzé be kis elő adását a mérnök. Utasaink eddig szép egyenletes 3 perces tempóval haladtak. A közép sebességű szél hátulról segítette előmenetelüket. A mérnök papillonja karjait kiterjesztette és mint vitorla által hajtatta magát. Utjuknak azonban egy fordulója északkeleti irányba vezette őket, a mi szükségessé tette a papiilon beigazítását. A meglazult a táncot, amint a legények egyike másika jobban nekihevült. Barkás Laci rendkívül virágos kedvében volt. Meg-megpörgette gyönyörű szép menyasszonyát és beszélt hozzá mámoros fővel, szivet megejtő mézédességgel, lángragyujtó tűzzel : — Ne busulj angyalom ! Egygyé szakad szivem a sziveddel. Virágot fakaszt majd szí ved dobbanása. Nem lesz a mi szerelmünknek hétországon párja. Jobban Katica, a szép menyasszony, csak hallgatott, lehajtotta lázasan égő fejét és csak járta a táncot gépiesen ; de meglátszott réveteg tekintetén, hogy lelke vala hol idegenben kalandoz. Hol itt, hol ott hullott le nagy zörejjel egy-egy üveg a földre és sirva, csörömpölve zúzódott széjjel. Valaki azt mondta tréiásan Jobban Gergely uramnak, hogy nem jelent ám jót ez a sok üveg törés. Majd az uj pár között is sokszor megtörik a béke. Jobban Gergely nagyot nevetett erre és azt mondta : — Már a' biz nem törik meg. Láthatja Isten, ember, hogy ezek egy párnak termettek. Nem igaz e Laci fiam ? Barkás Laci, a mámoros vőlegény, erős önérzettel ütötte ki a mellét. — Meghiszem azt. Míuket talán még az ásó, kapa sem választ el. Nagy virtussal nyomban át is kapta menyasszonya derekát és járta vele tüzesen, önfeledten a szédítő csárdást. A menyasszony pedig ránézett édes apjára, aki gyönyörködve nézte'táucukat és verejtékcseppjei közé észrevétlenül néhány könycsepp is vegyült. Mikor a csárdásnak vége lett, a menyasszony azt mondta vőlegényének, hogy egy kicsit átnéz a mellékszobába. csavar következtében egy erősebb szélroham akként ra gaszkodott bele a vitorlába, hogy a kormánykerék tengelyét megfordította és a motor az árokba hajtotta a mérnököt. Csak a hőmérője törött össze a bukásban. — „Persze nem lehet az embernek három keze, hogy a kormányrudat is fogja, a motor szelepét is mozgassa, meg a papiilon vitorl szerkezetét is forgassa" — szólt közbe gúnyosan Péter úr, amint kisegité társát az árok ból. A papiilon ezzel a nagy táskába vándorolt, mert úgy látszik, az csak szélcsendes időben ér valamit. Az út kezdődött homokos lenni és a magas gép tömör gummi talpa mélyen belevágott a homokba Péter úrnak minden erejére szüksége volt, hogy gépen maradjon. Az eddig sik vidék is kezdett lejtőssé válni. Az első nagyobb emelkedés alján Péter ur megadta magát. Ö nem köte lezte.magát, hogy minden dombon keréken hajt föl. És ebben tökéletesen igiza volt. Hanem a motor is meg" feneklett; a hajtó karok mozogtak, de a gép csak nem indult a dombon fölfelé. Ekkor Viktorunk leszállt, hogy szintén ugy vezesse fel a hegyre a masinát. Ez azonban most, szabadulva terhétől, az összegyülemlett energia segélyével előre rugaszkodott és gazdája nélkül rohant a hegyre. A lejtő tetején azonban nem állt meg és to vább futott, kormányoztatva a meglehetős mély kerék csapa segélyével. Egy jóra való fuvaros jött szembe a gazdátlanul rohanó masinával és ijedtében annyira sietett kitérni, hogy az árokba borult; a motor masina meg egy nagyobb kavicsban irányt változtatott és szintén az árokba bukott, fektében is forgatva tovább hajtó kere két. Inee ért először a helyszínére és a nem épen szelíden hálálkodó fuvarost, majd a motort szabadította ki kényelmetlen helyzetéből, elzárva az accumulator csapját. Mire utjuk folytatására indultak, az idő megváltoztatta arculatát ; az ég beborult és az eső csepegni kezdett. A nagy táskából ekkor teljes búvár öltözék bujt elő és az angol sisaktól a krokodil bőr cipőkig beburkolá az angolt. Peti csak egy, a fejet és nyákot tedő kámzsát vett magára; a nótárius pedig fölhajtotta kabátja gallérját. A motor által produkált tréfás incidens okozta jó kedvet most már nem sokára teljesen lehűtötte a sűrűn szakadó zápor. Az éj is közeledett és még semmitéle község sem mutatkozott a láthatáron. A sikamlóssá vált uton a kormány kerék szilárd fogása utasaink összes erejét igénybe vette és elég ügyesen haladtak anélkül, hogy elbuktak volna E közben az idő teljesen besötéte dett és épen egy utmutatóhoz értek. Most kellett volna lámpát gyújiani. A közönséges lámpások meggyújtása persze a szél- és esőben nem sikerült. Most kell szolgálatot tenni a villamos lámpásnak. Hanem a villamos lámpás csak uem akart működni. Hosszú keresés után vették észre, hogy az accumulátorral összekötő vezető zsinór az árokba bukás alkalmával elszakadt. Nem volt nagy baj, mert a rejtélyes táskából csakhamar előkerült egy réz sodrony darabka és a villamos lámpa csakhamar égett. A térkép is kezükben volt, az iránytűvel beállították és akkor rájöttek, hogy eltévesztették az útat és most a legközelebbi emberlakta falutól 30 kilometerre vannak. „En most innét nem megyek egy tapodtat sem," kezdte Péter ur, amint a kellemetlen felfedezés tudtára jutott. „Két óra alatt még ebben az időben is elérjük a szállást" — válaszolta Ince— „tán mégis elinduljunk". „Itt is maradhatunk, mert lámpás nélkül nem ta nácsos útnak indulni — viszonzá a mérnök és az ut árkán átvonszolva a motort, egy fához támasztotta. „De hát itt esőben csak nem alhatunk", — tanakodott a kettő. „En meg éhes is vagyok, mint a farkas, már legalább 9 óra lehet." „Minden lesz urak, csak egy kis türelmet kérek". A nagy táskából ekkor úgy ontotta a mérnök a holmit, mint az üres cilinder kalapból a bűvész a sok mindenfélét. Legelőször formát öitött egy tábori sátor mely nem volt ugyan olyan kényelmes, mint egy 3s> kerekű Pullman kocsi, de az adott viszonyok között Eltávozott a mellékszobába, de nem maradt ott, hanem tejéről letépve a menyasszonyi koszorút, észrevétlenül kisurrant az udvarba, onnan a sötét éjszaka szárnyai alatt futott ki a kertaljai uton. A telek végén ott várt reá Pista kocsis. Dercsi, Bogár nyugtalanul kaparták a földet. — Mindjárt, mindjárt, édes páráim ! — suttogta Pista a nyugtalankodó állatoknak. Amint éles szemeivel észrevette a feléje futó Katicát, messziről kezét nyújtotta neki s a következő pillanatban már egymás karjában voltak. Pista szorosra fogta a gyeplőt. A két gyönyörű állat megrázta sörényét és ágaskodva indultak el a nagy útra. a * * Félóra múlva már iszonyú ziir-zavar, lótás futás támadt Jobban Gergely portáján. A mámoros vőlegeny égő arccal, kidüledt szemek kel ordítozott: — Lovat ide, a legjobb járót ! Amelyiket előbb oda vezették hozzá, arra fölkapott és elvágtatott, csak úgy találomra, az egyik uton. Mások is követték példáját. Elvágtattak ki erre, ki arra. Le kell mosni a szégyent Jobban Gergely tisztes séges famil ájáról, ha vérrel is. Derengő hajnallal sem érkezett visza senki. Már szikkadni kezdett a harmat, mikor az első lovas-kereső visszaérkezett. Lováról patakzott a hab. Szomorú képpel mondta a hozzásietőknek : Ne várja azokat soha senki vissza! Kapós vize lett a nyoszolyájok ! A bukógáti malomnál fogták ki őket. Isten kegyelmezzen a leiköknek. -í-