Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-13 / 2. szám

körén kívül tágabb, nagyobb körben is érvényesülni óhajt/akkor csak is elvekkel, szigorúan l megjel.lt és következetesen betartott elvekkel boldogulhat. Lehet valakinek igen nagy tehetsege, igen jóravaló, becsületes lelke ; de ha kiváló egyéni tulajdonaival csak amúgy vaktában, a véletlennel 'karöltve lép ki a cselekvés terére s ott elvtelen, iránytalan kapkodással akar hatni: az csakhamar cirkuszi alakká törpül a közönség előtt akinek sokszor bámulatos produkcióit megnézik százak, ezerek; ideig óráig jól elmulatnak rajta; de egyetlen egynek sem jut eszébe azokat a mutatványokat utána csinálni. Míg ellenben ha valaki kevesebb talentummal, kevésbbé kiváló lelki tulajdonokat visz is bele érvényesülési törekvésébe, de határozott elvekkel indul s azokhoz minden körülmény között következetesen is ragaszkodik : mindig biztos lehet arról, hogy hatáskört fog kivívni magának, még akkor is, ha elvei csak szűkebb körök rokonszenvével találkoznak. Szóval elvek és elvek kellenek mindenütt : az emberiség életének nagyobb mozzanataiban, a társadalmi élet párciális érdekli törekvéseiben és az egyéni érvényesülésben egyaránt. Elvek képezik a tettek lelkét. Ahol nincsenek elvek, ott nincsenek eleven tettek; ahol nincsenek eleven tettek, ott beáll a síágnáció, a tespedés, mely teljesen hasonlít a tetsz-halálhoz. Mint a meg nem szakított tetszhalálnak, úgy a tespedésnek, a stágnációnak is teljes elalvás, halál a vége. A nőnevelés befolyása közgazdaságunkra. Hogy mily fontos tényező az emberiség közgazdasági életében a nőnevelés — nyilt dolog azok előtt, akik a nők szerepét a családi élet összetartó elemének tekintik, valamint azok előtt is, akik tudják, hogy az emberiség keletkezési története soha sem tudta elválasztani a férfiút a nőtől, közelebbről jellegezve, a férjet a feleségtől. Ez az örök élettörvény kifejezésre jutott már az első emberi pár paradicsomkertbelí mondájánál. A legújabb kor a nőknek ezt a mozgató szerepkörét, ezt az elvitázhatlan belehatását közéletünk minden legkisebb dolgába : „cherchez la femme" (keresd az asszonyt) kifejezéssel hozza tudomásra, kiválóképen pedig az olyan eseteknél, melyek bár közgazdasági életünk szintén kiegészitő és illetőleg befolyásoló részét képezik, de nem maradnak sokáig komolyabban véve a felszinen. Ha a fontos szerepkör és mélyreható befolyás ős időktől fogva a nőknek cselekvést juttattak a közgazda ságban : ugy még inkább megvan az a mi századvégi eletünkben. Eletfizikai magyarázata ennek pedig az, hogy a villám korszakában gyorsabban születni, fejlődni és a működési térre lépni akarván, a nők befolyása is gyorsabban kiván érvényesülni közéletünk minden legkisebb fázisában ; megnyilatkozik ez a paloták fala között éppen ugy, mint a legkisebb paraszt gazda földes kunyhójában. Levonva a következtetést, könnyű lesz megértenünk, hogy a nőnevelés fontossága a családi s ebből folyólag, egy egész állami életre kiváló fontossággal bir. Egyes családokban ugyanis nem egyszer jut érvényre a ferde irányban nevelt nő döntő szerepköre s hogy ez úgy a méglevő környezetre, valamint a nevelt jövő nemzedékre is kihatással van, megszámlálhatlan esetekben tapasztaljuk, fel sem emiitvén egyelőre azt a viszonyt, mely az ujabb időben elszaporodott vadházasságok rérén közgazdasági életünket fenyegeti. Ha a nő ily viszonyok köz? anyává lesz, jobb nevelést gyermekének legtöbb esetben nem adhat, mint az ő saját nevelése s mar ezzel szaporodott a családban a hajlam a könnyelmüseg iránt, mely nemzedékről nemzedékre átszármazva, kets

ég®j

3 kívül közgazdasági rombolást eredményez előbb utóbb — egyelőre csak egyes családokban —, később kihatólag a társadalomban és az államban. De nem csupán az élet erkölcsi oldalát tekintve, befolyásolják a nők közgazdaságunkat, de anyagi értelemben is ők annak előmozditói, megmentői és fentartói, avagy tönkretevői. — Az egyes családokban történő anyagi veszteségek, sőt végromlásra jutások, ugyanis többé kevésbbé visszavezethetők a nők felületességére és könnyelműségére, A nő, aki sohase vett fáradtságot magának megtanulni a ház vezetését és annak berende zését; nem tudott a házi munkakör célirányos beosztásával megbarátkozni; szóval aki idejét a gyakorlati házias hivatásos munkásságon kivül másutt véli kellemesebben és hasznosabban eltölteni : az a házra, a családra vészt hozott, olyant, amilyent közgazdaságunk szempontjából nem is jelentéktelen veszteség gyanánt tekinthetünk. A családban a férj jó támasza a jó nő, s általán elfogadható mindennapi gyakorlat alapján, hogy ha a családfő jó, ugy kell, hogy jó legyen a támasz, a gyámolító és bátoritó is, mert bármennyit jelentsen is értékileg kifejezve a férj és családfő, ha támasza, a nő hivatásának meg nem felelt, közgazdaságilag a férjnek és családnak értéke elveszett. Hogy társadalmunk mai viszonyai között miképen neveljük a nőket, hogy azoknak erkölcsi és anyagi értéke közgazdaságilag érvényesülhessen, ezt most tüzetesen nem vitatjuk, csupán a gyakorlati élet tapasztalataiból merítve, néhány sorban megkiséreljiik utalni a közgazdasági hiányokra, a melyek nőink ferde irányú neveléséből eredőleg reánk háramlanak. Röviden szólva, a leány gyermekek nevelése merev és gyakorlatiasan. Merev annyiban, amennyiben hasznottevő életkorukat elérve, a kijelölt irányról sem jobbra, sem balra, leténi nem hajlandók. Ha születtek és nevelődtek ugyanis jólétben, már a mérsékelt jóllétet sem akarják elfogadni önönmaguk érvényesítésére, a gyengébb módot, vagy épen a nélkülöző helyzetet pedig általán végzetes Istencsapásnak tekintik, s nem képzelnek embert, aki náluk boldogtalanabb volna. Ezek a nők aztán, hivatásuk érvényesítésére kerülvén a sor, elgondolható, milyen közgazdasági jelentőségűek. Akik kedvezőtlenebb körülmények közt születtek és nevelődtek, azoknak merevsége meg oly módon lép e'őtérbe, hogy hivatásuk értékesítésénél kedvezőbb viszonyok közé jutván, önmagukat túlbecsülik s tetteikben, meg társadalmi viselkedéseikben közgazdasági értéküket elvesztik. Vannak a nevelés vázolt alakjai közt olyanok, akiknek a merevség nem tulajdonságuk s ez uton nem jutnak a közgazdaság rovására fentebb mondott viszonyok közé. Ezek a nők minden körülmények közt megfelelnének hivatásuknak, de gyakorlatiatlanságuk jóakaratukon azonnal csorbát üt, mihelyt a háziasságot, a családiasságot kellene közgazdaságunk előnyére érvényesíteniük. A közgazdasági élet fontos positiójának mi módon volna megfelelőbb a nők nevelése: e kérdésre nézve véleményünket röviden a következőkben foglaljuk egybe. A magasabb iskolák sokoldalú szellemi színvonala elvonja a növendékeket a gyakorlati élet — közgazdaságilag hasznosabb — ,de egyszerűbb tanulmányaitól és tudásától. A gyáripar fejlettsége és olcsósága miatt soha nem értékesíthető kézimunkák túlhajtott tanítása, meg a test fejlődésének rovására megsemmisíti az egyént a jövő élet gyakorlati fogásainak érvényesítésénél. Az otthoni nevelés módszerét már nem akarjuk megkockáztatni; mert ránk zúdítani a társadalom nevelőinek haragját nem kívánjuk. Hogy becézve, dédelgetve, kényeztetve a gyerek eléggé lesz. ennyit még a gyakorlati tapasztalás alapján mondhatunk s ha hogy ez az életre kihat a jelentőségteljesen befolyásolja közgazdaságunkat, Csak akkor fordul pillanatokra hátra, mikor két erős férfikar érinti derekát s a beszélő Sárdi Ödön szenvedélyes hangja közel cseng a füléhez. — De Ödön az Istenért, hová gondol ? Hányszor mondottam már önnek, hogy ne beszéljen nekem örökösen szerelméről s a boldogságról, a mit én nem értek 1 — Irma ! . . . — Azt is megtiltom, hogy a nevemen szólítson. Nem rossz akaratból és nem is azért, mintha ürt akarnék ásni magunk között, de látja, én már asszony vagyok, másnak a hitvese s a világ ebből a bizalmas megszólításból annyi mindent tudna félremagyarázni. — Csak a mi igaz, asszonyom. — A mi igaz ? . . . Nézze ön azokat a hópihéket, amint lehullnak és semmivé válnak a földön. — S azután ? — Így oszlottak szét emlékeim is a múltból s ifjúkori ábrándjaimat ott hagytam az oltár lépcsőzetén. Mintha a dühöngő északi szél hideg fuvalma átcsapott volna az ablakokon, fagyos nyugalom töltötte be a kis szoba minden zugát. A szép asszony könnyes tekintetével belebámult a kert havas világába, a mező végtelen kietlenségébe, mely szomorú egyhangúsággal terült el előtte, mig Sárdi Ödön nézte mereven a kandallóból kisugárzó vöröses lényt, mely egészen betöltötte a sely mes fészket s fantasztikus árnyakat rajzolt a kárpitozott lalakra. — Asszonyom, — szólott a feszült, hosszú csend után az ífju, — mondja meg nekem igazán, őszintén, hogy szereti-e a férjét ? A merengő asszony felriadt, halovány fejét magasra emelte s elnyomta ajkán a lelkéből kitörő sóhajtást. Szei etem 1 szeretem I kiáltott szenvedélyes hangon s leroskadva egy székre, letörülte arcáról a gördülő könyeket. Majd ismét felállott s közelebb lépve Sárdi Ödönhöz, HZ engesztelés hangján szólott hozzá : — Látja nekem olyan jól esik, hogy érdeklődik sorsom, viszonyaim iránt, hanem azért mégis . . . — Szeretné ugy e, hogy messzire legyek innen, ' hogy ne lássam szenvedését, eltitkolt könnye't, hogy ne legyek tanuja boldogtalanságának s ne végyem észre, mint törik össze szive az emlékezés nehéz súlya alatt ? A szép asszony ajkán kitört a fuldokló zokogás. — Nem igaz, nem szenvedek ! Fény, pompa, igézet vesz körül, a ajkamnak minden egyes szava parancs mit férjem örömmel és készséggel teljesít. — S ezek a könyek, asszonyom ? — Anyámat illetik. — Görcsös, gúnyos kacaj verte fel a puha fészek rejtelmes csendjét és Sárdi Ödön a szép asszony lábai elé omolva, annak ölébe temette halovány arcát. — így- 'gy ámítsuk egymást, asszonyom ! Hitessük el magunkkal is, hogy szivünkből a régi szerelem kihalt s hogy nem fáj nekünk semmi, semmi sem. — Ödön! . . . A siró férfi megrezzent a bizalmas megszólításra, de azután hirtelen felkelt a földről, elbocsátotta a szép asszony remegő kezeit 8 pár pillanatig figyel ve a folyosón hallatszó léptek zajára, szilárd hangon mondá • Mo st már nem vagyok Ödön többé, asszonyom Azok a léptek, melyek szobája felé közelítenek, emlékeztetnek egy elhangzott esküre és óva intenek, ne kisértsem meg feltámasztani, ami ugy is régen halott! Alig hangzottak el az utolsó szavak, az ajtón belépett a férj s gyöngéden megölelve, megcsókolva nejét, barátságosan megrázta az ablakon kitekintő Sárdi Ödön jéghideg kezét. — Nos, a havas világot bámulod Ödön ? A halvány arcú ember szomorúan intett. Nézem a szállingó pihéket, melyek bohókás röptük után a — fagyos földre hullnak . . . Bibó Lajos. a felett ne csodálkozzunk ! Pedi g a nemzedék nem arra való, hogy csenevészesedjék és satnyuljon, hanem hogy erősödjék, fejlődjék és gyarapodjék. Ha tehát a nőnevelés körül oly symptomákat észlelünk, melyek a fejlődést és gyarapodást hátráltatják, közgazdasági értékünket veszítjük és kockáztatjuk általa. " Nem csupán erkölcsi szempont tehát, ami

tpedig fő a

z indító oka — hogy a nevelési rendszert reorganizáljuk, hanem a századvégi gyors vagyonosodás ösztöne is meo-követeli közgazdaságunk érdekében az átalakulást. A magyar nők bátorságát, kitartását a történelem lapjai dicsőitelték és örökítették meg, az ezredév utáni nemzedék bizonyítsa be, hogy elődeik erre méltó érde meket szereztek. A legszellemesebb lap. A fővárosi újságok konkurreneiája óriási. Valahányszor egy-egy uj lap jeleaik meg, a hitetlenek mindég hitetlenül csóválják a fejüket, hogy honnan tud ez előfizetőket szerezni. Es mégis szerez, mert egy-egy uj és érdekes lap teremt magának mindég uj közönséget. Csak azon fordul meg a dolog, hogy van-e a szerkesztőnek elegendő intencziója ahhoz, hogy tudjon valami ujat, érdekeset teremteni. Persze, hogy chablonszerü és unalmas uj újságért senki sem fogja ott hagyni a régi jó lapját és ez az oka annak, hogy egy csomó uj vállalat nem tud sehogy sem prosperálni. Ekkor azután az első dolog szidni a közönséget, amely nem karolja fel az uj vállalatot. Pedig annak a szegény közönségnek igaza van. Helyes és jó érzéke van a magyar közönségnek arra, hogy a rossz dolog ne érdekelje, ellenben a jó és érdekes ujitás iránt rokonszenvvel viseltessék és azt támogassa. Legalább azt mutatja az az óriási érdeklődés, melylyel a magyar közönség az ő legrégibb szépirodalmi napi lapjának, a „Fővárosi Lapok

u-nak átalakulását és megbővitett ujabb alapokra való fektetését fogadta. De hát ezt az érdeklődést nem is lehet Csudálni. Az uj szerkesztő : Porzsolt Kálmán maga köré gyiijtve a mai magyar irodalomnak úgyszólván minden számottevő munkását, nap nap után olyan lapot ad a közönség nek kezébe, melv teljesen konkurrenczián kivül áll. Áapról napra ujabb meglepetéseket szerez, érdekes irodalmi és politikai csemegékkel látja el a lapot, a leg teljesebb franczia leleményességgel, a nélkül, hogy a nemzeti talajt kieresztené a lába alól s anélkül, hogy nemzeti jellegét elvesztené a lap. Az irodalmi s művészeti körökben, a kávéházakban s a legelőkelőbb társaságokban nap nap után eseményszámba megy a lap minden egyes száma, melyben amellett, hogy a szépirodalmi rész egy nap is annyit, sőt többet foglal magában, mint akármelyik szépirodalmi heti lapban — hát amellett telve van az aktuális eseményeknek szellemes, könnyed és irodalmi értékű feldolgozásával. A „Fővárosi Lapok'

1 újjáalakításának rövid ideje alatt is, dec. 16 ika óta, mióta terjedelme politikai tar taloramal is megbővült, tesjesen kiérdemelte azt a cimet, melyet adtak neki: az ötletek újsága címét. Mindjárt első számában pompás ötlet volt adni a király ama a tollának hű mását, melylyel az egyházpolitikai törvény javaslatokat szentesitette. Karácsonyi mellékletül pedig a legkiválóbb magyar íróktól közölt egy csomó kis színdarabot, melyeket a családokban otthon, pompásan elő lehetett adni. A „Műkedvelők színházáénak (ez volt a lap karácsonyi mellékletének a cime) akkora kelete volt, hogy a megjelenés napján a déli órákban már a főváros egy elárusító helyén sem lehetett kapni egy karácsoni számot sem. Es az is kitűnő ötlete volt a lapnak, mikor üres és elcsépelt reklamhirdetések helyett, teljesen a fővárosi színházak színlapjainak mintájára és ugyanazokkal a betűkkel, csalódásig hű szinlapokat nvomatott, melyeken az előadó személyek neve helyett a lap munkatársainak neve szerepelt. A „Fővárosi lapok" színlapjának ki ragasztása nap|án az egész főváros ezekről az ötletes szinlapokró beszélt s egyes szinlapok előtt valóságos csoportosulások voltak. Most legutóbb pedig a farsang kezdetére, Vizk-reszt vasárnapjára egy a magyar literaturában páratlanul álló számmál kedveskedett olvasóinak. A lap külön mellékletkép adott egy illusztrált táncrendet, melynek minden számát a magyar irodalom jelesei Írták. A csárdást : Agai Adolf az első négyest : Porzsolt Kálmán, a tipegőt: Endrody Sándor, a cotillont: Hevesi József, a mazurkát: L.pcsey Adám, a II. négyest: Vértessy, a keringőt: Makai Emil, a szünórát Abonyi és így tovább. A táncrendben az írók autogrammjai voltak s ezenkívül minden egyes dolgozatot külön illusztrált Faragó, ez idő szerint a legkitűnőbb magyar illusztrátor, aki a .Fővárosi Lapok" nak á landó r

a

)zolója. A lap teljesen uj nyomokon halad 8 szerkesztősége, összetoborozva a magyar irók legjelesebbjeiből - nap nap után ujabb kellemes és érdekes meglepeteseket szerez az olvasóinak, ugy, hogy a magyar hírlapirodalom valósággal dicsőségét ülheti ebben a lapban, mely az első, igazán modern előkelő magyar újság. Helyi, megyei és vegyes hírek. Gyászhír. Vettük a következő gyászjelentést: Botka Jánosné született üaál Mathild ugy maga, valamint férje, gyermekei, unokái, unokavői, dédunokái ós a nagy számú rokonság nevében is fájdalommal telt szívvel jelenti szeretett édes anyjának özv. gyulai Gaál Károlyné szül, boldogfai Farkas Francziskának élete 83 ik évében a halotti szentségek felvétele után, végelgyengülésben Zala-Egerszegen f. január hó 9 én délután 2 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogult hűlt teteme f. hó 11-én délelőtt 10 órakor fog Zala-Egerszegen beszenteltetni és a Zéli családi sírboltba örök nyugalomba tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat f. hó 11-én délelőtt 9 órakor fog a.jűeghalt lelki nyugalmáért a helybeli róm kath. templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt Zala-Egerszegen, 1895. évi január hó 9 én. Áldás és béke lengjen a szeretett porai felett I I Botka .János vője ; Botka Fe encz, özv, Botka Mihályné szül Botka Paulin, Botka flózsa férj. Nagy Lászlóné, Botka