Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-02-10 / 6. szám

XIV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. február 10. 6. szám. i Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Njilttér petitsora 12 kr. társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kUIdtliik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Magyarország gazdaközönségéhez I Abban a nagy munkában, mely Széchenyi István szavára a Kárpátok bércei s az Adria között megindult, a melynek célja volt egy vagyonban, értelemben s munkaszeretetben gazdagabb, érzelmeiben nemesebb Magyarországot állítni az elhunyó nemzedékek helyére: a magyar gazdaosztály is kivette részét. Vizjárta rónákat hódított meg a kulturának, nemesbíti állatállományát, igyekezett elsajátítani a müveit nyugat fogásait, hogy jobbá tegye tőkéinek borát, fáinak gyümölcsét, jö'ödelmesebbé kezének munkáját. E törekvésekben nem csupán az anyagi haszon előnyei, hanem az a tudat is lelkesití, hogy a helyzet javítására törve hazafias munkát végez, olyat, melyért egykor emlékét a nemzetnek ma még meg nem született milliói áldani fogják. Mind e melleLt a haladó idők a nemzetnek éppen ezen osztályát nehéz válságba sodorták. A gyapjú ára leszállt, hegyeink világhirü termését elpusztitá a phylloxera, végül a hanyatló búzaárak százezrek, sőt milliók erőfeszítéseit tették meddővé. A paraszt kunyhóiban s a birtokosok kúriáiban a sötét gond, a jövőért való aggódás ütött tanyát, megsemmisítve a nemzeti fejlődésnek egyik legelőkelőbb tényezőjét: a gazdaosztály elégült nyugalmát. És a jövő melytől sokan oly sokat várnak, ha a dolgoknak szabad folyást engedünk, a jelek bizonysága szerint, még sötétebb lesz a jelennél. Az árak nem fognak javulni; a visszavonás, mely a föld urai s a birtoknélküliek ezrei közt kitört, önként meg nem szűnik. Jöhetnek ugyan évek, midőn a föld dúsabban terem, de a kalászok dúsabb hozadéka nem lesz öröm a gazda szemében, mig az árak esése föltartóztatva nincs. Annyi küzdelem után, melyet átélt, annyi föladat mellett, melyek megoldása reá vár, a gyorsan haladó idők egy újnak fölkarolását követelik a magyar gazdaosztálytól, hogy megmentse magát és igy a nemzetet a jövő számára saját magának munkája által. A „Zalamegye" tárcáia^_ A p re miéi*. — A „ZalameKye" eredeti tárcája. — Boldog halandók, akik sohasem irtatok darabot és sohasem éreztétek, amit a szerzőnek a premiér előtt át kell élnie! Ti nem is tudjátok, hogy meg kell szenvedni a bizonytalan dicsőség babérának minden kis parányi leveléért 1 Ha csak egyetlen egyszer éreztétek volna azokat a kínokat, mennyivel jobban tudnátok osztozni Biréty Mihály ur sorsában, akinek alig kél hete hozták szinre a galanlai színházban „Villám Juci" cimű népszínművét. l)e én bizom igy is bennetek, hogy őszinte részvéttel fogjátok kisérni és megajándékozzátok őt azzal a meleg érdeklődéssel, ami minden szenvedőt megillet. Tehát: csendes részvét kéretik! . . A galantai lapok feltűnő betűkkel tudatták a közönséggel, hogy legközelebb premiér lesz a színházban ; előkészületben van Biréty Mihálynak, a jeles tárcaírónak, „Villám Juci" cimű népszínműve, mely okvetlenül babérokat fog szerezni derék szerzőjének. A dolog azonban úgy á'l, hogy éppen a derék szerzők nem igen szoktak bizni ebben az előlegezett dicsőségben. Igy volt Biréty Miska is. Hiába biztatta a szinészdirektor, hogy a darab nagy hatást igérő; hiába cirógatták meg el-elbomló homlokát a nyájas szinésznék, a drámai mamától kezdve a legártatlanabb naiváig, Biréty Miska fázott, didergett, reszketett mint a hideg őszt érező nyárfalevél. Valami nagy nehezen átestek a szereposztáson. Persze, akik nem tekintettek még be a kulisszák mögé, a festett világnak ebbe a festetlen tartományába, azok nem tudják azt sem, hogy mi az a szereposztás ? Szervezkedjék ugy, a mint még eddig nem tudott egy életerős organizmussá és az erre irányuló kitartó és szivós munkában megnyerje azt, a mi még eddig belőle hiányzott: az összetartást és a nagy célok szolgálatában elsajátított fegyelmezettséget, mely a sikernek föltétele. Az első lépés, melyet ez irányban tettünk, nem várt eredménynyel jutalmazta erőfeszítései nket. A független magyar gazdák pártja mult évi december 8-án tartott ülésén egyhangú és sokat igérő lelkesedéssel mondotta ki, hogy Magyarország gazdái e bajok föltárása és az orvoslás módjainak kijelölése végett ez év tavaszán tartsák meg a ilí-ik országos gazdakogresszust (egy országos gazdagyülést). Ez a kongresszus Budapesten május 19 — 23-áig fog megtartatni s a szervező-bizottság abban a reményben van, hogy munkája bár nehéz, de eredménytelen nem leend. A lelkiismeretes munka, az önzetlen törekvés azonban sikerre vezetni csak akkor fog, ha a kongresszus ugy tagjainak számát, valamint ezek részvétét illetőleg is azon szinvonalon fog állani, a melyen annak, a szóban forgó kérdések súly át és horderejét tekintve, állni kell. E végből szavunk egész súlyával, törekvéseink egész komolyságával fordulunk a magyar gazdaosztály azon részéhez, melynek szive a nagy nemzeti érdekek iránt dobogni meg nem szűnt. Csatlakozzék azokhoz, a kik sorsát enyhíteni, vagyoni helyzetét javítani, politikai súlyát emelni s erkölcseit megtisztitani igyekeznek. Szebb, nemesebb, őt magát közvetlennebbül érintő célok szolgálatába nem állhat soha. És ne feledje, hogy a csomóra kötött vesszőket gyönge kéz szét nem töri, a megoldott kéve széthulló szálait pedig szétszórja, semmivé teszi a gyönge szél is. Kelt Budapesten, február hóban. A III ik országos gazdakongresszus rendező bizottsága nevében gróf DessewfFy Aurél elnök. ii II Az Alsó-Lendva és vidéke phylloxera és peronospora ellen védekező egyesületének közgyűlése. Az Alsó Lendva és vidéke phylloxera és peronospora ellen védekező egyesülete évi rendes közgyűlését Smodics Viktor egyesületi elnök elnöklete alatt az egyesületi tagok élénk részvétele mellett január 24-én tartotta Alsó-Lendván. Elnök az egyesület megjelent tagjait üdvözölvén, a közgyűlést határozatképesnek nyilvánította. Első sorban felolvastatott a választmánynak az egyesület mult évi működéséről és f. évi munkaprogrammjáról egybeállított terjedelmes jelentése. A jelentés szerint az egyesület még az 1893. év tavaszán a földmivelésügyi minisztériumhoz segélyért folyamodott s ennek kieszközlése végett az egyesület elnöke miuden, irányadó tényezőnél interveniált, az 1893. évben egy izben, az 1894. évben pedig két izben személyesen fenjárt a minisztériumnál, azonban a mindenkor megújított Ígéreteken kivül az egyesület eddig miben sem részesült. Az eddigi elért kedvezmény csak az volt, hogy a vidék részére a tapolczai vincellériskolánál 2 állami alapítványi hely létesíttetett, amely kedvezmény is a lefolyt évben teher volt az egyesületre; mert erről oly későn értesült, hogy a helyeket 5 nap alatt kellett betöltenie, amit az idő rövidségénél fogva csakis 50—50 frt segély megajánlása mellett eszközölhetett. Mivel azonban az egyesület szakképzett vincellérrel nem rendelkezett, e nagy áldozatot is meg kellett hoznia. Ez irányban célját az egyesület mégis elérte; mert a vincellérek egyike jó sikerrel végezte a tapolczai vincellériskolát. — Az egyesület célja a peronospora ellen való védekezés támogatása is s ez okból 3.000 kg. rézgálicot is közvetített részint az egyesület tagjai, részint az egyesülethez nem tartozó szőlőbirtokosok és községek számára. A bevásárlásra szükségelt 500 frtot az egyesületi elnök kamat nélkül sajátjából előlegezte a így nemcsak az e cimen a költségvetésbe felvett 50 frt takaríttatott meg, hanem a közvetítés az egyesületnek 17 frt 96 krt jövedelmezett is. A közvetítés egyúttal azt is eredményezte, hogy a kereskedők is kénytelenek voltak kilogrammját a rézgálicnak 26 krért adni, mig előző évben — mikor az egylet nem közvetítette — 40—45 krjával árusították a szőlős gazdáknak. Az egyesület anyatelepén az 1894. évben eszközölt metszési, karózási, kapálást és kötözési munkálatok 79 frt 40 krba kerültek. A telepen mutatkozott hézagok pótlására az év késő őszén döntés eszközöltetett, ami azonban a telepnek csak alig '/,

0 részén volt teljesíthető ; mert a munkálatok az ameiikai vesszők késői beérése miatt c»ak későn voltak megkezdhetők. Habár a mult évi munkaprogrammba ezen döntés felvéve nem volt, azonban mulhatlanúl meg kellett tenni; mert az anyatelepen mutatkozó hézagok pótlására a legalkalmasabb mód. A döntés költségei a költségvetési előirányzatb A tigrisek és hiénák fenekedése az eléjök vetett koncon : igen igen kedélyes jelenet ahhoz képest mikor a szinésznők a szerepeken meg akarnak osztozni. Amint tudni méltóztattok, minden élelmes szerzőnek van annyi esze, hogy darabját megrakja nőszereplőkkel és férfiszeleplőt csak annyit alkalmaz, amennyi egy boldog vagy boldogtalan házasság megszerzéséhöz elengedhetetlenül szükséges. Biréty Miska darabjában is volt elegendő asszonyszerep arra, hogy a galantai színtársulat subrettjei alaposan összemarakodhattak. Mindegyik a hatásosabbnak ígérkező szerepet akarta magának. Szegény szerző sorban szerelmet vallott valamennyinek, hogy rettenetes művészi becsvágyuk csendes megnyugvássá simuljon az érzelmek accordjaín. Azután következtek a férfi szereplők, ezek a rette netes kritikusok, akiknek sohasem jó a szerep. Ha jó volna, akkor rövidnek találják; ha pedig tényleg rövid, akkor nem lehet belőle semmit se csinálni. Ezeket a szerző elvitte egy kirándulásra, megvendégelte Őket, brudersaftot ivott valamennyivel, össze vissza ölelgette, csókolgatta őket, megigérte nekik, hogy vala mennyiről külön tanulmánycikket ir a „Szinészeti Közlönyébe. Azok meg azután elkezdték magasztalni az ő rengeteg talentumát. Szigligeti és Tóth Ede csillaga a fogyó literek számarányában kezdett homályosodni ; Csepregi homlokáról lekerültek a „Sárga csikó" koszorúi és a népszinműköltészet egész glóriája ott fénylett Biréty Miska homloka körött. Egész bátran, nyugodt lélekkel fölszállhatott volna az Olympusba. De ő szegény csak fizetett és tovább sóhajtott és itt maradt a föld rögei között azért az egy esti, bolondos pillangó-dicsőségért. Végighallgatta az olvasópróbát, szereppróbát, főpróbát és akkor azt gondolta magában, hogy vagy a darabját kell megsemmisíteni, vagy önmagát; ketten együtt nem maradhatnak meg. Micsoda premiér lesz az I Egyetlen színész sem tudta szerepét. A darab döcögve, akadozva ment a főpróbán is. Megátkozta százszor is azt a pillanatot, mikor szindarabirásra adta fejét. Inkább fát vágott volna addig. Hisz ezek a színészek rettenetes népség !Föl nem fogják ezek a szerző intentióját soha. Elejtik a legremekebb alkotást is, mert nem képesek megérteni. Elment a kedve mindentől. Csak bolyongott ide oda, mint valami megdelejezett alvajáró. Kétszer is elmeut a szinészdirektor ajtajáig, hogy visszavegye darabját. De akkor megint arra gondolt, hogy a lapok már bekürtölték az egész vármegyét a darabbal; megírták, mikor lesz a premiér; most már botrány nélkül nem történhetik meg annak visszavonása. A premiér napján ebéd után ott ődöngött a színház körül. Egyszer csak olyan csapást kapott a vállára, mintha valami váratlan nyári istennyila simította volna meg. — Szervusz, brúder! Megfordult. Abban a pillanatban karjaiba zárta a komikus, aki csakúgy gőzölgött a bortól. Rémült arccal nézett a komikus arcára. — Mi bajod, az Istenért ? — Semmi, semmi, bruderkám. Liter próbán voltam az „Oroszián"-ban. — Aztán hogy játszol te estére ? — Már hogy én ? Brilliánsul pajtikám. Meg fogsz részegülni a dicsőségtől. — De hát az ég áldjon meg, legalább alugyál egyet I — Micsoda ? Én és aludni ? „Alom az élet, de azért bolond, aki végigaluszsza" — mond ja Schakespeare Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.