Zalamegye, 1895 (14.évfolyam, 1-26. szám)

1895-01-06 / 1. szám

XIV. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1895. január 6. 1. szám. társadalmi, közművelődési és gaászatí hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az önsegély. Talán sohasem emelkedett oly erős mértékben érvényre az a közmondás, hogy „segíts magadon, Isten is megsegít" — mint éppen napjainkban. Es különös, hogy más oldalról meg talán sohasem szállta meg az embereket a rezignáció, mint most. A magyar embernek ázsiai véralkata különben is eró'sen inklinál affelé a nyugalmas elv felé, hogy „a küzködés, erőködés nem ér semmit ; ha pusztulunk, hát pusztuljunk." Etihöz az ázsiai princípiumhoz azután nem kell egyéb, csak azt kell hirdetni, hogy „bizony anyagi helyzetünk, jólétünk rohamos alászállásán, szomorú hanyatlásán mi nem segíthetünk ; a magas kormány tehetne csak valamit, mi magunk nem !" Ez azután éppenséggel elég arra, hogy népünk lehajtott íó'vel, lecsüngő karokkal, teljes lethargiába esve, várja a dolgok fejlődését. Légyen úgy, ahogy a jó Istennek tetszik ; mivel azonban a jó Isten semmiképen sem látja be, hogy mért kellene a természetnek azt az örök törvényét, mely küzdelemhöz fűzi a létet, megváltóztatni: bekövetkezik m.ndenütt és minden alkalommal, hogy a küzdelemre lelki erőt nem érezők elvesznek. Régi igazság az, hogy „a munkában van a legnagyobb önsegély." Es mégis ezt akarják elhinni legkevesebben. Itt, ott (fájdalom : most már igen sok helyen !) hol a nép anyagi kérdése úgy szólván a végső veszedelem stádiumán van : rendesen nem az verejtékezteti a nép sorsán aggódók, törődök homlokát, hogy miképen lehetne az önsegélynek nagy önérzetet és megnyugvást adó különböző módozataira megtanítani ? — hanem, hogy miképen lehetne a népnek olcsó kölcsönt, teremteni ? Méltóztassanak csak körültekinteni s vizsgálni a nép érdekében létesülő szövetkezetek irányelveit: nem az olcsó kölcsönnyújtásban sarkallanak-e azok ? Az olcsó kölcsön pedig még éppenséggel nem alkalmas arra, hogy a népet az anyagi hanyatlástól vagy végromlástól megmentse. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az olcsó kölcsön szerzésére irányult törekvések elítélendők. Éppenséggel nem ! Sőt ezt is fontos körülménynek és erős tényezőnek tartjuk a népjólét kérdésében ; ámde csak akkor, ha a nép már az önsegélynek leghatalmasabb módját: a munkát becsülni s ennél fogva nemcsak a kezébe vett pénzt, hanem a rendelkezésére álló drága időt is értékesíteni képes. Népünket minden módon nevelni kell immár annak belátására, hogy ne támaszkodjék kizárólag termelési produktumaira. Az az eldorádós élet, mikor a földmivelő nép csak nyáron dolgozott, a telet pedig átpipázta, átpityizálta, — teljesen lejárt. Manapság a magának csak tűrhető létet is biztosítani akaró munkás embernek télen, nyáron egyaránt kell dolgoznia és pedig úgy, hogy munkájának ne csupán erkölcsi, hanem anyagi becse is legyen. Évekkel ezelőtt, mikor a m. kormány látta a földmivelő népnek elsilányulását, anyagi tekintetben való rohamos alábbszállását, — erősen hangoztatta az önsegélyt. Nem nevezte úgyan igy a mentési módot; hanem rendeletekkel animálta az illetékes hatóságokat és köröket arra, hogy a népet oktassák és szoktassák háziiparra, téli foglalkozásra, a drága idő értékesítésére. A kormány a munka által nyújtott önsegélyben látta a nép megmentését biztosítottnak. Ámde mi nyugalmas vérű magyarokul, megszoktuk, hogy mindenben, amit a kormány rendel vagy tanácsol, — várjuk onnan a magasból a készet. Osszetesszük karjainkat és azzal a bölcs elvvel, hogy: — az áldás felülről jő — várjuk a sült galambot. Ennek köszönhető azután, hogy a kormány nemes intenciója, melylyel a földmivelő népet a leghatalmasabb önsegélyre óhajtotta segíteni, vezetni, — hajótörést szenvedett a nép körében élő s vezetésre hivatott tényezők egykedvüségén. A háziipar, a téli munka kérdésének megoldása érdekében folyt tömérdek tinta már rég megvörösödött vagy teljesen elfakult ; a foliansok megsárgultak vagy szétmállottak és a népre nézve leghatalmasabb önsegély még mindig a jövőtől várja apostolait. Adja Isten, hogy ne hiába várja ! Az egészség, mint nemzeti eszme, Boldogult Trefort miniszter, a nemzeti eszmék és hazafias tettek nagy embere, — a ki oly sokszor elmerült a haza sorsának mérlegelésén — a vagyon és a műveltség mellett első sorban az egészséget proklamálta oly nemzeti eszme gyanánt, amelynek megvalósítása biztositja az állam fennmaradását. Valóban az egészség nemcsak egyes ember magánügye, egyes ember érdeke, hanem általános nemzeti érdek is s ennélfogva oda kell törekednünk, hogy as olyan egyetemes eszme színvonalára emelkedjék, mint amelyen a vérünk alkatrészévé vált hazafiasság eszméje. Az a világtörténelmi esemény, melynél fogva különféle népek és nemzetek képviselői időnként a szélrózsa minden irányából más és más országok fővárosaiban egybegyülekezvén, kongressust ülnek oly célból, hogy az egészségügyet tegyék szakavatott, bölcs tanácskozásaik tárgyává, arra utal ugyan bennünket, hogy ugy tekintsük az egészségügyet, mint oly nemzetközi érdeket, melynek megoltalmazásában és ápolásában le kell omlani mindazon válaszfalaknak, melyeket a vallási, nemzetiségi, vagy bármily néven nevezett, szűkkeblűség állitott fel ember és ember közé. Ámde azt a magasztos célt, hogy a közegészségügy nemzetközi érdekké tétessék, csak ugy érhetjük el, ha ezt előbb minden egyes népek és nemze tek, minden országok és államok a saját maguk nemzeti céljaikká teszik. Ez a magyarázat önkényt következik és indokolttá lesz, ha tekintetbe veszszük azt, hogy a közegészségügyi kongressusok is azt a célt, mely szemük előtt lebeg, nevezetesen, hogy az egészségügyi érdekek nemzetközi érdekekké legyenek — ugy vélik elérhetni, hogy ezt mondják : Mi a közegészségügy rendezésére nézve irányt akarunk adni az államok kormányainak, annak eszméje iránt minél szélesebb körben föl akarjuk ébreszteni az érdeklődést s egyöntetű eljárás végett hatni akarunk a társadalomra. Az állam azonban ezen tevékenységében a társadalom szövetkezése nélkül igazi eredményekre nem számithat. Ha a társadalom az iskolák, az egyházak, a sajtó, az irodalom révén közreműködik arra, hogy az egészség érdeke minél szélesebb körben, az egyes családok kebelében is, még ott is, ahol a műveltség hajnalpirja csak most kezd felcsillámlani, a nemzeti eszme színvonalára fölemeltessék — akkor meg lesz az eredmény. Mert nyilvánvaló az állam alkotó magyar faj azon hivatása, melynél fogva nem az erőszak fegyvereivel igyekszik magába beolvasztani más fajokat és nemzeti A „Zalamegye" tárcája. Rigmusos krónikája avagy története as 1894. esztendőnek. Tinódy Lantos Sebestyén diák, módjára megénekelte: Thcodorus diák. Zsenge uj szülöttjét meghozta az Idő, Jelenre vált immár, ami volt Jövendő. Nyolcszáz kilencvennégy — ezeren kezdendő — Nem Íródik többé, itt az uj esztendő ! Szemem pillantása révedez a múlton, S amit ottan látok, ime, neked nyújtom Jóságos olvasóm — sziveid meg rigmusom ; Türelmedért áldjon meg az én Krisztusom ! « * * Szent kegyelet szárnya emel föl as égbe, Honnan sok halottunk szánakozva néz le; A szomorú lajstrom kerüljön hát kézbe, Lássuk, kik mentek el tffliink a mult évbe ! Legnagyobb csapása a mult esztendőnek Sírba hanyatlása annak a Dicsőnek, Út az egész nemzet, mint atyját tisztelte : Kossuth Lajos kire nagy volt világszerte. Nagyot rendült erre Magyarország földje, Miként az ös erdő sok százados tölgye, lla kidől, s a helyén nagy üres tér támad ; Ily nagy szellemeket nem szül minden század Mikor hazahoztuk szép Olaszországból, Gyászba borult minden onnan Adriától Föl a Kárpátokig, felsikoltott népünk, Örökös a hála, mit iránta érzünk. Életében Ot meg nem jutalmazhattuk, De a gi/ászpompában híven kimutattuk, Mi volt 0 minékünk, mit vesztettünk benne, Jutalmazza Ot meg az Egek kegyelme 1 — Majd GÖndÖCS Benedek Panlay Edével S báró Vay Miklóssal, koronánk őrével, Költözött el oda, hol már nem fáj semmi, S Vilmos főhercegnek is el kellett menni. Doktor Szabó József, a híres geoloq, Majd Felmérj' Lajos, a tudós paedagog, Velük Miklós Gyula, országos oenolog, Végre Xíílltus János, a jeles ethnolog. Mind—-mind elköltöztek s hézagot hagyának Helyükön, de gyászt is, a magyar hasának ; Így Koniócsy József, a vidám poéta, Nevét följegyezte a múzsái kréta. Külföldön is volt gyász, ott is járt a kassás, Nem tesz ő kivételt, őt a szemrehányás Meg nem félemlíti, de még hadsereg sem ; Ezt bebizonyítani azonnal igyekszem. Borzalmas gyilkossáq merült fel Lyonban, Caserio tőre rést ütött Carhot ban, Ártatlanul halt meg, tisztelte mindenki, Bá rosszat mondani nem is tudott senki. Kevésbbé siratták a párisi grófot, Lajos Fülöpöt, a gyenge trónutódot. Az 0rleansoknak hervad lilioma, Republikánus a népek millioma. Még nagyobb halottja Francziaországnak Lesseps, alkotója egy világcsudának. 0 a „nagy francsiaa „szuezi herceg

u, Saját dicsőségét már túlélve halt meg. III. Sándort is, a büszke fehér cárt, " Elnyelé a sir, lám, rá is csak ily sors várt. ()li, ember, fontold meg : kevés a földi lét . . . Egy avaqy két óra s elszólitnak innét. Használd fel jámborul, mert rád is sir borul! Mai számunkhoz fól iv melléklet van csatolva Közéletünk képe milyen volt ? im, lássuk : Előszór Jókait jól megjubiláltuk, Körötte országunk színét-javát láttuk, Százezer forinttal meg is honoráltuk. Horvát vendéginket bankettel traktáltuk, A memorandumos oláhot bezártuk. Vígszínház qyőzelmét nem igen kívántuk, Német kelepcéből magunkat kivágtuk. Törvény keletkezett, hogy Gellért hegyéről Lehordjuk a várdát s Nájgabájd helyéről Szintén elköltözzék Károly kaszárnyával, Jón, minek jönni kell az idők szárnyával. - v Nagyobb port vert fel a polgári házasság, Liiberális ordít: mienk az igazság ! Conservativ bömböl: apage satanas ! Innen is, onnan is lia'latszik a panasz : Gyermekek vallása, anyakönyv írása Mind civilis lesz már a világ folyása. — Kossuth Ferenc vissza tért szülő hónába, Örömmel fogadtuk s Isten igazába Meg is vendégeltük, úgy, jó magyarosan, Mitől felbátorult nagyon hamarosan. Félre is értették, akik így akarták, Már a vészharangok kötelét rángatták. Föl is esküdütt már magyar honpolgárnak, Ilii alattvalója lesz ő a királynak. Föl kell még jegyeznem azt a nagy kongresszust, Méltó buszkeséi]ré szereztünk vele just: Nálunk banketteztfk a demográfusok Az egész világból s hyqiemkusok. Vendégszeretetről zeng as ének messze, Messze imqeren túl, van, aki terjesssze. Följeqy/zni valóm akad még egyéb ís : Volt 'jégverés, tűzvész, árviz s földrengés is ; S hqqy volt több gyűlés is, fölemlítem nyomban, Ki fent Zehérvárott, ki meg fönt Pozsonyba .