Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-11-04 / 44. szám

XIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1894. november 4. 44. szám. társadalmi, közművelődési és gaászatí hetilap 11 es gaziaszau A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A lap szellemi és anyagi részé t I

illető közlemények a szerfij kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiiltlííiik vissza. és a „Kanizsai járási községi Nöi kaszinók. Hódít az áruerikai szellem. Az ámenkai nő sportot üz, szivaroz, boksziroz, párbajoz, társadalmi forradalmat indít; versenyez a férfival a testi erő kiképzésében ; versenyez a tudományban ; merész, vállalkozó ; nem riad vissza az akadályoktól ; politikai coinplottokba keveredik ; nem segítő, hanem versenyző társa a férfiúnak és igen sok esetben legyőzi azt. Minél kevesebb az ereje, annál nagyobb a fondorlata, amiben a nő különben is utolérhetetlen. Az ámerikai nők fölötte büszkék az ő haladottságukra. A férfiak mindenesetre kevésbbé, mert sok bajt okoz nekik az a nagy haladottság, az a végtelen szabad szellem, mely a nőiség fogalmával össze sem egyeztethető s különben is tengernyi pénzbe kerül. Amerikában, a democratia termő földjén (hol azonban a pénzaristocratia sokkal óriásibb, mint nálunk), a pénzemberek és nejeik úgy szólván külön udvartartást vezetnek. A férfi elmegy űzni az ő sportjait, elmegy a nő is. Külön clubjok van a férfiaknak, külön a nőknek. Az örökös üzlet, a rohanva élés és gazdagodás ama világrészében a gyöngéd családi kötelékek, a csendes familiáris boldogság a ritkaságok közé tartoznak. A férj és feleség nem egymásnak élő s egymást nem nélkülözhető pár, hanem csak érdektársak, kiket nem valami benső magasztos érzelem, nem az egvmást boldogítás gondolata és boldogíthatás tudata kapcsol össze és tart együtt, hanem a természet önfentartási törvénye. Ott külön világa van a férfinak, külön világa a nőnek. Nálunk, a vén, de a mi fellogásunk és véralkatunk szempontjából mindenesetre boldogabb viszonyú Európában (hála a jó istennek !) még ily mértékben nem hányjuk a haladás cigánykerekeit. Nem állíthattunk ugyan kinai falat az amerikai szellemnek ; mert már itt is van elég olyan intézmény, mely a nőt mintegy elszólította eredeti hivatásától ; mert hogy a hivatalviselés — bárminő legyen is az, bármennyire megegyezőnek lássék is a nő alkotásával, temperamentumával és tulajdonképeni hivatásával — a nőt eredeti rendeltetésétől vagy teljesen elüti, vagy hogy annak teljes betöltését lehetetlenné teszi : olyan tény, mit a társadalom legmodernebb felfogású reformátora sem fog megtagadni. Olyan családapától, kinek hivatalra képzett leányai vannak, hallottam erős véleményül hangoztatni, hogy a házasságkötések szempontjából határozottan káros dolog az, hogy a nőknek ut nyittatott egyes hivatalokra. Apai tapasztalatára hivatkozva állította, bogy az oly leány, ki önfentartási képességének tudatával van, a neki kínálkozó szerencsével szemben válogatós s legtöbbnyire amaz elv lebeg előtte, bogy „minek kösse ő le magát bármilyen férfiúnak is, mikor önállóan, függetlenül is megélhet." Hát bizony szó ami szó : még ez a csekély mértékben beférkőzött ámerikai szellem sem terem nálunk jó gyümölcsöket. Azzal az elenyészően csekély haszonnal szemben, hogy egy-két szegény leánynak, talán egy-egy özvegynőnek existentiát biztosít, aránytalanul nagy hátrányok, nemzeti (és mondjuk csak ki: culturalis) károk állanak. Na de ez már bevégzett tény s olyan társadalmi és culturális reform, mely az egyszerre való isszalépést lehetetlenné teszi. Ebbe most már bele kell nyugodniok azoknak is, kiknek elvi álláspontjával ellenkezik. Ezzel szemben azonban minden uton, módon oda kell törekedni, bogy a családi, társadalmi és nemzeti érdekek szempontjából a családanyákul maradt nők oly nevelést kapjanak, hogy a családi lakot szentelylyé legyenek képesek varázsolni. Anyákká ; mindenek fölött anyákká kell őket nevelni, kik anyai kötelességöket öntudatosan tudják betölteni. Ha ilyenné neveljük őket, ba megtanítjuk őket a bajdankori római nők dicső erényeire, akkor mindenkor valódi bálványa lesz a férfiúnak és megteremtője a családi boldogságnak, Az igy | nevelt nőnek mindene, egyetlen világa lesz a j családi szentély, mely betölti szivét, lelkét, egész lényét s onnan nem kívánkozik ki soha; onnan nem fog kimenni szórakozást, élvezetet keresni a világ, a társadalom zajába. Es valóban ilyen család-anyákra van sziik! | ségünk. Ilyenekké kellene képezni a nők azon részét, melynek anyai hivatása van. Mit szóljunk most már a női műveltséget sürgetők ama hamis apostolaira, kik a női, az anyai hivatás betöltéséhez szükséges és megkivánt műveltséget nem ily irányban látják elértnek, hanem női olvasókörök létesítését sürgetik ? Azt akarják, hogy a nők a férfiak boldogitására, hódítva tartására szükséges szellemi emelkedettséget. női kaszinókban nyerjék el. Ennek az iránynak majdnem egy kis irodalma támadt a felvidéki hírlapirodalomban s kétségtelenül hozzánk is elveti hullámgyürüit. Ily mértékben hódít most már az ámerikai szellem. Még csak ez kellene! Hisz ez egyenes kiragadása volna nőinknek a családi szentélyből, családja köréből, hová nagy és fontos kihatású munkakör, szent és magasztos kötelességek teljesítése utalják. Igazán megáll a józaneszü embernek esze, bogy meddig hajtatnak a társadalmi absurdumok, különösen a nó'világgal szemben '? Következetes lépések a teljes ámerikai szellem karjaiba. Előbb hivatalviselő, tudós nők ; majd női kaszinók ; később versenylovaglások, versenyvivások, párbajok ; saját kebelükből országos képviselőt választó hölgyreformatorok ; utoljára általános gnőlázadás a férfi fensőbbsége ellen ; határozott vereség és — — kezünkbe vehetjük a főzőkanalat és ringathatjuk a bölcsőt. Kis városok jövője. Mióta a magyar nemzet értelmiségének középosztálya : a polgárság öntudatosan halad azon az uton, mely a nemzeti vagyonodás felé vezet: a kis városok jövője és jelentősége nemcsak nemzetgazdasági szempontból emelkedett kiváló fontosságra, hanem a művelt magyar iparososztály értelmiségének törekvése nemzeti szempontból is figyelemre méltó. A magyar nemzet megizmosodásának egyik fő feltétele ma már kétségtelenül az, hogy képesek e a vidéki A „Zalamegye" tárcája. A „holnap." — A „Zalamegye eredeti tárcája. — A négy pompás fekete sárkányról csakúgy szakadt a hab, mikor Peterdy Péterrel bevágtattak a görcsönyi kastélyba. Peterdy Péter arcáról a teli hold fényével sugárzott le a boldog megelégedés. Átkarolva tartotta fiát: a pirospozsgás Miska gyereket. Peterdyné ott várta őket a terraszon, mely előtt a négy fekete mén egyetlen füttyentésre ugy megállott, mintha ott gyökereztek volna ki a földből. — Látod ezt a Miska gyereket, Tinka mama ? — szólt leszállás közben az önérzetes Peterdy papa. — Olyan, mint az élet. Tinka mama két szeme ugy ragyogott, mint szerelmes csillagpár. — Isten hozott aranyos Miskám I Isten hozott! — szólt a boldog asszony és karjaiba zárta az egyetlen csemetét, aki kelletlenül, savanykás képpel fogadta a szülői szeretet ceremoniátlan áradozását. Aztán ugy zudultak be nagy lármásan a kastélyba, mintha főispán beiktatásra mentek volna . . . Ugyanakkor a kastély melletti major udvarába is döczögött be egy rozzantos paraszt-szekér. Hátuljában kopottas láda volt; a kocsis mellett beteges, sápadt fiu. Hajnal András, a görcsönyi uraság major-gazdája, meg a felesége ott állottak a pitvar-ajtóban ; reszkettek és sirtak, mikor egyetlen gyermeköket keblökre ölelték. A halvány Lajos gyerek oda borult fáradt fejével a reszketve verő anyai szivre, a szeretet boldogságának könyfakasztó némaságával. — Ugy-e beteg vagy, édes fiam ? — kérdezte az aggódó anya. — Nincs semmi bajom, édes anyám — szólt a fiu és csakugyan, mintha a viszontlátás öröme egy évi munka nélkülözés idegfárasztó hatását egyszerre elsimitotta volna, halvány arcát vigasztaló pir futotta be. Aztán bementek csendben, némán abba az egyetlen kis szobába, ami éppen elég volt az ő boldogságuk befogadására . . . Peterdy Miska, meg Hajnal Lajos iskolatársak vol tak. Együtt végezték a bonyhádi gymnasium negyedik osztályát. Peterdy Miska, a görzsönyi uraság fia, jó módban, kényelemben úszott, de az osztályt is csak ugy úszta keresztül. Hajnal Lajos, a görzsönyi uraság gazdájának fia, sokat nélkülözött, a nappalt magánórák adásával, az éjszaka nagy részét tanulással töltötte. Mindketten elsők voltak az osztályban. Lajos a tanulásban, Miska a kópéságban. Az uraság fia csak félvállról vette a tanulást. A latin deklinacziókkal és konjugácziókkal folytonosan hadilábon állott. Kadarkuty Ádám érdemes professor ur tartott is nem egyszer csak ugy általánosságban szivreható prelekciót a nagyurak élhetetlenségéró'l, akik már gyermekkorukban megszokják a tétlenséget és egész életök sem áll azután egyébből, mint hogy átzabálják, átdinomdámozzák az életet;bűnös gondtalansággal élnek a ntnd

a nak és soha eszök ágában sincs, hogy mit hoz a „holnap.

11 Példányképül állította fel a halványképü Hajual Lajost, aki már most zsenge korában a maga emberségéből él, munkájával keresi meg mindennapi kenyerét s azért az osztályban is első eminens. Peterdy Miska jó kacagó gyerek volt, aki hatalmasakat nevetett az érdemes professor ur prelekcióira és azt mondta rá : — Azért a Lajcsi gyerek mégis csak szegény ördög lesz egész életében ; én pedig úr leszek egész életemben e nélkül a sok ostoba könyv nélkül is. Ur vagyok ma is, ur leszek holnap is ; akármit beszél is a professor úr. Mikor megmondták Kadarkuty Ádám professor uruak, hogy milyen erkölcsi hatássai voltak az ő nemes prelekciói, megcsóválta a fejét és azt mondta az egész osztály előtt: — Ej, ej édes Miska fiam, szomorú dolog az, hogy a te szived sziklakőből vagyon, amelyről az én intelmeim magvai mindeu hatás nélkül lehullanak. Bizony-bizony mondom neked, hogy minden kincs, gazdagság mulandó, elpusztulhat, csak a lélek kincse kísér bennünket a sirig. Mert írva vagyon valahol, hogy az anyagi javakat, amikben ma még nyakig úszol, könnyen megeheti a holnap, — Na hát az enyimet majd nem eszi meg! — mormogta fogai közt a görcsönyi uraság fia. És hogy megmuttassa : milyen kevés szüksége van őneki azokra az ostobaságokra, amikkel a tudós professor urak ma táplálják a discipulusok lelkét, hogy holnap valami nagy keservesen megélhessenek, a negyedik osztály elvégezése vagy helyesebben átúszása után kijelentette, hogy már torkig van az iskola porával, ő többet tudni, hallani sem akar a tanulásról. A professor urak kíváncsian várták, hogy mit fog erre mondani Peterdy Péter, a görcsönyi uraság? Hacsak valamivel több bennük a salétrom, hát menten sóbálványnyá válnak vala, mikor Peterdy papa nagyot kacagott, megveregette nagyratermett fia vállát és egész elragadtatással igy szólott: — Bravó, édes fiam ! Ezt az önállóságot többre becsülöm benned, mintha minden stúdiumból eminens volnál. Mi ménkünek is az a sok ákom bákom, algebra, fizika, filozofia. Élni tudni : ez a főtudomány. A többit úgyis elfeledi az ember. Szeretném tudni, hogy mi liaszMai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.