Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-12-30 / 52. szám

XIII. évfolyam. Zala-E gerszeg, í894-. deczeiiiber 30. 52. szám. mmM és >i mi A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik: minden vasárnap. Év végén. Az utóbbi negyedszázadban, mely Magyarországon majdnem minden téren a lázas, rohamos haladás korszaka volt, egyetlen év sem igen hanyatlott le erős nyomok, a nemzet jövőjére nézve intensiv hatások nélkül. A magyar nemzet, mely történeténetének tanúsága szerint nagy volt a viharos időkben, erős és szívósan kitartó a passivitás szomorú korszakaiban, megmutatta, hogy erős, kitartó és nagy tud lenni a békés idők munkájában, a kulturális haladásban is. Szerencsétlen nemzet az, mely a béke szellemének karjaiban tespedésbe sűlyed és a fegyverzörej nélküli nyugalom éveit nem siet értékesíteni a szellemi haladás, a belső konszolidácio mentül sikeresebb biztosítására. Hála Isten : a mi nemzetünk megértette és teljesen értékesítette a maga számára azt a csendet, azt a dertit, mely immár egy negyedszázad óta hazánk békés egét beragyogta. Ha visszatekintünk közel-multunkra, hogy ; hol voltunk még negyedszázad előtt is és elfogulatlanul biráljuk jelenünket, hogy hova emelkedtünk : a nemzeti önérzet fönséges nyugalmával mutathatunk arra a bámulatos haladásra, • mely kulturánk minden ágát dominálja. Nyugodt önérzettel elmondhatjuk, hogy immár vagyunk, számottevő nemzet vagyunk Európa kullur-népei között. Nem vagyunk többé a művelt Európa szemében barbárok ; nem csupán nevünket ismerik ; hanem tudják és emlegetik mindenütt a magyar névhöz csatlódó, rohamos, pihenést nem ismerő emelkedés mozzanatait is. Még ellenségeink is kénytelenek elismerni, hogy százados mulasztásainkat, mik nem önhibáinkból eredtek egészen, bámulatos erővel és odaadással pótoltuk, hogy helyet vívjunk ki magunknak a müveit nemzetek sorában. Hogy ez a haladás mily roppant erkölcsi erőmegfeszítéssel és milyen anyagi áldozatokkal járt, azt csak mi tudjuk, mi érezzük ; a külföld csupán az eredményeket Ítélheti meg. De nem riadtunk vissza a lázas munkával járó verejtékezéstől, nem az anyagi áldozatoktól, melyek alatt már-már roskadoztunk, csak hogy hazánknak itt Európa szívében olyan kulturális alapot teremthessünk, mely jogot adjon a benne elő nemzetnek egy új ezredévre. Ez a békében kibontakozó haladás azonban nem volt menLeddig sem a belső processusok viharaitól. A magyar nemzetnél az általános nemzeti karakter mellett olyan erős az egyéni karakter megnyilatkozása, hogy még a legáltalánosabb érdekű mozzanatokkal szemben sem igen lehet egyöntetűséget biztosítani. Ez a körülmény a nemzeti élet epochálisabb mozzanatai közben sok bajt, sok veszedelmet hozott hazánkra, nemzetünkre s meggyökereztette nálunk a pártszenvedélyt. Hányszor elvitte ez nemzetünket a megsemmisülés veszedelmének kínos helyzeteibe, hányszor nyújtott nekünk szomorú tanulságot a belső egyenetlenség ! De sokáig, nagyon sokáig nem okultunk, nem tanultunk még a saját kárunkon sem. Sokáig nem birtunk azzal a nagy erkölcsi erővel, mely a pártszenvedély leküzdésével életet, jövőt biztosíthatott volna elért sikereinknek, nemzeti vívmányainknak. Hej pedig de nagy szükségünk lett volna erre nekünk magyaroknak ebben a heterogen elemekből lakott hazában ! Ámde végre mégis csak éretten kellett kikerülnünk a belső viharok iskolájából. Ezt is megláthatta a művelt világ. Sokat, nagyon sokat föl kellett ugyan áldoznunk nemzeti traditióinkból, hogy keleties konservativizmusunk falai leomoljanak és helyet engedjenek a Nyugat szabadabb, gyorsváltozatú levegőjárásának, de ezt is megtettük. Világosan mutatja ezt a lefolyt év te ^énete, mely egyszerre erősen átalakító reformokat tett a magyar nemzet közvéleménye elé. Az aggódó honszeretet a kétség és remény csatái közt állott, szinte lélekzetet visszafojtva várta a nemzet a fejleményeket. Keszkettünk, féltünk a pártszenvedély üszkeitől, mik erősen izzottak az új és szinte váratlanul közénk hullott reform-eszmék körül. A nemzeti egységért folytatott küzdelemben komolyan íéltettük a belső béke, ax egyetértés kissé megszilárdult talaját. Azt hittak és féltü nk tőle, hogy egy váratlan kitörés megrázza, beláthatatlan veszedelmekbe dönti nemzetünket. Hála a nemzetőrző Istennek: nem következett be ! Tauuitunk, sokat tanultunk a mult viharának iskolájában és — úgy látszik — teljesen éretten kerültünk ki belőle. A pártszenvedély legerősebb viharai közben, a gomolygó fellegek közöl is kiragyogott fényesen a hazaszeretet vezérlő csillaga és a nemzet Géniusza kezünkbe adta a béke, a megnyugvás olajágát. Kiállíthatja részünkre a müveit külföld a kulturnemzetek testimonium maturitatisát; praeinaturusok vagyunk. Az a szép mondás, hogy „első és legszentebb legyen előttünk a haza" — nem puszta ige, nem puszta frázis immár Magyarországon. Az új idők reform-küzdelmei közben testet öltött. Megmutattuk, hogy a legerősebb odaadással védett elvek lobogóját is meg lehet hajtani szépen, türelmesen, lemondással a haza legszentebb eszménye előtt. Meghajtottuk; távolmaradtunk a pártküzdelmek mindama túlkapásaitól, mik hazánkat, nemzeti létünk erkölcsi alapjait megingathatták volna. Föleiemelő erkölcsi tanulság áll előttünk az elvi küzdelmek e nemes elsimulásában. Az elmúlt évben megnyilatkozott erkölcsi erőnk nyugodt tudatával számolhatunk le az eseményekkel, amik immár a múlté lettek. Es a nemzet belső konszolidációjának bizalmával kezdhetjük meg az új évet, mely hazánkra I nézve nagy horderejű dolgokat rejt. A „Zalamegye" tárcáia. A nők egymással szentben. A hölgyek, akik pedig a Jtérfiak hibáit könnyen elnézik, sőt sokszor a szeretet köpenyével befödik, — egymás irányában szigorúak, kegyetlenek. Mi sem igazolja ezt jobban, mint a szemük és a nyelvük élessége. Ezeket bizonyára az egymás ellen folytatott harc fente, köszörülte élesre. Ezen tulajdonságukat — kisebbítésükre — csupán irigységüknek szokás fölróni. — Minden esetre ez részes benne. — De irigységüket lehet magyarázni. A magyarázás és mentés pedig, habár nemis tödik egymást, de nincsenek is messzs. A hölgyek — mint a költó'k — születnek, nem lesznek. Társadalmi helyzetükért a mit tesznek, inkább nemleges: megtartóz tatás és óvakodás. Es ezt, ha mi férfiak náluk rendkívülien méltányoljuk is, ők — hála Isteu — érdemül be nem tudják egymásnak. Igy hibájuk vagy bűnük nélkül rosszabb helyzetbe jutva, a tisztán csak szerencsésbb társuk láttára az irigység nem az első érzés-e, mely bennük fakad, melynek leküzdésére reflexió szükséges. És aztán tegyük csak szivünkre kezünket, miköz tünk, férfiak közt, nincs-e irigység ? Az élet harczában számtalan körökre oszolva, egyik kör a másik ellen, de különösen ugyanazon körnek egyik tagja a másik ellen nem táplál e irigységet? Mint toljuk, taszigáljuk hátrább a velünk egy téren lévőket, pedig sokszor ezzel még csak előbbre sem jutottunk ! Jól esik társunkata porban és sárban megföntörgetui .. És ezzel eljutottam oda, a hol a hölgyek megrótt kegyetlenségét már nem mentegetni, hanem igazolni akarom. A nők létükért való küzdésben a természettől fogva egy közös nagy körre vannak utalva és ez:—a tetszés. A kik ebben a körben versenyeznek, azokban természetszerűen kifejlődik a versenytársak minden tulajdonsága : mérlegelése az ellenfélnek, kifürkészése hibáinak s figyelem főkép arra, hogy az ellenfél korrektül küzd e? Korrekt fegyverek — ágyuknak szeretném mondani — a természetes testi s lelki bájok egész légiója. Nemzetközi egyezménynyel föl vaunak véve a divat nyilai. Ha most valaki a természet s divat arzenálján kivül egyéb helyről is szed elő fegyvereket, nem méltán találja e őt a gáncs ? Ehhez e gáncshoz mi férfiak is, a kik első sorban a természetességet keressük, hozzá járulhatunk és hozzá is járulunk. Senki se kisebbítse a nőknek a tetszés körül vivott küzdelmét. A görög költőt, aki Ilelena szépségét ócsárolta, megbüntették az istenek. Megvakitották. Legmegfelelőbb büntetés. Világtalauul láthatta csak be, mily szürke, fakó, rideg az élet, ha női szépség és kellem egy-egy sugarat nem küldene bele, a mely megvilágítja és fölmelegíti. De a görög istenek hatalma, akik igy oltalmazták a szépséget, tova tünt. A modern áramlat a szép és hasznosat mondjuk — durva kezekkel, de széjjel tépte. S te, édes barátom, aki a szépség tekintetéből véded a nők álláspontját, rozsdás fringiával küzdesz. Köszönöm, követlek erre a térre is s most máinem igazolni, annál kevésbbé menteni, hanem egyenesen dicsérni akarom a hölgyeket. A nők a tetszés körében adományokat, ajándékokat kaptak s kapuak létükhöz. Ezek ugyan épen meg nem vetendők, (látjuk is, hogy most nem igen vetik meg azokat), de csak alárendelt, bizonytalan állást biztosítottak számukra. A társadalom hasznos tagjainak kellett lenniök, hogy a zsarnok tetszéstől független létet teremtsenek maguknak, hogy alamizsna helyett bért, kegy helyett jogot kapjanak. A természet ezeu hasznos szerepükre, főkép és kiválókép,mindnyájuk számára, a hitvesi, anyai hivatást jelölte meg. Es ezt a nők fö.használták. Hogyan és mennyire: erről beszéljenek a költők, kiknek fantaziáját megtermékenyítők ; a történetírók, a kik tetteiket följegyezték; különösen a sociologok,akik a névtelen tömegnek sokszor nem kisebb érdemeit méltatják. Ln az ellenértéket akarom jelezni ; a melyet szolgálataik fejében miut a férfiaknak egyszerű szolgálói maguknak kiküzdöttek. a férfiak polgári H! : S jogaiban egyformán osztozkodnak, tova-tova politikai jogaikban is részes tényezőkké válnak. A nők miudezt — ismétlem — mind a ház körül, a családi tűzhely körül tett szolgálataik fejében nyerték. A női irók és művészek -— tisztelet a kivételeknek, termékeikkel aligha járultak hozzá. Napoleou a haza legnagyobb Írónőjének szemébe mondta: a legnagyobb asszony, akinek legtöbb gyermeke van. Minden egyes nő, mint hitves és anya, tartja kezébeu az egész női nem sorsát a kivívott jogaik megtartásában, ujabbak szerzésében. Természetes és dicséretes, ha társnőik éber szemmel kisérik sálárkodásukat. Be akarom fejezni soraimat, midőn újból megjelen'k az én Mefisztóm. „Lsgkedvesebb barátom, kár volt megkísérelned a publikumot untatni, a nők már régen nem egymást, hanem bennünket férfiakat szidnák és iparkod nak a soraidra kancsalító ósdi női ideált sutba vetni ? . .. Ugy elvben és külsőleg, első tai aásra ; magengedem, de tényleg és magukban a n - többsége ezt nem teszi. És ha a nőiességet sutba tennék is, ez nem tartana sokáig. A nőiesség a hölgyeknek az, ami a küzdő Anteüsznak a föld volt. Anteüsz elvált a földtől ; Herkulesz megfojtá. D é r. Nehéz párával teit meg a levegő, melyet még dél tájban csalogatott ki a kanyargó érből a uapsugarak bágyadt melegsége. Csak épen hogy felszállni tudott, magasabbra emelkedni nem volt ereje. At apró pára szemek ott úszkáltak, evickéltek közel a földhöz, a színtelen, fakóvá vált rétség felett. A haldokló földnek egy-egy sóhajtása, melyben fogyó melegének mindannyiszor egy parányi része röppen el, meghajszolja őket. Fölszállanak egy darabig, meg újra ereszkednek ;gyenge szellőn lebbenn ek tovább, majd megállnak, fordulnak egyet; egyszer gyorsan, máskor kimért lassúsággal. Közben beleütődik egy egy páraszeui a fonyadt sáslevélbe, s megiil rajta nyugodni ; a többi folytatja körülötté tovább bohókás játékát. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.