Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-12-09 / 49. szám

Intézkedések a városi vagyon kezelése és ellenőrzése tárgyában. Botly Lajos városi képviselő, mint az alispám hivatal részéről kiküldött vagyonkezelési felügyelő, a városi vagyon kezelésére és ellenőrzésére, valamint a városi közmunka kezelése és elszámolására nézve részletes javaslatot terjesztett be a képviselőtestület t. hó 1 -én tartott üléséhez, amelyet ez egész terjedelmében és minden részléteiben elfogadott és végzésileg utasította a városi tanácsot, hogy az 1895. évi január 1-től fogva a beadott javaslat köve telményeinek megfelelőleg történjék a vagyonkezelés általában, valamint a városi közmunka kezelése és elszámolása. . Ezer. intézkedéssel megszüuik az eddig uralkodott ama viszás állapot, hogy egyes városi tisztviselők, miut a városgazda, szállásmester, városi pénzt kezeljenek, holott a dolog természetéből kifolyólag bárminemű városi pénz átvételére, valamint az átvett pénzekből a kiadások kifizetésére egyedül a városi pénztárt tekinthetjük jogosultnak. Az elfogadott javaslatokat olvasóközönségünk tájé koztatása végett egész terjedelmében a következőkben közöljük : Vagyonkezelési és ellenőrző szabályok. 1. Mindennemű városi vagyon eladása vagy haszonbérbe avagy bérbeadása csak nyilvános árverésen történhetik és pedig az illető tisztviselő és a polgármester részéről esetről esetre kirendelendő ellenőrző tisztviselő által, mely eljárásról mindenkor szabályszerű jegyzőkönyv vezetendő s az a legközelebbi képviselőtestületi ülésnek jóváhagyás végett b-mutatandó. Nagyobb értéket képviselő városi vagyon eladása, bérbe vagy haszonbérbe adása esetében azonban a városi tanács által megállapítandó és az illető szakbizottság részéről felülvizsgált részletes feltételek a képviselőtestületnek elfogadás céljából bemutatandók. Földhaszonbérek, fii, fa s egyéb árverési vételárak a kiküldött ellenőrző tisztviselő kezeire a helyszinén hiánytalanul lefizetendők, aki azokat az árverési jegyző könyv mellett legkésőbb az árverést követő napon a városi pénztárnak beszolgáltatni köteles. 2. A városi pénztár és a város felügyelete és keze lése alatt álló alapok hátralékai- és követeléseiről minden negyed év végén a városi pénztár a városi tanácsnak névszerinti kimutatásokat tartozik előterjeszteni, melyek alapján a behajtási intézkedések azonnal erélyesen megteendők. 3. A városi gazda kezelése alatt levő szerszámok és a haszonvehetlenné vált szerszámok ós eszközökről pontos leltárt tartozik vezetni és a hasznavehetlenné vált szerszámokat és eszközöket a rárosi tanácsnak bemutatni, melynek, esetleg a város polgármesterének, hivatásában álland azok leírását végzésileg elrendelni és a szükséges ily szeiszámok és eszközök beszerzése és leltárba vétele iránt intézkedni. 4. Annak ellenőrzése céljából, váljon a számadás szerint létező tégla és faanyagok, nem különben a leltári tárgyak tényleg megvannak-e, a polgármester vagy helyettese és a városi ellenőr által bármikor, de legalább is az év végén helyszíni ellenőrző eljárás teljesítendő és ha számadási felesleg mutatkozik, annak bevételezése, ha pedig hiány lenne, annak megtérítése iránt a polgármester szabályszerűen intézkedik. 5. Tartozik a városi gazda az üzemterv szerint vágás alá eső erdőterületről várható fa mennyiségét és minőségét, nem különben annak becsértékét évenként az állami erdőgondok által megállapíttatni. A városi mérnök pedig köteles a városi egyes épületek légürmértékét és az ehhez képest fűtésre szükséges tűzifa mennyiségét kiszámítani, mely erdőgondnoki becsű és tűzifa szükséglet kiszámítása évenként szeptember 30-ig a városi tanácsnak s ez által az illető szakbízottságnak és a városi képviselőtestületnek bemutatandó avégből, hogy ezen adatok segélyével biftos tájékozás szerezhető legyen arról, váljon a tűzifánál felesleg vagy hiány mutatkozik-e és | váljon a városi egyes épületek fűtésére mennyi fa szükségeltetik ? 6. A termelt la és téglaanyag egy városi kiiltanácsos és a városi gazda által veendő át jegyzőkönyv mellett, mely az említett tisztviselők és a favágási, illetőleg téglaégetési vállalkozó részéről aláirandó és a városi tanácsnak bemutatandó azon célból, hogy annak alapján egy felől az emiilett anyagok számadásba vétele, más felől a munka bérek kifizetése iránt az intézkedések megtétessenek. Csupán annyi tűzifa szállítható a városi épületekhez, a mennyi az említett kiszámítás szerint jár, mely fajárandóság a városházánál a városi ellenőr, a kapitányi hivatalnál a rendőrkapitány, az elemi fiu- és leány iskoláknál az igazgató, a polgári leányiskolánál az igazgató, az ovodáknál az óvók által veendő át és nyugíatványozandó, a nyugták pedig a városi gazda által a faanyagokról vezetendő számadás mellé okmányokul csatolandók. 7. Téglaeladásokról kiszolgált pénztári bárcák le számolás után év végén a téglamestertől a városgazda által átveendők és szintén a téglaanyagokról vezetett számadáshoz okmányokul melléklendők. 8. Pénztárkezelésre egyedül a városi pénztárnok levén hivatva, tilos a városi szállásmesternek ís ezen túl bármiféle hivatalos pénzeket átvenni, hanem szigorú felelősséggel járó kötelessége a katona tiszti és legénységi háló pénzek, ugy szintén az előfogati bérek kielégítése czéljából nála jelentkező katonai egyéneket a városi pénztárhoz utasítani, ahol a katonatiszti háló pénzek és előfogati bérek ellennyugták mellett hivatalos nyugták ellenében, a legénységi hálópénzek pedig az illető szállást adók pontos névszerinti kimutatása mellett fizetendők le, ] amely kimutatás a városi szállásmester által mindenkor a fizetés idejéig elkészítve, az illető katonai parancsnok részéről ís aláirandó lesz. A városi pénztár azután a katonatiszti átvonulási szállás pénzeket, mint végleges bevételeket, a legénységi hálópénzeket és előtogati béreket pedig, mint átfutó bevételeket és kiadásokat számolja el. Természetesen, a városi szállásmester a városi szerve zési szabályrendelet XIV. fejezete 53. §-a a) és d) pontjának megfelelően köteles a katona tartási és előtogati nyilvántartásokat mindenkor a legpontosabban vezetni, tehát azokba minden katona elszállásolást és előfogat kiállítást bejegyezni ugy, hogy a nyilvántartások alapján kimutatva legyen, hogy éven át kinél hány katona volt elszállásolva és ki mennyi előfogatot állított ki. Külön jegyzék vezetendő a szállásmester által arról is, hogy ki hány napig és kiknek adott természetben katona tiszti szállásokat. Összeállítja továbbá a szállásmester az említett szabályrendelet 53. § ának c) pontja értelmében a katona j tiszti beszállásolás megváltására kötelezettek névjegyzékét és évenként december végén az éven át fölmerült tény' leges szükséglethez képest kiszámítja és ugyanabban I kimutatja az azok mindegyike által fizetendő összeget, aminek megtörténtével általa ezen jegyzék az előző évről évenként január 20-ig megállapitás, az abban kimutatott összeg haladéktalan beszedése és a városi pénztárba az emliteít jegyzék mellett leendő hiánytalan és késedelem nélküli beszolgáltatása iránt teendő intézkedések végett a városi tenácsnak bemutatandó. Utasítás a városi Közmunka kezelése- és elszá inolásáról. i 1. §. A városi közmunka összeírása évenként november hónapban az állami adók tárgyaival együtt a városi adóhivatal egyik tisztviselője által teljesítendő. 2. §. Ezen összeírás a városi tanácsnak haladékta lanul bemutatandó s megvizsgálás után a közmunka kötelesek észrevételeinek megtehetése céljából 15 napra közszemlére kiteendő és ezen kitétel a helyi hírlapban, úgy szintén más célszerű módokon közhirré teendő azzal, hogy az említett idő alatt a felszólamlások a városi ! tanácshoz beterjesztendők, 1 3. §. Elmúlván a kitételre meghatározott idő, a közmunka összeirás és az ellene beérkezett felszólamlások megvizsgálás céljából a városi uti bizottságnak azonnal kiadandók, amelynek véleményezésével ellátva a városi képviselőtestület elé beterjesztendők, ahol az összeirás végérvényesen megállapíttatik és a felszólamlások érdemi leg elintéztetnek. 4. §. Az összeirás alapján azután a városi adóhivatal a közmunkatartozást egy, e czélra berendezendő tartozási és lerovási főkönyvben előírja. 5. §. Ugyancsak a városi adóhivatal a pénzzel megváltott közmunkáról, nem különben a természetben leszolgált közmunkáról is szakuaplót vezet, melynek alapján a lerovásokat a főkönyvbe bevezeti. 6. §. Készpénzzel megváltott közműnk, nvugtatvá nyozását a városi adóhivatal, a természetben 'zolgált közmunka napszámok nyugtatványozását pedig a városi gazda teljesití. 7. §. Kötelezettségében áll a városi mdának naponkínt a városi közmunka fejében dolgozó napszá mosok számát a polgármesternek bejelenteni és ez utóbbi ellenőrzés szempontjából tartozik a munka helyére egy városi tisztviselőt kiküldeni, aki ott a napszámosok szá máról meggyőződvén, a munkások napi jegyzékét ellenőrző aláírásával ellátja. 8. §. A városi gazda hivatásához tartozik továbbájaz előbbi szakaszban emiitett napi munkás jegyzéket a városi adóhivatalnak naponként átadni avégből, hogy azok alapján a városi adóhivatal a leszolgált közmunka nap számokat a szaknaplóban és főkönyvben elszámolhassa. 9. §. Tartozik a városi adóhivatal az említett munkás jegyzéket megőrizni. 10. §. A városi közmuuka alap bevételei és kiadá sainál külön évi számadás készítendő és rendszeres számvizsgálat után a többi zárszámadásokkal együtt a képviselőtestület elé terjeszteudő. 11. §. A közmunkaösszeirás végérvényes megállapítása után a városi mérnök köteles a közmunka erő mikénti felhasználására vonatkozólag évenként december végéig szabályszerű előirányzatot késziteni s azt a városi tanács utján a városi utibizottság elé terjeszteni ; a városi uti bizottság pedig tartozik ezen előirányzatot gondosan átvizsgálni és véleményes jelentés kíséretében legkésőbb január végéig a képviselőtestülethez megállapítás végett beterjeszteni. 12. §. Az ekként megállapított előirányzat keretén belől és ahhoz szorosaD alkalmazkodva, a munkák teljes sitését a polgármester rendeli el s fogadott munkások bérét ugyan ő utalványozza. Az előirányzatban elő nem forduló szükséges munkálatoknál a városi mérnök költségvetést készít és azt engedélyezés czéljából a városi tanácsnak bemutatja; nagyobb munkálatokra azonban a képviselőtestület előleges beleegyezése kieszközlendő. 13. §. A munkák helyes és célszerű teljesítését a városi mérnök és városi gazda köteles mindenkoi a helyszinén ellenőrizni. 14. §. Ugyan a városi mérnök tartozik a felfogadott munkások bérjegyzetét és a munka teljesítését igazolni és csak ennek bekövetkezte után történhetik 13. §-ban érintett utalványozás. Törvény az iszákosság ellen, Minő szomorú és sötét képei társadalmi nyomo ruságunknak kínálkoznak tollúnk alá. Valahány gaztett, vagy társadalmi szerencsétlenség rémítette az embereket, azoknak közös forrása az alkohol volt. Szelíd emberek bői bestiákat, hajlékony kedélyekből kötekedő rabiatusokat formált a bosszúállás e sötét démona : az alkohol. Bűnkrónikáink mennyire meglennének fosztva a borzalmastól, ha a társadalmi nyomornak ez öldöklő réme ismeretlen volna. Es bent a családi drámák ki nem pattanó helyein, mennyi szenvedő nem törli keserű könyeit j van becsületed, van férfias jellemed : ugy önérzeted nyugodt lehet, mert becsületes jellemed elég érdem nemcsak az eszes lény elnevezésre, hanem arra is, hogy mint a társadalomuak számottevő, hasznos tagja, szerepedet híven betöldhesd, hogy jótékony napként világítsd be azon kört, melynek központjává lenni hivatva vagy. Fájdalom ! az emberiség több osztályában, kivált alsóbb rétegeiben, az úgynevezett salakjában elégszer van alkal inunk találni egy

Teseket, kiknél jellemet hiába kere sünk, vagy kiknél azt, mit jellemnek nevezünk, aljas, rut tettek által beszenyezve látjuk, jóllehet ezek nem ritkán a jog és igazság apostalainak, a haladás ós felvilágosultság szóvivőinek látszanak a kevésbbé tapasztaltak előtt; ha azonban sikerülend belepillantanunk lelki állapotukba ; ha nyilik alkalmunk fellebnenthetni azt a sötét fátyolt, mely beléletüket eltakarja : - - oh ott szomorú kép tárul elénk, oh ott világosan meghazudtolva látjuk mindama hangzatos szólásmódokat, melyeket ezen szerencse lovagok a becsület és tisztesség szent nevében a haladás és felvilágosultság álarca alatt embertársaikkal szemben oly sűrűen és vakmerően hangoztatnak a leg keményebb bírálatot gyakorolván mások fölött, maguk ellenben még a legenyhébbet sem állják ki Ezeket nevezzük jellemteleneknek ; ezek ama veszedelmes fattyú hajtások, beteges kinövések a társadalom testén, melyek nek kiirtása illetőleg ártalmatlanná tétele a társadalom legjobbjainak egyik legfőbb óhaja. Ezekra illik b. Jósika Miklós mondása : „Hány hitvány ember olyan, mint a sár, mely a diadalszekér küllőire tapad s ha roszra hasz nálandó vak eszköz kell, arra mindig kész. Ott van, mint a kukac, hol alkudozni kell becsület, kötelesség s pillanatnyi haszon között. E fajtából választják aiua minden kézre illő kecskebőr keztyüket, melyeket azután használás után elszoktak dobni, mig valami éhenkórász koldus akad, kinek igen piszkos teendői vannak s azokat újra felszedi a szemétről." Az igaz értelemben vett magyar embernek mindig tulajdona volt a jellem ; hisz egész közmondássá vált: „a magyar ember megállja helyét és nem hátrál ; beváltja szavát, ha mindjárt veszélyt lát." Már most ne teljesítsd Ígéretedet, ne váltsd be adott szavadat, kész mindannyian értik meg, mit tesz ez a szó : jellem ? és mit kiván azoktól, kik a jellemes elnevezésre joggal igényt tartanak. Jellem, jellemesség ama nemes tulajdona az eszes lénynek, mely őt felemeli, sőt nagygyá, hőssé teheti, — mely után törekednie mulhatlan kötelessége mindannak, ki híven be akarja tölteni azt a szerepet, melyre az értelmes, eszes lény hívatva van. Petőfy S., a legnépszerűbb és legkedvesebb ma gyar költő, a férfi jellemet ecseteli eme versszakában : „Ha férfi vagy, légy férfi Százszorta inkább éltedet Legyen elved, hited. - Tagadd meg, mint magad És ezt kimond, ha mindjárt Had vesszen az élet, ha Véreddel fizeted. A becsület marad." Nem kevésbbé szépen rajzolja egy kisebb jelentőségű irónk eme jól összecsengő szavaival : „Hullám között ingatlanul büszke szikla áll, Körülötte vész orkánja dúl, de ő sértetlen áll ! Tanulj az ingatag világ zugó hullámiuál Ingatlanul megállni, miként a sziklaszál," Sakespeár. a hírneves angol drámairó, mesteri kézzel irt Julius Caesárjában és Coriolánjában valódi remekét alkotta a férfiúhoz méltó elvszilárdságnak, a nagy jellemeknek, e két történeti alakban mutatván be a hősjellemeket ; Sakkespearnak a műveit olvasva, nem tudjuk, váljon a szerzőt csodáljuk-e remek műalkotásáért, vagy a két történeti alakot, kikben a törhetetlen következetesség,rendíthetetlenség, elvszilárdság életet nyert? Már az ó korban a latin és görög classicus írók müveiben találunk jelesebbnél jelesebb vonatkozásokat a nemes jellemre. Szépen domborítja ki a férfias jellemet a halhatatlan emlékű Horatius latin költőnek eme mon data: „A feltételéhez ragaszkodó igaz jellemű férfit, ha romba dől a világ, meg nem törve temetik el romjai." Seneca, görög bölcsész, hasonló képen a valódi jellemet akarja feltüntetni, midőn igy ir : „A jó férfiú azt, amit helyesnek itél, cselekszi akkor is, ha nehézséggel jár, akkor is, ha bajjal jár ; azt pedig, a mit helytelennek tart, nem teszi, akkor sem, ha gyönyör, akkor sem, ha méltósággal volna összekötve." li Hogy a jellemet közelebbről meghatározhassuk, feleljünk meg első sorban azon kérdésre, kit mondunk jellemesnek ? — Jellemesnek általában azt tartjuk, ki hű marad önmagához, hű marad elveihez, céljához élte utolsó percig ; ki erős és rendíthetetlen meggyőződéseiben a nélkül, hogy makacssággal lehetne vádolni, ki nem látja ma fehérnek, mit tegnap feketének mondott; ki nem alkuszik lelkiismeretével, nem hagyja cserben azt, i ki nyomait követi ; ki megadja, amit ígért, ha mindjárt előnyének, kényelmének feláldozásával is, — szóval ki erős oszlop és nem gyönge nád, mely ide oda hajlong, hogy el ne törjék ; ki tűrni, szenvedni és meghalni tud, de köpenyt forgatni, elvet feladni soha, A társadalomban oly nagy szerepet játszik a jellem, hogy egészséges társadalom fön sem állhat tagjainak jellemes sége nélkül, annál kevésbé működhetik hathatósan az emberiség javára. Mert nincs is olyan számbavehető osztálya az emberiségnek, mely jó és nemes céljainak megvalósításánál ne számitana tagjainak jó és igaz jellemére ; ha pedig e számitásába csalódott, tűzhet ki magának még oly nemes czélt, sorra válogathatja az alkalmas eszközöket, hivatását betölteni, célját megvalósítani nem fogja soha. Eltörpül az egyes ember, meg semmisül szereplése, ha meglepik az élet szenvedései, ha nehéz próbát kell kiállania, nem levén jelleme, férfias kitartása. Lehetsz tudományszomjas vagy éppen tudományosan képzett, éghetel a vágytól nyelísmereteket szerezni — szem előtt tartván a közmondást: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz" — ha nincs jellemed, miudennek kevéá hasznát veszed ugy magad, mint veszik mások. Lehetsz magas származású, előkelő állású; rendelkezzél bár vagyonnal, befolyással, számláld barátaid, pártfogóid közé a legelőkelőbbeket, légy bár kitüntetésre pályatársaid fölött : ha jellemed nincsen, mindig csak törpe, nyomorék maradsz. Mig, ha körülményeid még oly mostoha sorsra juttattak is; ha megfosztva látod magadat mindattól, a mit a közéletben szerencsének ueveznek; ha önhibádon kivül még a legelemibb dolgok ban is csekély ismeretet szereztél; ha elmondhatod, hogy két ép kezed és szorgalmadnál egyebed sincs, de igenis