Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-05-06 / 18. szám

kedni a közgyűlés hatásköréhez tartozik s amely ügyeket előzőleg az elnöklete alatt április hó 14. és 24 én tartott állandó választmányi gyűlés tüzetesen megtárgyalt s azok az állandó választmány javaslatával terjesztetnek a közgyűlés intézkedése elé; majd megemlékezvén a közel múltban a munkás nép között felmerült sociahs • tikus mozgalmakról s azok káros következményéről, örömmel jelezé, hogy vármegyénk ily kóros állapotoktól uient; mert tőlünk telhetőleg igyekeztünk a nép érde kében mindent megtenni ; kegyelettel emlékezett meg Czukelter Józsefről, a vármegye fáradhatlan buzgalmú elhunyt főszámvevőjéről, aki 32 évig önzetlen munkásságával szolgálta a vármegyét s indítványára a közgyűlés Czukelter Józset főszámvevő elhunyta felett jegyzőkönyvileg fejezte ki mélyen érzeti fájdalmát s örökítette meg derék és buzgó tisztviselőjének emlékét. A törvényhatóság állapotát feltüntető alispáni jelen tés — amely előzőleg kinyomatva a bizottság tagjainak megküldetett — minden" felszólalás nélkül tudomásul vétetett. Tárgyalás alá vette a közgyűlés a gazdasági egye sületnek a löldinivelésügyi miniszterhez intézett és onnan nyilatkozás végett leküldött felterjesztését, melyben a szőlővessző forgalomnak a vármegyében való szabaddá tételét kéri. A közgyűlés már 1891-ben hozott határoza tával azon kívánságát jelentette ki, hogy a szőlővessző bevitel a vármegye egész területére szabaddá tétessék Mivel azonban ezen határozat ellen több község tiltakozott, a minisztérium 1892 ben kelt rendeletével ki jelen tette, hogy vármegyénket a különleges intézkedést igénylő vármegyék közé sorozta, amely szerint szőlővessző a vármegye területén csak is szállítási igazolvány nyal szál lítható és pedig oly községek határába, amelyek már phylloxera zárlat alatt vannak, vagy melyekben eddig szőlőmüvelés nem volt s ezen általános szabály alól kivételt engedni a minisztérium magának tartotta fenn. Ezen megszorító intézkedés a megyei szőlőmüvelés fejlő dését nagyon hátráltatja, mert az utóbbi években a peronospora és gyökérpenész következtében igen sok szőlő pusztulóban van oly községekben is, amelyekbe az általános rendelet értelmében idegen helyről szőlő vessző nem szállítható. A felújítást pedig a tulajdonosok honi szőlőfajokkal nem merik kockáztatni, tudva azt, hogy a phy lloxera fellépése szőlőikben csak idő kérdése. De épen azért is, mert a phylloxera elterjedése máiminden szőlőt közvetlen közelről fenyeget, szükséges, hogy a szőlőművelőknek lehetővé tétessék, hogy a bajra ideje korán elkészülhessenek s a szőlők felújításához szükséges amerikai vessző telepeiket elkészíthessék, az amerikai szőlők művelés módjával megismerkedhessenek, még mielőtt a baj szőlőiket tönkre tette volna. Ezeknél fogva a közgyűlés pártolva a gazdaság' egyesület felterjesztését, ma is azon óhaját fejezi ki, hogy a szőlővessző forgalom a vármegye egész területén teljesen szabaddá tétessék. Amennyiben pedig ezt a minisztérium egyes községek bejelentett tiltakozásai miatt a vármegye egész területére kivétel nélkül elrendelhotőnek nem találná, kéri a közgyűlés, hogy a szőlővessző forgalom korláto zását csak a bevitel ellen tiltakozó községekre nézve tartsa fenn. Előterjesztetett a belügyminiszternek a gyámi sza bályrendelet 17. és 25. § ai módosítása tárgyában hozott törvényhatósági határozatokra vonatkozó két rendelete, amelyek alapján a törvényhatóság határozatilag kiinon dotta, hogy az árvapénzek után a kamatot nem 4

0/

u-ban állapítja meg, hanem az egyeseknél 5% -ra, valamint az adóhivatalnál 4%-ra elhelyezett tőkék kamatai féléven ként felosztatnak s 9 közös kamat kulcs szerint — melyet az árvaszék állapít meg s a' közgyűlés hagy jóvá — a tartalékalapra eső rész levonása után, minden év február és augusztus 1 én kifizettetnek ; továbbá mivel az árva pénzek az adóhivatalba 4%-ra bizton elhelyezhetők s ennél több más pénzintézetektől sem kapható s ezen | kamatozás, valamint az alkalmazásba veendő közös kamat kulcs mellett az árvatári érdekeket károsodás veszélye nem fenyegeti: a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy a gyámpénztár pénztkészletét, illetőleg a tartalékalap tőkéjét értékpapírokba nem helyezi el. A Sümeghtől Keszthelyig, továbbá Alsó Lendvától Regedéig tervezett helyi é. vasutak ra nézve, amelyekre vonatkozólag a vármegye törvényhatósága az elvben való segélyezést már előző közgyűlésében kimondotta, továbbá a Tapolczától Keszthelyig tervezett h. é. vasútra nézve, amelynek elvben való segélyezése most mondatott ki, a vasuli bizottság javaslata alapján a közgyűlés amaz egyértelmű határozatot hozta, hogy mind három h. é. vasútra nézve az érdekeltség tegyen tüzetes jelentést a vasút lioszszáról, a felépítés költségeiről, valamint az érdekeltségi kör eddigi hozzájárulásának nagyságáról, amely adatok alap ján fogja a vasúti bizottság javaslatát megtenni mind egyik h. é. vasútra, a vármegyei hozzájárulás nagyságára nézve. Zala Egerszegen harmadik gyógyszertár, Keszthe lyen és Csáktornyán második gyógyszertár felállítása tárgyában beadott kérvények egyikét sem pártolta a 1 közgyűlés s ily irányú jelentést terjeszt fel a miniszterhez. Olvastatott és tudomásul vétetett a kereskedelem ügyi miniszternek rendelete a zala egerszegi városi kórház udvarának s ugyancsak a zala egerszegi marha vásártér nek nagyobbítása céljából szükséges kisajátítások tár gyában. A rendelet szerint a város kérvényéhez a képviselőtestületi gyűlés határozata nem csatoltatván be, a város annak pótlására utasíttatott. Az 1893/4-ik évi utfentartási költségelőirányzatban mutatkozó hiánynak fedezése tárgyában a vármegye részéről tett felterjesztésre a kereskedelemügyi miniszter leiratában tudatja, hogy a feltüntetett hiányt nem fedezheti, azonban a rendeletben jelzett törvényhatósági közutakon levő műtárgyak helyreállítási költségeire 6U0U frt segélyt helyez kilátásba. A kereskedelemügyi miniszternek rendelete egyes, kevésbbé fontos utaknak a törvényhatósági utak hálózatából való kihagyása tárgyában — a vármegye alispánjának azzal adatik ki, hogy a járási uti bizottságokkal egyetértőleg készítsen ez érdemben tüzetes javaslatot és azt a legközelebbi •közgyűléshez terjeszsze be. Okolic-iányi Amália szent gróthi lakós alapítványáról szóló alapító leveleket a közgyűlés jóváhagyta. A vármegyei árvaszéknok előterjesztésére a közgyűlés utólagos elszámolás kötelezettsége mellett az árvaszéknek 300 forint hitelt nyitott a gondnokság alá helyezés körüli eljárásnál felmerülő költségek fedezésére. A falazó és burkoló téglák, valamint a fedélcserepek méreteinek megállapítása tárgyában — a miniszteri rendeletben lóglak követelményeknek megfelelőleg — szabályrendelet alkottatott. A közigazgatási bi/.otiság előterjesztésére a keszthelybaki törvényhatósági közútból kiágazó és a szentmihályi vasúti állomásig vezető út a törvényhatósági közutak hálózatába felvétetett. Keszthely város elöljáróságának kérelmére a köz gyűlés megengedte, hogy a Keszthelyen épített gőzhajó kikötő építési költségéből a várost terhelő 2.080 forint 28'/

2 krt a város két évi egyenlő részletben törleszthesse. A Balaton parti vasútnak Veszprémtől kezdve országos költségen létesíléee tárgyában úgy az országgyűléshez, valamint a kereskedelemügyi miniszterhez s a phylloxera sújtott vidék szomorú helyzetét ismerő földmivelésügyi miniszterhez felterjesztés intéztetik. Tekintve, hogy a Szent Gróthtól Balaton SzentGyörgyig tervezett Zalavölgyi h. é. vasút a tényleges létesülés stádiumában van s ez új vasút a Szent György szobi, már kész államvasuttal direct összeköttetésbe lép, mi által fontos államérdeket szolgál és igy az állam segélyezésére joggal tarthat igényt : ezen helyi é. vasút részére államsegély elnyerése végett a kereskedelemügyi miniszterhez a közgyűlés küldöttséget választott annak vezetésére elnöklő főispán óméltóságát kérte fel. A vármegye monogratiája ügyében az illető választmány megkerestetik, hogy saját hatáskörében tegye meg a legszükségesebb intézkedéseket az iránt, hogy a vármegye monogratiája mielőbb befejeztessék. A megyei tiszti , segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet nyugdijalapját kezelő választmány javaslatára — tekin tettel a nyugdijalap jelenlegi nagyságára s ama körül tnényre, hogy az alap esedékes kamatainak egy jó része is magának az alapnak növelésére fordítható —a közgyűlés a nyugdijilletéknek 2°/

r

t ra való leszállítását elhatározta. A vármegye tanítótestületének kérvénye szabályrendelet alkotása iránt a tanköteles korban levő gyer mekeknek a fonóházak, korcsmák stb. látogatásától való eltiltása tárgyában Csertán Károly alispán elnöklete alatt javaslattétel céljából bizottságnak adatott ki. A kéményseprői dijak szabályozása tárgyában szintén javaslattétel végett a vármegye alispánjának elnöklete alatt bizottság küldetett ki. Koller István bizottsági tag indítványára a közgyűlés a kormányhoz felterjesztést intéz olcsó gazdasági sónak kiadása tárgyában s ez irányú kérvényét pártolás végett az ország összes törvényhatóságainak megküldi. Csáktornya község képviselőtestületének a villamos világítás tárgyában, Becsehely és Fó/a községeknek éjjeli őrük rendszeresítése tárgyában, Tapolcza község képviselőtestületének községi ingatlan eladása tárgyában, Mura Csány község képviselőtestületének ahitcltelekköny v másolata megszerzése tárgyában, Bakónak község képvi selő testületének községi kölcsön felvétele tárgyában, Alsó Hahóth, Dobrónak, Gutorföld község képviselőtestületének községi ingatlan szerzése tárgyában hozott határozatai törvényhatóságilag jóváhagyást nyertek. Alsó Lendva nagyközségnek a polgári iskolaügyében hozott képviselőtestületi határozatát és az annak alapján kiállított kötelező nyilatkozatot a közgyűlés jóváhagyta. Tóth-Szent. Márton községnek a községbiró fizetése felemelése tárgyában hozott határozata — a beadott felebbezés alapján — megsemmisíttetett. Szoboticza és Jurcsevecz községben községi ingatlan szabad kézből történi bérbeadását, valamint Mura Füred község képviselőtestületének telekkönyvi kiigazítást tár gyazó határozatát a közgyűlés jóváhagyta. A nagy-kanizsai serfőződe részvénytársaság folya~ modványára a közgyűlés a társaság részére a hitelesítési dijakat a megállapított dijak felére szállította le. Smied József nagy-récsei kántortanítónak nyugdija 381 Írtban, Gerencsér György drávavásárhelyi tanító özvegyének nyugdija 133 Irt 33 krban, Tiszai András dekanoveozi volt tanító nyugdija 280 frtban megállapíttat ván, egyúttal közgyülésileg inegállapittatott mindegyiknél azon összeg, amit az illető községek nevezettek részére az országos tanítói nyugdijalapból kiutalt nyudijilletéküknek kiegészítése végett fizetni tartoznak. A zalavölgyi, valamint a Keszthely—sümegi h. é. vasutakra az egyes községek részéről törzsrészvényekben megszavazott hozzájárulási összegeket — az illető községek képviselőtestületének folyamodványára -— a közgyűlés jóváhagyta. Közigazgatási bizottsági ülés. Zalavármegye közigazgatási bizottsága május havi ülését Svastíts Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 2-án tartotta. A tapolczai jáiásban elhalálozás folytán megürese dett uti bizottsági tagságra Szkladányi József paiózhaki lakós választatott meg. Keszthelyen a városi keresztül vezető makadamut kiépítését a közigazgatási bizottság engedélyezte s a kiépítés költségeihez a vármegyei hozzájárulást 10 18 ftban állapította meg s annak az utfentartási alapból eszközlendő kiutalásával a vármegye alispánját megbízta. véget nyomorult életének. Örült szerelme azonban mind annyiszor diadalmaskodóit elborult lelke setét gondolata n s szenvedélye, égő vágya a grófnét magáénak mondhatni, nőttön nőtt, ép úgy, mint a csalfa asszony irányában tanúsított hidegsége s közönye, oly annyira, hogy csakhamar bekövetkezett az az idő is, midőn már arra sem találta méltónak azt, kit egykor forró hévvel szeretett, hogy szivének megváltozott érzeményeit leplezgesse, takargassa előtte. Egyik este, amint rgéző pongyolában a kényelmes pamlagon mélázott, boldogtalan szerelme keserveitői űzetve, dúlt vonásokkal, félve, rettegve, mint valami gonosztevő, Miklós ismét felkereste a bájos özvegyet s szónélkül roskadt lábaihoz. — Uram! — szólt sértődött hangon a grófné, méltóságteljesen emelkedve fel helyéről, amint az előtte vergődő férfiút megpillantotta. — Ez vakmerőség! — mit akar nálaui ily késői órákban? — ülj meg! . . . Ölj meg! — dadogott Miklós. — Nézz ide! Nézd! . . . Leborulok lábaidhoz. Itt fetrengek előtted, mint nyomorult féreg a porban. Tiporj el ! . . . Taposs össze, hisz nélküled ugy is csak gyötrelem nekem az élet. A válasz egy hangos kacaj volt. — De hát mondja, mit kíván tőlem ? — szólt azután a grófné büszkén, hidegen. — Mit kiváuok ! ? S még azt kérdezheted is? Mit kívánok !!?... Szerelmedet, örökké tartó s-.erelmedet, az édes jutalmat, miért feláldoztam lelkem nyugalmát, családomat, boldogságomat, mindent, de mindent, a mi szent s oda dobtam magamat a pokol kárhozatába 1 — Jutalmat? fCdes jutalmat! Hahaha! — kaca gott a szivtelen asszony. — öli az nem fog elmaradni. Méltó jutalmát előbb-utóbb elveszi ön — a törvény kezéből I — Sabina, az égre, legyen szived ! Szánakozz, könyörülj rajtam! —. Ne lökj el magadtól. Öli! hisz szeretlek, forrón, az örülésig. Szeretlek, mint rab a sza badságot, mint virág a harmatot. Szerellek úgy, mint akkor, mikor a tied leltein ; mint akkor, midőn először nyomtam égő csókot ajakadra; mint akkor, mikor te, örök hűséget esküdve, mondtad el, hogy neked nem kell pénz, vagyon, neked nem kell seiumi, csak az én szerelmein, az én végtelen, őrült szerelmem Sabina légy irgalmas! — esengett Miklós s kezébe rejtve arcát, hangos zokogásba fojtá szivének mérhetlen fajdalmát. — Sabina! életem üdvössége, mindene! Ne űzz gonosz tréfát velem! Mondd, hogy szeretsz; hogy szeretsz úgy, mint egykor szerettél s enyim lész, örökre azenyim!.. Vagy hát, elfeledtél már mindent? Esküdet, az édes órák letűnt boldogságát, a jövő biztató szép reményét, elfeledtél mindent; de mindent?! — Uram ! — szólt közbe a grófné gúnyos mosoly lyal. — Ön beteg. — Láza van s nem tudja, mit beszél. Hagyjon kérem magamra. Nagyon izgatott vagyok s végtelenül bánt ez a beteges szetimentalismus. — Tehát elüzesz magadtól?! — azt akarod, hogy távozzak? . . . Sabina, ne szólj igy hozzám. — Vagy hát mondd: csalatkoztál bennem? — Neme tied szivein minden dobbanása, lelkem minden gondolata. Feledtem e valaha, hogy csak szegény nevelő voltam házadban, midőn lángra gyúltál irántam s magadhoz emeltél a porból. Mondd . . , — Isten önnel ! — vágott közbe indulatosan a szép asszony. Miklós még egyszer esdőleg emelte fel kezét, a grófné azonban hidegen az ajtóra mutatott s a vérig sebzett, porba tiport férfiú, roskadozó léptekkel támolygott ki a szobából. Szive tele volt keserűséggel, pokoli kinok marcangolták lelkét, szédült vele az egész mindenség s alig volt képes lakásáig vonszolni magát. Megtörten rogyott a pamlagra s mindkét kezével elfödve arcát, hangosan zokogott. Mikor azután már kiapadtak konyei s lassan lassan visszanyerte eszméletét, őrült szerelmétől űzetve s egy meginagyarázhatlan sejtelemtől ösztönözve, még egyszer látni akarta, beszélni óhajtott a kegyetlen asszonynyal, ki könyörtelenül tünkre tette egész életét. Összeszedte tehát minden erejét s a kastély hosszú folyosójáu végig haladva, egyik mellék ajtón, melyről tudta, hogy néha nyitva szokott lenni, a grófné háló szobája felé imbolygott. Visszafojtott lélekzeltel, lázasan dobogó szívvel, e»ész testében remegve, állt meg a bájos özvegy szentélyének ajtaja előtt s egyszerre fejébe szállt minden csepp vére. A boudoirból suttogó hangok hallatszottak s a kulcslyukon át tisztán lehetett látni, amint a grófné, csábító pongyolában (ilve a pamlagon, hólehér karjaival szenvedélyesen ölelt magához egy magas, szőke fiatal embert, ki szerelemittasau hajtá fejét pihegő keblére s forró csókokkal halmozta el a legszebb ajkakat. — Hah! — A sóskúti báró! Tehát, boldogságom romjain, végre is sikerült célt érned nyomorult 1 — Rég óta üldözöd már szerelmeddel a szivtelen asszonyt, régóta gyötri szivemet miattad a vad féltékenység, de itta . . . ma iitötl a számolás órája! — hebegett az eszétvesztett férfiú, ki a pokol minden kínjait érezte e pillanatban, azután elkeseredett dühvel, ember feletti erővel, az ajtóra vetette magát, felszakította a zárt s gyilkos fegyverét kezében villogtatva, vetélytársa felé rohant. A grófné hangos sikoltással ugrott fel helyéből, hogy kikerülje a golyót, mely a báró feje felett fúródott a falba. Azután még egy lövés dördült el s a szép asszony, kezén találva, ájultan rogyott a pamlagra. Az őrjöngő ember mo3t saját szivének szánta a halált ; de mielőtt kiolthatta volna nyomorult életét, a zajra elősietett cselédség lefegyverezte a dühöngőt. * * l'ár év tnulva, a leirt események után, ismét Nyirlak felé vezetett utam. A kastélyban még mindig zajos az élet. A sóskúti báró most ott az ur, Sabina neki ajándékozta kezét, de szive azóta már sok gazdát cserélt. Es Miklóssal mi történt? fogjátok kérdezni. Igaza Ion a grófnénak. O is elvette őrült szerelme jutalmát. Ott sinylik az illavai fegyház fenekén.