Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-03-18 / 11. szám

XIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1894. inárczius 18. 11. szám. l k r>\r i JÍ I; A „Zalamegyei gazdasági egyesület" ós a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az iskolaszék a középkereskedelmi iskola ügyében. A községi iskolaszéknek f. hó 11 -én tartott ülésén terjesztetett elő a középkereskedehni iskola igazgatója által a kapott megbizatáshoz képest készített emlékirat a középkereskedehni iskolának városunkban továbbra való fentartása tárgyában. A képviselőtestület bizonyára tőle telhetőleg a szükséges lépéseket meg fogja tenni, hogy ezen intézet, mely városunk nem egy lakósára nézve a gyermeknevelést illetőleg oly kiváló fontossággal bír, a létesítendő főgymnasium mellett továbbra is fentartassék. Az iskolaszék részéről ezen ügyben a képviselőtestülethez intézett emlékiratot a képviselő testület tagjainak tájékoztatása végett egész terjedelmében közöljük. Tekintetes Képviselőtestület . A zala-egerszegi községi iskolaszék tudomást szerezvén azon örvendetes körülményről, hogy a soproni kereskedelmi- és iparkamara f. 1894. évi január 4-én tartott közös ülésének határozatából kifolyólag — a kamarai elnökség meleg hangú előterjesztésére — a kereskedelemügyi miniszter úr őnagyméltóságához felterjesztést intézett az iránt, hogy a zala-egerszegi középkereskedelmi iskola, mint a kamara kerületében levő legrégibb ilynemű iskola, az iparos és kereskedői osztály érdekében, a létesítendő főgymnasium mellett is továbbra fentartassék : e körülményből kifolyólag az iskolaszék, mint amelynek fennhatósága alá tartozik a helybeli középkereskedelmi iskola, a jelenlegi viszonyok mellett, midőn t. i. a főgymnasium létesülése befejezettnek tekinthető, amennyiben a kormány részéről [tett követeléseknek minden tekintetben úgy a vármegye, mint a város megfelelt, elérkezettnek látja az időt arra, hogy a helybeli középkereskedehni iskolának továbbra való fenntartása érdekében a kezdeményező lépest megtegye s egyúttal a tekintetes képviselőtestületet megkeresse az iránt, szíveskedjék a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz az ügyet teljes megvilágításba helyező memorandumot intézni s benne a kellő indokolás mellett kérelmezni, hogy a főgymnasium mellett az eddig közszükségletet pótolt középkereskedelmi iskolát továbbra is fentartani kegyeskedjék. Az iskolaszék a középkereskedelmi iskolának továbbra fentartása mellett állást loglal: a) mert ez intézet évről évre nagyobb látogatottságnak örvend s így közsügségletet tölt be : b) mert ez iskolát a létesítendő főgymnasium nem fogja pótolni és c) mert évi fenntartása a fenforgó viszonyok mellett oly csekélybe kerül, hogy ez áldozatot a magas kormány akkor, midőn városunk úgy az elemi-, mint a középoktatás céljaira oly jelentékeny összeggel járul, legnagyobb valószínűség szerint meg fogja hozni. Hogy a helybeli középkereskedelmi iskola évről évre nagyobb látogatottságnak örvend, ezt legfényesebben igazolják a tanulók évenkénti létszámát feltüntető statisztikai adatok. Teljes három évfolyamúvá lett az 188"/--ik tanévben, mikor a három osztályban volt összesen 21 növendék; az 188

T/s-ik tanévben a létszám már 35, 188

8/o-ben 38, 188%0-ben 44, 189%-ben 4H, 189'/i-ben 53, 189%-ban 63-ra emelkedett, míg a f. 189

3 i-ik tanévben a három osztályba beirt rendes tanulók száma 82. E statisztikai adatok elvitázhatatlanul beigazolják, hogy a növendékek létszámának ily rohamos emelkedése mellett az iskola a közszükségletinek felel meg. Az évről évre növekedés indoka abban is keresendő, hogy Zalavármegyében több polgári iskola van, amelyeknek növendékei közül azok, akik a negyedik osztályt elvégezik, évről évre nagyobb számmal keresik fel középkereskedelmi iskolánkat s fejezik be itt tanulmányukat úgy, hogy a helybeli középkereskedelmi iskolának továbbra fenntartása nemcsak városunknak áll érdekében, hanem egyúttal vármegyénk azon városainak is, melyekben polgári iskola van, hogy azok növendékei a vármegye székhelyén levő eme szakiskolában tanulmányukat befejezhessék. A létesítendő főgymnasium mellett a polgári fiú-iskolának továbbra fentartása feleslegessé válik ; mert azok a növendékek, akik eddig egy pár polgári iskolai osztályt végeztek s azután iparra vagy kereskedésbe mentek, jövőre elvégezhetik a népiskola 5. és G-ik osztályát, vagy pedig elvégeznek egy-két gymnasiális osztályt ; ami annyival kevésbbé jár nehézséggel, mert a polgári iskola és gymnasium tanterve között az alsó osztályokban eltérést tulajdonképen csak a latinnyelv okoz. Nem pótolja azonban a létesítendő főgymnasium a középkereskedehni iskolát, amit leginkább megmagyaráz ama körülmény, hogy a középiskola tulajdonképen az egyetemnek előkészítő iskolája, míg a középkereskedelmi iskola szakiskola, s mint ilyen, az életnek nevel, még pedig nemcsak értelmes, hivatásuk magaslatán álló kereskedőket, hanem egyúttal érettségijével elég tisztességes megélhetést biztosító életpályákra is qualifikál. Eltekintve azon kedvező körülménytől, hogy a középkereskedelmi iskolai tanuló egy évvel előbb megszerzi az érettségi bizonyítványt s így egy évvel előbb léphet a kenyérkereső pályára, részünkről, a középkereskedelmi iskolában a növendéket a gyakorlati életpályákra jobban látjuk elkészíthetőnek, mint a középiskolában, ha t. i. az ily növendék nem folytatja az egyetemen tanulmányait, hanem az érettségi után választ azon életpályák közül, melyekre őt érettségije minősíti. Mert bár nem tagadjuk, hogy a középiskolát végzett növendéknek logikusabb lehet a gondolkozása, fegyelmezettebb az eszejárása, azonban ezzel szemben a középkereskedelmi iskolát vézgett növendéknek nagyobb a gyakorlati tudása, nagyobb az életben érvényesíthető technikai gyakorlottsága és képzettsége, mint aki a gyakorlati életre nevelő szakiskolában szerezte ismereteit. Végül ami a tanintézet évi fentartási költségeit illeti, az épület, bebútorozás és felszerelés nem jő figyelembe ; mivel helyiséggel rendelkezünk, az intézet a szükséges bútorokkal és felszereléssel el van látva, vagyis az úgynevezett dologi kiadások semminemű nehézséget nem okoznak és csupán a tanári testület fizetése jő csak szóba. A „Zalamegye" tárcája. Minek is van szerelem a világon? Irta : U. F. Minek minek ? sóhajtott a szép és elegáns Tihanyi Aladár. Miért e nyomorult élet, mikor az, akit ő ,oly őrülten szeret, nem viszonozza érzelmeit! Lehajtá bánatos fejét az asztalra, majd feltekintett a gyönyörű holdra, mely egészen bevilágitá csinos garcon lakását és mintha tanúnak akarná hívni azt a szép égi testet, melyhez a szerelmesek oly gyengéd vonzalommal viseltetnek, E pillanatban úgy néz ki, mintha nem is ő lenne az a vig fiu, aki mindenhol jelen szokott lenni, hanem mintha valami testbün és lélekben megtört ember volna! Ugy el czokott már a mulatástól is; egyedüli öröme a magányban telik. Barátai váltig faggatják bús komorsága okáért, de nem igen tudnak belőle valamit kivenni. Néha egy két szóval céloz rá: Majd megtudjátok nemsokára, miért vagyok oly búskomor. * * , * Aladár gazdag szülők egyetlen gyermeke volt. Fényben és bőségben nevelkedett fel. De ő nem igen törődött mindezzel, mert a fény és gazdagság soh'sem vakíták el, ami pedig egyetlen elkényeztetett gyermeknél ritkaság. Szép állása volt már. Tiszttársai nagyon szerették; mert maga volt a jóság és becsületesség. Szerették a lányos mamák is; egészen túlterhelték a sok meghívással, melyet Aladár sohasem utasított vissza. Nem akart senkit sem megsérteni. Egy ilyen összejövetel alkalmával ismerkedett meg i Mányóky Olgával, aki ép oly szép, mint kedves leány volt. Egész este nem mozdult mellőle, folyton egyiitt társalogtak és nem egy leány nézett irigyen a szép Olgára, a ki a szúró tekintetekkel nem igen látszott törődni. Hazamenet Olgának megigérte Aladár, hogy más nap meglátogatja őket, a mit Olga örömmel adott tudtára édes anyjának. Aladár ígéretét beváltotta, és oly nagyon belesze retett a leányba, hogy alig tudott megválni tőle. Itt kezdődött már Aladárnak szenvedése; mert Olgát az első szerelem igaz érzésével szerette. Ezután gyakrabban ment Olgáékhoz, a mi a leánynak feltűnt, de nem is gondolt arra, hogy valami komoly szándék vezéreli, mert ő már menyasszony és Aladárnak ezt már hallani kellett barátaitól. Csak mint igaz jó barátot, tisztelte, mely mögött seminiléle szerelem nem lappangott. Aladár ez idő alatt feltűnően rossz színben volt. Egy ízben haza utazott szülőihez, a kik váltig faggatták egyetlen gyermekeket, hogy mi baja, miért az a szomorúság az előbbi vidám arcon? Aladár ilyenkor erőltetett mosolylyal felelt. Ne aggódjanak édes szüleim, az egész bajom csak onnan ered, hogy a levegő nem valami tiszta, a hol jelenleg tartózkodom. A szülők megnyugodtak ebben, Aladár pedig megborzadt önmagától is, hogy szülőit álnok hazugsággal ámította el. Tovább nem tudott otthon maradni, mint egy hétig. Erősen vonzotta haza az az ártatlan kékszem, bár maga sem tudta még, hogy öröm, vagy szomorúság vár-e reá? Visszaérkeztekor megint el-ellátogatott Olgáékhoz ; mert már nem bírt Olga nélkül ellenni. Epedve várta azt a boldog pillanatot, amidőn lábaihoz borulva, elmondja neki, hogy mily kimondhatatlanul szereti. Az alkalom nem sokáig késett. Egyszer épen olyankor talált menni, midőn Olga mamája nem volt otthon. Olga elébe sietett, nyájasan üdvözölte és kimentek a kertbe, a hol éppen akkor voltak a gyümölcsfák virágzó pompájukban. Oly szép, oly elragadó volt minden, hogy Aladár azt sem tudta, hol van ? Feje szédült; elkábította a fák virágainak bódító illata. Leültek a kerti lugasban. Némán, hosszasan nézett azokba az ártatlan szemekbe. Végre nem tudott magán uralkodni. Leborult Olga előtt és a legmélyebb szerelemtől áthatva szólt hozzá: „Ulga, én önt kimondhatlanul szeretem ; szerettem attól a pillanattól fogva, a melyben először megláttam. Ne vessen meg, ne űzzön el magától! Szóljon, ha viszont szeret e engemet ? Olgának végtelenül fájt, hogy ezt a nemes férfiút vissza kell utasítani, de tehetett-e másként, mikor az ő szive már nem volt szabad. Aladár! — szólt a leány — ne nehezteljen reám, de én önt nem szerethetem, mert én már menyasszony vagyok. Ha tudtam volna, hogy ön csak egy kis vouzalmat érez irántam, barátságunkat nem hagytam volna olyan komolylyá fejlődni. De ne vegye szivére ezt a dolgot. Van elég leány, majd fog egy másikat találni, a kiben ismét fellelheti szíve boldogságát. Soha! Soha! nyögte kinosan Aladár. Hazamenet még sápadtabb lett arca. Szemei homályosak voltak, mint aki mély álomból kel fel. Benyitott szobájába, leroskadt egy székre és hosszan, keservesen sírt. Nem is volt eszénél. Már a reggeli napsugár is megaranyozta a szobája kárpitjait, ő még mindig azon az egy helyen ült. Álmatlanul, megtört szívvel ment másnap hivatalába. Társai meglepetten néztek reá, de nem mertek egy szót sem szólani. Arcáról leolvasták, hogy valami nagy szomorúság gyötörheti szivét. Egy hét mult el azóta a végzetes nap óta. Aladár egy kis levelet kapott Olgától, melyben kérve kéri, hogy esküvőjénél a vőfélyi tisztet lenne szives elfogadni. Mai számunkhoz föl ív melléklet van csatolva,