Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-03-11 / 10. szám

A zala egerszegi ipartestület közgyűlése. A zala egerszegi ipartestület évi rendes közg; Juhász József ipartestületi elnök elnöklete alatt f. hó 4 én tartotta. Elnök üdvözölvén a szép számmal megjelent testü­leti tagokat, az ülést megnyítottnak s az alapszabályok értelmében határozatképesnek nyilvánította. Úgy az elnökség, valamint a számvizsgáló bizottság jelentése a testület tagjainak előzetesen nyomtatásban megküldetvén, azok felolvasottaknak tekintettek s mivel ellenük a tagok részéről kifogás nem tétetett, a közgyű­lés úgy az elnöki, valamint a számvizsgáló bizottsági jelentést helyeslőleg tudomásul vette s a testület tiszt­viselőinek az 1893 ik évi működésükre vonatkozólag a felmentvény megadatott. Előterjesztetett az 1894. évi költségvetési tervezet, mely szerint a bevételek összege 843 frt 50 krral, a kiadások pedig összesen 791 frt 05 krral ir&nyoztattak elő. A választmány részéről előterjesztett költségvetést a közgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az ipartestület elnöke előadja, hogy az ipartestü­letnek a kimutatott hátralékok között több olyan köve­telése van, amelyre nem jogosult s amely törlendő. Az ily követelés onuan ered, hogy az eltávozott vagy elhalt iparosoknál eltávozásuk, illetve elhalálozásuk alkalmával tagsági kötelezettségük megszűnik, mégis a követelések kimutatásában az ilyeneknél az egész évi hátralék van felvéve. Felkéri elnök a közgyűlést, küldjön ki kebeléből egy bizottságot, amelynek feladata az eltávozott vagy elhalt tagok hátralékainak tüzetes megvizsgálása és az esetleg jogtalanul kivetett hátralékoknak feltüntetése s a jövő közgyűléshez törlés végett javaslatba hozása. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta s ezen kimutatás egybeállításával a számvizsgáló bizottságot bizta meg. Elnök ezután úgy maga, valamint tiszttársai és a választmány nevében megköszönve a beléjük helyezett bizalmat, felkéri a közgyűlést a tárgysorozat értelmében a választás megejtésére annak kijelentésével, hogy tekintettel szembajára, mely őt az egylet ügyeinek vezetésében akadályozza, méltóztassanak az elnöki tiszt Béget más egyesületi tagra ruházni. A választás vezetésére korelnöknek Somody Sándor választatott meg, aki az elnöki széket elfoglalván, felhívja a közgyűlést elnökválasztásra. A közgyűlés közfelkiáltással, egyhangúlag Kovács Lászlót választotta meg az ipartestület elnökévé s egyúttal Vörös Gyula, Baly Béla és Kovács István tagokból álló bizottságot küldött ki azzal, hogy az új elnököt a vá lasztásról értesítsék s őt a megjelenésre s az elnöki szék elfoglalására felkérjék. Ezalatt a közgyűlés folytatta a választást. Megválasztattak : a) a számvizsgáló bizottság tag­jaivá: Kummer Gyula, Nagy József és Stefanecz József; b) választmányi tagokká: Strobol János, Kláris Boldizsár, Szekeres István, LendI Orbán, Pausa János, Heigl János, Holczer Ferenc, Benez György, Németh Ferenc, Veber Adolf, Lukáts István, Kaszás Kálmán, Pál Ferencz, Lendvay László, Baly Béla, Vörös Gyula, Dömötör József, Dömötör Sándor, Varga Gyula, Hajgató Ferenc, Heincz János, ifj. Pittermann Károly, Keszly Ferenc, S/.alczer Miksa; c) választmányi póttagoknak: Szabó Lajos, Csik László, Nagyfy József, Juhász Lajos. Ezután Kovács László újonnan választott ipartestü­leti elnök a közgyűlés lelkes éljenzése között az elnöki széket elfoglalván, köszönetét íejezé ki a közgyűlésnek a szives bizalomért, melyet megválasztásával belé helye­zének s kijelenté, hogy legjobb tehetsége szerint igye keztii fog e megtisztelő bizalomnak megfelelni; kérte egyúttal a tagok buzgó közreműködését; mert csak így érhetik el a testület létesítésével kitűzött üdvös célokat. A tárgysorozat szerint a közgyűlés utolsó tárgyát az indítványok tárgyalása képezte. Egyhangúlag elfogadta z közgyűlés Puer József testületi tag indítványát, mely szerint az ipartestület hasson oda, hogy a helybeli iparosok a helypénzfizetés alól felmentessenek. Ugyancsak Puer József 'ndítványozta, hogy a köz­gyűlés nevezzen ki egy bizottságot, amelynek feladata lenne úgy helyben, valamint a vidéken vásárok alkal­mával felügyelni arra, hogy a sátorok az egyes ipar­ágban abban a sorrendben állíttassanak fel, amely sor­rendben a sátorok tulajdonosai az iparengedélyt megnyer­ték. A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta, a kérdéses bizottság elnökéül az indítványozó Puer Józsefet választotta meg, míg a bizottság tagjait esetről esetre a választmány fogja kijelelni. Szalczér Miksa ipartestületi tag a megyei építészeti szabályrendelet életbeléptetését megsürgetni kérte, hogy a vidéken levő kontárok az építési munkálatok fogana­tosításától eltiltatnának. A közgyűlés az elnökséget meg bizza, hogy illetékes helyen a szóban forgó megyei szabályrendelet mielőbbi életbeléptetése érdemében a szükséges lépéseket tegye meg. Vörös Gyula ipartestületi tag indítványára a köz­gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy azon választmányi tagok, akik a választmányi gyűlésekről háromszor iga zolatlanúl elmaradnak, a testületi alapszabályok 15. § ának második bekezdésében toglaltak értelmében liusz forintig terjedő büntetéssel sújtassanak. Végül a közgyűlés ugyaucsak Vörös Gyula indít­ványára Juhász József lelépett elnöknek, aki az ipar testület ügyeit két éven át oly odaadó buzgósággal vezette, jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét s egyéb elintézendő tárgy nem levén, elnök a közgyűlést bezárta. A közgyűlés a felügyelő bizottság jelentését tudo­másul vette s elfogadta a tiszta jövödelem felosztására vonatkozólag tett igazgátósági javaslatot, amely szerint a 10.691 írt 09 kr. tiszta jövödelembol 1% = 106 frt a tartalékalapra fordittatik, 7% = 740 frt 95 kr. a vezérigazgató, igazgatóság, felügyelő bizottság s a tiszt­viselők dijaira levonatik, marad 9844 frt 14 kr., amely­ből i5 frt napibiztos dijakra, 10 frt a szolgának, 10 írt 49 kr. a mérleg kinyomatására fordittatik, míg a meg­maradó 9.808 frt 65 kr. a 2.763 darab 25 krajcáros törzsbetét között jutalék cimén kiosztatik olykép, hogy egy egy 25 kros törzsbetétre 3 frt 55 kr. esik, A 16 ik csoport üzlet részére eső jutalék megállapi tása után a közgyűlés ugy az igazgatóságnak, valamint a felügyelő bizottságnak az 1893-ik évre vonatkozó mű­ködésükre nézve a felmentvényt megadta. Az alapszabályok 50-ik §-a értelmében kilépő négy igazgatósági tagnak helyébe uj tagok választása követ­kezett, amely célból Horváth Gyula, fischer Pál, Weiser Jakab, Goldner János és Weisz livadar részvényesek­ből álló szavazatszedő bizottság küldetett ki e a szavazás tartamára a közgyűlés felfiiggesztetett. A szavazás befejeztével a szavazatok összeszámlál­tatván, kihirdettetett a szavazás eredménye, amely szerint fenyvesi Miksa, Graner Géza, Rosenberg Zsigmond és Weisz Sándor igazgatósági tagoknak újból megválasz­tattak. Az alaszabályok 35-ik §-a értelmében a XlX-ik üzletcsoport megbízottjaiul Fuchsz Samu és Grünvald Lajos választattak. Inditvány nem adatván be, elnöklő vezérigazgató az ülést bezárta. A zala-egerszegi önsegélyző egyesület közgyűlése. A zala-egerszegi szövetkezeti önsegélyző egyesület i évi rendes közgyűlését fischer László intézeti vezérigaz- I gató elnöklete alatt í. hó 4-én tartotta az intézet helyi­ségében. Elnöklő vezérigazgató üdvözölvén a megjelent részvényeseket, a közgyűlést az alapszabályok értelmében határozatképesnek'nyilvánította, felkérte a jelen voltakat, hogy a jegyzőkönyv hitelesítésére egy háromtagú bizott­ságot válaszszanak, A jegyzőkönyv hitelesítésére Horváth Gyula, Hagymássy István és Weisz Tivadar küldettek ki. Azután felolvastatott az igazgatósági jelentés, amely felemiitvén, hogy az 1893-ik évvel az intézet 22 éves működése zárult be, ezen hosszú idő elegendő volt arra, hogy az egyesület a társadalom minden rétegében nagyobb­és nagyobb tért foglal fa s a közbizalom irányában foly­tonosau tokozódva, teljesen megszilárduljon. A közönség fokozódó bizalmát az intézet iránt legfényesebben iga­zolják az igazgatósági jelentés számadatai, ameiyek szerint 1890. évben a három csoportban volt összesen 7067, 1891. évben 7,846, 1892. évben 8221, 1893 évben 9.647 db. 25 kros törzsrészvény, mig a folyó 1894. évi működését az egyesület a három csoportnál 10.284 db. 25 kros törzsbetéttel kezdette meg, vagyis az utolsó öt évben fokozatosan 3.217 törzsbetét emelkedési tapasz­talhatunk. Az igazgatósági jelentés helyeslőleg tudomásul vétet vén, előterjesztetett a lejárt 16-ik üzletcsoport mérlege s ezzel kapcsolatban a felügyelő bizottságnak jelentése, mely szerint a mérleg az üzleti könyvek alapján helyesen állíttatott egybe. A felügyelő bizottság egyúttal a lejárt 16 ik üzletcsoportnál mutatkozó 10.691 frt 09 kr. tiszta jövedelemnek felosztására nézve tett igazgatósági javasla­tot magáévá tette s annak elfogadását a közgyűlésnek javaslatba hozta. szát a „kéményadó" miatt, Dryden „Cimon és Iíigeniá­ját", melyben éllel irja ez le amaz érzelmeket, mik a militiát illetőleg II. Károly udvaroncai közt uralognak. Annyit talán mégis engedhetünk a történetirónak, hogy a népmondákra, hagyományokra, legendákra is figyelemmel lehet, a száraz történetbe a képzelem ere­jével testet és lelket önthet, miként Carlyle, de kikötve, hogy az imaginatiót alapos tanulmányozás előzze meg; hisz ha ezt is megtagadnók a történetírótól, mi lenne a a történelemből '? Hol keresné a történet kiinduló pont ját ? A magyar névtelen jegyző, a magyarok, hunok eredete, a mondák Attila fiairól, Hunyorról és Magyarról áthelyezve a költészet történetébe, a történelmet meg­fosztanák legszebb, legértékesebb részétől. Akkor a mély tudományú Niebuhr Slieman csatá­sai nyomán a régi római és görög történet Romulustól Camillusig, Achillestől Perikiesig, a história országából át lenne teendő a költészet országába s a névtelen jegyző ismeretes históriája, a mely a régi költemények feloldása prózába, (mert említi is a nép a regéket, népmondákat, melyekből azt merítette) megszűnnék a történet forrása, alapja lenni. Pedig, hogy a históriai igazság a költő fátyla alul is miként kitetszik, mutatja a vérszerződés, mely mintegy hatalmas bizonyíték nyúlik fel a régi korból annak beigazolására, hogy költött és való szépen megférnek, sőt összeolvadva jelentkeznek úgy az élet­ben, mint a történetben. Valóban, a történet, a mely kezdetben mythoson indult, ma az irodalmi maradványokat is forrásai közé kell hogy számítsa és pedig nemcsak azokat, a melyek állami, társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, hanem a minők újságok, röpiratok, parlamenti beszédek s más eté­lék, évkönyvek, krónikák, naplók, emlékiratok, mondák. Hogy egy iró oly tárgyilagos legyen, hogy tisztán a puszta történet elbeszélésére és az állapotok rajzolására szorítkozzék, azt a világirodalom legkitűnőbb történet­íróinál sem találjuk. A történetíró maga is érző ember, aki javítni, oktatni óhajt s aki oly magas polcra kiván helyezkedni, honnét mindent belátni ; de azért a leg­többen bele szövik az elbeszélésbe a tanulságot, az erény | magasztos példáit lelkesedés közt, a bünt. a jellemtelen­séget megvetés közt adják elő,, s így anyagiságukat : hasonló érzelmet keltve az olvasóban, mégis beviszik a tör­ténetbe, de ezzel, ha a tárgyilagosság rovására nem történik, nem hamisítják meg a történelmet, sőt hatását csak emelik. A történeti költészet ily, de csak is ily értelemben állhat meg s határai igen szűkek, de többre mente a történet etikája, logikája, mely a történetet isteni tör­vény, isteni akaratra helyezte, többre-e a történet filo­zófiája, mely az észt tette a történet uralkodójává ? A politikai irány sem nyert több tért, valamint a történet sociologiája, fisikája sem, melyet pedig a természettudo­mányok emelkedésével annyian s oly számosan s oly nagy emberek segítenek előbbre, mint: Vico, Lecomte, Buckle, Draper, Bagehot. Az erkölcsi élet nemesítő eszméi adják meg a tör­ténetnek az erkölcsi erőt, ébresztik fel a történeti szel­lemet, jelölik ki a biztos fejlődése útját s megjelölik a történetellenes haladást, — ezzel szemben a fentiek úgy, mint a költészeti irány, elvesztik jelentőségüket. A költészet azonban gyakran másként is megnyi­latkozik a történetben, midőn beviszi oda a nem valót, így Bánk bán-ban Melinda meggyalázását, amely mind­járt drámaibbá, regényesebbé is teszi a kort s annak egyéneit, de eljönnek a szigorú búvárok s kitépik a történet kertjéből a költészet virágait s 600—700 éves események, a források szigorú vizsgálata után esnek a halál martalékává. Míg a történet gyakran akaratlanul is foglalkozik költészettel, ez meg hasznára válik a történelemnek, így ha csak Schiller Wallenstein trilógiáját vesszük is, sok­kal hűbb képét kapjuk a kornak és embereknek, mint ha Schiller 30 éves háborúját keresztül tanulmányozzuk, sőt maga Wallenstein jelleme is több történelmi valóság gal van festve, mint magában a történeti műben. A költészet azonban sokszor könnyen bánik el a történelemmel, mert az szépen íelöltözteti alakjait: Don , Carles Stuart Mária ; — de hisz ahoz joga van, ezekben j csak a történeti igazságot keressük s joga van a való­f ságot költöttel kiegészíteni — s ez az, mihez a történet j költészének nincs joga. A cukorrépa termesztés s a cukorgyártás érdekében. Most, a midőn Zalamegyében egy cukorgyár léte­sítése érdemében a mozgalom megindult, nem lesz érdek telen és időszerűtlen, ha a cukorrépának mikénti ter mesztéséről s a vele való bánásmódról egy rövidke cikkben megemlékezünk. A cukorgyártáshoz legalkalmasabb válfaj a sziléziai fehér répa (betterave blanche de Silesie), fehér, kemény béllel, fehér levélszárral és kevéssé zöld héjjal Alfajai különbözők. Van egy, rózsapiros szegélyezett levélszárral, továbbá egy, belül rózsapiros és fehérrel változó gyű­rűkkel és a gömbölyded sárga és vörös répa, fehér hússal. A cukorgyártáshoz alkalmas jó répának legfőbb ismertető jelei : a minden mellékgyökérzet nélküli fő­gyökér, f/s—2 kg. nehéz súly, az eltűrésnél csattanó hang, kisfej — hogy a levelek lemetszésénél lehetőleg kevés veszszen el, — lehetőleges szintelenség, édes, min den mellék íz nélküli nedv, a mely azonban egy kis időre némi karcoló érzést idéz elő a nyelven és a küllég érintkezésével támadt fekete barna szín. A répa termesztéshez legalkalmasabb a jó fekete föld, vagy agyaggal kevert homoktalaj ; mert ez a mély szántást s a répának szükséges gyökértejlődést megen gedi, a nedvességet legjobban megtartja, a nyári hóna pókban pedig a kellő melegben részesíti. Nedves vagy nehéz agyag, úgy szintén könnyű homoktalaj, a cukorrépa termesztéshez nem alkalmas í mert az agyagföldben a répa túlságos nagy, vizenyő-i, nyálkás és cukorszegény lesz, feldolgozásra nem alkal­mas. A könnyű, homokos talajban termesztett répáról a szél a homokot elfújja és így födetlen marad. Ezt a leendő termelő gazdának mind figyelembe kell vennie; mert a talaj helyes megválasztásától függ a valódi eredmény, nemkülönben a szükséges és alkal­mas trágyázástól. Azért legjobb, ha a répa egy, már kalászos növénynyel beültetve volt, két éves trágyázott földben termesztetik. Frissen trágyázott íöldben répát cukorgyártásra termeszteni nem szabad, mert a tapasz­talás azt mutatta, hogy a cukor anyag ilyen íöldben termesztett répánál sokkal kevesebb, minthogy sok salétrom savas sókat ós vizet tartalmaz. Ami a trágyának a megválasztását illeti, legjobb az elrothadt szarvasmarha trágya ; mert hatása lassú, a földet több éven át erőben tartja; ha valami csekély lótrágyával keverjük, lényeges hátrány nem mutatkozik, míg ellenben ezt tiszta állapotban vagy éppen birkatrá gyát használni káros ; mert a répák nagy adag salét­romot tartalmaznak, a mely a kristallisátíót nagyban akadályozza. Mű- vagy zöld trágya (pl. bükköny, vagy lóhere alászántás) nagyon kivánatos s tanácsolható ; mert a répa nem sziván magába idegen anyagokat, cukorban gazdag lesz ; természetes, ha a földet előzetesen nem használták ki túlságosan. Igen előnyös gazdákra nézve, ha egy bizonyos terményrendszert alkalmaznak s ugyanazon íöldben két éven át egymás után répát nem termesztenek, hanení kalászos és takarmány növényekkel váltakozva. Viszo nyainknak talán legjobban megfelelne a következő vál­tozás : őszi jól trágyázva, cukorrépa, árpa veres lóherrel, lóhere tarló vagy őszi trágyázva, répa, árpa, bükköny vagy burgonya. A répaföldet jól mélyen kell szántani, hogy a leendő növényeknek gyökerei lefelé nőjjenek, ne pedig fölfelé; így mélyebben gyökeredzenek, a minek az az előnye is van, hogy tartós szárazságnál a gyökér a mé lyebben tekvő földrétegből több nedvességet szívhat, mi által nemcsak jobb, de cukorban gazdagabb termés is remélhető; a kiszedést a földből ez által megkönnyítjük, a tisztogatás pedig kevesebb dolgot igényel. A mély szántáshoz, — a mely legalább —1 láb mély legyen — legalkalmasabbbak a Zugmayer-féle ekék. A répa termesztésre szánt földet háromszor kell szántani ; őszszel, tavaszszal, a midőn a föld szárazabb és megültetés előtt. Minden szántás előtt a boronálás (fogasolás), szántás után pedig a hengerezés okvetlen szükséges, hogy ez által a föld porhanyóbb legyen s téli nedvességét jobban megtartsa. A magültetéshez azonban nem szabad túlságosan mélyen szántani és így a mély és csekély szántás közt

Next

/
Thumbnails
Contents