Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-03-04 / 9. szám

A zala-egerszegi takarékpénztár közgyűlése. A zalaegerszegi takarékpénztár részvénytársaság 25. éves jubiláris közgyűlését február lió 25 én tartotta. Dr. Manyin Karoly kir. tanácsos, elnök melegen üdvözölvén a szép számmal megjelent részvényeseket, jelent:, bogy a gyűlésen 117 szavazatra jogosított részvényes van jelen s igy a közgyűlés az alapszabálok megfelelő sza kasza értelmében határozat képes. Felkéri a jelen volt részvényeseket, hogy a közgyűlés vezetésére elnököt válaszanak s a jegyzőkönyv hitelesítésére két tagot küldjenek ki kebelükből. A gyűlés vezetésére Handler István kéretett fel s a jegyzőkön v hitelesítésével Vdvardy Ignác és dr. Kaiser Emil bízattak meg. Handler István az elnöki széket elfoglalván, a közgyűlést határozatképesnek kijelenti s ezntán a közgyűlés áttért a tárgysorozatra. Az igazgatóságnak és felügyelő bizottságnak az 1893. üzleti évről szóló részletes és kimerítő jelentése a részvényeseknek a közgyűlést megelőzőleg nyomtatásban megküldetvón, felolvasottnak tekintetett s az igazgató ságnak az üzleti év folytán lett s a jelentésben foglalt intézkedéseit a közgyűlés jóváhagyólag tudomásul vette. Az igazgatósági jelentéssel kapcsolatban felolvasta tolt Handler István részvényes Írásbeli előterjesztése, melyben felemlili, hogy az igazgatósági jelentés kegyelettel emlékezett meg azon férfiaktól, kik 25. évvel ezelőtt az intézet alapításánál tevékenyen közreműködtek, azon ban nem tesz említést egy férfiúról, aki az intézet megalakítása óta és igy 25 éve az intézetnek fáradhatlan buzgalmu, kiváló szakképzettségű tisztviselője s ez Poli ezer József intézeti főkönyvelő, indítványozta, hogy 25 évi fáradhatlan éz közhasznú munkáságáért a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki elismerését és kivételes jutalmul neki 150 darab császári arany adassék. A közgyűlés az indítványt zajos helyesléssel egyhangúlag elfogadta. íischer Miksa részvényesnek azou indítványát, hogy a 25 éves jubiláris közgyűlés emléke örökittessék meg oly kép, hogy az 1893. évi nyereményből a szabályszerű 10%-on felül még a tartalékalapra az igazgatóság által fordíttatni javasolt 2000 frt, mint alapítvány, kezeltessék, a közgyűlés nem fogadta el ; mivel ugy is évenként az alapszabályok értelmében 5% fordíttat ik közhasznú célú alap létesítésére. Bemutattatott az 1893. évi zárszámadás és a tiszta nyeremény felosztására vonatkozó igazgatósági javaslat. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta az igazgatóságnak a 16.190 frt 04 kr. tiszta jövedelem felosztására nézve a felügyelő bizottsággal egyetértőleg tett azon javaslatát, hogy abból az alapszabályok 17 ik §-a értelmében levő nassék 30% vagyis 4.857 frt ; az ennek levonásával reudelkezésre álló 11.333 fit 01 krból levonandó közhasznú célú alapra és jótékonycélokra 10% v

agyis 1.066 frt 30 kr. és igy felosztásra fennmarad 10.266 frt 74 kr., amely összegből osztalékképen minden egyes részvényre 38 frtot számítva, a 200 részvényre jut 7.600 forint, a tartalékalap külön doiatíójára 2000 frt, jutalomra 146 frt 74 kr., nyeremény előírásra 1894 re 520 írt, vagyis összesen 10.266 forint 74 kr. E szerint egy részvényre 1893. évre kifizettetik kamat fejében 12 frt, osztalék lejében 38 írt, összesen 50 frt. A közgyűlés ugy az igazgatóságnak, valamint a felügyelő bizottságnak és állandó számvizsgáló bizottság nak — sikeres és eredményes működésűkért köszönetét és elismerését nyilvánítván — a feltnentvényt részükre megadta. Előterjesztetett az igazgatóságnak a felügyelő bizottság hozzájárulásával tett azon indítványa, hogy a részvénytőke az alapszabályok 13 ik §-a alapján 200 uj részvény kibocsátásával 40.000 írtról ' 100.000 forintra emeltessék. Az igazgatóság ezen javaslatát a közgyűlés elé részlotes indokolás kapcsán terjesztette be, amelyből felemlítjük, hogy a mérvadó és tekintélyes pénzintézetek I gazdasági és pénzügy politikai mozzanataiból azon tapasz- ! talat észlelhető, hogy tő törekvésük alaptőkéjük gyára pítására és növelésére irányult azon egyszerű oknál ' ,, fogva; mert minél nagyobb egy pénzintézet alaptőkéje, 1 I annál nagyobb irányában a közönség bizalma és annál j kevésbbé van kitéve rázkódtatásoknak ví Iságos időszaI I kokban. Ehhez járul még, hogy a pénz

;Mézetek betéti ' 1 tőkéje — tehát azok tartozása — és alaptőkéje között mindig bizonyos aránynak kell lenni, annyival inkább; mivel már törvényhozási intézkedések szükségességét is hangoztatják arra vonatkozólag, hogy a pénzintézetek alaptőkéje a betéieknek legalább is 10%-át képezze. Végül nem mellőzhető azon érv sem, hogy egy intézet hitele a hitelt nyújtó bankok részéről mindig az alap és tartaléktőke nagyságának megielelőleg állapíttatik meg. llogy a részvénytőke felemelésével a részvényesek előnye is biztosíttatik, ennek feltüntetése végett az indokolás az 1893 évi december hó 31 iki vagyonállás tételeiből kiindulva s úgy a jelenlegi alaptőkét, valamint tartaléktőkét, külön tartalékalapot és nyugdíjalapot, melyek 951 írt 4'J krnyi összsg kiegészítésével 100.000 forintot tesznek, figyelembe véve, J jelenleg létező 200 darab részvény mindegyikének valósagos belértékét500írtra teszi. Ugyanezen részvények forgalmi értékének meghatározá sánál az évi jövedelmezőséget véve alapul, a legutolsó tíz év alatt az évi osztalékok összege 512 irtot, tehát az évi átlagos jövödelein 51 írt 20 krt tesz, amely 6% kamatozás mellett 853 frt 33 kr. forgalmi értéknek telel meg. Ebből tehát kitűnik, hogy minden részvény tulaj donosa 300 frt befizetése mellett egy új részvény birtokába jut, mely legalább is 400 írt belértékkel és 575 forint forgalmi értékkel birand, mely utóbbi tőke, az eddigi átlagos üzleti eredményt véve alapúi,.6%- kamatozásnak telel meg; mert az évi átlagos osztalék 10.240 torint, a befizetendő 60.000 frt 6" ,,-os kamatját vagyis 3.600 frtot ehhez hozzáadva, tesz 13.840 irtot, amit 4(J0 db részvény között felosztván, egy-egy részvényre 34 frt 60 kr., s így kettőre 69 irt 20 kr. esik, amely kamatjövedelem viszonyítva 1150 irt értékű 2 drb részvény értékéhez, tiszta 6% os jövedelemnek telel meg. Az új részvények kibocsátását illetőleg az igazgatói javaslat szerint a 300 fiiból 100 frt április 1 én, 1U0 irt julius l-én és 100 frt október 1 én fizetendő be, a régi részvények bevonatnak s úgy a 200 régi, mint a 200 új részvény mindegyike 500 koronáról fog szólani. Az igazgatóság javaslatához többen hozzá szóltak ; a felszólalás részben oda irányult, bogy ne 300 forint, hanem csak 20ü írt fizettessék be; részben, hogy mivel az uj részvények tulajdonosai az 1894. üzleti évre eső osztalékban mára régi részvények tulajdonosaival egyenlő mértékben részesülnek, amig a 300 trt teljeset! be nem fizettetik, a részvényesek 18y4. évi jan. L- tői számítva, a teljes lefizetésig 6 /„ os kamatot tartoznak fizetni; rész ben, hogy fizettessék 30 J trt, azonban abból 200 írt a részvény tőkére s igy lenue 400 db. 200 frtos részvéuy 80.000 trt részvénytőkével, inig minden uj részvény után 100 frt fizettetnéd a tartalékalapra, mely ezáltal iíO.OOO forinttal növeltetuék. Ez telelne meg részben a paritas elvének; mi\el a jelenlegi tartalék alap, amely tulajdon kép a régi 200 drb. részvény tulajdonát képezi, 2.J.000 lorintot tesz. Végül szavazásra bocsáttatván a kérdés, a közgyűlés két szavazat ellenében eltogadta az igazgatóság javaslatát, mely szerint az alaptőke 40.000 írtról 200.000 korouára emeltetik olyképen, hogy 200 uj részvény bocsáttatik ki, melyért darbonként 300 torint fizetendő be s ugy a régi, mint az uj részvények 500 korona névértéküek lesznek. A közgyűlés utolsó tárgyát az igazgatósági tagok és az állandó számvizsgáló bizottság tagjainak megválasztása képezte, mely célból Hajilc István elnöklete alatt Thassy Kristóf, Stolczer Jakab, dr. Obersohn Mór és Faller József részvényesekből álló szavazatszedő küldöttség választatott s a szavazás tartamára a közgyűlés fellüggesztetett. A szavazás befejeztetvén, mivel az idő előre haladott, a szavazatok lepecsételtettek s az összeszáiulálás délután történt, melynek befejeztével d. u. V

24 órakor folytatólag a közgyűlés megnyittatott s a szava zatszedő küldöttség elnöke kihirdette a választást, amely szerint három évi időtartamra igazgatósági tagoknak meiiválasztattak : Balaton József, Csutor János, T'ischer László, drGraner Adolf, Graner Jakab, Ileinricll Vilmos, Horváth Miklós, dr. Kaiser Emil, Kaiser József, dr. Mangin Károly, Jlechnitzer Miksa, llosenberg Sándor, Schiits Sándor, Steru Farkas, Szalay Ferenc, Thassy Kristóf, Weisz J'de, 1 Veisz Sándor. Az állandó számvizsgáló bizottság tagjaivá a meg ejtett titkos szavazás szerint Eischer László, Horváth Miklós és llosenberg Sándor választattak meg. A közgyűlés tárgysora — mivel az alapszabályok 29 ik §-a alapján bejelentett indítvány nem volt — kí meríttetvén, Policzer József intézeti főkönyvelő mo idott köszönetet a közgyűlésnek, bogy az intézet szolgálatában eltöltött 25 éves munkásságának méltánylásául a délelőit folyamán tett indítványhoz képest a közgyűlés elismeré sét nyilvánítani s őt külön jutalomban részesíteni kegyes volt. A meghatottság hangján mondott beszédet a köz gyűlés élénk helyesléssel kisérte. Felolvastatott Eürst Izidor lerakói lakós, részvényes sürgönye, amelyben a 25 éves jubiláris közgyűlést s annak tagjait a távolból melegen üdözölte, amit a tagok éljenzéssel fogadtak. Végül a közgyűlést vezető elnöknek — a közgyűlés tapintatos vesetéseért -— köszönet nyilváníttatott s a közgyűlés befejeztetett. A tapolczai kasznó közgyűlése. A tapolczai kaszinó február 24 én tartotta évi reu des közgyűlését. Ez alkalommal Kovács Rezső a kaszinó lefolyt 1893. évi működéséről való jelentését előterjesztvén, előadja, hogy a kaszinó a mult évben egy rendes közgyűlést tartott, továbbá a kaszinó igazgatósága 16-szor ülésezett, összesen 45 ügyet intézvén el, melyek leginkább tagok felvételére és házi ügyekre vonatkoztak. Örvendetes jelenségül tünteti fel, hogy a tagok a uiult évben oly nagy számban jelentkeztek, mint még soha a kaszinó fenállása óta, a mennyiben a mult évben 31 tag lett felvéve. A kaszinónak az 1893. év végén volt 61 rendes, 30 kültagja, összesen ül tag. Megemlékezik a titkári jelentés a mult év folyamán rendezett táncestélyek, társas vacsorák, kirándulások és társas összejövetelekről, melyek mindegyike kitűnően sikerült. Az egyesület helyiségeit a tagok rendesen látogatják s ugy a délutáni, mint az esti kaszinói élet igen élénk. Jókai Mór munkáira a titkár gyűjtést rendezett s ennek eredményéről ezúttal beszámolt. Bejött 132 trt, melyből a uégy törlesztési részlet elséjét vagyis 50 frtot rendeltetése helyére szálli totta, a feumaradó összeget pedig, mely a további rész letek részbeni fedezetére szolgál, a takarékpénztárba tette s a betéti könyvecskét bemutatja. A gyűjtött összeghez a 200 írt yételár kiegészítésére szükséges összeget a kaszinó lesz hivatva fedezni. A kaszinó a mult évben 159 írt 48 krt fordított könyvekre s jelenleg a könyvtár 181 munkával rendelkezik. Járatott a kaszinó 4 politikai napi lapot, 1 szépirodalmi heti íolyóiratot, 2 élclapot, 1 megyei s a helyi lapot. Felemlíti végül, hogy a mult évi közgyűlés az alapszabályok módosítását elhatározván s e végből Takács Jenő, Székely Emil, Ujváry Péter, dr. Mányóky Gyula és Kovács Rezső tagokból álló bizottságot kiküldvén, e bizottság a módosítás tervezetét elkésatette s a mai közgyűlésen fogja előterjeszteni. A közgyűlés a titkári jelentést tudomásúl veszi s egyúttal Takács Jenő kaszinói elnök indítványára köszö netet szavaz a titkárnak a Jókai munkáira teljesített gyűjtés körüli fáradozásaiért. Ezek után Glazer Sándor pénzlárnok terjeszti elő a mult évi zárszámadást és a foiyó évi költségvetést. A zárszámadás szerint pénztári maradvány 1892. évről 137 frt 89 kr., lapok eladásából 15 frt 65 kr., tagdíjakból 562 trt 64 kr., együtt 716 frt 18 kr. Kiadások: lakbér 300 trt, levélhordó hátralékos dija 3 frt, iroda szerekre 56 kr., lapok s folyóiratokra 133 frt 94 kr., postadíjakra 2 frt 94 kr., könyvekre 159 frt 48 kr., bekötésekre 15 írt 35 kr., könyvszekrényért 20 frt, illusztrált lapokhoz tartótáblákért 1 írt 46 kr., Kossuth iratának IV. kötetére előfizetés 3 frt 98 kr., mavadvány 1803. végén 75 frt Egyszer egy hosszú, öles ember is, a ki mindig kisérettei járt és egy aranylánczos selyem pincsivel — megfordult az apaszinész kordéja és kis fia után. Égy hegyes szakállú és feltűrt nadrágú kísérőjét, a ki a kellő tiszteletbeli távolságban állt mögötte — oda intette. Pontos derékszöget képezett a hegyes szakállú s bő nadrágú kisérő dereka, a mint meghajolt. — Fenség • . . A főherceg a minap egy kolduló kérvényt kapott valami haldokló művésztől, a kinek van egy neveletlen kis fia, de pénze nincsen, hogy a drága Meranban tovább fentarthassa magát ... A német Géniusz szolgálatában esett cl ő is, a felesége is : segítse mog a fenséges úr. Hosszasan utánuk nézett a királyi főherceg és egyik kísérőjét elküldte utánuk. Másnap a Pension Madam Rivelliben a szolgálattevő görbe hátú tiroli asszonyok megrémülve szaladgál tak a gangokon. A 14 es számú zugszoba ajtajában állt két lak cipős, aranygombos és cilinderes, beretvált képű inas, meg egy úr, ezektől megtudták, hogy az az öles, sovány ember, a ki az imént bement a tüdővészes apaszinéfz zugába, a főherceg. A kisebb úr, a ki vele szintén bement, a gróf hadsegéde. A művész az ó^y szélén ült, a gyerek a térdénél, kicsi, vézn a kezecskéiben egy tányért tartott, a miből a beteg a meleg levest kanalazta köhécselve. Egy abla kos, homályos szobácska volt, a beteg művész az első pillanatra nem ismerte föl látogatóját. Bocsánatot kért, hogy nem tud fölkelni. A gyerek még gyönge, hogy fölemelje. A hadsegéd megszólította : — O fensége, a főherceg szerencsélteti önt . A haldokló komédiás rászédült a párnára. A gye rek a karosszék mögé vonult és okos, nagy szemeivel kandikált kifelé onnét. A magas látogató állva maradt és gyöngédteljesen szólította meg a párnán lihegő beteget : — Térjen magához, szegény ember, azért jöttem, hogy önnel jót tegyek. A megrendült színész fölemelkedett, köny ragyogott a szemében, összekulcsolta a kezét, nem tudott egyebet tenni. A hadsegéd akart most beszélni, de a főherceg intett neki, hogy majd ő maga szól a beteghez. — Ön egy kérvényt intézett hozzám segélyért, ön nagyon beteg jó ember . . . A beteg komédiás szomorúan integetett a fejével : igen, igen, nagyon beteg vagyok. — Ön azt irta nekem, hogy a gyerek anyja is meghalt, ön se viszi már sokáig és a gyereknek nincs senkije. Adja nekem a gyereket . . . A kis szinész poronty erre előbujt és az apjára tekintett. A komédiás mog visszanézett reá ijedten, szinte rémülettel és mintha valami veszély tenyegelné, védőleg nyújtotta ki feléje mind a két kezét, oda suttogva hozzá : — Mein Michael . . . Az apaszinész roppant nagy küzdelemben volt. Nem mert, nem tudott válaszolni. Hol a gyerekre nézett, hol szomorúan körülnézett a homályos zugban. Talán azt nézte, milyen végtelen üresség lenne ott egyszerre, ha a Mihályka nem lenne ott. Mi maradna neki? A főherceg észrevette ezt, mondta aztán még, hogy a gyereket katonai intézetbe adja s ezzel meg lesz mentve. — Nos, hát ide adja jó ember a Mihályt? A haldokló komédiás lassan leereszkedett az ágyról, a főherceg lábához akart csúszni, de ebben megakadályozta a hadsegéd, mire a székre rogyva, összekulcsolta a kezeit, hálásan emelte a főherceg felé és ezt suttogta : — Kegyelem ... a Mihályt nem adhatom . , . Aztán a gyerekhez fordult s azt parancsolta neki, hogy térdeljen le. A kis szinész gyerek szepegve enge delmeskedett, letérdelt, hogy ne haragudjék meg a ien séges úr, mert őt édes apja nem adhatja oda. Néhány száz forintot tett le a hadsegéd a makacs komédiás asztalára, aztán eltávozott a magas látogató. Mihályka átölelte a haldokló ember térdét, a ki mohón kapott a pénz után . . . Sokat foglalkoztak a meráni vendégek ezzel az esettel. Általában az volt a vélemény, hogy az a vörös fejű komédiás egy őrült, az órái mcv vannak számlálva és nem adja a porontyát, akit itt liágy az utcáu — egy főhercegnek. Ez nem apai szeretet, ez őrületes önzés, önszeretet, melyről nem tud lemondani. A szeretetnek ilyenkor föl kell venni a martiromság utolsó keresztjét, ami által megisteniil. Elmondták ostobának, bolondnak, gonosznak, aki így állja útját gyermeke lenyes jövőjének, csak azért, hogy ez az ártatlan poronty végignézze hosszú haldoklását, csókolgassa verejtékes arcát, ott sétáljon a hordszéke oldalán és befogja szemét majd. Csak ezért megöli a gyermeket, akiből mi lehet egyéb, mint utcai kölyök, éhes naplopó, aki majd valami színház körül nő íel, czipőt tisztít, ruhás kosarat hordoz, később íuég szinlapkihordó is lehet . . . Emlékezem, hogy akkor én is így gondolkoztam erről a történetről . . . De akkor még nem volt nekem is egy olyan kis fiam.