Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)

1894-02-18 / 7. szám

XIII. évfolyam. Zala-Égerszög, 1894. február 18. 7. szám. • i ii i, n 1 r i i r I l 1 I I a es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi karaara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Középkereskedelmi iskolánk föntartása ügyében. Lapunk mult számában közöltük azt a me leg hangú felterjesztést, amelyet a soproni kereskedelmi* és iparkamara a kereskedelemügyi miniszterhez intézett az iránt, hogy a helybeli középkereskedelmi iskola városunkban — a létesítendő főgymnasium mellett — továbbra is fenntartassák. A községi iskolaszék tagjai folyó hó 11-én bizalmas értekezletre jöttek egybe, tanácskozván előzetesen a felett, mint lehetne ezen, néhány év alatt oly szép fejlődésnek indult intézményt továbbra is városunkban megtartani s az intézet igazgatóját megbízták, hogy készítsen a képviselő- | testülethez intézendő memorandum-tervezetet, kijerjeszkedvén az összes mozzanatokra s az iskolaszék azt megtárgyalván, terjeszsze a képviselőtestülethez, hogy ez a maga részéről a miniszternél a kezdeményező lépést a középkereskedelmi iskola megtartása érdekében tegye meg. Most, mikor már a íőgymnasium ügye befejezettnek tekinthető, itt az ideje evvel a másik kérdéssel foglalkozni s lehetőleg mielőbb tisztába hozni, vájjon a kormánynak csupán a polgári tiú-iskolát, vagy egyúttal a középkereskedelmi iskolát is szándéka a főgymnasium fokozatos felállításával beszüntetni ? Azon növendékek, akik a polgári iskola két vagy három osztályát szokták elvégezni s többé-kevésbbé megerősödvén, mesterségre mennek, egyelőre épenséggel nem fogják érezni hiányát a polgári fiú-iskolának ; mert a jövőben majd bejárnak még két évig az elemi iskola 5. és 6-ik osztályába, vagy esetleg végeznek 1, 2 gymnasiális osztályt, amelynek tantervével — a latint kivéve — a polgári iskola 1, 2. osztályának tanterve úgyis csaknem egészen megegyez. Nem pótolja azonban a gymnasium a középkereskedelmi iskolát, mely szakiskolának míg egy részt értelmes, hivatásuk magaslatán álló kereskedők képzése a feladata, más részről az itt érettségi vizsgálatot tett növendékek a tisztviselők minősítéséről szóló 1883-ik évi I-ső törvénycikk értelmében igen sok oly életpályára léphetnek, amely pályák mindegyike részükre tisztességes megélhetést biztosít. Felesleges hosszasan vitatni, mert beigazolt tény, hogy igen kevés percentje a tanulóknak végzi el a középiskolát és tesz érettségit. Sokan pár évig bejárnak s azután iparra vagy kereskedői pályára lépnek. A négy osztály elvégzésével nem egy megy tanítóképezdére, vagy kezd dijnokoskodni. A hat osztály elvégzése után egyesek jegyzősegédeknek csapnak fel, vagy gyógyszerészgyakortiokká lesznek. Közben meg egyesek elbuknak s végleg leszorulnak. Alig 15 — 20% tesz érettségit. Es ha most ezeknek az érettségit tett növendékeknek jövőjét figyeljük meg, úgy azt tapasztaljuk, hogy ezek csaknem megoszolnak olykép, hogy fele megy folytatni tanulmányát az egyetemen, a másik fele pedig választ életpályát, amelyre érettségi bizonyítványa minősíti. Ha ez utóbbiakat veszszük, egész nyugodt lélekkel elmondhatjuk, hogy eltekintve attól, miszerint a középkereskedelmi iskola elvégzésével egy évet nyernek, a kereskedelmi iskolába járt itjú ott szerzett ismereteit bármely életpályán jobban értékesítheti, mint ha középiskolát végez. Ezen nem is csodálkozhatunk ; mert hisz a középiskola tulajdonkép előkészítője az egyetemnek, míg a kereskedelmi iskola szakiskola és befejezett egészet nyújt. Nem vitatjuk, hogy a főgymnasiumot végzett ifjúnak logicusabb lehet a gondolkozása, fegyelmezettebb az észjárása: de a gyakorlati életben értékesíthető több tudást, nagyobb technikát visz a kereskedelmi iskolából. Hogy a kereskedelmi iskolának városunkban van megfelelő talaja: azt igazolják évenkénti népességének puszta számadatai. — Az 1886/7-ik tanévben, mikor első izben volt meg mind a három osztály, 21 növendéke volt összesen, 1887/8-ban 35, 1888/9-ben 38, 1889/90-ben 44, 1890/1-ben 18, 1891/2-ben 53, 1892/3-ban 63 s a folyó 1893/4-ik tanévben 82. A rohamos növekedésnek indoka abban is rejlik, hogy Zalavármegyében több polgári űú-iskola van, amelynek növendékei a négy osztály elvégzése után tömegesen keresik föl a zala-egerszegi középkereskedelmi iskolát. Szükséges tehát ezen iskolának továbbra fenntartása nemcsak városunk jó részének érdekében, hanem egyúttal magára a vármegyére nézve, hogy legyen továbbra is megyénkben egy oly szakiskola, amelyben az illető növendékek szakismereteiket megszerezhetik, vagy magukat a gyakorlati életpályákra kiképeztethetik. Ha városunk képviselőtestülete a szükséges lépéseket megteendi, ami felett épenséggel nincs okunk kételkedni, úgy valószínűnek tartjuk, miszerint a vallás- és közoktatásügyi miniszter a főgymnasium mellett is továbbra fentartja kereskedelmi iskolánkat, amelyre a szükséges épület megvan, az iskola felszerelése- és bebútorozásáról gondoskodnia nem kell, mert ez rendelkezésére áll s csak is 3—4 tanerővel kellene többet itt hagynia a polgári fiiú-iskola megszüntetésével. Nem akarjuk föltenni, hogy az állam városunk rovására, amely a kultura érdekében évenkint oly nagy áldozatot hoz, gazdálkodnék. Puszta gazdálkodási rendszernek tűnnék fel ugyanis, ha 2—3000 frt évi megtakarításért elvonná úgy városunk, mint vármegyénk közönségétől azt az eddig élvezett előnyt, hogy a vármegye székhelyén taníttathatták gyermekeiket a kereskedelmi szakismeretekre. Akik a zala-egerszegi főgymnasium ügyének minden egyes pházisát ismerik, tudják, hogy az ügynek az óhajtott sikerre vezetett döntő fordulatot közszeretetben álló főispánunknak, Svastits Benó őméltóságának hathatós befolyása adott. Ugy ismerjük őt, aki városunk iránt igazi benső ragaszkodással viseltetik, érdekeinkért legnagyobb készséggel lép a tettek mezejére. Amint az ő hathatós befolyása meghozta számunkra a főgymnasiumot: nincs okunk kételkedni a felett, hogy sikerül őt megnyerni íigyüuknek s az ő A „Zalamegye" tárcája. Szerelem-költők. (Folyt, és vége.) IV. A középkor különösen kedvezett a szerelemnek és a szerelmi költészetnek. A lovagkor, a kereszténység, a Mária tisztelete meghozta magával a nők tiszteletét is, és a szerelmi daloktól, hegedősöktől, igricektől, trouvér-éktől hangzott Provence, Olaszország — s végváraink ; mi több, még a keresztes hadjáratok is hozzájárultak, hogy a regényesség minél magasztosabbá csigáztassék, s a szerelem költészete minél magasabb polcra jusson. Ha az ókorban keresnünk kell egy Anakreont, Saphót, Catullust, aki eped és szerelemben olvadoz : a középkor telve rajongással, szerelemmel, szerelmi költeményekkel és szerelem költőkkel. A szerelem költők között azonban akik teltüntek, a legcsudálatosabb és legnagyobb : Dante Alighieri, az olaszok nagy költője, aki a „pokol", a „tisztítóhely" s „menny" cimű eposzában a tiszta szerelmet csodás bűbájjal, égi hangokon szedte versbe. Alig van, azt hiszem, ma már valaki, aki e nagy költő jeles és páratlan költeményét ne olvasta volna, vagy ne olvashatná; mi csak megemlítjük őt, mint aki nagy epopeiájában Beatrixa felmagasztalásával : a szere lemnek örök emléket emelt. Szintén Olaszország fia az is, kit a második hely illet és ez Petrarca, aki Arezzoban született 1304 bon. Dante és Petrarca is szerettek anélkül, hogy szerelmük tárgyát bírhatták volna; mert a halál elragadta előlük legszebb virágában s mind a ketten az i mádott nőt teszik költészetük múzsájává. A „Canzaniere" egy szerelmi regény, amelyre vonatkozólag azt mondja kritikusa, hogy oly szerelmi regény, I melybeu nincs ugyan sem bonyodalom, sem házasságtörés, | sem párbaj, de mégis ennek dacára is az emberi szerelem legmélyebb, leggyöngédebb elemzése. Soha senki nem hatott mélyebben a lélek titkos rejtekeibe, soha senki nem tárta és sorolta fel azon ezer meg ezer semmiséget, a melyből a szerelem származik, táplálkozik és szenvedélylyé fejlődik, soha senki sem festette oly hiven a fájdalom és öröm folytonos váltakozását, a részegítő remény örömét, a keserű csalódás fájdalmát, a szenvedély csapongó hevét, a lemondás ölő kétségbeesését, mint éppen Petrarca. Petrarca költeményeiből Radó Antal hű fordításában felsorolunk egy kettőt, amelyek tolmácsolják ma is szerelüiüket, fájdalmukat, melyet szivük érzett s melyben szivük sajgott: Helyezz oda, hol füvet öl a nap, Vagy ahol rajta győz a fagy s a jég, Oda, hol könnyen húzza szekerét, Hol fölkel s hol éjen át marad ! Hol gőg tanyázik, hol nyomorganak, Hol tiszta, vagy a hol borús a lég, Hol indul, hol nyugvóra száll a lét, Hol hosszú s hol rövid az éj s a nap ! Vigy mennybe, alvilágba s bármi földre, Magas halomra, posvány tele völgybe, Lelkem lehet szabad, vagy testi láncon, Legyek hires, avagy nevem se légyen, Leszek ki voltam, élek, ahogy éltem, S nem szűn trilostruinos sóhajtozásom. Laura halála után : Ha édes szemeire gondolok, Miket ma ég bir s aranyos hajára, Orcáira, vagy angyali szavára, Mely most búsít s előbb gyönyört adott : Csudálom azt, hogy nem vagyok halott! Az volnék, hogyha ő — kinek a bája, Vagy szüzisége több-e? ki se látja, — Hajnal felé nem volna nálam ott! Mily kegygyei, mily édesen fogad ! Hogy hallgat rám, midőn szomorú ajkkal Elmondom kínaim történetét ! De azután, mikor tűnik a hajnal, Az égbe megy, jól tudva az utat Es szeme nedves, arcáu könye ég ! V. Hátra volna bemutatni azokat a jeleseket, kik az újkorban daloltak szerelmet s daloltak úgy, hogy dalaik élni fognak, míg élnek az emberek s olvasni fogják, míg lesznek szerelmesek tele szivvel, kedélylyel s érző lélekkel. S ezek között minden esetre első helyen áll Petőfi, a szabadság és szerelem költő, akinek szerelmi népies dalai ismeretesek mindnyájunk előtt s aki keresetlen, szivből fakadó dalaival Juliskájához s Etelkájához elbájolta nemcsak a hazai közönséget, de elbájolta az egész világot. Voltak szerelmi költők s lantosok s vannak, akik felajzott húrjaikon megénekelik a szerelmet, sok — így Kisfaludy Sándor, Tóth Kálmán, aztán vannak még ezeken kívül, akik e nemben jelesek, de azt a hatást, a szerelemnek azt a hevét, azt a nyelvét, mely Petőfit mindezek fölé emeli, mint a szerelem nagy költőjét s helyet biztosít neki a halhatatlanok nagy társaságában, azt a helyet még nálunk nem érte el senki. A külföld bizonyára — ahol nem ismerik minden egyes költeményét, nyelvének báját, szavának bensőségét, szenvedélyének forróságát — előbbre fogja tenni Petőfinek egyik-másik jelesét, amint hogy Göthe, Schiller piedestálja magasabban is lehet, de mint szerelmi költő, az újkor jelesei között páratlanul áll s tőle az elsőséget, mint szerelmi költőtől, elvitatni nem lehet. Mai számunkhoz föl iv melléklet van csatolva.