Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 1-25. szám)
1894-01-28 / 4. szám
XIlí. évfolyam. Zala-Egérszeg, 1894. január 28. 4. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre. 2 frt. Negyedévre 7 írt. Egy szám ára 10 Ur. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. NyilHór petitsora 12 kr. I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. köziratokat nem küldUnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A kiengeszíelödés. A közélet erőteljesebb lüktetésével jár, hogy a vélemények harca nem folyhat olyan szelíden medrében, mint talán az eszményibb gondolkodásit egyének szeretnék. Végre is mindnyájan emberek vagyunk, többé kevésbbé izgékony idegzettel s ha valami gondolat vagy érzelem a közjó érdekében megérlelődött bennünk, azzal az erős meggyőződéssel, hogy a leghelyesebb álláspontra helyezkedtünk: nem io-en szeretjük véleményünket más — talán helyesebbnek Ígérkező véleménynek is — alárendelni. — E mellett — bármennyire akarjuk inasunkkal is, másokkal is elhitetni az ellenkezőt — bizonyos, hogy nagy mértékben érzelmeink hatása alatt állunk. A rokonszenv vagy ellenszenv, melylyel a nyilvánosság terén velünk szereplő egyének iránt viseltetünk, nagy mértékben fokozzák vagy gyöngítik azt a szívósságot, melylyel véleményünkhöz ragaszkodunk és nagy mértékben hevítik vagy szelídítik elhatározásunkat, melylyel véleményünk keresztülvitele érdekében küzdünk. Nagyon természetes, hogy a közéletnek ez a hullámzása néha, egy-egy gyűlésteremben valóságos viharrá lesz és mivel azon az eszményi magaslatán a vitatkozásnak, hogy az elveket, véleményeket az egyénéktől el tudnók teljesen választani, még nem állunk : a vitatkozás egy egy ilyen vihara után a személyes gyűlölködésnek, a szétszakadt jó viszonynak, a békés együttlét megbomlásának, a baráti kötelékek szétszakadásának egész sora szokott következni. Sőt nem egy alkalommal a vita hevében a különböző vélemények mellett küzdők fölött anynyira úrrá lesz az indulat, a féktelen harag, hogy a személyeskedés terére ragadtatva, sértést követnek el, melyet azután csak pisztoly vagy kard egyenlíthet el. A közélet hullámzásának eme bajaira már nem egyszer irták meg az orvosságot türelmes fehér papiroson, hogy tiszteletben kell tartani a véleménykülönbséget; hogy szigorúbban meg kell tartani a parlamenti formákat a föllépésben és modorban; hogy a nyilvánosság terén való szereplésünkhöz mentül több tulajdonságot kölcsönözzünk a bárányoktól és mentül kevesebbet a farkasoktól. De azért ez a fehér papiroson folytatott apostolkodás a gyakorlati téren nem járt semmi eredménynyel. Sőt megtörtént nem egyszer, hogy éppen azok, akik bárányszelídséget prédikáltak a fehér papiroson, a leghevesebb farkasokká lettek a zöld-asztal mellett. Mert hiába : az emberek nem születnek a nyilvánosság terére parlamenti tökéletességgel; sőt csak igen kevés ember képes erre a tökéletességre magát megnevelni. A szelid, hidegvérű vitatkozó, kit sohasem ragad el az indulat, még akkor sem, mikor egyéniségét erő^ebben érintik, — majdnem a^t mondhatjuk : nem e világból való. Az ilyen ritkább a fehér-hollónál, ha egyátalán van. Legtöbb embert elragad a vitatkozás heve, különösen magával ragadja pedig azokat, akik legtöbb munkával, legnagyobb odaadással vesznek részt a közéleti mozgalmakban ; mert az ő idegzetüket éppen ez az odaadó törődés, az agyidegek fokozottabb mértékű igénybevétele izgékonyabbá teszi. Nincsen, nem lehet olyan tökéletes ember, aki képes volna magában legyőzni mindazt, ami emberi. Újra kelleni gyúrni az egész emberi anyagot s csupa angyalokká alkotni az embereket, ha azt akarnók, hogy indulatok, szenvedélyek lángjától soha tüzet ne fogjon egyetlen emberi szív. Addig, mig a teremtés eddigi törvényei szerint, a mostani szellemben és formában élünk és szereplünk, mint a láthatatlan erő alkotásai: a köztéren való szereplésben, de még a közönséges társadalmi és családi érintkezésben sem érhetjük el azt a tökéletességet, mely angyali szelídséggel soha békét nem bont, soha nem sért, örök derűt, örök verőfényt sugároz szerteszét. Ez a tökéletesség örök álom marad. Maga A „Zalamegye 4 4 tárcája. A fiirdőorvos. Irta s a zala-egerszegi kereskedő iíjak egyesülete által f. hó 20-án rendezett estélyen felolvasta: Rákosi Viktor. Elismerem, hogy nagybátyámnak örök hálával és nyolc forint ötven krajcárral tartozom. Az örök hálával mindig is tartozni fogok, ellenben a nyolc forint ötven krajcárt nem fizetem meg. Hálával és pénzzel legjobb adós maradni. A hála, melylyel nagybátyám iránt viseltetem, onnan ered, hogy ő volt az, a ki visszatartott a jogászpályától. Mi lesz belőled a jogi pályán, — mondá — azon silány talentumok mellett, a melyekkel az ég megáldott ? A legjobb esetben ügyvédi irodavezető, vagy iktató a bejelentési hivatalban. Mint orvos pedig okvetetlenül viszed valamire, s a legrosszabb esetben is lesz belőled — fürdőorvos. Aztán meg-az orvos nemzetközi foglalkozás. 11a egy kinai ember pörösködik és hozzád fordul tanácsért, nem tudod, mit csinálj vele, elleuben, ha a kinai embernek a foga fáj s hozzád jön tanácsért, tudod, mit csinálj vele. És ezért lettem orvossá, hogy tudjak, mit csinálni a fogfájós kinai emberrel ! A nyolc forint ötven krajcárnak nincs ilyen hosszú története. Ezt a nagybátyám akkor adta kölciön, mikor félutaztam a lővárosba, a medikára. El is végeztem a kurzust szépen. Mindig ott voltam az orvosbálon, medikus majálison, őrülten táncoltam a professzorok házi báljain, szónokoltam tüntetéseken, halottak napján és március tizenötödikén, s derekasan közreműködtem, hogy a képviselőház karzata minél többször kiüríttessék. Így lettem doktorrá és nagykorúvá. A professzorok minden szigorlaton konstatálták, hogy jó orvos lehet b dőlem, de csak nyáron és fürdőhelyeken. Eszerint igazítottam jövendő pályámat. Egyelőre csak barátaimou és rokonaimon tettem kísérleteket, s II mikor láttam, hogy csudálatosan kiállják, idegenekre is kiterjesztettem működésemet. Az volt a szerencsém, hogy elegánsan, de nem feltűnően tudok öltözködni, s a vidám modort ruhám sötét színeivel oly szerencsésen tudom összevegyíteui, hogy mindenki komoly készültségit világtiuak tart. Egy született ur, aki sokat tauult: ezt az általános benyomást teszem az emberekre. A kapu alá egy aranybetűs kis táblát tettem ki, melyen ez olvasható : dr. Pénzes Jenő fogad délután 3—4 ig. Különösen az imponált az embereknek, hogy csak délután 3 tói 4 ig fogadok. Micsoda keresett orvos lehet azaz^ember s mennyi rendes páciense van, hogy a nap huszonnégy órájából csak egyetlen órácskát szakíthat az egész szenvedő emberiség számára! Ha azt írtam volna ki, hogy Fogad reggel 8 tói este 8-ig (mert ezt is kiirhattam volna), akkor soha egy lélek se jött volna hozzám. En tehát közömbösen üldögéltem otthon egész nap, délután háromtói négyig pedig izgatottan járkáltam otthon föl s alá. Első nap egy beteg csoportosult ajtóm előtt, második nap már ketten hemzsegtek, harmadik nap négyen tolongtak. Kiszámítottam, hogyha ez csak számtani haladványokban megy igy tovább, tiz esztendő alatt egész Európa megfordul a lakásomon. De nem ment számtani haladványokban a dolog s a betegek csökönyösen vonakodtak életerejüket általam kipróbáltatni. Néha a látogatottabb kávéházakból hirtelen és feltűnően elhivattam magamat. Máskor fiakkeren robogtam végig a népesebb utcákon, llázi mulatságokról, megijedt férjnek öltöztetett hordárral éjfélkor is elhivattam magamat egy súlyosan beteg feleség ágyához. Ilyenkor egy óráig sétáltam kint az utcán s kerüli az egész mulatság: Hordár 1 frt — kr. Kapupénz kétszer — , 20 „ összesen : 1 frt 20 kr. A renomé pedig megért 100 frtot. Maradt ilyenkor tiszta nyereség (JS frt 80 kr. a teremtés nagy gondolata sem alkothatott bennünket erre a tökéletességre, mert akkor már valahol egy kis föredéke az emberiségnek csak elérte volna az angyali szelidségnek ezt a fokát. Hanem megalkotott bennünket olyanokul, aminők vagyunk: h iladásra, tökéletesedésre képes teremtinényekül, akik a tökéletességet sejtjük látj uk, álmadjuk is, bizonyos fokig el is érjük, de az álmadott tiikéletességi színvonal elérését lehetetlenné teszi gyarló, — mulandóságnak, átalakulásnak szánt fizikumunk. Éppen azért úgy a köztéren, mint a társadalmi és magán életben kisebb, nagyobb mértékig mindenki fölött úrrá lesz az, ami gyarló, ami tökélel len, ami emberi. Az indulatok és szenvedélyek, a bennünk érvényre jutó különböző érzelmek egy-egy pillanatra mindig előtérbe nyomulnak, felülkerekednek s ennélfogva hiába óhajtjuk, hiába imádkozzuk, hiába prédikáljuk az angyali békét, a legeszményibb szeretetet, minduntalan föl-föllobban bennünka harag, a gyűlölet lángja, mert gyarló emberek vagyunk. Atnde az elsimithatatlan emberi indulatok és szenvedélyek béke-romboló tüze mellett van, lehet bennünk egy szép, nemes vonás is: a megbocsátás, a kiengesztelődés. Az életűnket kisérő, a lelkünket, egész lényünket meg-megrázó indulat viharok után olyan a kiengesztelődés, a megbocsátás, mint pusztító zivatarok után a fölragyogó áldott napnak mindeneket megaranyozó verőfénye ; mint a viharterhes felhőn az isteni kiengesztelődés gyönyörű szimbóluma: a szivárvány. Megbánni a sértéseket, mik tőlünk eredtek az indulaíok hevében és megbocsátani a sértéseket, miket mákoktól kaptunk a fölzaklatott szív erősetb hullámzása közben: olyan vonása az emberi léleknek mely nem elérhetetlen senkire nézve sem, aki ember a szó nemesebb értelmében is. A kiengesztelődés kiegyenlítheti, helyrehozhatja, elsimíthatja az ellentétek izgalmait a OÍ Az ilyen tiszta nyereségekből azonban, bármily óriási összegekre rúgtak is, nem lehetett sokáig megélni. Azért (eszembe idézve nagybátyám mondását) körülnéztem, nem hogy fogfájós kínait, hanem hogy egy derék fürdőt találjak, sok egészséges emberrel és sok majálissal. Protekció utján be is jutottam fürdőorvosnak SajóFüredre. Hegyek és fenyvesek közt feküdt s az a hire volt, hogy a vize és levegője idegbajok ellen kitűnj hatá.Ú. A fürdő virágzott, mert hisz kinek ne volna idegbaja manapság? A kinek nincs semmi baja, az azt mondja, hogy idegbaja van, me rt ez hangzik a legjobban és legdivatosabban, a kinek pedig idegbaja van, természetes, hogy idegbajt mond és nem orbáucot. Elmentem tisztelegni a professzorhoz, a ki beszerzett Sajó-Fürédre. M ;g kérdez te in egyúttal, hogy mit vigyek magammal ? Őnagysága nyugodtan végignézett és igy szólt: — Egy Ferenc József kabátot, egy szmokingot, három pár cipőt és huszonnégy pár tarka harisnyát. — Tréfál nagyságod. — Nem én. Sajó Füred női fürdő és igy magának Csupa egészsége ekkid lesz baja. — Hogyhogy? — Ketten lesznek ott orvosok. Az egyik a régi öreg, megállapított hirnevű rendes orvos, a másik maga. Világos, hogy a kinek komoly baja lesz, az az üreghez fordul, magának pedig azokkal a veszedelmes egészséges emberekkel és asszonyokkal lesz baja, a kiket orvosi tudománynyal nem, csak ravaszsággal és furfanggal lehet gyógyítani; mert nem a betegségüket, hanem a szeszélyüket kell kitalálni. Higyje el, kedves fiatal kolléga, hogy azok a legveszedelmesebb betegek, a kiknek semmi bajuk sincs. A professzor ur bölcsen szólt s én mélyen elmémbe véstem szavait. Az általa megnevezett tárgyakon kivül neui is vittem el mást, mint két pár pisztolyt és egy pár kardot. Mióta a járásbíróságok szünetelnek, mivel nálunk a bagatelügyeket is fegyverrel intézik el, azóta jónevelésü ember arzenált hord magával, mégha a Maritszigetre uii'gy is.
