Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)
1893-11-19 / 47. szám
XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. november J&9 47. szám. t sáÉá, 1 nir i r taMÉí éi nÉsti kk Zalavármegye üdvözlő felirata Jósseí főherceghez. Zalavármegye törvényhatósági bizotsága f. hó 1 4-én Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyedüli tárgyát József főherceg őfenségéhez honvéd-parancsnokságának huszonöt éves jubileuma alkalmából a vármegye közönsége részéről intézendő üdvözlő felirat képezte. Elnöklő főispán a rendkívüli közgyűlést a következő, hazafias szellemtől áthatott beszéddel nyitotta meg : Tekintetes közgyűlés ! Üdvözlöm a tisztelt bizottsági tag urakat. A mai rendkiviili közgyűlésnek a hirdetményben is kifejezett országos közkegyeleti célját és tüzetes tárgyát az képezi, hogy a honvédségi intézmény törvényes megalapításának és dicső főparancsnoka, a szívben és tettben mindenkor hű magyar József főherceg ő Fensége honvéd főparancsnokságának negyed százados évfordulójára, vármegyénk közönsége, mint a nemzet közérzületének hű osztályosa, a maga részéről is kifejezésre juttassa azt, hogy a haza dicsőségének tekinti a magyar honvédséget és büszkeséggel vallja magáénak főparancsnokát, Ot ez állásának •25 éves jubileuma alkalmából igaz hazafiúi lelkesedésének örömével üdvözli. A közgyűlés általános lelkesedéssel tevén magáévá a főispán kijelentését, egyértelműleg elhatározá annak jegyzőkönyvbe foglalását azzal, hogy József főherceg ő Fenségéhez honvéd főparancsnokságának folyó évi december hó 5-én leendő 25 éves jubileuma alkalmából a vármegye közönsége nevében üdvözlő felirat intéztessék. A vármegye közérzületét hiven tolmácsolja Gőzony László, a vármegye aranytollú főjegyzője által készített e gyönyörű üdvözlő felirat: Fenséges cs. és kir. Főherceg! Kegyelmes Urunk ! Egy negyed század tűnt el azon emlékezetes nap óta, a midőn 0 császári és apostoli kir. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. csönből íizetgeliük.,Nyíltan kimondottuk egyúttal nem egyszer, hogy mihelyt költségvetésünk reális aiapon készül s az esetleg felmerülő deficitek fedezésére külön forrással nem rendelkezünk, pótlékunk 70—80%-ra fél fog emelkedni, Állításunk kezd megvalósulni, amennyiben az 1894. évi, előttünk fekvő költségvetés szerint a pénzügyi bizottság részéről a tanács előterjesztése alapján egybeállított költségvetési tervezet szerint 69y 1 0% városi pótlék van előirányozva az 1894 ik évre. Ha már most figyelembe vesszük, hogy a megyei útadó 10.%, vau katonabeszáilásolási, betegápolási és vasúti megyei pótadó, ezeknek, mint megyei pótadóknak számításba vételével igen kevés fog hiányozni a 100%-ból, aminek a jelentősége az, hogy városunk lakóinak városi és megyei pótadók, illetve potlékok ciuiéu a jövő évben majdnem ép annyit kell tizetniök, mint állami egyenes adóbau. Nem bocsátkozunk annak vitatásába, váljon a város polgárai e terhet megbirják-e, bár a tapasztalás ellene bizonyít; mert hisz — mint híreink közt olvasható — az ez év tiz hónapjában befolyt összes egyenes adó nem egészen 3000 Írttal multa felül a mult évi adóhátralékunkat s igy csak ezen összeg esnék a jelen évi, közel 50 ezer forint adótartozásunk törlesztésére, Ettől eltekintve, vizsgáljuk magát, az egybeállított költségvetést. Megvalljuk, hogy kellő körültekintéssel lett egybeállítva, bár akkor, midőn az idei 40 ,/ If )°/ O os pótlék egyszerre 69 s/ 1 0°/o-ra emelkedik és igy egy év alatt 29 s/io%'kal nő, a városi kapitány és tanácsnok fizetésének részben a tanács, részben a pénzügyi bizottság részéről tervbe vett felemelését időszerűnek épen nem látjuk. A rendes bevételekből az állandó jövedelmek 4322 frt 60 kr,, a változó jövedelmek 8.644 frt 33 3/ 4 kr., az elemi iskolaiak 1,878 frt 40 kr., az alsótokú ipariskolaiak 795 frt, a regalejoghoz tartozó épületek utáni jövedelmek 1.010 frt 80 kr., ovodai bevételek 600 trt, a rendkívüli bevételek 3.746 frt 48 kr., a kölcsön törlesztésére lekötött jövüdelmek 48.046 frt 37 krral, vagyis összesen 69.043 frt 98 3/j krral vannak előirányozva, amelyekkel szemben a kiadások 99.680 frt 22 krt képviselnek s igy a fedezendő hiány 30.636 frt 23'/', kr., melyet a 43.954 frt 22 kr. egyeües adóra kivetve, egy adóforintra esik 69 8/ 1 0 kr., amely a tervezet szerint az egyes címletek szerint igy oszlik meg; elemi iskolára 22' J/ 1 0°/ 0, alsótokú ipar és kereskedelmi iskolára l 4/n»°/o» kisdedóvodára l'ViuVoj csatornázásra 3V t 0%. szegénytartásra 5 s/io%> rendőrségi és egyéb szolga személyzet Felsége legkegyelmesebb urunk, Fenségedet- a magy ar honvédség parancsnokává kinevezni méltóztatott. Örömmel ünnepelte a nemzet, hogy a magyar honvédséget, melyben a mult dicsősége a jövő reményével ölelkezik, Fenséged legfőbb gondozására bizva látta. Es a lefotyt huszonöt év reményeinket, örömünket fényesen igazolta, mert ma honvédségünk katonai ki képzettségével méltán foglal helyet az európai államok legkitűnőbb hadseregei sorában és mert a szellem, mely áthatja, a mely lelkesíti, Fenségednek szelleme és ez a Trón iránti törhetlen hűség mellett a hazának lángoló szeretete. Koronás királyán és királynéján kiviil nincs, akit a magyar nemzet rajongóbb szeretete övezne körül, mint Fenségedet; mert Fenséged a magas családjában nemzetünk iránt átöröklő viszonyt jóságos szeretetével az eszményiségig emelte ; s azért Fenséged és szeretett családja életének minden mozzanatára megdobban a szivünk s minden gondolatunk, mely Fenséged felé szárnyal, örök hálánkat viszi magával. Fogadja tehát Fenséged kegyesen e nemzeti ünnep alkalmával igaz hazafiúi lelkesedésünk öröméből fakadó hálás üdvözletünket, melyhez azon buzgó óhajtásunkat csatoljuk, hogy a Mindenható halmozza Fenségedet minden áldásával s tartsa meg igen soká a Trón javára s a magyar haza örömére és büszkeségére. II Városunk 1894, évi költségvetése. Mióta rendezett tanácsú várossá lettünk, a városi elöljáróság azzal vigasztalt bennünket, hogy dacára a megszaporodott hivatalnoki és rendőrszemélyzetnek ; dacára a nagy mérvű, költséges beruházásoknak : pótlékunk ép akkora, mint amennyit a nagyközségi rendszer utolsó évében fizettünk. Minden egyes zárszámadás tárgyalásakor újra meg újra ez ellenében azt hangoztattuk, hogy a csckély pótlékot az eredményezi, hogy költségvetéseink nem reálisak. Bevételeinket ugyanis a legmagasabb tételekkel vesszük fel, inig a kiadások a legkisebb tételekkel szerepelnek s az évenként ép emiatt előlit hiányt a kereskedelmi banknál tolyó számlán rendelkezésünkre állt nagy köl 197/ n /l(l II rendkívüliekre felvett 1000 frtból 2%,,'%, tisztviselők fizetése és különféle kiadásokra 20 !/ 1 0%A „Zalamegye" tárcája. Irodalmi szalon. A Mikszáth-féle Almaiinch-ról.*) Nagy volt egy időben a panasz a magyar irók közt, hogy sehogy som tudunk irodalmi szalont alakítani. Holott minden kultur nemzetnek van is, volt is már réges-régen! Teszem olyant, mint a párisi „Hotel Rom bouelet" kétszáz év előtt, vagy Berlinben e század elején Varnhagen asszony estélyeí, amelyeken a szép lelkek összejöttek és egy csésze thea mellett megállapították, hogy mi lesz a következő évben az eszthétikai divat. Három év előtt irói enqueteket is tartottak egy nagyon előkelő s épp olyan művelt, mint fennkölt lelkű urnő elnöklete alatt, amelyben fölvetették és megvitatták azt a kérdést, hogyan lehetne a magyar irodalomnak a szalont megszerezni? Kevés híja, hogy ki .nem Írtak páiyadijat a kérdés sikeres megoldására. Hanem azért valamennyi iró, az egy Mikszáthot kivéve, aki a „Kis pipa" melleit volt, hangsúlyozta a szalon létesítésének szükségét. Igazán kár, hogy nem tűzték ki akkor azt a pálya dijat! Biztosra veszem, hogy elnyertem volna a csengő aranyokat. Mert én tudom, hogy van már irodalom sza lonuuk. Lehet, hogy Mikszáth is tudta, és csak azért szólt a „Kis pipa" mellett, mert ott készült hat év előtt az első magyar irodalmi szalonnak tervrajza. Ott beszélte megőés Wolfneregy töltött káposztás estén az „Almanach" kiadásának eszméjét. Hogy ki írjon bele, milyen legyen a terjedelme és külalakja ? Ez a töltöttkáposztás est a „Kis pipá"-ban nevezetes marad majd a magyar iroda*) Almanach az 1801, évre, Szerke.zti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regcoytár IX évfolyam Ili és IV. kötete, Singer és WolXner kiadat. Ára dibzkütésttcn l frt. lomban, mert neki köszönhetjük az Almanachot: az első magyar irói szalont. Tizenöt-tizenhat iró jön össze minden esztendőben és elmondja nézetét arról, hogy mi a szép és a jó. Elmondja pedig olytormán, hogy nem dobálódzik szépészeti jelszavakkal, nem vitatkozik irányok fölött, hanem egyszerűen beuyujtja a maga kész programmját egy csúios és gondosan kidolgozott beszély alakjában. A közönség átveszi a tizenhat programmot és kiki a maga ízlése szerint kiválasztja magának azt, amely legjobban felel meg egyéni hajlamainak. Á romantikus Jókaira esküszik, a linóm humor barátja, Mikszáthot élvezi, a modern íróknak kedvelője választhat három-négy iró közt, sőt még az sem marad árván, aki a „haut gout"-íelé hajlik; mert ilyen is akad diszkrét tormában az Almanachbói. Az idei irodalmi szalont vagyis Almanachot, Mikszáth Kálmán nyitotta meg olyan előszóval, melyet ha csupán szellemesnek mondanánk, vétnénk értéke ellen. Gyönyörű hasonlatban mondja el, miért nem kell már a közönségnek az Almanachot ajánlani, s a mellett pompásan cseveg az irodalmi irányokról. Ez az előszó hasonlít az igazi szalonok előszobáihoz, ahol annyi a műkincs és a látni való, hogy alig tudunk tőle megválui. Belépvén, a ma gyar irodalom atyamestere, Jókai Mór fogad. Elvisz magával az ideálok világába, ahol állandó aa ő tanyája, és regél nekünk jó emberekről, akik szépek is, hőslelkűek is, s amellett örökké ifjak. Mint udvarias gavallér, szép asszonynak adja át a szót: Szabóné Nogáll Janka, a kivel az Almanach-ban most legelőször találkozunk, mond el Jókai után egy kis mesét a gyermekszobából, mely olyan bűbájos, hogy csakis szerető anyai szívből fakadhatott. Aztán jön az Irodalmi szalonban szintén, mint homo novus, Pékár Gyula, az Arany Jáuos szobor Toldi alak jának eredetije, és föltárja előttünk egy modern ember lelki világát. Finom pszihologia és éles megfigyelés kötik le hallgatóságát. Követi őt a modern „Ezer és egy éjszakák" költője, Tóth Béla, akinek lelke örökké ott vau keleten és most is hozott onnan egy ragyogó fantáziával megalkotott törénetet Orbonás Rab István uramról, aki nagy kalaudor volt az Ur színe előtt, de csíny tevéseit annyi ügyességgel és szeretetreméltósággal végezte, hogy szívesen megbocsátunk neki. Tolnai Lajos mély hangja váltja föl a Tóth Béláét. Kissé keserű az, amit rnoud, de egészséges, mint az igazság. De ha ő komolynak csaknem komor, annál vigabb és pajkosabb Murai Károly, akinek történetei már ugy vannak megirva, hogy csaknem csábítanak az eljátszásra. Szakasztott ellentéte Justh Zsigmond, a ki arisztokratikus magaslatról nézi az életet, mig a nyomában járó Szomaházi István, mint a méhecske, virágról virágra repdes és majd a régi aktákból keres ki zamatos históriákat, majd meg a — Lipótvárosnak teszi a szépet. Kozma Andor a tőzsde világból rajzol egy képet, amely tragikus kimenetelű; de nehogy nagyon is elszomorodjunk, Rákosi Viktor, az örökké víg Sipulus, kacagtat meg egy szerelmi kalandjának elmondásával, Tábori Róbert is a gyermekszobából regél, és története azt a benyomást teszi, mintha az elbeszélő maga átélte volna. Benickynó-Bajza Lenke, a nők kedvelt elbeszélője után, Herczeg Ferencz jön, a ki éles, csaknem maró gunynyal mutatja ki, hogy mily ellentét van elvek és tények közt. Egy fiatal ügyvéd a hőse, a ki drámát h a pénz hatalma ellen és esküvője napján vissza akar lépni, mivel a kialkudott hozományból néhány ezer forint hiányaik. Miután még Békefi Antal, a törvényszéki históriák kitűnő írója, megold egy lélektani problémát, Mikszáth Kálmán, a szívélyes házigazda, mondja el a mondókáját. Ové volt az első szó, övé az utolsó is, s ugyanaz a kedves hang, amely belépésre fölszólít, el is búcsúztat. . . . íme, kedves olvasó, az irodalmi szalon, —vagy ha jobban szeretik a már megszokott kifejezést: az Almanach 1894-re. Az ára diszes vászonkötc^ben 1 frt,
