Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-09-10 / 37. szám

ugyanazon társulatnál, a csoport részére kíeszközlendő kedvezményes díjtételek mellett fognak biztosítani és tűzkár esetében egymásért egyetemleges feleiősséget vállalnak a társulattal szemben. Ami ezen eljárásnak hasznát illeti, mivel a csoport tagjai kötelezve vannak ugyanazon társulatnál biztosítani, a biztosító társaságok bizonyára készek lennének különösen kedvező díjtételeket szabni, hogy a csoportot a maguk részére megnyerjék s a csoport tapasztalatlanabb tagjai nem lennének kitéve egyes lelkiismeretlen ügynökök cselvetésének. A társulatok a kedvezményadásra annál is inkább hajlandók lennének; mert a csoport többi tagjának ellenőrzése a társulatnak erkölcsi biztosítékot nyújt arra nézve, hogy egyik sem fogja raktárát vagy műhelyét magasabb értékre biztosítani, mint amÍDŐt az valóban képvisel s aki a biztosítási szakmában csak némileg jártas, az tudni fogja, hogy ez a társaságra nézve mily előny. Más részt pedig meg lennének óva a kárbecslő közegek túlbuzgósága által okozott kellemetlenségek, valamint azoknak esetleges zsarolási kísérlete ellen is. A biztosító társulatoktól végre is nem lehet rossz néven venni, ha a beérkező panaszok dacára is megtartanak szolgálatukban oly becslőket, akik a társaság érdekeit a felek jogainat sérelmével is előmozdítani igyekeznek : valamint nem lehet rosz néven venni azt sem, ha saját érdeküket szem előtt tartva, inkább adnak hitelt a becslő adatainak, mint a fél állításának. Hisz tudjuk, hogy a társulatok mennyi rosz akaratú félreve zetésnek vannak kitéve, mig a kereskedők és iparosok megvédhetik érdekeiket a fent leirt csoportosulás utján. E terv kivihetősége nem ütközik leküzdhetien akadályokba és egy kis jóakarattal — ha nem is mindenütt, de legalább ott, ahol a kereskedő- és iparos osztály elég értelmes arra nézve, hogy saját hasznát átlássa — könnyű szerrel megvalósítható. A katonaság városunkban, A zágrábi 13 ik hadtest f. hó 2, és 3-án, a tartalékosok pedig f. hó 4-én és 5-én érkeztek városunkba és közvetlen vidékére. A hadtest báró Bechtolsheim áltábornagy parancsnoksága alatt a 7-ik és 36-ik hadosztályból áll Habiger és Pitlreich altábornagyok vezetése mellett s a két had osztály a 13., 14., 71. és 72-ik dandárból Spiess, Sternech, Gerstner és Haleczky vezérőrnagyok dandárparancsnoksága alatt. A 7-ik hadosztályt képezik a 16., 78., 29. és 70 ik, a 36 ik hadosztályt pedig a 79., 96., 53, és 101 -ik gyalogezeredek. E két gyaloghadosztály kiegészítő részét képezik 12-ik uhlánus lovasezred I., 2., 3., 4. és 6-ik százada, a tüzérségből a 13 ik hadtest tüzérezrede, a 26. és 36 ik ütegosztály Gerstner vezérőrnagy parancsnoksága a att; a szekerészet 36., 60., 42, és 7-ik százada, az egészségügyi csapat. Végül a vezérkar, melynek főnöke Leweling ezredes s a hadtestparancsnok kísérete. Magában a városban van elhelyezve négy ezred : a 70., 78., 79., 96-ik ezred; a 101-ik ezred az újváros utca mögött, annak hoszában elterülő réten sátortáborban) egyik ezred a nekeresdi majornál van sátortáborban két gyalogezred pedig a szomszéd falvakban van elszál lásolva. A városunkban elszállásolt katODák száma S—10 ezerre, a tisztek száma 3—400 ra tehető. Dacára a nagy számnak, az elszállásolást maga a katonaság a legnagyobb pontossággal és gyorsasággal eszközölte azon kimutatás alapján, amelyet a julius hó ban itt volt tisztek a városban felhasználható férőhelyekről egybeállítottak. Mivel azonban a katonaság nagyobb számban szállásoltatott el, mint amennyi férőhely a felvett kimutatás szerint rendelkezésre állott, ezen úgy segítettek, hogy egyes helyekre az eredetileg felvett számot meghaladó mennyiségben szállásolták el a kato naságot. Minden ezred előre elküldötte a szálláscsinálókat egy két tiszt vezetése alatt; a városról az utcák pontos megjelelése és megnevezésével tüzetes térképet készítettek s pontosságuk annyira terjedett, hogy külön kiinu tatásuk volt utcánként s az utcában minden egyes ház számra nézve, hogy az illető házban van e tiszti lakás és a legénységből hány kaphat szállást? Az elfoglalt tiszti lakásoknál azonnal kiírták a házkapujára vagy a falra az illető tiszt nevét és katonai rangját. Amint egy-egy ezred megérkezett, a szálláscsinálók már várták s azonnal vezették az egyes századokat azon utcába, melyben szállásuk volt. Csak azt sajnáljuk, hogy az egész hadtestből épen a Békés megyei magyar ifjakból álló 101 ik ezered, melynek tisztjei is majd mind magyarok, van sátortáborban s igy közvetlenül nem élvezhetik a lakosság vendégszeretetét. Katonaság és a lakosság kölcsönösen meg lehetnek egymással elégedve. A legénység elég csendes és épen uem áll, mivel előre ijesztgettek bennünket, hogy a mezőről, szőlőhegyről mindent ellopnak. A tisztek a lakosság irányában nagyon is figyelmesek s ez a tigye lem és udvariasság az illető katonai rangjának ernelkc désével csak fokozódik. Igaz, hogy a város lakosságának nyugalma meg van zavarva s kinek-kinek az eddig élvezett kényelemből valamit fel kell áldoznia. No meg ugy a szellemi munkával foglalkozóknak, valamint a kereskedőkuekés iparosoknak, hogy azon tiz nap alatt, míg a katona ság körünkben lesz, munkájuk hogy sokat nem ér, a/, is bizonyos. Ha egy trombita megharsan, vagy hallatszik a dob pergése, pláne ha egy egy ezred banda rázendíti valamely nótára, apraja-nagyja, fiatala és örege siet az utcára és nyomon kíséri a vonulókat vagy megérkezőkei, Legjobban lehet sajnálni a házi asszonyokat, akik a fehér cselédséggel folytonosan hadi lábon állanak ; mert hát ezek is ki akarják venni és kétségkívül ki is veszik az ünnepségből a maguk részét. Sok bámulója volt az egyes érkező ezredeknek, úgy a tartalékosokuak, akiket a vasútnál az illető ezred zenekara fogadott. A Baross-ligetben a Kuinmer kávéház, úgy a „Zöldfa vendéglő" előtt tartatni szokott térzené nek is megvan a maga hálás közönsége. A tisztek részint a vendéglőkben, részint úgynevezett tiszti menage ban étkeznek. Fő tiszti közös étkező helyül szolgál az ovoda emeleti helyisége, ahol két szobában naponként negyven tiszt étkezik, köztük maga a hadtestparancsnok is. A felterítés egész táboriasan van, szines asztalterítő, pléh tányérok és evőeszközök. Itt a tisztikar vendége volt f. hó 5-én Svastits Benó tőispán, Csertán Károly alispán, Kovács Károly polgár mester, f. hó 6 án dr. Magin Károly kir. tanácsos és megyei t. *őorvo3, f. hó 8-án Botfy Lajos megyei 1. aljegyző. F. hó 6*án a tábornoki kar tiszteletére tőispán őméltósága vacsorát adott, melyre még hivatalosak vol tak Csertán Károly alispán, dr. Mangin Károly m. r. főorvos, Grubanovich Géza tszéki elnök, Kovács Károly polgármester és Botfy Lajos megyei I. aljegyző nejeikkel együtt. F. hó 7-én reggel mindkét hadosztály Bessenyő— Csatár felé nagy menetgyakorlatot tett, melynek befe jeztével a hadtest parancsnok az összes ezredek felett szemlét tartott. A katonaság egészségi állapota ez ideig semmi kívánni valót sem hagy hátra. A Békés-megyei tartalé kosokat a sátortáborban egészen elkülönítették és 3 napig az ezredtől el voltak zárva. I 11 i Helyi, megyei és vegyes hírek. A hadtestparancsnok megerkezése. F. hó 3-án délután 4 órakor a vasúttal érkezett meg báró Becli tolsheim altábornagy, a 13. hadtest parancsnoka. A pályaudvarban egy díszszázad volt felállítva zászlóval, katona bandával ; kint a perronon várt reá a tábornoki kar, a szolgálatban levő tisztek és nagy számú közönség. A vonat berobogásakor a zenekar az osztrák hini nuszt játszotta. A hadtestparancsnok, uiellén a máltai ovagrend keresztjével, a szaloukocsiból kilépvén, a feláldásos működésükkel előmozdítják a gazdaközönség érdekeit. A napi sajtó is nem egyszer karolta már fel a biztosítás ügyét, azonban kizárólag a mezőgazdákhoz intézte intő és oktató szavát, nem vévén figyelembe, hogy p. o. a kereskedőnek sokkal nagyobb szüksége van a tűzbiztosításra. Ha a mezőgazda reményeit ugyanis egy tüzeset tönkre teszi, megmarad még mindig a föld, mely a jövő esztendőben a kárt esetleg gazdag termé sével helyrepótolhatja, mig a kereskedőnek úgy szólván kizárólag üzlete képezi tőkéjét és vagyonát, mely ha elpusztul, úgy nincs alapja, amire támaszkodhatnék. A kereskedők és iparosoknál a viszonyok nem teszik kívánatossá ily kölcsönösségi alapon álló társulatok létesítését; sőt azokat kivihetetlenennek is tartjuk. Ez azonban nem ok arra, hogy az e téren fennálló visszá ságok megszüntetését más uton és módon kivinni meg ne kíséreljük. A tüzkárbiztosítás hasznáról és szükségességéről felesleges írnunk ; tudja ezt minden józan gondolkozású ember. Ha azonban látjuk, hogy ennek dacára is a tüzkárbiztosítás kereskedők és iparosok között még sincs oly mértékben elterjedve, amint kellene: úgy az okokat nem annyira az illetők közönyében, hanem egyebütt kell keresnünk. S csakugyan a fő ok nem más, mint kár esetében a biztosító társulatok egy részének helytelen eljárása. Általános ugyanis a panasz, hogy tűzkár eseteknél a társulatok kiküldöttei tízszeres áron becsülnek meg minden darabot, ami véletlenül épségben maradott. Sőt felszámítják a megmaradott tárgyak értékét még akkor is, ha azok a tüz vagy oltás folytán annyit szenvedtek, hogy értéküket teljesen elvesztették. Itt azonban a legtübbnyire nem a társulat vezetősége a hibás; mert a kiküldött kárbecslők majdnem minden társulatnál szigorúan kötelezve vannak mindig és mindenütt méltányosan járni el a kárvallottakkal szemben Hibásak maguk a kárbecslők, akik részint hivatalos túlbuzgóságból, részint pedig — bár ez utóbbiak elenyésző kisebbséget képeznek — zsarolás megkísértése céljából értéktelenné vált tárgyaknak túlbecslésével igyekeznek a megállapítandó kárösszeget minél kisebbre szállítani. Az a kereskedő vagy iparos, aki szerencsétlenségére ily becslő karmai közé jut, kénytelen elfogadni a becslő által megszabott kártérítési összeget, ha nem akar a társasággal esetleg élethossziglan tartó pört kezdeni; amit már csak azért sem tehet, mivel üzletének folytatására pénzre van szüksége, ilyen esetben pedig egy sovány egyezség jobb száz zsíros pernél. A legtöbb esetben tehát nem a biztosítási dijak magassága tartja vissza az iparost vagy kereskedőt a biztosítástól, hanem a gyakran ismétlődő ily esetek. A biztosítási dij oly csekély, hogy egy józan gondolkozású ember sem mulaszthatja el vagyonának tűzkár ellen való megvédését takarékossági szempontból. Igy üzletberendezések és műhelyek után — a legtöbb társulatnál — a dijak kitesznek 100 frt után falukban vagy kis városokban nádfedelű házban levő üzleteknél 1 frt 20—1 frt 50 krt, zsindelyfedelünél 60—80 krt, cserép fedelünél 30—40 krt. Nagyobb városokban a dijak 20—40%-kal olcsóbbak, mig ellenben oly üzletek és műhelyek, melyekben tűzveszélyes anyagok vannak felhalmozva (mint szeszraktárak, asztalos műhelyek), valamint oly műhelyek, melyekben folyton tüzelnek (lakatosok és kovácsok), ugyanily százalékkal drágábbak. Célszerűbb mindig a biztosítást hosszabb időre kötni; mert tiz évre kötött biztosításnál joga van a biztosítónak választani két kedvezmény között t. i. 20° 0 engedmény a dijakból, vagy pedig a két utolsó év ingyen ! Azonban még mindig megmaradt az ok, mely a kereskedők és iparosok egy részét a biztosítástól elriasztja t. i. a kárbecslők megbizhatlansága. E bajon a következőkép lehetne segíteni. Kis helyiségekben minden, ! ott lakó iparosnak és kereskedőnek, nagyobb városokban | pedig az egy szakmában levőknek, vagy pedig különféle | szakmában levő egyéneknek legalább is 25—30 tagból álló csoportot vagy társáságot kellene alkotni, amely i társaság tagjai köteleznék magukat, hogy mindnyájan i . . . Persze, persze, elkésett az, aki kapuzárás után i érkezett; hozzá még ha olya módos legény állja a kapu előtt a posztot, mint az a . . . hogy verje meg az Isten ! . . . ej, oda se senki, gombház, ha leszakad . . . — Hanem megiszom ezért a piros véredet Szegfű Ferenc! — kiáltotta s akkorát ütött odahaza öklivel az asztalra, hogy ámultában az édes szüle azt se tudta, bű-e vagy bá ? Igazat mondott akkor a Hajnal Ágnes, mikor azt újságol a a Kajtor Estoknak, hogy a lakodalma már a kertek alatt bujkál; mert egyszer csak azt látta a faképnél maradt legény, hogy az Ágnes esküvőjét muzsikálják. Hej, ha ő most marokra fogná azt a nagy husángot, ami ott támaszkodik a kapufél árnyékában, aztán megpróbálná az erejét a lakodalmas népen?! — No de nyugodt lehetsz effelől Szegfű Ferkó; még a hajad szála se görbüljön meg, — dörmögte aztán magában — legalább addig, mig .... meddig is már no? . . . Este pedig lakozást ülének az Ágnesék hajlékában és mentül jobban fogyott vala az ital, azonképen növe kedék a jókedv, amelynek senki se legyen a hiányosságával, mert ma van a Hajnal Ágnes menyekzője. Egyszer aztán olyan vendéget pillantott meg a fölbok rétázott vőlegény, akit talán jobb szeretett volna a házon kivül, mint belül látni. No de ha már itt van, hát ne essék azért hiba se emberben, se állatban; hanem az már nem volt inyjére sehogy, mikor ez a hívatlan vendég, ez a Kajtor Estók is megváltotta a menyasszonytáncba a maga fordulóját. Ágnes pedig a félvilágért se mert volna ellenállni a hívásnak, mert nem akarta, hogy ő miatta a férfiak tán még vijjanak is, sem azt, hogy őt a lakodalma napján valamiképen kicégérezze ez a hóbortos Estók. Ej, egy tánc nem a világ! Mikor a gyöngyöm Ágnes már bokázta kölletlen táncosával a szaporát, hát odarikkantja ez a bolondos nagy dérrel-durral a füstös bandának, hogy : — Ugy csináld azt a nótát, aki áldója van a fekete nemzetségednek, hogy most valakit kisirat a szerszámod ebből a csalfa világból! Aztán eje huja hopp, perdült a tánc eleinte gangosan, módosan, hanem utóbb veszettül rúgta maga alatt a pódimentumot. Az Ágnes már egészen beleszédült ebbe a szilaj ugrándozásba s kérve kérte Estókot, hogy hát volna ám itt még más is, aki a menyasszonnyal táncolni akar, de Estók avval vigasztalta, hogy : — Letáncolom most a csipkés kendőd árát Ágnes lelkem! És a cigányokat az ökleivel serkentette a nótára ugy, hogy a füstösök még a Fáraó kincséért sem mer I ték volna a szerszámot letenni. Násznagy uraiméknak, meg a vőlegénynek sehogy sem tetszett ez a dombéro zás; de majd csak megjön ennek a gyermeknek a jobbik esze!... Pedig dehogy jött; inkább mindig jobban bomlott és táncközben akkorákat kurjantott, hegy még a falon függő szentek is megcsóválták vala az ő fejeiket; meg aztán olyanokat sodorintott nyomórudnak is bátran beillő jobbjával maga körül, hogy még az a néhány lakodalmas vendég is, akiket ez a nekivadult Báláin bikája ki nem ijesztett vala egészen a szobából, — csak a fal mellé húzódva nézte az eszeveszett tempóját. Már az Ágnes nem is táncolt jóformán, csak István rántotta hol ide, hol oda, mint a fonnyadt liliomot, hanem azért az ördög még se költözött ki ebből az elformátlankodott legényből, aki most már csak azt hajtotta nagy hangon hogy : — Három a tánc ! — Három ám, de a harmadikat a más világon járod el, Kajtor Csicsa! — ordítja dühében és ijedtében a Szegfű Ferkó, mikor meglátta, hogy szerelmetes menyasszonya szájából kiömlött a piros vér és egy olyan hatalmas ütést mért a Csicsa homlokára, hogy ez megtántorodva, elereszti a Hajnal Ágnest, aki menten végig is terült a pódimentomon : ahonnét aztán a maga erejéből fül se kelt többé. Mikor a Kerekesné komámasszony — aki tudós asszony hírében állott — megnézte, azt mondta remegve, hogy : — megszakadt a szegény. Erre aztán a Kajtor István, meg a Szegfű Ferkó ugy összevíttak, hogy egyik se akarta a dulást abban hagyni, valameddig egyikőjüknek a lelke elmegyen Ábrahám kebelébe. Kajtor Istvánba alighanem maga az eleven sátán bujt bele, mert a másikat már javában fojtogatja a földon és a megrémült lakodalmas nép csak nagy nehezen tudja őt a vőlegény testéről elrángatni, akinek úgy belefogódzott a selyem nyakravalójába, hogy a szemei is kezdtek üvegesedni. A Hajnal Ágnest meg menyasszony-nyoszol^ a helyett olyan ágyba fektették, a melyből utolsó itéletileg nem lészen ébredés. . . . Mikor törvényt ültek vala a Kajtor Istók fölött, hát olyan bolond dolgokat hadart össze vissza, ) hogy biró uraitnék összenéztek a pápaszemükön, aztán a helyett, hogy becsukatták volna, hát inkább szabadon eresztették ; mert tudva levő dolog, hogy úgyis nagyőri rámérte az Isten a kezét arra, akit az ép elméjétől fosztott meg. Az Ágnes sirja pedig soha sincs virág nélkül; de az Istók kalapjából se hiányzik soha a rozmaring szál; mert hát rozmaring nélkül csak nem mehet a Hajnal Ágnej lakodalmába?! . , . * * * Az utcán játszó gyerekek pedig rögtön abbahagyják a gombozást, mihelyt észreveszik ezt a szerencsétlen teremtést és szepegve újságolják édes szüléjüknek : — Juj, itt jön a bolond Csicsa!