Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-07-30 / 31. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. julius 30. 31. szám. ji 1, no " 1 ' A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak isiuei t kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk * issza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Hazai fürdőink. A mi édes hazánkat minden tekintetben bőkezűen megáldotta a természet. Nem csupán földjét tette tejjel, mézzel folyóvá, hanem belsejébe is pazar kézzel rakta a kincseket érő áldást : ércekben, kőben, gyógyító vizekben. Es e mellett vidéke is változó, regényes, sehoi sem fekszi meg a lelket az egyhangúság nyomasztó érzetével ; amint a nagy költő oly szépen mondja : „bérc, völgy változnak gazdag ölében." A természet örük-munkáló erejétől duzzadva, szinte bámulatra méltó, hogy ez a föld hatalmasabb tőke-kincset nem képvisel e nemzet számára, mely ezeréves múltján át pedig ugyancsak megismerhette, kikutathatta azokat az előnyöket és természeti áldásokat, mik mondhatni : minden lépten, nyomon előttünk fekszenek. Ez — mint a közvetlen tapasztalatokból látni lehet és megítélhető — három körülményen alapszik. Első körülmény az, hogy a magyar nemzet igen hosszú időn át olyan viszonyok között élt, hogy az úgy nevezett tőke-kiaknázásra nem volt sem rászorulva, sem ráutalva. A közvetlenül előtte fekvő termőföld olyan tőkét -képviselt már magában, hogy annak kamataiból kényelmesen födözhették a nemzet is, meg egyesek is azokat az igényeket, mik az állami és társadalmi élettel szemben, vagy a családi tűzhely körül felmerültek. Hisz csak pár évtizeddel ez előtt is nem találtunk-e az egyes községek határában, különösen pedig az uradalmakhoz tartozó földterületeken olyan részeket, mik minden gyümölcsözéa nélkül, egészen használatlanul hevertek ? Nem kellettek. Azok felhasználása nélkül is volt elég jövedelem. Ilyen körülmények között azután ki gondolt volna arra, hogy a vidék egészséges fekvését, a természet által nyújtott előnyöket is föl kellene használni tőke-kincsnek ? Később azután, mikor a népesség és az igények folyton szaporodtak, a jövedelem pedig A „Zalamegye" tárcája. Válságos nton. — Novella. — Irta: Keresztúry József. (Folytatás.) Közben a terem egészen megtelt. Uj párok, összekeveredve a régiekkel, ismét megkezdték a táncot. A két asszony hiányzott, a gróf hiába kereste őket az egész első tánc alatt. Csak a másodikra jöttek be — Árkos nélkül. Az egyik férjet megtalálták, de a másikat hiába keresték. Gidró gróf Árkosnéhoz lépett. Az asszony vonakodni akart, de nem tudta, hogyan. Elment vele. A cigányok lassú valcer áriát húztak. A gróf érezte, hogy az asszony teste reszket kezei között s akármi lett légyen ennek a jelentése, ő kedvező jelnek vette. Szorosan magához ölelte, de hiába égett ő maga, a tüz nem ragadt át rája is. A valcer nagyon vontatott volt; — abbanhagyták. Az asszonyt elkísérte a helyére. — Hogy hová lehettek az ismerősei is egytől egyig ! ? Tűrnie kellett, hogy a gróf melléje üljön és beszéljen hozzá. — Ön háromszor elutasított — szólt minden beve zetés nélkül — azóta minden nap keresem ; s ma megtaláltam. Miért nem fogadott ? — Mert nem láttam rá okot — szólt Árkosné hidegen. A gróf egész közel hajolt hozzá. — Nem látott rá okot ? Egyébként elég, ha én láttam. Ön boldogtalan, nemde ? Árkosné megrezzeni <• szóra s pillanatnyi elfogódás után önkénytelenül jött ajkára a kérdés: — Ki mondta ezt ? Ha tagadná is, rá bizonyítanám — folytatá a gróf. _ Ön mellőztetik ; tudom, hogy férje neüi úgy ezekkel arányosan nem növekedett, lassan-lassan kezdtek is ritkulni a használatlanul, kopáran, meddőn heverő területek ; a kényszerűség által fölébresztett élelmesség munka alá kezdte fogni azokat a jó sokáig se tett, se vett részeket. Ekkor az élelmesség figyelme azután kiterjedt a természet által nyújtott áldásra és előnyökre is, a nélkül azonban, hogy a kihasználhatóságra nézve meg lett volna az erőteljesebb vállalkozó szellem. A vállalkozó szellem hiánya volt a második gátló körülmény. Ez azonban még talán nem lett volna olyan nagy baj ; mert végre is a kamatozásra alkalmas dolgok megteremtésére, fenntartására, föllendítéséi e mindig keszen szokott lenni a vállalkozóbb szellem által kezelt és képviselt forgó tőke. Csak ennek utat, alkalmat kellett volna adni a munkára! De az idegen tőkével szemben roppant skrupulusok voltunk és egyáltalán nem is igen tudtunk megbarátkozni a mi kissé erős feudális szellemünkben azzal a gondolattal, hogy földünk kincseit idegen tőkehatalom aknázza ki. Ez volt a harmadik s talán legerősebb gátló körülmény. Ha egyes helyeken a mi rendkívül szép fekvésű és hatalmas gyógyító erejű fürdőink föllendítésére ajánlatot tett egy-egy nagyobb forgó tőkével rendelkező konzorcium: vagy bizalmatlanul tértek ki az érdekeltek az ajáulat elől, v

agy — a kinálkozó alkalmat mindjárt Dárius kincsének véve — olyan követeléssel léptek föl, miknek a vállalkozók a legjobb akarat mellett sem tehettek volna eleget. igy maradtak azután többek között a mi fürdőhelyeink is évtizedeken keresztül a lehető legprimitívebb állapotban, hiresek, nevezetesek arról, hogy rettenetes drágaság mellett kényelemnyújtás tekintetében messzeállanak a külföldi fürdőhelyektől. Egyes fürdőhelyeinket kisebb vállalkozók bérelték ki egy-egy fürdő-évadra s ezek minden egyéb célt figyelmen kivid hagyva, teljes erejükkel azon voltak, hogy azt az egy fürdő-évadot minden irányban jól felhasználják a közönség kizsákmányolására, ilyen körülmények között azután hiába szólalt föl a hazai érdekeket kötelességszerüleg védelmezni és előmozdítani kész magyar sajtó, hogy a magyar ember hűtlen saját hazája iránt, mikor — az itteni fürdőket mellőzve — idegen fürdőhelyeken keres üdülést vagy gyógyulást: ez a nagyon is megokolt idegenkedésen nem változtatott. Legutóbb azonban meglehetős kedvező fordulat állott be. A magyar társadalom és egyesek belátták, hogy ez nagyon balkezes gazdálkodás ; hogy a hazai fürdők fejlesztése, a külföldiekkel egyenlő szinvonalra emelése nemzeti és állami érdek is. E belátásnak eredményeül lehet tekinteni, hogy hazánk egyes fürdőhelyeinek úgy olcsóság, mint kényelem tekintetében lehetőleg a külföldi iürdőknél is kedvezőbb viszonyok közé juttatása céljából hazai részvénytársaságok alakullak. Ezek a részvénytársaságok már eddig is sokat lendítettek egyes fürdőhelyünkön s ha céljokhoz hiven nem a pillanatnyi hasznot mérlegelik, hova-hamarabb elérik azt a célt is, hogy egyik-másik, kiválóan kedvező fekvésű fürdőnket világfürdői szinvonalra emelik. Nálunk, Zalamegyében, 3 nevezetes fürdőhely van. Keszthely-Héviz, Keszthely és BalatonFüred. Az első grófi birtok. Nem sok kényelmet nyújtó, drága fürdőhely. Már több izben hírlett, üogy egy angol konzorcium ki akarja bérelni 80 vagy 90 évre, hogy a benne rejlő tőke-kincset angolosan gyümölcsözővé tegye. A tulajdonos és a konzorcium nem tudtak megállapodásra jutni. Pedig kellő fejlesztéssel, kényelmesebbé és olcsóbbá tétsdel határozottan világfürdővé lehetne. Most távolról csak a gazdagok látogatják ; meg a közvetlen közelében lakó szegények is használhatják ; de már a szerényebb viszonyok között élők, akiknek ott kellene lakást venni és élelmezkedni, inkább elmennek a távolabb eső Varasd-Toplicára. Tessék rájok vetni a követ, hogy rossz hazaíiak ! bánik Önnel, ahogy egy nővel bánnia kellene. Nincs szóra kozása, nincs társasága; vallja meg, nincs még térje sem ! S Ön boldog mégis ? A fejével igent intett, de belülről valami erősen | | tiltakozott: nem igaz ! nem igaz ! 8 mig fülére szeretett volna süket lenni, hogy ne hallja a beszédet, szemeivel követelni látszott : tovább ! tovább ! Remegett, reszketett a férjéért, akit mind ját el fog venni tőle ez az ember. Ugy érezte, hogy el kell vesztenie, ami nem is volt az övé : férje szerelmét. A gróf még közelebb hajolt az asszonyhoz s megfogta a kezét. Nem . törődött már vele. — Es hogyha csak az volna minden ; ha férje csak elhány; golná! Nem, Ön helyettesítve van. S helyettesítője — Deménjji Emma. Az utolsó szavakat már suttogva mondta a gróf. Az asszony nem bírta tovább ; kirántotta kezét a gróf ujjai közül s megfeledkezvén a környezetről, magáról, mindenről, elsikoltotta fájdalmában : — Nem igaz, hazugság ! . . . Ebben a pillanatban előttük állott Árkos Ádám. VII. A botránynak sikerült elejét venni. Egy kis ájulásnak tudták be a dolgot s öt percre rá már vigan táncolt tovább a mulató közönség. Árkosék hazamentek ; két megbízott elvégezte a többit. Az asszony azt hitte, kikap az urától s jó lesz, ha csak szóval. Borzasztónak látta az arcát, mikor ott előttük megállt. Pedig ő ártatlan volt. Két kocsin mentek haza ; térje fölkisérte a lépcsőn, elvezette a szobájáig, de nem szólt hozzá egy szót sem. Ez a viselkedése jobban nyugtalanította az aszszonyt, mintha megverte volna. Mikor szobájában volt már, belekuporodott egy zsölléhe és lélekzetét visszafojtva neszelt, mit hallhat a szomszéd szobából. Nem hallott semmit. Lehányta magáról a ruháját és belebujt a meleg ágyba — mert fázott a teste. De nem aludt el, nem is akart, a lámpát is égve hagyta. Gondolkozott a történtek fölött. Mit is beszélt neki a gróf ? Hazudott, kétségtelen, csak hogy megmételyezze lelkét. Hát igaz az, hogy neki nincs férje, csak neve van : — Árkosné ? Hogy helyén más valaki van, aki nem Árkosné, és mégis inkább az, mint ő. Gondolatai tovább kavarogtak. Egyszer egyik, máskor másik jutott uralomra köztük, de állandó nem volt tudatábau egyik sem; összefüggést keresett köztük. Legtöbb képzete a Deményi név körül forgott. Ez volna hát, aki őt kitúrta helyéből; egy színésznő, akiről jóformán csak annyit tud, amennyit a hírlapok terjesztettek felőle. Valami neszt hallott a szomszéd szobából. Eigyelt rá. A férje fönn volt, járkált. Most meg azt szerette volna tudni, mi történik odabenn. Ennek kapcsán eszébe jutottak a régebbi éjje lek is, amikor szintéu úgy ügyelt, mint most. Aztán elkeveredtek ezek a gondolatok is a többiek közé. — Es nyomukban hirtelen egy új gondolat támadt, gyenge, bizonytalan, mint újszülött; de szinte érezni vélte, mint női, izmosul, mint rendeződnek körülötte a kuszált gondolatok. Kezdett kialakulni az összekötő kapocs. Azok a bizonyos éjjelek tehát Deményi Emma nevével állanak összefüggésben. Nem is lehet másként. A grófnak igaza volt. — Hogy magától nem tudott rájönni ! ? Ezt a kapcsot kereste egész éjjel s most, hogy megtalálta, megborzadt, irtózott tőle. Él akarta magától iizni, de rá iilt lelkére és fojtogatta. Belenyomta zúgó fejét a süppedő vánkosba, erőszakosan zárta le kiszáradt, égő szempilláit, szeretett volna elaludni, nem báuta volua, ha — örökre. De nem tudott csak egy pillanatra sem. A párbaj másnap megtörtént. A gróf derekas vágást kapott a mellén. Árkos sértetlen maradt. Mai számunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.