Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-12-24 / 52. szám

XIÍ. évfolyam. Zala-Egerszeg, december 24. szám. i, b n|r i f r A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Karácsony. Négyezer év zajlott le, tele küzdelmekkel, tele téveteg kapkodással azért, az után, ami az emberiséget a tökéletesedés, a magasabb ideál felé emelte volna. Epedve várták, a ki az emberiséget felrázza végromlásba síílyesztő állapotából. A gazdagok fényben úsztak. Hatalmuktól rettegtek az alattvalók miliói. Nem volt földi hatalom, mely megremegtette volna őket. A szegények, az elnyomottak föl-föl sóhajtottak a verijtékcseppek kínjai alatt, mikor jön cl a megváltás epedve várt órája? Es egyszerre a földet villámként szárnyalta be a világot Megváltó születésének liire. A hatalmasok e hirre megremegtek ; a szegények, az elnyomottak fellélegzettek. Születését nem jelezte hatalmas ágyúdörej; pólyáját nem őrizte minden emberi gondot és tudományt összpontosító nagy elmék aggódása. Egy rongyos istállóban született! Minő csodás hatalom, minő emberfeletti fény, tündöklés vehette körül az isteni Megváltót, hogy egyszerre miliók és miliók szivében gyújtotta meg a remény világát! Minő varázs lehetett a csecsemő körül, hogy fölrázta álmából az egész világot! A koronás fők inogni vélték fejőkön a koronát. A kunyhók lakóinak szíve nagyot dobbant a megváltás gondolatára. Az emberi rendeltetést, az emberi magasabb missiót téves utakon keresők ezrei, mintegy delejes ülésre, megállottak. Júdeát beszárnyalta a hir, bezengte a dal : „Ma született Üdvözitőnk rongyos istállóban!" Es az emberiség nem csalódott! Az Istentől küldött csodás lény, akit máibölcsőjében királyok és koldusok imádattal vettek körül ; akinek már kisded korában tömjénezett a gazdag, a hatalmas ; akinek pólyájába áhítattal tette ]e ajándokát a jobb jövőt reménylő 11 szegény: az a kisded csecsemő Megváltója lett a világnak, az emberiségnek. Ujj mutatás volt ez a világot fenntartó mindenhatóságtól, hogy ime, nézzétek, ez egy szegény, nyomorban született teremtés; nem környezi jólét; távol van tőle minden pompa, minden fény: és mégis ez az, akire ezredeken keresztül eped ve várt az emberiség, akit hirdettek előre a próféták ! Ujjmutatása volt a mindenek fölött élő hatalomnak, hogy ahhoz, hogy valaki nagy tettekre hivassék, nem kell selyem, nem kell bársony, Az emberiség megváltóját egy hideg, rongyos, elhagyatott istálló adta a világnak. Az ige testté lőn ! Az isteni eszmék testet öltöttek magukra ! Hiába üldöztette az ártatlan csecsemők ezreit halálra a kegyetlen Heródes, hogy trónjának bársonyán nyugodtan pihenhessen: az emberiség Megváltója felett isteni hatalom őrködött. Megszületett a Megváltó ! Megszületett az egyenlőség, testvériség és szabadság isteni fölkentje. Minden felől „hosanná"-val fogadták megérkeztét. Es az emberi testet öltött földi Isten meg is hódította a világot. Hiába küzdöttek ellene a sötétség tehetetlen emberei! Hiába zúdult ellene gyiilölsége összes nyilaival a hasznot leső önzés: a világok világosságát nem nyomhatta el. A világot ujjá teremtő igék : szabadság, egyenlőség és testvériség igéi mindaddig az Istennél valának és ez igék testet öltének ! Az emberiség óriási lépést tett a tökéletesedés felé. Közelebb emeltetett Istenéhez a Megváltó által. Amit a testet öltött Isten magával hozott az emberiség megváltására, szent és eltörőihetlen marad örökre. A szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi azok, amelyek a világot — a maga isteni rendjében — fentartják. Ahol ezek az igék, amelyek hova — tovább kétezred éve testet öltének az isteni Megváltóban — igazán gyökeret nem vertek : ott nincsen isteni béke, ott nincsen áldás, ott nincsen boldogság! Ha láttunk és látunk letűnni népeket a világtörténelem színpadjáról: azoknak halálát, enyészetét semmi más nem okozta, mint hogy a megváltás nagy, isteni eszméit nem értették meg. Hogyne fognók fel. hogy ne értenők meg hát mi magyarok a Megváltó tanainak szentségét? Mi magyarok, akiknek országa igen sokáig, sőt még ma is védbástyája a krisztusi eszméknek. Sokszoros okunk van tehát épen nekünk, magyaroknak, megünnepelni a világ Megváltójának születése napját, a szabadság, egyenlőség és testvériség első hajnalhasadását. Zengje is azért egy szívvel, egy lélekkel Hunnia téréin az ének : „Hozanna a Megváltó nevének." Szózat. a dunántúli írókhoz, hírlapírókhoz. Budapesten, karácsony liava 1&Ö3. A Dunántúli közművelődési egyesillet irodalmi szakosztálya 1893 ik év karácsony havában megalakult Budapesten és azt határozta, hogy a nemes hivatásu szervezetnek mintegy első lélekzetvétele cgy levél legyen, a melyben elnöke fordul tagjaihoz, elsősorban a dunántúli ujságlapokhoz. Fordulok hát hozzátok — hadd mondjam' pásztorlevélben: az elméknek, a sziveknek, az erkölcsöknek és minden becsületes érdeknek pásztorai, pásztortársaim. Kiálíttott őrszemei vagyunk a legszentebb nemzeti ügynek, a mely ezer gyökérszállal ereszkedik az élet minden viszonyába, a népesség minden rétegébe, hogy onnan táplálkozván, virágot nyisson és gyümölcsöt teremjen és a gyümölcs legyeu a magyar nemzet dtága termése, diszben, fényben, jólétben, erkölcsben, erőben való meggyarapodása, hogy hatalmasnak találtassák amaz ujabb küzdelmekben, talán megpróbáltatásokban, a melyek reá várakoznak, a versenygésben, a mely e föld birtokáért, a nemzet lobogójáért, nyelvének dicsőségeért itt folyni fog a közeledő évszázak idején. A kiállított őrszemek között való össszefüggést helyreállítani, az erkölcsi közösséget, mely nekik dicsőA „Zalamegye" tárcája. Szeretlek Szeretlek, miként kis méh a virágot Melyre még más rovar sohasem szállott. Szeretlek, miként madár a levegőt, S úgy szeretlek, mint a vad — A rengeteg erdőt. Szeretlek, miként virág a harmatot, Melyet a tikkasztó hőségben kapott. Szeretlek, miként a csillag az eget 8 úyy szeretlek, mint saját Étiemet, mennyemet. Szeretlek, miként anya a gyermekét; Akit keres — ha nem látja - - szerteszét. Szeretlek, miként tiszta szív szerethet; Csak azt mondd meg, ha viszont Szeretsz e engemet t Citromsárga . . . Citromsárga nyugaton az égálja. Fülemile vesztett párját siratja . . . Fülemile én ii sírok teveled: „Azt szeretem, ki az enyém nem lehet." Sírjunk egyiitl s addig sírjunk, zokogjunk, Mi</ a éi/lje nem hol latszik sóhajunk: Avacjy addig, míg könyeink zápora — Ezt a csalja, rút világot elmossa. *l Mutatványul sterzünr'k „Ifju-ágom" r'nifl. sajtó alatt lrvö kötetéből, mely újév után hagyja el a sajtó Megrendelhető sre'TÖwil Zala T.-lilndon, (u. |>. '/.ala Kgerstcj?) Ara 1 fit. Vérvörös lett a nyugoti láthatár. Az én rózsáin a kapuban másra vár . . . Éljed hűtlen világodat nem bánom! Boldog leszek én is a más világon. Farkass Károly. Karácsony estéjéit. Csikorgó hideg van. Ropog a hó a talp alatt, rőfös jégcsapok csüngnek alá a háztetőkről, metsző szél hasítja a hideg levegőt, kíméletlenül szórván a fagyos hópelyheket a járókelők szemeibe. Dacára a hideg idő mérgé nek, egyre nagyobb a sürgés forgás a város emporiálisabb utcáin, ami nemcsak élénkké, luinem ünnepélyessé is varázsolja a mai estét. A féeycsen kivilágított kirakatoknak számos nézője akad. Itt csinos játékszerek pazar halmaza, ott impozáns karácsonyfa minden kigondolható cukor alakokkal, emitt sporttárgyak és csecsebecsék változatos szinvegyüléke kápráztatja a szemet. A bevásárolni szándékozók hamarjában nem is tudják elhatározni, mi lenne legjobb az apróságnak. Sok anya ( gondosan rakosgatta télre a megtakarított filléreket egyre-iuásra adóztatván a férjet, apóst, nagybácsit, nagy nénit — hogy karácsony estéjén kisded gyermekeinek minél nagyobh örömet szerezzen a kis Jézuska eljövetele. A gyermeksereg ártatlan öröme ez estén nem ismer határt, kérdéseikkel egyre faggatják a szülőt : eljön-e az idén is a kis Jézus? hoz-e majd olyan szép ajándékot, mint tavaly ? Elcsendesülnek a gyárak folyton Zakatoló gépei kinriilnek a hivatalok — mindenki siet kedves otthonába, a családi tűzhely koré. Szende világosság, dereiig még a szegény viskók ablakaiból is, bizonyos megelégedés su gárzik az arcokról — mert ma születőit a Megváltó. — A vallásos lélek visszaszáll a szent áhítat szárnyán az isteni kisded jászol-bölcsőjéhez : . a szív megtisztulva a I földi salaktól, édesen boldogító benső bókét élvez. Materiális korunkban, midőn az egyénnek értékét oly sok esetben vagyona és pénze után mérlegelik; midőn a születési rang, érdekközösség és protekcio fontos tényezőkként szerepelnek előkelő helyet biztosítani társadalmunkban kegyeltjeik számára, inig a szorgalom és tehetség által kitünőbhek mellőztetésről panaszkodnak ; midőn a humanismus és liberalismus csábos jelszavai alatt oly sokszor a rút önérdek és kendőzött szédelgés lappang; midőn a mindennapi élet oly kevés örömet, annál több ürömöt nyújt különösen azoknak, kik napestig fárasztó munkában izzadva keresik meg családjuk számára a betevő falatot: — váljon nem esik-e jól a szívnek, ezen bágyadt utasnak, ama kis oázis, melyet karácsony estéje nyújt? A karácsony örömestéjének varázsa megélénkíti az ellankadt kebleket, üdvös fényt lövell nemcsak a paloták ragyogó termeibe, hanem behat szelíd világosságával a rozzant viskók és pincelakások alacsony s szűk szobáiba is. A szülők szemeibe könyűt csal gyermekeiknek ártatlan öröme, a gyermekeknek pedig fokozódik szülőik iráüti szeretete. A szeretet estéje ez ! Üdvözlégy Megváltó Jézus! ki lejövén a földre, az emberiségnek négyezeréves várakozását elégítetted ki ; ki fordulópontja lettél a világtörténelemnek, békét és üdvöt hozván az egész emberiségnek ! Isteni tanításod fönségével és utolérhötlen szereteted melegével beragyogtad a világot; meggyújtván isteni bölcseiéged szövétnekét, eloszlattad a bizarr pogáuy világ sötétségéi; születésed emlékezete áí'talmég most is örömet szerzesz egyaránt a gazdagnak és szegénynek, boldognak és boldogtalannak. * s A külváros szegényes kiilsejii házán.ik szobájában vagyunk. A fűtetlen szoba belseje sem feledteti a szegénységei • itt ott, egy -egy rozzant luuor, melyet halvány fényben világít meg a már már kialudni készülő méesvilág. — Angyali arcú kis leányka alszik az ágyon, Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.