Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. december 3. 49. szám. I, I ' t 31 es ,1 A „Zalamegyei gazdasági egyesület" ós a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Vármegyénk tanügye. Századunkat méltán lehet a tudás századának nevezni, mert minden téren, minden irányban a reális ismeretek alapjára igyekeznek helyezkedni az élettel és megélhetéssel küzdő emberek. A képzelődés, az illúzió aranyos ködéit egyre merészebb kézzel tépegeti, szaggatja szét apozitiv tudás, mely gyökérszálait a hatalmukban álló anyag rétegeibe bocsátva, a helyett, hogy felhők között halászva keresné az életboldogság föltételeit, a tőidet akarja létének szilárd talajává tenni. Még az érzelmek is a tudás Ítélőszéke elől juthatnak csak ki és lehetnek általánosan elismert közkincsévé az egy cél felé törekvő nagy millióknak. Tudás nélkül ma már lehetetlen a boldogulás. Mi természetesebb tehát, mint hogy a tudás elismert hatalmával szemben ma már mindenütt oda törekesznek, hogy a tudás körei mentül szélesebb területeken és mentül nagyobb dimenziókban terjeszkedve, át meg át hassák a társa dalom minden rétegét, hogy mindenki alapot teremthessen magának a megélhetésre, a boldogulhatásra. A tudás terjesztése első sorban fontos állami érdek is ; azért van, hogy az állami kormány hivatott egyénei nemcsak az állam anyagi erejét feszítik meg, hogy a tudás terjesztésének ügyét, a tanügyet, közvetetlenül előmozdíthassák, hanem erkölcsi támogatással, buzdítással, segély lyel kisérnek minden törekvést, mely a tanügy érdekében új meg új alkotásokkal kivánja biztosítani a nemzet egyetemének e téren való haladását. Vármegyénkről igazán nyugodt öntudattal el lehet mondani, hogy e rendkívül fontos közérdek előmozdításának szükségességét nemcsak érezte, hanem a tanügy fejlesztésén az anyagi áldozatok hideg mérlegelése nélkül, odaadó készséggel, példás lelkesedéssel buzgólkodott. Fennálló és szépen virágzó tanügyi alkotások hirdetik vármegyénknek minden nevezetesebb pontján, minden városában, hogy e vármegye közönsége a kultu ra érdekeit helyesen fogta föl és olyan kiváló állami közérdeknek tekintette, melyet a hazafias érzés lángoló lelkesedésével a honfiúi áldozatok mérlegelése nélkül kell fölkarolni a hivatott tényezőknek. Önérzet dobogtatja meg szivünket, ha végig tekintünk megyénken s az itt fennálló népoktatási intézeteken. Minden iskolánk beléletében megtaláljuk jól ható sugarát annak a vezérfénvnek, inely a népoktatás élén álló vezérnek lelkesedéséből, lángoló buzgalmából sugárzik ki. E lángoló lelkesedés és buzgalom melege fakasztja az iskolafentartók százainak és ezereinek szivében a lelkesedés és áldozatkészség érzelmeit, hogy akaratuk őszinte erejével támogassák a tanügy fejlesztésére irányzott mozgalmakat. És az így megteremtett közlelkesedésnek köszönhetjük bizonyára, hogy vármegyénk minden városában találunk egy-egy olyan tanintézetet, liol a fejlődő nemzedék az elemi népoktatás tudásköreit meghaladó ismereteket sajátíthat el. E tekintetben is nemes büszkeséggel mutathatunk vármegyénkre, mert míg például a szomszédos Somogyvármegyében csupán Kaposvárott van állami fögymnasium és polgári leányiskola, meg Csurgón fögymnasium és tanítóképző intézet, addig megyénkben már ez ideig is két fögymnasium áll fenn s ezen kivül egy alreáliskola, egy taniíóképző intézet, két középkereskedelmi iskola, öt polgári fiúiskola, két polgári leányiskola, egy gazdasági szaktanfolyammal bővített felső népiskola és két felső leányiskola, összesen tehát tizenhat olyan iskola áll a fejlődő nemzedék rendelkezésére, hol tanulmányaikat folytathatják. Ha még ide számítjuk a nagykanizsai és keszthelyi felekezeti jellegű polgári iskolákat, az ily tanintézetek száma tizennyolcra egészül ki. Ez mindenesetre lelkes önérzettel töltheti el minden zalavármegyeinek szivét, mert e tanügyi alkotások — a magas kormány anyagi támogatását figyelembe és számításba véve is — A „Zalamegye'

4 tárcája. Emlékszel-e ? A nagy vendégsereg elutazott; végre egyedül maradtak; az ifjú férj boldogságtól reszkető karokkal öleié át nejének darázs derekát és elkezdé: * * * „Emlékszel -e ? Mikor először találkoztunk, majdnem gyermekek voltunk még mindketten. De a te égsötét, bogárszemű hajad, tengermélységű kék szemed, sugár növésed már akkor elbűvölt és az első szerelem végtelen boldogságával tölté el itju szivemet. Később észrevettél te is. Egy bál alkalmával történt. Észrevetted azt a sápadt arcú ifjút, akinek legnagyobb gyönyörűsége telt abban, hogy a te mélységes mély szemeidnek uézésébe merülhetett. Nem szóltunk egymásnak semmit. De mit is szóltunk volna?! . . Azok a titkos kézszorítások, azok a forró pillantások többet beszéltek minden ékes nyelvű, szentimentalizmussal telt szerelmi vallomásnál 1 Emlékszel e ? Ezenkívül még csak néhányszor találkoztunk. Az utolsó találkozásnál kölcsönösen megígértük, hogy egy máséi leszünk. Melyikünk gondolt volna akkor küzdelemre 1 . . Hisz' az ifjú csak a mai napot ismeri; tegnap és holnap az ő szótárában nincs. És milyen bölcs rendelése ez az örök Gondviselésnek! Az a hegymászó, a ki folyvást a szikla csúcsára tekint, könnyen leszédülhet és könnyebban lecsuszhatik az alatta tátongó mélységbe, mig a melyik csak a közvetlen előtte levő szikla követ igyekszik kezeivel elérni s feje fölé soha nem tekint, hanem a szikla csúcsát akkor látja meg, a mikor azt már lábaival is érinté: az ilyen hegymászó vajmi ritkán fog leszédülni, még kevésbbé lecsúszni. Ilyen az élet küzdelme is! Ha tudnók, hogy mennyi még az előttünk levő és leküzdendő akadály, hogy kezünk és lábunk hány kiálló sziklakőbe fog még beleütődni, bizony-bizony visszafordulnánk az útról, de sőt még talán le is vetnők magunkat kétségbeesésünkben az alattunk lévő mélységbe. Pedig küzdenem kellett nekem is ! Emlékszel e ? Mikor mint pályavégzett férfiú oda álltam atyád elé, hogy megkérjem kezedet, minthogy szíved már régóta enyém volt, a büszke férfiú megtagadta kérésemet ; mert pályám kicsiny és szerény volt. ü nem vá>-t akadály kétségbeejtett mindkettőnket. Te azt ajánlád, hogy haljunk meg együtt és legyünk egymáséi a halálban, ha az életben nem lehetünk azok. Emlékszel-e ? De én gyáva soha nem voltam, a küzdelmektől soha vissza nem rettentem és ha talán a magam életét nem is sajnáltam volna, nem lettem volna képes kioltani a te életedet. Hisz oly kevés már ugy is a földi angyalok száma! Az Ur félti őket leereszteni e sárfészekbe, melynek sara rátapad az ő szárnyaira is és lehúzza őket még mélyebbre : a pokolba. Megigértük egymásnak újból, hogy csakis egymáséi leszünk s én a küzdelmet újból megkezdém a sorssal. Kegyetlen végzetem úttalan utakon ragadt, a melyeknek tömkelegébeu száz tövis szúrta kezeim és lelkem. De a tövisek nekem mind édesek voltak, mert mellettök rózsa pompázott : a te orcáid viruló rózsája. Utam ban százszor megbotlottam, de azért el nem tévedtem, mert volt két vezető csillagom : a te szemeid, szép séges szép lelkednek méltó tükrei. Emlékszel e ? A küzdelem végre mégis véget ért. Kivivott állá som kielégílé atyádnak magas igényeit és egybekelésünknek többé semminemű akadálya nem volt. fényesen tanúskodnak arról, hogy e vármegye közönségének szivét a tanügy iránti őszinte lelkesedés és áldozatkészség dobogtatta meg mindenkor a múltban is és dobogtatja mindenha, mikor egy-egy alkotás lésesítését sürgeti a tanügyi közérdek. Ezen a téren a zalavármegyei városok immár túlemelkedtek az irigykedő vagy kicsinylő versenygés szempontjain ; e tekintetben csak a nemes versenynek mozgató, buzdító erejét ismerik, mely mindenkor teremtő és éltető tényezője a közérdekeknek. Ha iskoláink szaporodásával a tanügyi viszonyok megyénkben fokozatosan erőteljesebb és erőteljesebb kibontakozással fejlődnek a magasabb kultur-cél felé, úgy mihamarabb elérjük azt a szinvonalat, honnan a szép példa erejével ragyoghat szét a haza minden iránya felé. Hogy pedig ettől már messze nem vagyunk, mutatja az a lelkesedés is, melylyel az alakítandó zalaegerszegi fögymnasium ügyét közönségünk kiséri, mely ha az arra hivatott tényezők támogatásával létesül, magasabb kultur-alko» fásainkat fogja egy monumentális alkotással gazdagítani Közegészségügy. Dr. Mangin Károly kir. tanácsos és megyei t. főorvos a vármegye területén f. évi október lwban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet, érdeklőkről a következő jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság november havi üléséhez : Az időjárási viszonyok a hónap első kétharmadában kedvezőek voltak ; mert nagy részben száraz, derült enyhe napokat élveztünk; az utolsó harmadban eső ós hűvös idő következett. A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint a légnyomás maximuma volt 757 4 m/m., minimuma 7408 m/m., havi közép 749"5 m/m. A hőmérséklet maximuma + 27-»"C, minimuma — M°C, havi közép + ll-9°C. A nedvesség havi középértéke 80%, csapadék összege 44-5 m/m. Szelek irányát illetőleg leggyakrabban észleltetett D, azután E és DK. A felnőttek közegészségi állapata általában kielégítő, sőt részben teljesen kedvező volt. Gyógykezelés tárgyát képezték a légző és emésztő szervek hurutos bántalmai, Ped ig szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy senki strébességgel nem vádolhat, azt a helyet, a melyet jelenleg elfoglalok a társadalombau, pusztán a magam erejéből vívtam ki; soha senkinek a pártfogására nem támaszkodtam, hanem igyekeztem mindig a magam lábán járni. Nehéz volt a küzdelem, de édes is jutalma. Sok rossz napom volt, de talán el is esem az élet csataté rén fegyverrel kezemben, ha egy őrangyal fel nem keres álmaimban és nem buzdít, hogy csak törjek folyvást előre, hogy lépésről lépésre foglaljam el azt a helyet, a melyet végre kivívnom sikerült. És ez az őraugyal te voltál, én gyönyörű virágszálam, holiófürtü angyalom. Emlékszel e ? . . És az ifjú nő oly boldognak, de oly túlboldognak érzé magát ez édes emlékek hatása alatt. Régi nóta . . . — Híizd azt a búsat Jóska — hogy aszongya, — Jaj de nehéz a szerelmet titkolni . . . Azt szeretem, ki az enjém nem leliet. Azután leborult az asztalra és peregtek alá sápadt két orcán a könnyek. Hja! Nem rég lett hadnagy a szőke huszárkadétból — valamit elhozott magával az előbbi boldog életből — szívbaját . . . Pedig hát nem is olyan kis baj azl Könnyű rajta nevetni. Azután nyugodtan letörölte könnyeit és bágyadtan nézett maga elé s a régi szép hang maradványával kisérte a zokogó húrokat ... és jöttek egymás után a legszomorúbb nóták . . . Hej, de sokat beszélt az a száraz fa egy elveszett boldogságról .... Ifjúkori szerelem, milyen könnyű téged megtalálni! Fáj, nagyon fáj, ha eloszló füstgomoly lesz belőled. Szegény fiú, alig találta még meg, s máris elve szett . . ! Azután lassú hangon egy vígat parancsolt: „Nem házasodom meg soha." Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.