Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-03-19 / 12. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. március 12. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 irt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdi j 30 kr. N.vilttér petitsora 12 kr. I ii rr i, ss es r/lf i r ' l ' \ 11 ,1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől logadunk rl. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Nehéz idők. Edes hazánk fölött ez idő szerint sokkal nehezebb idők járnak, mint első pillanatra gondolhatná az ember. A magyar társadalmat szűkebb körű érdekek ellentétes mozgalmai tartják izgatottságban ; lölzavarják, bolygatják, nem hagyják teljesen elsimulni hullámait csak rövidke időre sem. A múltban, néhány évvel ez előtt., látszólag olyan csendes volt a magyar társadalom képe, hogy a béke embereinek lelkét boldogsággal töltötte be az a gondolat, hogy elérkezett a magasabb világosság által megihletett emberi szivekbe a .valódi béke szelleme s hogy e szellem áldásai megitjúják az egész nemzetet ; haladni fogunk rohamosan ; még eddig nem ismert dimensiókban fogunk közeledni ahhoz a célhoz, mely minden hazáját szerető s nemzetéhez őszintén ragaszkodó magyarnak lelke előtt lebeg a messze jövőben : megteremteni ipari, kereskedelmi, anyagi és szellemi, Összes kulturális nemzeti önállóságunkat. De az a békés, csendes, sima kép csak látsz; t volt; olyan, mint mikor a tenger felszíne csendes s aiul forrong, háborog a fenék vize. Az elszunnyadni látszott ellentétes érdekekasima, hullámtalan kép alatt forrongtak, állandó mozgásban tartották a rokon-elemeket és készültek h tömörülésre nagy csendben, szinte titokban, hogy annak idején annál vehemensebb erővel, annál váratlanabb meg rohanással kezdhessék meg azt a harcot, mely immár a küszöbön van. Isten tudja, hova fejlődnek ezek a mi mostani viszonyaink s hova juttatják nemzeti társadalmunkat éppen akkor, mikor a nemzeti törekvések áramlata azt követelné, hogy lelkünk, szivünk, erkölcsi és anyagi erőink teljes odaadásával támogassuk azokat a mozgalmakat, nnk a magyar nemzet megizmosítását célozzák; mikor egy gondolattal, egy szívdobbanással kellene körülállanunk a közös eszmények, a nemzeti A „Zalamegye" tárcája. Egy műkedvelői előadás utójátéka. — Karcolat. — Alig vau vége a íarsangnak, a tiatalság már is minden lehetőt elkövet annak kigondolására, mint lehetne egy jót mulatni ? Igy volt ez Somberekben is. A sombereki tiatalság napokon át a lelett vitatkozott, hogy a nőegylet céljaira minő mulatságot rendezzen ? Egyik hangversenyt indítványozott, a másik pikniket (persze ott lehet jól enni inni), a harmadik megint más tervvel lépett elő. Egyik indítvány sem nyert köztetszést, mig végre hosszú vitatkozás után elhatározták, hogy' legjobb lesz egy műkedvelői előadást rendezui. Egy tiz tagból álló küldöttség ment Bodroginéhoz, a nőegylet tiszteletreméltó elnöknőjéhez; előadták szándékukat és minthogy a műkedvelői előadás tiszta jövedelmét ugy is a nőegyletnek szánták, azon kérelemmel fordultak Bodroginéhoz, hogy ezen mulatság fővédnök ségét elvállalni és ezen tisztségéből kifolyólag az egyes szerepeket saját tetszése és legjobb belátása szerint a tiatalság között kiosztani szíveskedjék. Bodroginé nagyon megtisztelve érezte magát ezen megbízatással és megígérte, hogy az ügy érdekében minden tőle telhetőt el fog követni. Még aznap sorba járta azokat, kiket szerepiokul kiválasztott. Még esik egy volt hátra: a legtöbb, de nem is csoda, hogy ettől félt legjobban. Hisz világraszóló volt az öreg birónak fösvénysége és zsarnoksága. De Bodroginénak nem csekély meglepetésére az oreg bíró minden szó nélkül megengedte, hogy leánya a műkedvelői előadáson részt vehessen. Az volt ám csak a nagy öröm, mikor a rendezőknek Bodrogmé tudtára adta, hogy a város legszebb leáuyát a közreműködésre • megnyerte. létérdekek oltárkövét ; mikor minden kisebb érdekünk föláldozásával, mellőzésével kellene ölelkeznünk az édes haza és nemzetünk érdekében. Nagy átok rajtunk, hogy ily körülmények között verdesik legerősebben a nagy magyar társadalom épületét a békétlenség hullámai. A liberális reform-törtek vések áramlata és a conservativ szellem fordultak egymás ellen és küzdenek most még csak gyönge előőrsi csatákban; de már ebből is biztosra vehető, hogy ha — a mindeneket intéző, hatalmas Istenség' O el nem vezeti valami csudás módon a hazánk fölött megtorlódott felhőket : — av. előbb-utóbb kitörő csata-zivatar irgalmatlanul meg fogja rázni nemzeti társadalmunkat. Ez az, amitől valóban félhetünk, ami szorongással tölti el szivünket; ami felhőt vet homlokunkra is, gondokkal árnyalja be lelkünket most, midőn minden áron haladnunk kellene ; midőn a nemzetközi általános békés törekvések évei alatt évtizedek mulasztásait vol iá alkalmunk pótolni nagyobb erőfeszítés nélkül is. Nem kellene hozzá egyéb, mint egészséges, békés társadalmi állapot, összetartás, erőteljes közszellem. Es éppen most van bomlófélben e fontos tényezőknek mindegyike. A munkára hivatott erők" nemcsak széthúznak, hanem egymás ellen fordulnak ; a legszentebb törekvéseket a kicsinyes érdekek szempontjából mérlegelik és itélik meg; előtérbe nyomulnak minden vonalon a parcialis érdekek ; és hátul, a legszűkebb, legészrevétlenebb, legsötétebb sutban kénytelen meghúzódni a legszentebb, a minden fölött álló közérdek : a haza és nemzet érdeke. Annyi bizonyos, hogy azok, kik a máierős hullámzásban levő társadom békétlenségét bárminő érdekből növelik, előmozdítják : úgy tekinthetik működéseket, mintha önmaguk ellen fordítanának gyilkot s önmaguk dobnának üszköt hajlékukba . . . Voltak már nehéz idők a magyar nemzet életében s ezek között — bár a látszat még nem mutatja — nem utolsó helyen áll a mostani. Az elkeseredés a társadalom egyes táboraiban elég nagy, a harcvágy sem áll valami alacsony fokon s azok, kik elég mélyen belelátnak a helyzetbe, kik mindegyik tábor liiveivei érintkezve, egész természeti nagyságában látják a kölcsönös ingerültséget és elkeseredést, — bizonyára nem ok nélkül várják elborult homlokkal a fejleményeket. Teljes reménytelenséggel kellene néznünk a fejlemények és azok kibontakozása elé, ha nemzetünk viharos története meg nem vigasztalna bennünket legalább némileg azzal, hogy élt át már a mi viharszokott nemzetünk nehezebb időket is; sokszor már bizony-bizony közel volt ahhoz, hogy teljesen megássa önkezével a saját sirját; de mindannyiszor a veszedelmek legnagyobb veszedelmében megjelent és jobb útra térített, megmentett bennünket a nemzetőrző Isten által közénk küldött magyar géniusz. Megyei élet. A inégyei közigazgatási bizottság március havi ülését Svastits Benó főispán őméltóságának elnö/clbte alatt f. hó 14-én tartotta az újmegyeház gyülésterinébe/i. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás egyes ágaiban február hóban előfordult eseményekről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. A zala-egerszegi közkórházi bizottság előterjesztése, hogy a kórházi gonduok fizetése 100 írttal emel'essék és részére —- mig természetbeni lakása nem lesz — évi 100 frt lakbér fizettessék, pártolólag terjesztetik fel a belügyminisztériumhoz. Felolvastatott a zala egerszegi közkórházi bizottságnak az évről késziteit számadása, valamint a kórházról az 1 évet illetőleg beterjesztett igazgató főorvosi jelentés, melyek a belügyminisztériumhoz felterjesztetnek. Előterjesztetett a pécsi pósta és távirdu igazgatóságnak jelentése a Pacsáu felállítandó távírda állomás költségeihez az érdekeltség által adandó hozzájárulás tárgyában. A jeleutés az érdekeltek meghallgatása és a hozzájárulási tárgyalás megtartása végett a járási főszolgabírónak kiadatik. Olvastatott a kereskedelemügyi miniszter rendelete a keszthely—balaton-szent-györgyi helyi érdekű vonalon ' „Fenék" elnevezéssel egy feltételes megállóhely létesítése ! iránt. A teltételes megállóhely és elnevezése ellen közMost már egész biztosra vették a sikert. A próbák serényen folytak. Végre elérkezett a várva várt nap, meiyre a város közönsége oly feszült kíváncsisággal nézett elé. A pénztárnál már este 7 órakor jegyet sem lehetett kapni. A terem zsúfolásig megtelt néző közönséggel. De neui is csoda, mert mikor a függönyt felhúzták és az angyali szépségű Kasznár Mariska kilépett a színpadra, utána pedig az egész város leányainak kedvence, a sugár Barti Ivároly : oly tapsvihar keletkezett, hogy a terem csak úgy zúgott belé. Hát mikor a szép Kasznár Mariska oly benső érzéssel elkezdte énekelni: „Volt nekem egy szép szeretőm, kökény szemű barna legénynem hiszem, hogy nem dobogott sebesebben a férfiaknak a szíve a terem ben. De ha azoké uem is, hát bizony százszorta sebe sebben dobogott a rendesnél a Barti Károlyé, a ki a próbák alatt halálosan bele szeretett a szép Kasznár Mariskába, ez meg a Barti Károly után epedett; azért volt oly érzésteljes és megkapó játékuk. Nem is állhatták ezt meg szó nélkül az irigykedő lányos anyák. Ha a szép Kasznár Mariska jobban oda hajolt a Barti Károly hoz, akkor már folyt a rágalmazás. Oda szólt, súgott egyik másik is a szomszédjához, hogy bi zony a Mariska nagyon kacérkodik; nem is lenne neki rosz a Barti Károly. A harmadik meg, akinek négy eladó leánya volt, irigyeu oda vág: talál gazdagabbat is, ha házasodni akar ! Hát ha még az irigykedők azt tudták volna, a mi a második felvonás után következett?! Barti Károly ugyanis, mikor a függöny legördült, oda állt Mariska elé és megvallotta, hogy mily igazán és mélyen szereti ! De már ezt Mariska alig hallotta ; rá hajtotta gyönyörű fejecskéjét Barti vállára, ki boldogságában egy forró csókot lehelt arra a gyönyörű főre. Végre eljátszották a harmadik felvonást is és utána következett a reggelig tartó tánc. Senki oly jól nem mulatott, mint Mariska. Mindenki csak ő vele, az est királynőjével, akart táncolni. Volt azutáu másnap megint pletyka elég. De hogy is ne lenne, mikor valaki egy műkedvelői előadáson szerepel ! Legyen az bármily szép, adja szerepét a legsi keresebben, megjegyzés nélkül nem hagyhatják ; mert az embereknek jobban esik, ha valakire bármely csekély hibát is ráfoghatnak, vagy hírnevét némileg elhomályosíthatják. Igy volt ez Kasznár Mariskánál is, a ki pedig maga volt a megtestesült jóság és szerénység. Hát mikor a műkedvelői előadás után egy hétre megvolt Barti Károlylyal az eljegyzése ! Na iszen akkor volt még csak hadd el hadd a lányos anyák között. Összebeszéltek, hogy mindnyájan elmennek Bodroginéhoz ozsonára és tudtul adják neki, hogy az ő leányaik is éppen olyan jól eljátszották volna a szerepet, mint Kasznár Mariska. Csakugyan délután az egész asszonysereg felkerekedett és elment Bodroginéhoz, a ki nem győzött ezen a váratlan szerencsén csudálkozni. Persze nem is gyanította még, hogy mennyi néheztelést kell hallania. Végre a legidősebb mama elkezdte, hogy mily szerencsés lett a Kasznár Mariska és hogy az ő Malvinkája is milyen megtisztelve érezte volna magát, ha a színdarabban közreműködhetett volna. Sorban mind mind elmondta a maga panaszát. Végre Bodroginé is megszólalt, kijelenté, hogy ő mindennek nem oka, mert annyian csak nem szerepelhetnek egy műkedvelői előadáson. A vendégek lassanként távoztak. Mikor az utolsó elment, oda szól Bodroginénak : Ha még egy ilyen műkedvelői előadást rendeztek, édesem, ha a többit nem is, de az én lányomat minden bizonynyal felkérjétek ! Vendége távoztával Bodroginé jó iziien nevetve, oda szól férjének : Azt hiszi az én barátnőm, hogy az ő lányának is oly jól sikerülne a műkedvelői előadás

} mint a Kasznár Mariskának '? !