Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-03-12 / 11. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. március 12. 11. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 irt. Félévre 2 írt. Negyedévre / frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 15 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. 1, n I r i r 11 es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Ünnepeljük március lö-ét I Mi magyarok március 15-ikében főkép a szabadság napját látjuk. — Es ez természetes. Akkor pattantottuk le magunkról az abroncsokat, melyeket a szent szövetség kormányai a népek békéjének ürügye alatt ezekre reáruháztak. A régóta siuylődő fölszabadultat pedig mi töltheti be más, mint a szabadság érzete ? Ez fut rajta végig delejesen ; ez rázkódtatja meg kéjesen minden tagját; ez hódítja el részegítő mámorával. Azután a szabadság a népek fejlődésében egy nélkülözhetetlen tényező. A valódi, az egészséges haladás feltétele. A sápkóros, virágházi növényeket beledobja kazdelem forgatagába s ott vagy megedződnek, vagy elpusztulnak. A meglévő erőket megedzi. A szunnyadó képességeket kicsiráztatja. Tagadhatatlan azonban, hogy mostani felfogásunk a szabadságról elüt attól, ahogyan azt akkoron felfogták. Mi összekötjük a rend fogalmával. Minden egyes cselekvési körét kiszabó és azt biztosító rend nélkül nincs szabadság. A nélkül az erőszakos, a kapzsi, a ravasz, az aljas leveri ellenlábosát és a szabadság nyomán a zsarnokság kél. Ép igy reá lehetne utalni a többi akkor hangoztatott eszmék egyoldalúságára is. De ne feledjék a kárhoztatók, hogy ez csakis igy, vagy pedig se hogyan sem történt volna. Uj eszmékhez lelkesedés kell, e mögött pedig az elhamarkodás veszélye mindig ott ólálkodik. Különben is, ha azon fentebb természetesnek állítottam optikai csalódást levetjük : a március 15-iki eszmék mögött meg kell pillantanunk a fontosabbat, a lényeget. És ez a magyar szellemnek megújhodása a nyugot-európai népek ujabb eszméinek asszimilálása által, a melynek folytán azok eszméi és törekvései mellett ismét kezességet vállalt. A magyar nemzet fenmaradásának titka az, hogy nemzeti sajátosságának épségben tartásával, ugyanazon eszmék körforgását csinálta keresztül, a melyekét nyugati szomszédai. A kereszténység figyelmeztette Európa nyugatán a rengeteg vadonokban, kietlen lápokon, a mostoha természet ölén, rideg égalj alatt kucorgó vad emberi csordákat magasabb, egyetemesebbb hivatásukra, ruházaton, ételen, italon s játékon kivül egyéb : szellemi szükségletekre ; a mialtal a további haladás alapját, az emberiséget örök hálára kötelező munka árán, megvetette ezen népeknél. A mi eleink is rövid századok alatt megtelepülésük után felveszik a kereszténységet. A semmiféle kötelékkel össze nem fűzött embereket a hűbériség az egyéni szolgálat kötelékével összefűzve, nagyobb erőkifejtésre s békés együtt munkálásra képesíté a nyugati népeknél. Nálunk a választási monarchia kormányforma következtében szétmállott központi hatalom helyett a Róbert Károly alatt behozott hűbériség Nagy Lajos idejében négy tenger uralta erőt állított elő. A keresztes háborúk nyomán kifejlett kereskedés és ipar folytán megszületett polgáriságnál uralkodó jóllét a testet kasztigáló kereszténység ellenében felvetette azt a kérdést: váljon minden, a mi az érzéknek tetszik, ép azért, bűnös és kárhozatos is? Felelet az volt rá: nem. Es az emberiség mohón neki vetette magát a klasszikus kor műveinek élvezésébe, s ennek hatása alatt a szellemi élet minden terén ujabb csapásokat vágott. Ez volt a renaissance : az újjászületés kora, a mely Nyugat-Európát bejárva, nálunk Mátyás alatt vetette sugarait. A megerősödött elme elveti a tekintély elvét, a mely alatt nagyra nőtt s önállóan akar, saját magába vetett bizalommal, munkálkodni. Ez a szabad kutatás eszméjének, a protestantizmusnak kora, mely csaknem egy időben foglal tért külföldön és nálunk. Ezen eszméknek általánosító jellegük volt. A visszahatás nem maradhatott el. Az annyi iskolát keresztül járt s már teljes önállóságra vergődött ember egyéni sajátságainak tudatára jő s azokat célszerűség folytán — minthogy minden munka annál kiadóbb, minél inkább simul a munkás természetéhez — alkalmazza Európa az eszmék, a törekvések tekintetében is teljesen tagozódik nemzetek szerint. Ezeknek mérkőzése az egyeseknek is vér- és pénzáldozatban m.gyobb erőkifejtését igényli, a melynek egyenértéke fejében viszont az egyes jogokat kiván az állami akarat és cselekvés képzése körül. Létesülnek a nemzeti társadalmak alkotmányos, népképviseleti, egyeduralmi forma alatt. A nemzeti öntudat Európa nyugatán a tudomány, az irodalom, a művészet, a harctéren már halhatatlan műveket produkál. De nálunk hol késik az éji homályban ? Az a bűbájos fejedelmi asszony egészen megfeledkeztette mindenről az elődöket? Úgy látszott. A nemzet meg volt dermedve. A leányzó meg volt halva. De jönnek a költők, ezek a naiv lelkek s próbálják élesztgetni. Hangjukon eleinte még átrezeg a hiábavaló munkának szívszaggató tudata. Azonban az édes anyanyelv csodát művel. A leányzó most úgy látszott, mintha csak aludt volna. Az életre ébredtben aztán ugyanazok a jó lelkek a múltra való hivatkozással vágyakat ébresztenek. De itt nem állhat meg egy nép, a mely mögött ezer éves mult áll. Eljönnek az államférfiak, politikusok ; ezek már nem kérnek, hanem követelnek. A nagy Széchenyi lefelé a nemzettől, a másik : Kossuth felfelé a kormánytól. Igy érlelődött meg a nemzeti társadalom eszméje, a melynek általános, ép azért hiányos követelményeit a március lö-ike formulázta, s melyekért a nemzet vérét öntötte. Az abszolút korszak megakasztotta a fejlődést, a nemzeti irányban. Pedig már nyugaton a természettudományok ölén nagyra fejlődött tecknika vívmányai következtében a gazdasági társadalmak körvonalai rajzolódnak le. Előre ! De előbb merítsünk tiszta lelkesedést a március 15-iki nap emlékénél! Üljük meg, ünnepeljük meg március 15-ét ! lfju Stráúsz Sándor dr. A „Zalamegye" tárcája. A pénz. Folyt, és vége. „Salutat te valuta" Van pénz, mint polyva, mint békának tolla, — mondja tréfásan a magyar. Lám, mily nagy garral hirdetik az újságokban a bank, váltó és pénzintézetek: „Pénz! Pénz! Pénz! Sorsjegyek, Ígérvények, értékpapi rok, évenként ennyi húzással, ennyi nyereménynyel. A ki mer, nyer!" Vaa olyan szédelgő is, aki 500 aranyat ígér annak, akinek ilyen s ilyen szer használata utáu toga tájni, haja őszülni, vagy kihullani — merészelne ! Ezek persze olyan : nesze semmi fogd meg jól — féle bombostok, frázisok és svindli fogások s legfölebb oda lyukadnak ki : „do, ut des ;" adj te jó pénzt, én adok helyette kavicsol. Régente voltak bolondmiskák, u. n. „alchymisták", akik vegyészeti uton akartak aranyat csinálni; de persze : fából nem lett — vaskarika! Sokan szeretnének Midás királylyá lenni, (még a szamárfüleket is szívesen hordoz nák), hogy a tr it érintenek, az mind arany nyá változzék. vakhit, a babona a sátánt hiszi a kincsek királyának; és a földberejtett kincseket keresi is a bolygótüz (a ludvérc) nyomán, meg a garabonciás diákok utmutatása szerint. Bogár után indulnak és ugy járnak, mint a mesebeli róka a sajttal. Az okos ember jol tudja, hogy: kiki saját szeren cséjének kovácsa; és legjobb kincskeresési mód : „Istennel, észszel, szorgalommal dolgozni." A bányász, aki a kincseket napvilágra hozza, szegény, rongyos és sápadt, mint az a nemesére, melyet kiaknáz. — Az arany nem egyéb, mint sárga sár; és a sárga irigység sokakat elfog a gazdagok pénze és kincse miatt. Auyagjára nézve, vau : arany, ezüst, nickel, bronz, réz- és bankópénz; rendeltetésére uézve pedig még többés különféle pénzek vannak, u. m. „pétertillér, perselypénz, miatyánkgaras, lélekpénz, tapénz, iskolapéuz, büntetéspénz, békepénz, jegypéuz, érdempénz, felpénz, fuvarpénz, törzsökpénz, tejpénz, tűpénz, adópénz, nyerőpénz, helypénz, tanulópénz, szabadulópénz, erénydíj, versenydíj, ösztöndíj, szerencsekrajcár, susztertallér, újpesti picula, ólomhuszas, stb. Az utolsó követválasztás óta vau u. n. „ülőpénz;" l frt, aki otthon marad a szavazástól); van : actió, cautio és exeoutio ; van végre u. n. „utolsó mohikán," midőn se égen, se földön nincs több! — Van aranybulla, arany abc, aranyszabályok és arany mondások,— Van papi korona (gyűlés), vau barát korona (hajnyiret), van tövis korona és öregség koronája. III. Richárd, Auglia királya, egy országot ígért egy lóért; komikus lesz, mikor a piacon azt mondjuk: egy koronát egy kappanért! Vannak azután : nábobok, Krözusok, pénzkirályok, pé.nzarisztokracia, garasosarisztokracia, Péuz ő fulsége, Aranyember, Egy millió, százezer forint, Mások pénze, Vérespénz, stb. — könyvekben megirva. — Legnagyobb pénzösszeg volt az az 5 milliárd hadisarc, a mit a franciák fizettek Poroszországnak. Vannak továbbá: „Forintos ok, Krajcár-ok, Bankó k, Kincs-ek, Hatos-ok, Tallérosy Zebulonok, Glazdag ok, Szegény-ek, Császárok, Királyok, Hercegek, (pótok ; egyik másiknál a „nomen mellett az omen is," — a „titulus mellett a vitulus" is meg van; míg a legtöbbnél a név csak keserű iróniája a (lucus a uou luceudo), valóságos templom egerei. Némely embernek az a fátuma, hogy ha Pleigrámba lakik is, mégis mindig „Peczelbe" ( Bezahl) huzzákvonják; a másik meg ha a dúzsnaki pusztára rejtőzik is, mégis „Füzes-Gyarmatra" (Bezahl-Colonie) felkeresik. A gazdag angol fonttal (1 font sterling) méri a pénzét; telik tőle, mert az o bankja a leggazdagabb; a török pláne erszény számra (egy török erszény 100 piaszter (?)) osztogatja; de azért mégis neki van legki sebb pénzneme : a para. A magyar közmondás igy szól : „nincs könnyebb a tele erszénynél." A praktikus angolnál: „time is money" az idő pénz; (a magyar, mint kényeimes keleti faj, „elszokta tarisznyázni az időt"); a diák még többet mond ; „qui habét tempus : habét vitám," kinek ideje van: élete van." „Beszélni ezüst, hallgatni arany ;" ha ezt szó szerint lehetne venni, akkor sok ember annyit berregne, mint a pergő rokka, daráló malom és nagypénteki kerepelő ; a másik meg ellenkezőleg oly néma hallgatag lenne, mint a hal, mint a sír. „Aki korán kel, aranyat lel": akkor a hajnalban hazatérő korhelyek nyernék el az érdemkorouát ; csakhogy ezek nem annyira aranyat lelnek, mint inkább pénzt (el) vernek. A rosz nyelveknél közmondásossá vált immár, hogy : „pénztáros és Amerika" synoaim fogalmak, mert ily sorrendben megy a dolog: l-o kincs: nincs! kámfor módjára elpárolog; 2-o sátorfa összepakolás és „í 11' a berek, nádokerek! 3-io tengeri kikötő az ujvilágrész ben; 4-to ugyanott, farmer vagy milliouárius, vagy cézár, vagy kalapos inas; 5-tó 10 év múlva egy tönk rement amerikai nagybácsi utáu gazdag örökölök kerestetnek a vén Európában, a kik a temetési költségeket kifizessék ! Hogy a magyar (kivált ha deputációbau jár) mily jól érti a négy alapműveletet, kitűnik e „more patrio"féle kontóból: „jöttünk-mentünk : 100 írt; ettüok-ittunk : 100 frt; summa summarum: 300 frt;" (Nyugtázza mega pécsi nagy harang !) Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.