Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)
1893-01-08 / 2. szám
XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. január 8. 2. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 írt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Njilttér petitsora 12 kr. f i f r I ' 1 I i A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye, Megjelenik minden vasárnap. Falusi olvasóköröket. Figyelemmel kisérve a fővárosi és vidéki lapok által regisztrált kulturális eseményeket, — sajnosan kell meggyőződnünk arról, hogy a mi népünk köréből sokkal több feljegyezni való kerül ki a bün- és botránykrónikák számára, mint a kultúrtörténetnek. Csak nagy elvétve olvassuk, hogy egyik, másik faluban ez vagy az történt a nép művelődésének, szellemi haladásának, e-kölcsi életének előmozdítása érdekében Nyaranta, mikor a nép kenyérkereseti munkájával túlontúl el van foglalva, nem igen gondolunk a falusiak időtöltésére ; de így télen mikor a földet mivelő falusiakra nézve a munka jó részben szünetel s az időjárási viszonyok egyébként is négy fal közé utalják a népet: igen sokszor foglalkoztatja a nép anyagi és erkölcsi jólétén jóakarattal csüngök lelkét a gondolat, hogy mivel tölthetik el azok a jó falusiak a téli, hosszú estéket s a vasárnap-délutánokat? Az a naiv városi ember, ki erre a kérdésre nézve határozott meggyőződést akar szerezni, látogasson el egyik-másik elhagyatottabb faluba s előtte fog állani a közvetetlen tapasztalat : hogyan lehet a drága időt gyiimölcstelenül, anyagi és erkölcsi haszon nélkül eltölteni. Az asszonyok a varrást szépen elvégezik napközben; a férfiak is ellátják a csekélyke déli dolgot s mihelyt beáll az est, bevonulnak a sötét szobába ; ott a meleg kályha mellett, vagy ha hideg a szoba, a párnák közé bújva átdödörgik, átpletykázzák, átmendemondázzák, átpipálják az egész telet. Vasárnap délntánonkint kissé fűszerezve van az élet, különösen a férfiakra nézve egy kis hegyi kirándulással vagy — kinek szőlője nincs — kurcsmázással. így foly a tél künn a városiak által oly gyakran emlegetett, oly gyakran irigyelt falusi, idilikus világban. Mikor a sok városi cifraságot, bolondságot megmosolygó jó falusiak ősi joggal, ősi házban j az életet igy szépen átpipázták, — bizonyára i őket sem érheti más sors, mini hogy ebből a paradicsomi állapotból egyenesen menyországba viszik az angyalok mindnyáját. Ismeretes dolog előttünk, hogy a falusi földmives népnek ezt a paradicsomi tudatlanságát nemcsak szeretik, de tőlük telhetőleg támogatják és előmozdítják azok, kiknek a nép sötétségben maradása félig-meddig tőkét képvisel ; mert biztosítva látják igy magukat a szabadabb gazdálkodásra; mi azonban és mindazok, kik világosságot szomjaznak a szegény nép számára : elbomló lélekkel nézzük a népmüvelődésnek részben nagyon lassú haladását, részben pedig teljes megfeneklését. Nincs igazuk azoknak, kik azt hirdetik, hogy a népet, legjobb meghagyni korlátoltságában ; mert a boldogság első tényezője nála : a tudatlanság. Nincs igazuk azoknak, kik a nép sötétségben maradását azért tartják jónak, mert igy szűk látkörével nem szaporodnak igényei ; megelégedettebb a fertálló viszonyokkal ; nem birálja a rendszereket; lelke nem lázad föl az előtte fekvő intézmények ellen, miknek néha súlyát kell éreznie. Ez rettenetes okoskodás. Jó, hogy ma már csak elvétve akad egy-egy hive. A kulturnépek életéből látjuk, hogy a nép közszellemében csak akkor fejlődhetik ki államfentartó erkölcsi erő, ha az a valódi tudásnak, a lelki világosságnak eredménye. Es ez a közszellem adhatja meg a népéletben is azt az erkölcsi egyensúlyt, mely a valódi, öntudatos boldogságnak elengedhetetlen tényezője. Az a boldogság, mit a nép korlátoltságában, sziik látkörüségében vélnek lenni a téves gondolkozásnak, — nem boldogság; mert az erősen hasonlít az állati tengődéshöz. Tudás, világosság, értelem, öntudatos érezés és gondolkodás kell a népnek, hogy boldog legyen, hogy emberi rendeltetésének önmagával, másokkal s a közös célokkal szemben bizonyos tokig eleget tehessen. O o Ennek a népboldogító lelki világosságnak terjesztésére pedig éppen a téli esték, a vasárnap-délutánok alkalmasak ott künn a falusi élet csendjében. Együvé kell hozni esténkint a családfőket oly körbe, hol okulnak, tanulnak, nemesednek, tökéletesednek szívben, értelemben, érzésben és tudásban. Ezt pedig csakis olvasókörök alakításával lehet elérni. A falusi földmives nép nincs egyenkint olyan anyagi helyzetben, hogy lapot járathatna ; de igy olvasókörré tömörülten csekély díj mellett olvashatna mindegyik több lapot is s azon kivül a falu müveit egyéneivel tölthetné el a téli estéket ; ami a népre beláthatatlan nagy erkölcsi haszonnal járna. Ez a kulcs a nép erkölcsi szinvonalának emeléséhez. Nem a hatósági rendeletek ! Nem a kényszerrendszabályok ! Nem volna szabad Magyarországon egyetlen oly falunak lenni, hol olvasókör nincs. A szegények helyett a tehetősebbeknek kellene ezek létesítéséhez járulni. Ez ma már a mi nemzeti életünkben életkérdés. Vajha egytől egyig belátnák ezt azok, kik közvetlenül a nép körében hathatnak és értelmiségi fokuknál íogva e hatásra hivatva is vannak. Mily szépen lehetne az olvasókörök létesítését a már úgy is kötelezővé tett tűzoltósági intézmény megvalósításával egyesíteni ! Kis költséggel, de sok és nagy jóakarattal! Felhívás. A tenyész szarvasmarha apa-állatok kellő időbeni beszerezhetése érdekében, tisztelettel felhívatnak a „Zalavármegyei gazdasági egyesület" tagjai és a megye községei, hogy a kik a gazdasági egyesület közvetítése mellett tenyész bikát beszerezni óhajtanak, ebbeli szándékukat az egyesület titkári hivatalánál 1893. évi február hó l-ig bejelentsék. Kelt Zala-Egerszegen, 1892. dec. 29. Orosz Pál sk., egyl. titkár. A „Zalamegye" tárcája. Rigmusos krónikája az 1892. esztendíkek. Eégi krónikások módjára megénekelte : Theodorus diák. Itt az uj esztendő . . . Köszöntsük hát szépen ! — Több örömet hoz tán, mint volt a múlt évben. Hozzon egészséget, bort és búzát bőven, Hogy áldhassuk Istent ez új esztendőben. * Tükrét emelem föl az ó esztendőnek, Okulást meríthet belőle a lélek. Hogy bölcsebben nézhess, ember a jövőbe, Sziveid meg a multat és tanulj belőle. Egy esztendő nem sok, egy csepp a tengerben, Észre alig veszed s ím gyorsan elrebben ; Figyelj hát, olvasóm és tartsd jól eszedben, Ami épületes e gyarló énekben. Veszem sorra szépen, úgy, ahogy megesett. Az év krónikáját; de várj egy keveset! — Emlékezzünk meg az év halottjairól, De mortuis bonum . . . s most krónikám így szól Gönczy Pál volt első, aki elköltözött, Zászlótartó volt a népnevelők között: Küzdésben, munkában elül járt a zászló . . . Második halottunk jó Louassy László, Ez az eleven holt, e nemzeti martyr, Kiről Ctio tolla a bánat hangján ír. A nyitrai püspök, Roskouányi Ágost Az Ur szirte előtt, menyországban jár most. BuderiZ is megtért már harmadik hónába, Magyarországnak e hü indigenája, Ott örvend immár a mennyei táborban. l)e legtöbbet veszténk jó Baross Gáborban; Nemzeti csapás volt korai halála, Méltó ő hálánkra, legyen neve áldva! Szintúgy legyen áldva Klapka György emléke, Ragyogjon fölötte örök fény és béke 1 A félisteneknek vala ő vezére, Szabadságharcunknak legnagyobb vitéze, Nem is egyedül ment a végső rapportra, Adjutánsra bizta: Teleki Sándorra. Keleti Károlylyal Királyi L :<ü ment el, Majd meg Dlendtuich Károly s Kozma Ferenc renddel. Jó Csanády Sándor, az „utolsó szittya,-' A hamis németet nuír odafönt szidja. Greguss János festő, l/ancsa János érsek, Tors Kálmánnal együtt őseihez tért meg. Tamássy József sem akart t vább várni, f íHe kellett a, be ... a rácsos kaput zárni! í l Salamon Ferenc, a nagy történettudós Lefizette, mivel még mindnyájunk adós. BeSZe János hangja jó lesz harsonának Az utolsó napra, s jelleme mintának. Irányi Dániel példát hagya nekünk : Hazánkért né hulljon, de pezsegjen vérünk. Wahrmannak is megjött a felső rendelet: Dolgát jól végezte a Mór, tehát — mehet . . . Szuorényi József volt, ki e sort bezárta; Fényeskedjék nékik az egek világa ! . . . * t Az elmúlt esztendő választást is látott. Ámde a tisztelt Ház uj arcot nem váltott; Mameluk, habarék, szélbal egyre bízott, S a nagy bizalom közt csak a kortes hízott. Egymás közt. civódunk veréb s kakasharcban, S ím a dákoromán tüntet mind bátrabban : Fölmegy a „császárhoz", viszi a panaszát, De Bécsben a „király 1 1 kiadja laufpaszat. Felsült hát az oláh, vissza is tért Bécsből, Király ő felsége kegyelmességéből. Vajh, ha nem ő vohia magyarok királya, Tán nem is járt volna a bratye hiába! Elünk az idővel, használjuk is jól fel, Zónatarijfánklcal nem maradhatunk el. Behozta kormányunk az egységes zónát; Zóna-idő szerint igazítsd az órád. Ünnepelt az ország, úszott az örömben, Királykoronázás emlékezetében. Királykoronázás juhileumára Örömköny gyülemlett szemünk pillájára. Nem ment az parancsra, nem ment kommandóra, Diszbandérium is önként kapott lóra. Fényben úszott akkor nemcsak a főváros, Mely azontúl leve királyi székváros, Boldogságban fénylett király és a nemzet; Huszonöt év alatt milyen lett a helyzet ! — Nincs királyszeretőbb nemzet a magyarnál, — Oh, hazám, ha mindig ilyenre akadnál / . . . Lám, mire nem képes a kölcsönös érzés, Bár ne zavarná meg soha félreértés ! — Kérjük Istenünket, tartsa meg királyunk, S huszonöt év múlva megint jubilálunk. Volt még egy ünneplés, bár sokkal szerényebb ; Kossuth Lajos iránt régi hála ébred. Kilencven éves már, nem valna szép tőlünk. Ha mellőznó'Ic, mit szól a világ felőlünk! — Budapest főváros díszpolgárrá tette, Nagy levelét erről küldöttsége vitte. Áldja meg a Isten, könnyítse meg sorsát, Mig hazája egén egy felleget sem lát. Arny van a fény mellett; a tnult aratáskor A kolera is kért részt az aratásból, Legyen azért hála az irgalmas Égnek, Mai szamunkhoz fel iv melleklet van csatolva.
