Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-03-05 / 10. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. március 5. 10. szám. JL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérinentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasár-nap. A millenniumi kiállítás. Hazánk ezredéves fennállásának méltó megünnepléséhez joggal sorakozik a koronás királyunk védnöksége alatt 1896-ik évben rendezendő kiállításunk. Ezen, reánk magyarokra nemzeti ünnepélyünk alkalmából kétszeres fontossággal bíró kiállítás ügyében Lukács Béla kereskedelemügyi miniszter, mint az 1896-iki ezredéves kiállítás országos bizottságának elnöke, a sajtó utján a közönséghez az alábbi, hazafias szellemben irt, meleg hangú felhívást intézte, melyre az oly kiválóan fontos nemzeti ügy érdekében olvasó közönségünk figyelmét és érdeklődését felhívni hazafias kötelességünknek tekintjük. A miniszternek a közönséghez intézett felhivása: A magyar állam megalapításának ezredik évfordulóját készül megünnepelni a nemzet. Hazánk törvényhozása elhatározta, hogy az ezredéves ünnepélyek keretében országos kiállítás tartassék. U cs. és apostoli királyi Felsége, legkegyelmesebb Urunk és Királyunk, ezen kiállítás védnökségét elfogadni kegyeskedett. A törvény e kiállításnak 189G-ban, Budapesten, az illetékes miniszterek és egyéb szakkörök közreműködésével leendő rendezését reám ruházta. Kettős célja lesz ezen kiállításnak. Első sorban emlékeztetni a nemzetet az ezredéves mult nagy eseményeire és alkotásaira és megmutatni a külföldnek is, hogy a magyar nemzet hasznos tagja volt az európai népcsaládnak a haladás együttes munkájában. Második feladata a kiállításnak az lesz, hogy megismerjük a magyar államot alkotó összes erőket ; megismertessük önmagunkkal és ;iz idegenekkel a szellemi, anyagi és erkölcsi téren való munkálkodásnak összes vivmányait. Felhívom az ország minden polgárát, hogy ezen feladatban a kormányt hazafiúi lelkesedéssel támogassa és hozzájáruljon a nagy nemzeti mű sikeréhez. Része fog jutni az ország minden polgárának a munkában, valamint része lesz a sikerben is. A kiállítás sikere által növekedni fog hazánk tekintélye és fokozott lelkes bizalommal fogunk haladni a nemzeti megerősödés nagy munkájában. A kiállítás programmja felöleli a nemzeti munka minden nyilvánulását; tervezete megadja a kereteket mindazok számára, a kiknek ősei, vagy a kik maguk bármely téren tevékenykedtek. A törvényhatóságok, a városok és a családok, melyekhez történelmi emlékek fűződnek, állítsák ki az okmányokat, műtárgyakat, ereklyéket, melyek nagy események, virágzási korszakok emlékét kelthetik fel ; melyek jellemzik állami szervezetünk, ősi alkotmányunk és önkormányzati életünk fejlődésének menetét, a magánéletnek egyre gyarapodott igényeit és a nemzeti erő egyéb megnyilatkozásait. Az egyházak mutassák be működésük és tevékenységük tanujeleit, történelmi emlékeiket, melyekre kegyelettel tekint a nemzet és a művészet remekeit, melyeknek megalkotása, gyűjtése és megőrzése az ő érdemük. A tudósok, a művészek, az írók, a tanférfiak, szóval a nemzet szellemi fejlődésének összes tényezői mutassák be az eszközöket, melyekkel egy évezreden át a felvilágosodást és a nemes izlést terjesztették, s a nemzet erkölcseit megnemesíteni igyekeztek. Mutassuk be, hogy Európa éléstárának földjét hogyan munkáltuk a múltban, mint haladtunk mindig a korral és miképen érvényesítjük ina a tudomány vívmányait, hogy a nemzeti termelést fokozzuk. Tér jut a hazai ipar összes tényezőinek, melyek a múltban nem egyszer versenyeztek a nyugot legkitűnőbb szaktársaival. Tárják fel szorgalmuk és ügyességük müveit. Az elmúlt századok mestereinek remekeit, a napról-napra izmosodó és gyarapodó modern gyári ipar termékeit állítsuk sorba, hogy tanúságot tegyenek a magyar munka, a magyar vállalkozó szellem erejéről és versenyképességéről. A kormány gondoskodni fog, hogy a nemzeti munka méltó keretben legven bemutatva, hogy a kiállítók erkölcsi sikerét előmozdítsa. Tárja ki mindenki szorgalma, izlése, leleményessége eredményeit. Lépjünk mindnyájunk sorompóba, a kik dolgozunk észszel, kézzel vagy géppel, egyért — a hazáért! Am lássa a mai nemzedék, miket teremtettek az apák az uttörés súlyos viszonyai között; ám érezzük át, hogy az ősök verítéke árán megtört sima uton milyen feladatok hárulnak reánk és a jövendő nemzedékekre ! Nagy, ritka családi ünnep lesz az, melyet még nem sok nemzet ülhetett meg. Gyűljön a nemzet oda a felséges uralkodó köré, a ki hazánkat oly atyai gonddal és bölcseséggel vezette az áldásos béke utjain, a haladásnak magaslatára és a ki — egy dicső ezredéves mult hű letéteményese — oda vezeti a magyar nepet egy szebb évezred küszöbére ! Meghívó. Zalavármegye gazdasági egyesülete saját helyiségében f. evi március ho 13-an délelőtt 10 orakor tart, melyre t. tagtárs úr tisztelettel meghivatik. A közgyűlés főbb targyai: 1. Az egyesület 1892. évi számadásai megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. 2. Az egyesület 1893. évi költségvetésének és munkatervének megállapítása. A „Zalamegye" tárcája. A pénz. „Salutat te valuta" Az „arany koronák" immáron beköszöntött csengőpengő és boldogságot igérő (?) uj aerájában mi volna időszerűbb és érdekesebb csevegés, mint a miről jó Petőfi is igy emlékezik: A pénz, a pénz! ez ám a bökkenő, Ez életünkben a szekérkenő. Nélküle a kerék lassan forog, S forgása közben szörnyen nyikorog. A deák: „uervus rerurn gerendarum" uak nevezi; a német: „Geld régiért die Welt" fontosságot tulajdonit neki; mondjuk „nagy hatalom"-nak is, mert „pecuniae obediunt otania." Már Horácz mondá: „minden emberi és isteni dolog: az erény, a hir, a tekintély rendelkezé sére állanak az aranynak. A kinek pénze van, lehet jeles, bátor, igazságos, s talán bölcs is? Igenis; bölcs is, király is s minden, a mi akar." Nevezzük a XIX század bálványának is (valószinleg a XX ban is megmarad ar.uak) ; hajdan csak Izrael fiai imádták az „aranybor jut" : most minden vallás telekezet meghajol előtte; a „Mammon" az uralkodó istenség, melynek áldoz és tömjénez mindenki. Moutecuculi szerint nem csak a hadviseléshez kell 1 ör, 2-or és 3 or is pénz : hanem szükséges ez minden közuapias dologhoz; mert „körmetlen macska a fára nem mászhatik, pénzetlen utas nem messze me bet", mint a közmondás tartja. A pénznek hiányát a deák igy fejezi ki: „deficiente pecu, deficit omne nia." A német: „Geld ist hin, Alles ist hin." Az olasz: „niente moneta;" a cigány : náne lúve;" a magyar pedig igy sóhajt: „egy árva garas sincs a házamnál! — Vagy tréfásan Petőfivel: Ejnye mi az istennyila Ü, •es már a láda fia: Üres ám ! Es ez esetben legtöbbször üres az - - asztalfia is! Különösen a szegény nagyvárosi napszámosok munka hiányában kántálhatják szomoiuau Petőfi sorait: Hogyha üres az embernek Zsebye, üres a has is: Zsebem üres, ennélfogva Üres az én hasam is. Hát az miféle Óperenciás tengerentúli istencsodáju ideál, vagy világszép tüudér Ilona lehet, a kihez Petőfi imigyen ömledez : „Szent borzalommal nyújtom im feléd Nem földi kéjtől reszkető kezem . . ." stb. a dolog nagyon egyszerű: (akkor ritkaság számba írent), verseiért megkapta a honoráriumot és igy végezi: Es most ... és most . . . jer a zsebembe pénz ! Szónoki frázissal szólva, azt hiszem, mindnyájunk véleményét, sőt meggyőződését tolmácsolom, midőn kimondom, hogy a „kéjes érzést" sok más — nem poéta —- halandó is tapasztalja, mikor : „a diurnum, honorárium, salarium, stipendium, angaria, rata, sáp, provizio, appanage, rebacli, zsold, prezent, baksis, tüpénz, zsebpénz, vakációpénz, haupttreffer, gazdag örökség, vagy kártya nyereséget, szóval: bármi néven nevezhető gázsit zsebre vágva azt rebegi: „intra in gaudium domini tui!" azaz menj be uradnak örömébe! Jó Petőfi fájdalmasan panaszolá, hogy a költő és sorsharag: ikertestvérek; egy pár garas is alig kerül kenyérre, a borostyánból pedig nem lehet táplálkozni; mig végre az inségterhes életét megunva hordozni, a publikumhoz imigy eseng: , . . „ha dobsz egy két garast: Fogaddsza hálaszózatom; Mert pénzre vár az asztalos , . . Koporsómat csináltatóm.

u No, hála a mostani kor szellemének — és a publikum zsebének — a mai igazi és hivatott poéták, próza irók, (különösen a zsurnalisták), festők, szobrászok, szi nészek (főkép az énekesnők és tánezosnők) s általában a művészek, ily keserű kétségbeesett panaszra neui kénytelenek fakadni, mert saját palotáikban, villáikban laknak, fényes fogattal és páholylyal birnak, osztrigát, caviárt nyelnek és cliquo-t szürcsölnek ; — és holtuk után drága érczszobor hirdeti dicsőségüket és fényes mauzóleum takarja hamvaikat . . . Most legfölebb az u. n. akasztófavirágoknak szokták tréfásan oda mondani: „nesze két garas, végy rajta magadnak — kötelet!" Cantabit vacuus coram latrone viator — a íuit Petőfi a „Vándorlegényben" igy ad elő: „ A melyik zsivány nálam csak Egy fillérre is akad, Díjul annak én azonnal Fizetek százaranyat." A haramia füleidbe dörgi: „életedet, vagy pénze det!" — a revolver zsurnaliszta vérfagyasztó hangon orditja: „fuss! vagy (elő) fizess!" A lókötő betyár igy dalol: ,, Ua benyúlok a kis lajbim zsebébe, Jaj beh kevés ót forintos van benne, Kiszakítok a ménesből egy csikót, Mózsi zsidó majd ád érte nagy bankót" Mikor aztán már van „kirisztus" a bekötött szűr ujjában, akkor így dicsekszik: „Az egyikben acél, kova, tapló, A másikban száz forintos bankó

u végül pedig igy panaszkodik : . . . „ezer pengő forint kitűzve fejemre" stb. Boldog aranykor volt azaz idő — habár váltócédulában és sájn ban számítottak is, — amikor a taruóczai bojtár igy zengedezett: „Fizetésem husz forint tíz karajcár, Megél abból egy bojtár." Moct: a nagy — fő — és szék városi érdemes szakácsnéknak egy hónapra is több fizetésük van, még pedig osztr. értékben ; de persze abból aztáu meg kell élni — úgy mellékesen — még egy nyalka — káplár kedvesnek is! Mai szamunkhoz fél ív melléklet van csatolva.