Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-02-12 / 7. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. február 12. szára. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Hol az ii?azs;íg £ Helyi érdekű vasutunk ügye ismeretes lapunk olvasó közönsége előtt. Annak idején ugyanis minden egyes pházisában egész részletességgel megismertettük. Aki visszaemlékezik vasutügyünkre, tudhatja, hogy lelkesedésünkkel csak az anyagi áldozatok meghozatalára irányult készségünk vetekedett. Ezen lelkesedésünknek tudható be, hogy megépítettük vasutunkat, lefizettük a törzsrészvények árát, sőt megültük ősi magyar szokásunkhoz híven fényesen a vasút megnyíltának örömünnepét is és azt setn tudtuk, kié tulajdon képen a vasút? Máshol ha ily nagyszabású vállalat létesül, egy krajcárt sem fizetnek a részvényekre mindaddig, míg meg nem alakúi a részvénytársaság és csak ennek létesülte után fognak a munkálatokhoz, valamint a részletfizetések törlesztéséhez. A törzsrészvények részlettörlesztései alkalmával éreztük, mily nagy terhet vállalt magára úgy a vármegye, mint városunk, valamint az érdekeltség egyes tagjai. Kárpótolt azonban bennünket ezen nagy áldozatunkkal szemben annak tudata, hogy kiváló fontosságú vármegyénkre nézve e vonal, amely északnyugatról délkeletnek 120 kilometer hoszban vármegyénket átszeli; emelni fogja megyénk iparát és kereskedelmét, évről évre élénkülni fog forgalma és idővel rentirozza magát. Ehhez járult — amit a büszkeség egy nemével emlegeténk — h°gy a létesítendő vasút zalai vasút lesz, amint hogy az épités folyamata alatt hivatalosan is „Zalai helyi érdjkü vasút'' név alatt szerepelt. Kevés ideig tartott azonban ez örömünk és büszkeségünk. Ugyanis alig épült ki egészen vasutunk; alig vonult rajta végig az első gőzmozdony : tervezni kezdették a pozsony—szombathelyi vasutat s mi egy nap csak arra virradtunk, hogy a még csak épiteni elkezdett pozsony—szombathelyi vasutat egyesirették a mi helyi érdekű vasutunkkal, a „Zalai h. é. vasutak" elnevezés megszűnt, a „Zalai h. é. vasiak" részvénytársasága nem létesült, hanem lett belőle „Dunántuh h. é. vasutak részvénytársasága, amely a pozsony — szombathelyi vasúton kívül magában foglalja a zalai és vasmegyei helyi érdekű vasutakat. Vármegyénk törzsrészvényesei ellene voltak ezen egyesitésnek, legfőkép azért; mivel a zalaih. é. vasutakat életképesnek tekintették szemben a pozsony—szombathelyi vasúttal. Azonban az alakuló közgyűlésen felszólalásainkat figyelmen kívül hagyták s a Dunántuli h. é. vasutak részvénytársaságát megalakitották. Most, hogy oly hosszú huzavona után megkaptuk az eredeti törzsrészvényeket is, amelyeket — nagyon természetes — most már a „Dunántuli h. é. vasút részvénytársaságba adott ki, Vasvármegyében nem akarják átvenni a „Dunántúli h. é. vasutak részvény társaság"-a által kiállított törzsrészvényeket, azt hangoztatva, hogy ők a pozsony — szombathelyi vasútra írták alá a törzsrészvényeket. Vasvármegye állandó választmánya f. hó 4-én tárgyalta ezen ügyet. A tiszti ügyész azon véleményének adott kifejezést, hogy a szigorú jog szempontjából az engedélyesek eljárása nem támadható meg, ámbár az általuk a vármegye törvényhatóságával szemben követett eljárás méltányosnak nem tekinthető s ennélfogva azon véleményt terjeszté elő, hogy a dunántuli h. é. vasutak megküldött részvényei elfogadtassanak. Ezzel szemben a vármegye főjegyzője az alispáni javaslat gyanánt kifejté azon érveket, amelyek amellett harcolnak, hogy a Dunántuli h. é. vasutak megalakitása helytelenül, törvényellenesen történt s ezen eljárás folytán azon részvényesek s ezek között a törvényhatóság is, akik a pozsony-szombathelyi vasút részvényeit jegyezték s kiknek most a dunántuli h. é vasutak részvényei ajánltatnak fel, a részvények jövödelmezősége tekintetében érzékeny csorbát szenvednek, mert a velük egyesitett zalai vasutaknak Ukktól Csáktornyáig vezető fővonala terméketlen és kopár vidéken vezet át, melynek forgalma nincs és nem is lesz. Inditványozza tehát az alispáni javaslat, hogy a törvényhatóság a neki megküldött 60.000 frt névértékű részvényeket el ne fogadja, hanem a részvények ára fejében befizetett összeg erejéig a társulat ellen pert inditson. A két indítvány szavazás alá bocsáttatván, az állandó választmány elhatározta a per megindítását. Vas vármegye törvényhatósága f. hó 6-án tartott közgyűlésén foglalkozott e tárgygyal. A közgyűlés az állandó választmány javaslatát annak indokolásával együtt elfogadván, elhatározta, hogy a „Dunántuli h. é. vasutak részvénytársaságinak 60.000 forint névértékű törzsrészvényét nem fogadja el az általa, fenti összeg erejéig jegyzett pozsony— szombathelyi vasúti részvények helyett, sőt a törvényhatóság által már befizetett összeget (49.000 forintot) per utján visszaköveteli. Mi, zalaiak, ellene voltunk az egyesitésnek, azt hangsúlyozva annak idején, hogy az egyesítés vármegy mk törzsrészvényeseinek határozott megkárosodásával történik ; mivel a mi vonalunk jövödelniezőbb lesz a pozsony—szombathelyi vonalrésznél. Ugyanezt hangoztatják vasmegyei szomszédaink is azzal a különbséggel, hogy ők meg abban látnak anyagi sérelmet, hogy a részvénytársaságba a zalai h. é. vasutakat is bele vették, mely az ő véleményük szerint nem lehet oly jövedelmező, mint a pozsony—szombathelyi vasút. Hol itt az igazság ? Ha mind nekünk, mind megyebeli szomszédainknak káros, hogy a pozsony—szombatA „Zalamegye" tárcája. Egy végrendeleti — záradék. (Beszély.) Irta : Németh Elekné szül. Aiidaliázy Irén. (Folyt.) Udo a mondott időre kikefélkedve s pontosan jelent meg az eltogadó teremben, hol kötéssel a kezé ben s óriási pápaszemekkel tölfegyverezetten, a jó öreg Száli néni várt reá s szivélyes üdvözlettel jött elé. CJdo, ki Honórral együtt Eulália kisasszonyt körülbelül ilyennek képzelte, azon hitben volt, hogy azzal áll szemközt. Udvariasan küzelitve hozzá, bemutatta magát és legnyájasabb hangon kérdezé: — „Darvas Eulália kisasszonyhoz van szerencsém ; — ugy-e bár?" — „Igen — igen kérem" — feleli Száli néni, ki süket lévén, a hang után ítélve, körülbelül azt vélte megérteni : Talpas Rozáliához van szerencsém ? amit pedig, miután az ő becsületes neve volt, sohasem tartott szükségesnek titokban tartani. Údo nem győzött magában csodálkozni, az e hölgyről magának előre alkotott képzeleti kép — a valósággal való teljes megegyezésén ! Egy pillanatig nem tarthatta gáncsolandónak Honór drasticus eljárását, kinek érdekében most ki akará fejteni egész gentelmani routinját. — „Oh! akkor..." — úgymond — „Engedje nagysád, hogy kezeit csókolhassam azon szíves fogadtatásért, melyben minket részesíteni kegyeskedett" — s mégis tevé, amit mondott, amitől szegény Száli néni igen nagy zavarba jött, annál is inkább, mivel semmit sem értett meg belőle. — „Oh I kérem — kérem" ellenkezők szemérmetesen. — „Barátom, Dezsényi főhadnagy bocsánatért esd, hogy személyesen nem teheti tiszteletét. Jelen egészségi állapota azonban nem engedi meg ezt neki." — „Igen — oh! igen!" biccentett Száli néni zavartsággal, mint aki valamit ugy fél füllel véit megérteni. — Emlékszem, — az öreg úr távoli rokona ! Szegény Dezsényi ur, valóban sajnáltuk szerencsétlen sorsáért" — tevé hozzá s egy könnyet ejtett le kötésére. — „Nagysád tehát még mindig szivesen emlékezik reá?" — kéidi Údo, felhasználni akarva ez érzékeny hangulatot barátja javára. — „Oh — bizonyára, uram; ámbár őszintén mondva, nem ismertem személyesen. Csupán levelei után ..." — „Tudom, tudom . . ." vágott szavába Udo a dolgok kitűnő alakulásával szerfölött megelégedve. — „Az öreg ur végrendelete Nagysád beleegyezése s tudta nélkül lett megírva?" — „Tökéletesen igaz!" feleli Száli néni, csak féligmeddig megértve a szavakat. — „Jól sejtettük tehát, hogy az oktalan házassági terv csupán az öreg ur szeszélye lehetett . . .?" — „Házassági terv ? " kérdi Száli néni csodálkozva. — „Nem értettem meg jól — uram ?" — „Kegyednek tehát tudomása sem volna róla?" — „Esküszöm uram, hogy fogalmam sincs a végrendelet tartalmáról." — „Eszerint nagysád nem sejti az öreg ur kegyedre vonatkozó rendelkezéseit?" — „Semmit sem tudok — higyje el !" mond Száli néni, az orvos ajkait lesve. — „Engedelmével tehát leszek bátor kegyedet e részben felvilágosítani. Parancsolja? " — „Beszéljen kérem I" — „Az elhunytnak akaratja folytán Nagysádnak, Dezsényi Honórius barátomhoz kellene —- nőül mennie." mond Udo önkénytelenül elmosolyodva. — „Nekem?!" kiált fel Száli néni, ijedtségében néhány szemet ejtve le kötőtűiről. — „Ez merő tréfa — uram I" — „Nagyon is kotnoly dolog — kisasszony ! Sőt Írásban is betudjuk azt kegyednek bizonyítani!" — szól Űdo megkönnyebbülve az öreg leány őszinte megrémülése látásán. • — „Ob! nem, nem! Hagyjuk csak. Elhiszem. Mert amilyen bogaras volt az öreg ur teljes életében, bizony kitellett tőle, hogy ilyen bohókás lelt légyen a végakaratja is ! — Egyébiránt ez nem képezhet kényszerítő körülményt reám nézve, — ugy-e bár kérem ?" — kérdi Száli néni kedélyesen mosolyogva. — „Igen természetes, hogy nem, ha Nagysád önkényt lemond !

u — „Csak nem képzeli uram, hogy ebben a korban eszembe jutott volua férjhez menni. Tréfának veszem ezt az egész házassági ügyet s nevetek fölötte." — „Tehát kegyed nem neheztel a levélért sem, melyet Houór első felhevülésében irt s megbocsát a kissé udvariatlan modorért, mely különben épen nem szokásos nála hölgyekkel szemben ?" — „En e levelet nem kaptam meg, — uram, eszerint fogalmam sincs annak tartalmáról ..." — „Igazán!?" — kiált tel Udo megkönnyebbülten. — „Barátom hálát fog adni a véletlen e gondvi selésszerű közbenjárásáért! Higyje el Nagysád, még soha sem veszett el levél jobbkor a postán, mint ezen alkalommal!" — „Örülök neki — kedves barátja érdekében. Egyébiránt ha kezeim közé kerültek volna is, e sorok érthetetlenek maradtak volna reám nézve az ön magyarázata nélkül." — „Es megtud most kegyed bocsátani a sértő szándékért . . . ?" Száli néni mosolyogva nyujtá oda kezét Udonak, aztán negélyesen meghajtá magát, szemérmes szem lesütéssel. — „El vagyok ragadtatva ennyi nem remélt jóság tapasztalása fölött; és szegény jó pajtásom nevébe 1 teszem le hódolatomat nagysád lábaihoz. Most pedig sietek neki megvinni nagylelkű bocsánatának örömhírét." — „Ugy mondja meg neki, — kit mindnyájan holtnak hittünk, — hogy szivünkből örvendünk szerenMai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.