Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-02-05 / 6. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, LS93. február 5. 6. szám. Előfizetési dij: Egósz évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetés­nél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. társadalmi^ küzművelodssi ós gaászati hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület' és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Miusásr. A hiúság nem erény, de nem is mindig bün, elein esedékes és csak idővel lesz lényeg. Meghatározni majdnem lehetetlen; mert annyi­féle szinben játszik, hogy nincs az az ecset, mely vászonra veti, nincs az a toll, mely szivárvány színeit elemezve, meghatározásait adni képes volna. Ott vau majdnem mindenütt. Körözi a trónt, az ágas-bogas koronákat; nyomában jár a szellemnek s még a földhöz ragadt koldust sem hagyja el. Ott van majdnem mindenütt s mégis csak az éles szem veszi észre létét. Hang­zatos cimek alá rejtőzik; majd a nagyság köpe­nyébe öltözik; majd a tudomány tógájában jár. Megközelíti az oltárt; belopódzik a hazafias kebelbe. Szereti a mindenhatóságot s hatalom hiányában egy tükörrel is megelégszik. Játszik az emberrel, nagyképűsködik, piperézi magát, megcsalja az önismeretet s a legnagyobb szarva­kat rakja a behálózottak fejére. A hiúság rejtélylyé teszi az embert önmaga előtt, megfuttatja vele útjait anélkül, hogy annak tudomására ébredne. Tud pajzán lenni az ártatlan, megelégszik egy fodoritással, néha fácántollal, mig máskor tenger, mely mindent elnyeléssel fenyeget. Vesze­delmes jószág, ha méregfogait meghagyják. Ha szolgahad környezi, megvénhed, üdültté lesz s kiszámithatlan nyavalájával megöli a társadalmi életet, az egyetértést, a családi boldogságot. Oly portéka, mely Caesar módjára első akar lenni mindenütt s még Rómában sem elégszik meg a második helylyel. Eltévelyedé­seiben kiállhatatlan, mint a kendőzött vén asszony; ha nem nagy, nagynak akar látszani, ha nem bölcs, bölcsnek, ha nem szép, bájosnak kell lennie. Megelégszik a külső mázzal, szinnel; a tartalmasság, a lényeg előtte mitsem számit. Értekezleteken elnök vagy szóvivő, a tudomá­nyok terén tünemény, a parkett-en előtáncos, a A „Zalamegye' 4 tárcája. Egy végrendeleti — záradék. (Beszély.) Irta : Németh Elekné szül. Andaházy Irén. (Folyt.) A két leány, e nagy család utolsó sarja, — nyu­godtan, íélelem nélkül ült le a krypta bejáratának mohos kőlépcsőin s könnyű habos öltönyükben a vas­ajtó sötét hátterétől élesen elváló fehér alak jókkal oly benyomást tehettek volna a titokban szemlélőre, mint őseik nyughelyét védő két őrangyal. — „Kedves Mimy kérni" — sóhajt fel Lily remegő hangon, megkezdett beszélgetésöket íolytatva. — „Bizal­matlansággal vádolsz, midőn szomorúságom s bánataim okát elhallgatom előtted . . . Pedig ez táj nekeui 1 . . . Ha szeretsz, — Mirny — ne kutasd a titkot, mely sirba vinne, ha kivülem más is tudná azt. — Szegény jó nagypapa még itt e csendes helyen sem találna nyugalmat, ha tudná, mily átkommá vált, amit saját vallomásaim után, jövenaő szerencsém s boldogitásom megalapításáért tenni jónak vélt. — 0 csalódott — de nem tudja, nem érzi többé; én pedig megszégyenültem, megaláztattam boldogságom elértnek vélt céljánál, — de, hogy miképen viselem el, annak Isten a megmond hatója! ... Ne kérdezd — oh ne kérdezd tehát Mimy­kérn; még eljöhet az az idő, amikor ugy is meg togod tudni majd, — csakhogy az nagyon szomorú lesz • • • " — „Lilly, — megijesztesz 1 " suttogta a másik, benső fájdalomtól elfojtott hangon. — „ígérd meg, hogy iparkodni fogsz e gondolatoktól menekülni. Én is Ígérem, hogy nem faggatlak többé ilynemű kérdésekkel, melyek kint látszanak okozni neked. Akarod tehát . . ?"' Lilly keserűen mosolygott és merengve „igent bólintott a lejével. választásoknál protektor vagy főkortes, otthoná­ban zsar.iok, nebántsdvirág. Nyargaláz, lót-fut, úszik az árral s kedvező szellel evez a népsze­rűség vizén. Csúnya egy portéka! Jó lesz tehát résen lenni; mert még a kulycslyukon át is testünk­höz férkőzik. S akit egyszer ez a nyavalya láz hatalmába ejt, az attól fázik és hevül legtöbb­nyire egész életén át és vele megy őseihez pihenni. A könnyű pehely felül neki, de a nehéz anyag a rizsporon át is meglátja az ere­deti szint és a homlokon leledző szarvakat. A tartalmat nem csalja meg a szines buborék, a külső máz, a nagyzási viszketegség; kihámozza mezéből az üres hüvelyt. A hiúság lyukas dióvá teszi az embert, aki magját elveszti és elvesztegeti uton-utfélen és a maga képzelt magaslatán kongó hangot ad. A hiúság pöffeszkedik őseivel; emlékezete minduntalan visszatántorodik ős elődeihez ; nagyra van nevével; nyeglén ejti ki az „r"-et; szemei­ből az, „ypszilon"-nak egész raja kél útra; megveti az egyszerű „i''-t, az idegen „el"-í; élősködik az elmohosult sirok érdemein, lenézi a szellemet, erényt, a munkás jelent. Magatartása hanyag, blazirt s az ősi dicső­ség fénykörében nem érzi, vagy ritkán érzi a testi-lelki képzés szükségességét. Kasztokat te­remt, helotákat keres; az ember csak akkor ember előtte, ha fagyosan „br"-val kezdődik a neve, ha sujtásos a mentéje, eszejárása, szeme, szája, ha sarkantyús a kordován csizmája és kevés a vágott dohánya. Tacskó korában lesi már az érdem köszönését s kéknek vallja a vért, mely egészséges korban mindig piros. Nagyokat mond, vagy nagyokat pislant. Feltűnni vágy minden áron s Xerxes módjára „bilincsre veri a tenger nyüzsgő vizét-'. Megjelenése számítás és hatásra vadászó. Csak egy nemzetet ismer s annak ő az eleje, uiíg a többi rőtszakállú Frigyes vagy Sváb Rudolf ivadéka, vagy Szvatopluk kaján gyermeke. Nemzeti büszkeség dagasztja keblét s a haza nem lehet büszke reá. Eredete f visszanyúl az ősidőkbe s már Adám apánk előtt | törzse virágzott. Szegény tatár! Pápaszemmel az orron, vagy jogarral a kézben, a hiúság még mulatságosabb. Mint tudós, maga a megtestesült tudomány. Tartása merev, hajlani a nyárs nem engedi; nyakán a fej „giraÖ'-'-módi <i magasra szökellik. Nem vitatkozik; Ítéleteit rövidre szabja; ellent­mondást nem tür; a csalhatatlansás: tévmentesen benne gyökerezik. Axiómáival, röppentyűivel ott van mindenütt, hol az „én"-t előtérbe tolni tanácsos, a hizelgés tavain nagyra növesztette magát a hiúság. Bölcsnek ostoba, előre tolja a lakáj szellem és a szolgai had tudtán kivül rajta élősködik. Olympus magaslatáról nézi az alatta forgó világot s maga mégis a világban tekereg. A remeteséget nem szereti; hízelgők nélkül mit is ér a világ neki?! Látó szemekkel vakon bandukol s a vakot a világtalan vezeti. Jogarral a kezében zsarnok, aki Moloch módjára élve emészti meg fiait. Véletlenségből küzd az erényért s véletlenségből a rútnak, a bűn­nek rabja marad. A negédes szavak bilincsei közt vonszolja létét s bilincseit másokkal is megosztani szives. Ameddig keze ér, mindenütt öncélú utain tereli a világot és bősz haragra gyúl, ha más nem hjzzá szabja magát. Nem tiiri az önnállóságot; a férfias jellem gyűlöletes előtte, önfejüségének itt adja jelét. Nem mérlegel, az eszmei következte­tés terhes gyatra elméjének; a giinpli madarat a nagyobb, az okosabb fogja vesszőn. Vizenyős ideáit bántani senki se merje ; alvó az oroszlán, a csiklandozást ő nem türi^ Éárhol a világon a szó őt illeti r^e;g; mert mögötte szolgai had tartja a tengelyt, l^le a világ ily gyatra nép­séggel s csak a bölcs ikonja ki magát. Vigyázzunk, inerté-sok ember révedez körülöttük, akit hiusájfa^jzarvaiürál fogott meg. Ez a világ csak muló tünemény, túi rajta is van valami. Csak hadd futtasson a bohóc urná­tól-urnához, a kifacsart citrom végül senkinek sem kell. Ne irigyeld, ha látszólag nagyra nö­I vekt^zik, értéke ugyanaz s több soha sem lesz. Mimy pedig bizott a véletlenben, mely nővére titkát teltedezeudi előtte. Szeretetteljesen megölelte őt tehát és szokott kedves modorában ügyesen más tárgyra vitte át a beszélgetést, azon meggyőződésben, hogy szóra­koztatással sikerülnie fog Lilly szenvedéseit, ha nem is megszüntetni, — de bizonyára legalább némileg enyhítenie. S így egyik érdekes tárgyról a másikra, mint egy ágról ágra repdeső madárka vidám csevegése, néhány rövid bevezető szó után áttért a múltkori búesuestély mulattató részletezésére. Elmondá a résztvettek névsorát, leirta a toilettek fényét, a mulatság sikerét; ecsetelte az éj ábrándos szépségét s végiil Dezsényi hadnagygyal volt kalandját kezdte elmondani, midőn e név váratlan kimondásánál egyszere úgy érezte, mintha Lilly karja, mely az övében nyugodott, — nagyot rándult volna . . . Arcába tekintve, megijedt annak sápadtságától. — „Lilly ?! bajod van ?" — kérdi elszorult kebellel. Amaz tagadólag rázta fejét. — „Folytasd csak édesem" Mimy most már szórakozottan mondta el a többit, Lillyt indulásra felszólítva. Útközben aztán egy sejtelem derengése mindinkább határozottabb alakot kezdett ölteni éleslátó lelki szemei előtt; hogy t. i. — nővére Dezsényi Honoriusban volt szerelmes 1 Ez az egy, amilyen vilá­gosan állott előtte, oly sürü homály borította mindazt, ami Lilly bánatával szoros összefüggésben látszott lenni . . — Midőn a reggeliző asztalhoz visszatértek, már ott találták Somossnét a jó öreg Száli nénivel beszél­getve, ki azalatt vajas kenyérszeletkéket készített két kedvence számára. Szives üdvözlések és az éji nyugalomra vonatkozó kérdések és feleletek után a pompás reggeli fölött Somossné vidáman kérdezé: —- „Tudjátok-e gyermekeim, mi az újság? — Ezredünk vitézül tartja magát Bosniá­ban. Egyik csatát a másik után nyeri meg, ami bizo­nyára, — s a lapok is erősitik, — tisztjei kitűnő vitéz­ségének az érdeme. Dezsényi Honór ismerősüuk neve a kitüntetettek között van megemlítve, — olvastátok?" Mimy nővére arcára vetett egy futó tekintetet, melyen nemét a büszkeségnek vélt észrevehetni, anélkül, hogy csak egy tünde villanása is az örömnek látszott volna rajta. — A nővérek ezentúl mindig együtt szorgalmasan olvasgatták az újságokat ezer változó híreikkel. Ez volt mulatságuk, szórakozásuk az ősz mind zordabbá i váló napjaiban. Dezsényi szerencséje meg volt alapítva s a harctér legritkább kitüntetéseiben részesülve, fényes jövőnek nézett elébe, midőn a hadjárat befejezte előtt a bihácsi csata alkalmából nehezebb sebet kapott és letűnt a harc szinteréről. Az ősz előre haladott már, midőn a hadjárat végeztével az ezredek leszereltetvén, garnisonjaikba visszatérni rendeltettek. Ezer különböző érzemény fogadta az ország minden részeibe visszatérő seregek hősi diadalát. A visszatérők fölötti ujjongó örömöt szomorúság és gyász váltotta tel azok részéről, kiknek a haza iránti kötelesség adóját szeretetteik feláldozásával kellett le­róniok. Annyi szép remény, annyi gyöngéd szív álmai­nak édesen kecsegtető teljesülése, — a szerelem — és család kötelékeinek ezrei lettek a háború mérges lehele­tétől örökre elszakítva, — tönkre téve, — lehervasztva. De az öröm lelkesült ujjongása, ugy, mint aa egyesek bánatáuak panaszhangjai, elenyésztek lassanként az uralkodó hangulat általánosságában s ismét helyreállt a mindennapiasság rendes egyensúlya s beköszöntött a megszokottság unalma, a közöny és feledés . . ! Udo áldásteljes működéseit bevégezvén, Honór barátjának az ütközet alkalmával történt megmentése­kor nyert könnyű sebéből kigyógyulni óhajtva, szabad­ságot kért, hogy még mindig csak lábbadozó barátjának szentelhesse orvosi tudományát. Mielőtt azouban Honór Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.

Next

/
Thumbnails
Contents