Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-06-25 / 26. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. junius 25. 26. szám. i i, közművelődési ss A „Zalamegyei gazdasági egyesület'' és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A biztosítók figyelmébe. (S. S.) A biztosítás körül követendő főbb elvek ismeretesek e lapok olvasóközönsége előtt De talán nem árt egy kicsit felfrissíteni és összefoglalni azokat. A biztosítási díjakat fizessük le pontosan. A fizetőszer megjön magától, tartja népünk és nem iparkodik fizetni. Ezzel az elvvel a biztosítási ügyleteknél igen megjárhatja ; mert az esedékessé vált, díjrészletek befizetésének (nem elég a váltó) elmulasztása a szerződés megszűntét vonja maga után Ezzel akarja, a törvényit >zás a biztosítottakat, a pontos befizetésre szorítani a biztosító társaságok érdekében. De ezen intézkedés a közönség érdekében is van Habár évek hosszú sorára kötelezte le magát valaki egy biztosító társaságnál, lia jónak látja, ott hagyhatja, még akár ha váltót, állított is ki a később lejárandó díjrészletekről, mert ez a váltó perrel nem érvényesíthető. Innen a biztosító társaságoknak panasza a törvényre, de különösen az azt túlhajtó birói gyakorlatra. A kárbiztosításoknál túl ne biztosítsunk. A törvény még csak szerencse szerződésre sem, annál kevésbbé nem akart alkalmat adni bűnös manipulációra. Az irányadó elv az, hogy a biztosítottnak csak a valóságos kára térüljön meg. A tulajdonosra nézve a kárt a megsemmisült dolgok értéke határozza meg. A biztosítási összeg csak arra szolgál, hogy annak keretén belül tizet a biztosító társaság. H i valaki 2000 forint, értékű házát 1000 forint erejéig biztosította, az csak 1000 forintot kaphat; de viszont, ha '2000 forint erejéig biztosította is az 1000 forintos házát, azért nem kap többet i 000 írtnál. Sőt lehet,, hogy semmit sem kap, ha

> t. i. a túlbiztosítást rossz hiszemüleg tette. Es a befizetett dija is oda vesz, úgy hogy se pénz, se posztó. A biztosítási összeg még csak arra sem szolgál, hogy a ház megbecslésénél irányadó lenne. A biztosító társaság és a biztosított közt a kárra nézve történő eltérés esetén, a kárt a I! biztosított tartozik igazolni. Azért igen helyes volna, ha gazdáink épületeikről, gazdasági eszközeikről rendes leltárt vetetnének fel szakértők által. Tahin különösnek tetszik, hogy a biztosító társaságok beszedik a nagyobb összeg után a dijakat, mégis csak a kisebb összeget, tartoznak megfizetni. L)e ha meggondoljuk, hogy a társaság a becslésnél nem foly be, akkor igen természetes, hogy őt a fele egyoldalú bemondása nem kötheti. (Megjegyzendő, hogy a jóhiszemű túlbiztosításnál a dij egy része visszatérítendő.) Hogy ne folyna be? mondja valaki, hiszen ott, vannak az ügynökök. Igen, csakhogy az ügynökök egyszerű alkuszok, üzletközvetítők, a kiknek tudomása, ígéret: a biztosító társaság kötelezettségére befolyással sincsen. Ne higyjünk tehát az ügynökök különös ígéreteinek. Tudom, falunkban annak idején egy társaság ügynöke pompás fecskendőt, igért egy bizonyos számú b ztosítási ügylet megkötése esetére. Apa, fiu biztosított, hogy csak a szám meglegyen. Persze, hogy azért a fecskendő elmaradt. A biztosító társaságnak az ügynöki intézmény révén ezen privilegizált állása idézte elő azon törekvést, hogy az ügynökök a társaság meghatahnazottaiként tekintessenek. Ez persze bajos. De mindenesetre elvárhatjuk a társaságoktól, hogy az ügynökeik személyének megválasztásánál egy kicsit körültekintőbbek legyenek. Vannak ügynökök, a kik a legtörvényesebb alakban megsarcolják a biztosítottakat, akár az alatt az ürügy alatt, hogy siettetik a kárösszeg folyósítását, akár, hogy a becslőkkel magasabban vétetik fel a kárt A biztosítási szerződés kizárólagos alapjául a kötvény szolgál, nem csak annyiban, hogy az abban megirt fehételek kizárólag irányadók az ügyletre nézve, hanem annyiban is, hogy a teljes kár esetén a társaság a kötvény ellenében, a kötvény átadása mellett, tartozik fizetni. Ha elveszett, a kötvényt, külön eljárással meg kell semmisítfetni. i\l iért is : vigyázzunk kötvényeinkre. A kárról azonnal értesítsük a társaságot; mert különben kártérítési igény.ink elvész. A Icár enyhítésére minden lehetőt kövessünk el: irja elő a törvény, minek fejében viszont a biztosító társaságot arra kötelezi, hogy arra az esetre, ha kárunk nem is lett, a veszély elhárítására fordított költség einket megtéríteni tartozik. A „Zalamegyei Gazdasági Egyesület" hivatalos értesítője. Jegyzőkönyvé <7 „Zalavármegyeigazdasági egyesület-' 1893. évi május hó 28-án Zala-Egersgegen tartott rendes közgyűlésének. (Folyt, és vége.) 36/49. A „Sümeg vidéki gazdakörnek" megkeresésére az egyesület azon kéréssel fordult a magas minisztériumhoz, hogy a tenyész <illatok kedvezményes vasúti szállításához szükséges igazolványok kiadására jövőben a fó'szolgabirák j legyenek feljogosítva; erre a következő leirattal válaszol a I magas minisztérium : Az egyesület folyó évi ápril 8-án 11/20. sz. a. j kelt felterjesztésében azt kéri, hogy a tenyészállatok ! kedvezményes vasúti szállításához szükséges igazolványokat a tenyésztés cél jára történő beszerzés valóságát igazoló községi bizonyítvány alapján jövőben a járás főszolgabirák jogosíttassanak fel kiállítani. Ezen felterjesztésére értesítem az egyesületet, hogy miután a vezetésem alatt álló minisztérium és a kereskedelemügyi minisztérium közt egyrészt, az osztrák cs. és kir. és más külföldi hatóságok közt másrészt létrejött megállapodások értelmében, a szóban forgó szállítási igazolványok kiállítására Mag arország területén csak a vezetésein alatt álló minisztérium van feljogosítva: az egyesületnek az ezen gyakorlat megváltoztatására irányuló kérelmét nem teljesíthetem. Egyébiránt megjegyzem, hogy az eddigi gyakorlat megváltoztatása már csak azért is fölösleges lenne, mert a szükséges szállítási igazolványok, bármely testületnek vagy tenyésztőnek egyszerű kérelmére a vezetésem alatt álló minisztérium által mindig azonnal megküldetnek. Budapesten, 1893. évi április hó ló én. Bethlen. Minthogy az egyesület több évben tapasztalta, hogy egyszerit felterjesztésre a minisztérium haladéktala nul megküldi a kivánt igazolványokat, a leiratot a kőz gyűlés tudomásul veszi. 37/55. Miniszteri útmutatás a „ Dohány lugviz

a alkalmazd sára nézve -— káros rovarok ellen. Az „Ertesíiő"-ben közzéteendő. A „Zalamegye" tárcája. A kenyér. „Érik a gabona, melegek a napok, Hétfőn virradóra aratásba kapok." Petőfi. A kis- és nagyvárosi Sanyaró Vendeleknek és a 300 frtos falusi néptanítóknak, részvétül és vigasztalásul. Most, mikor az „aranykalászszal ékes rónaság" on, hegyen-völgyön, dombon-halmon, lejtőn és lankáson peng a kasza és suhog a sarló : — most takarítják azt az istenadta táplálékot, a melyért a földkerekség minden nyelvén, milliók és milliók ajakáról, minden órában, minden percben ilyen — vagy ehhez hasonló '— ima száll föl a magasba : „Mindennapi kenyerünket adjad nekünk ma!" A mindennapi kenyér száz- és ezerféle alakú, izű, természetű és minőségű. — Az olasznak : rizsotta, polenta ; az ólának: puliszka; a spanyolnak: olla potrida ; az angolnak : roast-beef, pudding ; a franciának : „ rágottkotylott-omlott" (ragoűt, cotelette, omelette) ; az irlandiaknak és felvidéki tótjainknak : burgonya — az utób biaknak sovány zabkenyér is; az oroszoknak : holmi nyers takarmány : tök, ugorka, kukorica, — de vutkival ; a forró égöv lakóinak : a kenyérfa és sokféle pálma gyümölcse; az éjszaksarkinak: fóka és halzsír; a legsötéteb afrikainak: banán és batáta ; a kannibáloknak és hottentottáknak : fehérember kárraenádli ; a kínainak : fecskefészek, tea s holmi rovarokból készült pástétom ; a töldevőknek : egy darab zsiros agyag gombóc ; a tatárnak : lóhus és kümüsz ; a katonának : prófunt ; a tengerésznek : kétszersült és rum ; a közönséges németnek ; Speck knődel: a bécsinek : kaizer Séminél, roszprádli; a magyarnak : fehércipó, szalonna; a zsidónak: maczesz, retek, vöröshagyma; a cigánynak: hullott marha, (vulgo: deghus); német delegátusnak: magyar ember zsírja; a mameluknak: húsosfazék; madame oknak és gouvernan te oknak : óbeszt kávé ; vegetáriánusoknak : spenót, sárga répa; göcseji embernek: vargánya, csordáskörte; a mesebeli szegény árvának: hamupogácsa; a gourmandnak : „tuttifrutti," was theuer und gut ist, a ini jót és drágát a föld és tenger termel; végül: „sapienti pauca": a bölcsnek a kenyérhéj is elég! „Fanem et Circenses"! ezt hangoztatja, kiáltozza örökké az emberiség; a kenyér mellé mulatság, játék is kell a népnek. Az ótestamentomban irva van a zsi dókról: „a nép evett és ivott és fölkelt játszani." A pogány rómaiaknak a lukullusi trakták mellé amphithe átrom is kellett fenevadakkal és gladiátorokkal, keresz tényekkel vagy rabszolgákkal; a spanyoloknak: bika viadal; az angolnak: lófuttatás; az amerikainak : kakasviadal, boxirozás; őseinknek: harcjátékok; az afrikai vadaknak: fegyvertánc; a művelt nemzeteknek: opera, orpheum, koncert, c'rkus stb; a szegény magyar már 300 esztendő óta mindig sírva vigad és ugy táncol most is, a hogyan a német fújja neki ! . . . különben államférfiúi axióma, hogy : mig a nép nem éhezik és mulathat, addig nem lázong. Éhinség legtöbbször fordul elő Oroszországban, Kinában és Irlandban. Régebbi időkben, midőn Bécsben az élelmi szerekben nagy szükség ural kodott, egyik királyunk teleségének ezen szavakkal ad'a tudtára: „nincs kenyere a népnek", mire az uralkodónő ártatlan naivsággal igy válaszolt: „Istenein ! hát egyenek zsemlyét!" „() panis, panis! stomachus te clamat inanis, Quando deest panis, labor ouinis cirrit inanis." „Csak kenyeret! kenyeret! megürült gyomrok keseregnek, Ott, hol szűk a kenyér, a munka siker maga is gyér." Minthogy azonban: „caseus et panis sutit optima fercula sanis" vagyis: „kenyér tnellé (a cirkuson kivül) sajt is kell": magától értetődik, hogy a legtöbb ember a mindennapi kenyér mellé még a pecsenyét s bort (három az igazság) — egy némely torkos pedig még a konfektet is hozzá kívánja; mint az élelmes cigány, a ki fagyos és éhes is lévén, a háziasszony etne kérdésére : „Ugyan Móré! mit szeretnél jobban: ennie vagy melegedni?" azt feleié: „Oh ides nagyságos asszonyka! én iegjobban szeretnék szalonnát piritari:, s azt kenyérre csepegtetni!" Ennek a lurkónak méltó társa volt az a kortyándi katona, a ki a pálinka után sört inni és azt borral lenyomtatni kívánta. Mivel a nóta szerint a katonának: „Komisz kenyerében nincs só, Húslevese csak néha jó :" az egyszeri kapucinus feldpáter igy prédikált nekik : „Contenti estote, mit eurem komisz — Brode!" „Elégedettek legyetek, ha van komisz kenyeretek í" a katona segit magán, mert : requirál, acquirál, annektál, magyarán mondva: lop! A gazdag gourmand, mikor boa constrictor módjára teleette magát, illatos szivarra gyújtva, a „chaiselongue" n boldogan nyújtózva s kezeit emésztő szerveze tére kulcsolva, cynikus naivságga azt szuszogja : „natura paueis contenta!" (a természet kevéssel megelékszik) : „Risum teneatis amici!" A józan ész és az orvosi szabály azt diktálja, hogy „naturae convenienter vivere" a természet rendje szerint kell élni; ámde ezt hogyan alkalmazzák manapság?. . . hat. nyolc fogás (reális) étel után és közben jönnek a „függelékek", u. ra. „ereinek, szulcok, aszpikok, kom pótok, torták, gardinette, froniage, dessert, fagylalt, Mai számunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.