Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-15 / 3. szám

Balatoni halászatunk * Magyar tengerünk halgazdagsága, saj nos, már csak mint az elmúlt jó idők szép emléke maradt fenn hagyó _ mányképen. Eló'deink azon önző törekvése: kihasználni a jelen nyújtotta előnyöket, mit sem törődve a jövővel és annak nemzedékével, igen sok irányban éreztelte már velünk elszomorító és káros következményeit, úgyannyira, hogy ezen elvek és mulasztások több tekintetben, úgyszólván, helyrebozhatlan, sok esetben pedig oly állapotokat idéztek elő, amelyeknek javítása csakis óriási áldozatok és rendkívüli kitartás és türelem mellett volt lehetséges. Korunkat tehát a helyzet aggasztó volta ébresztette annak tudatára, hogy minden tettben, minden eljárásban számolni kell a jövővel és nemcsak megszívlelni, de követni is azon régi bölcs mondást: „providentia est mater philosophiae". A Balaton hal- és rákbőségéről mesés dolgokat beszélnek még élő üregeink s nem egyszer emlékeznek meg olyan halfogásokról, amelyek még a Szentirás-beli csodás halászatot is felülmúlták. Már most ha figyelembe vesszük az akkor kezdetleges halfogási gyakorlatot és párhuzamba állítjuk a jelenben űzött intensiv halászattal, még feltűnőbb lesz a különbözet az akkori és a mostani halállomány között. Csak pár évtizeddel ezelőtt még óriási mennyiségű rák volt a Balatonban, de a féktelen és észszerűtlen pusztítás folytán az annyira kipusztult, hogy ma máiritkaság számba megy csak egyet is látni. Ezen körülmény elég intő példa lehetne arra, hogy a halállomány uak is erre a sorsra való jutását mjgakadályozzuk. Elvitázhatlan tény az, hogy kormányunk mindent elkövet, hogy ezen őstermelési ágat necsak megmentse, de újból felvirágoztassa és gyümölcsözővé tegye hazánk összes vizeiben, hogy azonban ezen törekvéseket miért nem koronázta a megfelelő siker: annak okát leszek bátor szerény nézeteim és gyakorlati tapasztalataim alapjáu az alábbiakban kifejteni. Két körülmény működött és működik itt közre, mint ok; először, hogy a halak tenyésztésére kellő gond nem iordíttaűk; másodszor, hogy a halászat gyakorlásánál, a bérleti rendszer folytán, a kiméleti rendszabályok szigorúan be nem tartatnak. Mindezekből egyik is elég arra, hogy kedvezőtlen eredményt létesítsen, annál is inkább vonhat válságos következményeket maga után az, ha mindkét körülmény érvényesül. Az általános halászati tilalomnak megfelelő időtartamra való megszabása tehát csakis az esetben nyújtana reményt a halszaporulatra, ha a halászat gyakorlásánál az okszerű üzemi szabályok szigorúan betartatnának, mert ellenkező esetben a mit nyernénk a halászati tilalmi időszak megtartásával a vámon, sokszorta többet elveszítenénk a rabló halászat által a réven. Ezen emlí tettem két körülménynek szigorú foganatosításával tngadhatlanúl nemcsak fentartani, de szaporítani is lehet a halállományt, de korántsem érhető el az a cél, a mit elérni lehotne és kellene, t. i, a halászat íelvirágoztatása, biztos és maradandó alapokra való fektetése, a mi nemzetgazdasági szempontból a legfőbb feltétel, hogy a halimport lehetőleg a legszűkebb korlátok közé szoríttassék. A balatoni halászat felvirágzásának létesítéséhez tehát radikális eszközükhöz kell nyúlni, a melyek a meglevő bajt nemcsak gyökeresen orvosolni, de a sikert biztosítani is képesek, a mely eszközöknek birtokába juthat a balatoni halásztársulat az által, ha a halászatot házi kezelés alá veszi és a gyakorlatban oly fordarendszert követ, mely egyedül képes a legkedvezőbb eredményt biztosítani. Ezen fordarendszer abban áll, hogy a Balatonnak éveukint egy bizonyos része felváltva általános tilalom alá helyeztessék. E célból osztassék fel &z egész Balaton — szerény véleményem szerint — egyenlőre három, lehetőleg egyenlő, részre, a melyek közül egybeu — * A .Nemzet" f hó H-iki számának rendes heti mellékletéből, a mezőgazdaságból, veszszük át ezer, megyei halászatunkat tárgjazó cikket S/.erk. sorrendben felváltva — minden évben föltétlenül és általánosan tiltva volna a halászat; míg a másik kettő ben megengedhető, de csakis az üzemterv szabályai értelmében, a mely azonban, tekiutve, hogy egy erkölcsi testület, a balatoni halásztársaság, venné kezébe a halászatot, tübbféle módosítást nemcsak megtűrne, de meg is követelne; így példáúl el lehetne ejteui a hálós nagy ságára és számarányára vonatkozó (ló. §. b) és d) pont) rendeletet; továbbá kevesebbre kellene venni az apróbb, csoportokban élő és besózásra alkalmas halfajoknak (garda , keszegfélék) kifoghatási hosszméretét, 25 cmről legfeljebb 18 cmterre, egyúttal ezeknek csoportos megjelenése alkalmával, őszszel és tavaszszal megengedhető volna az apróbb szemű, 3 cm. szembőségű hálók hasz nálata; végre okvetlen módosítani kellene minden esetben az általános tilalmi időszakot és pedig oly tormán, hogy az március elsejétől junius hó 15 íg terjedjen, holott az üzemterv szerint ápril 1-től, az ujabb módosítás szerint, pedig március 15-étől veszi kezdetét. Fent jelzett engedményeket a társulattal szemben — miként említém és okadatoláin — bátran meg lehetne tenni, de már épen neui volna tanácsos azokat a mai bérleti viszonyok mellett foganatosítani, mert csak növelné az amúgy is nagyon elharapódzott visszaéléseket. Ha az emiitettem fordarendszer alapján a halszaporulat beállott, akkor azt esetleg tübb fogásuvá lehetne átalakítani, miáltal kisebbednék az általános tilalmi tér és ugyanazon aránybau növekednék a halászható terület, ennek időszerűségét azonban csakis a tapasztalt halászati viszonyok szigorú mérlegelése után lehetne megállapítani, mert az elhamarkodott eljárás igen könnyen megbőszül hatná magát és visszahatást szülne. Ezeu fordarendszer nek aránylag rövid idő alatt az lenne a következménye, hogy nemcsak a közvetlen érdekelt birtokosok jövedel me fokozódnék jelentékenyen az eddigihez képest, tehát viztulajdonuk értékben is emelkenék, hanem nagyon is érezhető volna ennek kedvező hatása nemzetgazdaságilag is. Személyes megfigyelésem és tapasztalataim alapján arra a meggyőződésre jutottam, hogy a halászatnak jelen viszonyok és körülmények közötti alapos ellenőrzése oly hiú ábránd, a melynek megvalósítása úgyszólván lehetetlenség számba megy, kár volna tehát oly vérmes reményeket táplálni, a melyekről ez időszeriut, a bérleti rendszer mellett álmodni sem lehet. Bármennyire szükségesnek és sürgősnek tartom is a bajok orvoslását, még sem látom a helyzetet ma még oly kétségbeejtőnek, mint azt talán soraimból egy kis pessimistikus felfogással kimagyarázni lehetne. Igaz, hogy annyira elérkezettuek látom a reformálásQak idejét, hogy meggyőződésem szerint aránylag minden csekély időmulasztás is oly nagy mérvű csorbát hagyhat inaga után, hogy annak kiküszörülése, hova tovább több időt, nagyobb fáradságot és érzékenyebb anyagi áldozatot fog okozni. A jelenről szólva, nem kell attól tartani, hogy ne volna még elegendő tenyészanyag a Balatonban; azért neu jutottunk még oda, hogy mesterséges módokhoz és eszközökhöz kelljen fordulnunk a benépesítésnél, amelyek amellett, hogy költségesek, még nagy kockázattal is járnak. Azt parancsolja tehát az észszerüség és oksze rüség, hogy amíg módunkban van a természetre és természeti erőkre bizni a szaporodást és fejlődést; használjuk tel ezt a legjobb tényezőt és ne engedjük az állapotokat oda fejlődni, hogy mesterséges eljárásokat kényszeríttessünk igénybe venni. Elmúlt egy évtizede annak, hogy több ezer darab lazac eresztetett a Br.la tonba s mi lett az eredinéuy ? Az, hogy nemcsak el nem szaporodott, hanem úgyszólván a beeresztett anyag is teljesen kiveszett a Balatonból. Ezzel csak illusztrálni kívántam a mesterséges eljárásoknak bizonytalan voltát. Most még a tervbe vett föltétlen és állandó tenyészterekre vonatkozólag akarom szerény véleményemet kifejteni. Ezen tenyészterek míg egyfelül kétségtelenül szaporulatot fognak eredményezni, mástelül azonban i előidézik a halaknak aránytalan eloszlását a Balatonban, mert tény az, hogy az állatok ösztöniikuél fogva szere | tik fészküket és tenyészterük környékét megőrzik és hal nem zavartatnak, ezt egyhamar nem is hagyják el, vagy ha el is hagyják, de a legkisebb megzavarásra üsztüu szerüleg ide menekülnek vissza Már most mi lesz ennek a következménye? Az, hogy a tenyésztereken és ezek közelében idővel hemzsegni fog a hal, szóval túlbőség áll be; míg a háló alatt levő területeken távolról sem fog oly mérvű szaporulat mutatkozni, eltekintve a csoportokban élő apróbb fajú vándorhalaktól. Uj fajok átplántálásával -zeniben nagyon óvatosnak kell lenni, mert minden viznek meg van a maga specielis faunája ; mennél nagyobb a kettő küzött az eltérés, annál nagyobb kockázattal jár az eredmény, amely sok esetben egyértelmű a teljes sikertelenséggel. Az ilyen módon való benépesítést tehát csak a legvégső szükségben, vagy új haltenyészdék és halastavak létesítésénél látom indikálva, de akkor is jól meg kell választani a halfajokat, mert az említettem körülményeknek figyelembe nem vétele végzetes hibát vonhatna maga után, amely gátat vet a legjobb törekvések elé. A legnagyobb tisztelettel vagyok bátor sz érdekeltek nagybecsű figyelmét ezen fontos ügyre felhívni, mint oly egyén, akit a balatoni halászat egyedül nemzetgazgasági szempontból érdekel. Jelen szerény véleményemnek kifejezést adni, lelkiismeretem megnyugtatására, kötelességemnek ismertem, ueiiogy önmagamat valaha mulasztással vádolhassam. Még nem késő, de a tett órája ütött I Tihany. lfj. Weiniiiger Mátyás. A Csáktornyái tűzoltó egyesület közgyűlése. A Csáktornyái ünk. tűzoltó egyesület évi közgyűlését Sárossy László elnök elnöklete alatt t. hó 8-áu tartotta. Elnök üdvözli a megjelent tagokat, a közgyűlést az alapszabályok 6. § a értelmében határozatképesnek és megnyitoLtnak nyilvánítja s a mai gyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Molnár Józset és Nóvák Ferenc tagokat kén tel. Elnök jelenti, hogy a választmány a folyó ügyek elintézése céljából a mult évbeu két ülést tartott, melynek legfontosabb tárgyát annak bejelentése képezte, hogy a zalamegyei tűzoltó-szövetség közgyűlését auguszt. hóban Csáktornyán fogja megtartani ; ugyanakkor a választmány elbatározá, hogy a XV., X. és V. év óta egyhuzamban működő tagok részére a szolgálati érmet megrendeli és a megyei közgyűlés megtartásának napján fogja ünnepélyesen a jogosultaknak kiosztani. — Augusztus 14 éu sereglettek egybe Zalavarmegye önk. tűzoltó egyleteinek kepviselői s ugyanazon napuak délutánján tartatott a megyei közgyűlés a tűzoltói intézmény iránt érdeklődő polgártársaink tömeges jelenlétében s ezt megelőzőleg az üunepély fényét hathatósan emelő vendég tüzoltóü nagy számának közreműködésével osztattak ki a szolgálati érmek a laktaűya előtt. — Az egylet vagyoua készpénzben 974 frt 59 kr., leltár szerint 3816 írt 95 kr., a segélyző-egyesület készpénz vagyona 2625 frt 63 kr., az összes vagyon 7417 frt 17 kr. Az elnöki jelentést a közgyűlés tudomásul vette. A tűzoltó paraucsnok jelenti, hogy a csapat az 1891. év végével 41 tagból állott; az 1892. év tolya mán belépett 5 tag, kilépett 3 tag, eltávozott 1 tag; a tényleges létszám 45. A reudíeuíartó osztály 14 tagot számlál. Tartott tizeuuégy gyakorlatot, hét közgyűlést, egy választmányi és három segélyegyleti ülést. Tüzeset neui fordult elő, Morandini Bálint alelnök lebr. 27-én egyha ugulag alparancsnoknak, Pulai llenrik március 27 én uiászó szakparancsnoknak választatott meg. Részvett testű letileg máj. 4 én a Szent Flórián napi, máj. 30 ikán Királyi Pál országgyűlési képviselőnk lelki üdveért tartott ünnepélyes isteni tiszteleten és okt. 3U-án néhai Pecsornik János tiszteletbeli elnökünk temetésén. Augusztus 14-én tartott megyei tűzoltó szövetség közgyűlésén résztvett 18 tag egylet és pedig Zala-Egerszeg 8, Alsó-Lendva 13, Szent Grróth 2, Alsó Domború 2, Sormás 1, Dráva-Egyház 4, N.-Kanizsa 2, Perlak 36, Zala-Istvánéi I, Légrád 2, Mura Csány 7, Nyirvülgy 12, Keszthely 1, Lenti 5, Mimi tagadólag rázta szőke fürtös fejét s ismét nyomott el egy áruló künyet, eperpiros ajkait mosolyra kényszerítve. . . . Pedig annak a finom vonalnak, mely az arcizmok különös összehúzódása folytán fölfelé irányúló szájszegletekkel mosolyt eredményez, — csak néhányhajszálnyira kellett volna helyéből lefelé mozdulnia, hogy ezt a nevető leány arcot egyszerre síróvá változtassa át . .. De Mimi győzedelmesen küzdötte le ezt a válságos pillanatot. Az ifjúság repeső jó kedvével kacagott. — „Te kis hamis !

u — szólt Somossné a vidámság ellenállhatatlanságának engedve, egészen telvidúlt arccal. — Még sem csalsz meg, mert jobban ismerlek, mint te önmagadat, — jobban, mint édes anya saját édes gyei mekét." Ezzel a domiuó felpróbálására indultak. Somossnénak soha sem volt gyermeke, mely kö rülmény ideges, elbetegesedett állapotánál fogva őt csaknem búskomor hangulatba ejtette, midőn kedves nőrokona elhalálozása által alkalma nyílt két árván maradt kis gyermeken anyai kötelmek teljesítésére. — Mimy és Lilly ikertestvérek voltak és édes anyjuk korai halála után igen rövid időre, jó atyjokat is elvesztvén, teljesen árvákká lettek oly zsenge korban, melyben az ar.yai kéz hű ápolása oly szükséges feltétele az életnek, mint a milyen a harmat a növénynek, — a napsugár a föld nek, — az elemek a létezésnek. Somossné magához vette a kicsinyeket s vá^yó keblének teljes odaengedésével ápolta s nevelte fel ízo kat serdülő korukig, azon ő rá nézve is boldogító hitben meghagyva őket, hogy az ölelő karok, melyeknek meghitt oltalmában otthonukat találták tel, saját édes anv jukéi. Hogy teljesen a gyermekek nevelésének szentelhesse magát és saját gyöngélkedő egészsége miatt is, férje beleegyezésével, ki a gyermekek gyámjául lett kijelölve — a sósdi kastély falusi magányába költözött, melyben a család legidősbike, a sósdi urodalom öreg tulajdonosa lakott egyedül, várva azon pillanatot, mely őt is drága szerelettei után az örökkévalóságba fogja szállítani. Nemes feláldozásáért a jó asszony csak örömöket aratott. Nevelt leánykáinak kedélye, szíve, szelleme és külsője a csendes házi körben szeretetteljes gondolkozásának behatása alatt gyönyörűen fejlődött, mint méla holdvilágnál a lotus-virág titokzatos kelyhe. Gyönyörű volt látni a kis lánykák göndör arany fürtöktől körüllengett arcocskáit, egyformán fejlődő alakjokat, kecses mozdulataikat az ikertestvérek meglepő, csaknem megkülönbüzhetlen hasonlatosságával. Csak Somossné maga tudta búzavirágszin — szemű Mimykéjét, nefelejtsszin — szemű Lillykéjétől megkülönböztetni. Azonban a sósdi idyllnek is vége szakadt. Somoss urat ezalatt áttették egy Sósdtól messzebb eső városba, honnét nem szabadulhatott volna el oly könnyen családja látogatására. Jogosan kívánta tehát, hogy neje is vele menjen. Somossné szívesen engedett ezen kívánatnak, — amidőn nagy akadály merült tel előtte az öreg úr személyében. Ez kijelentette ugyanis, hogy a gyermekek egyiket hagyják meg öreg napjai vigaszául, mert e nélkül a szomorú magány tűrhetetlenné leend előtte. Somossnénak bármennyire vérzett is a szive, el kelh tt magát határoznia, hogy a leánykák közül egyiket Sósdon hagyja s nehogy igazságtalan legyen egy vagy a másik iránt, elhatároztatott közös akarattal, hogy egyszer az egyiket, másszor a másikat viszi el magával. Megegyezvén ilyeténképen : Mimyt bizta az üreg ur gondjaira, magával vivén Lillyt, kit saját leánya gyanant mutatott be új ismerőseinek. Félév múlva Mimy váltá tel nővérkéje szerepét s mivel anuyira hasonlítottak egymáshoz, együtt azonban soha sem láttattak, csak igen kevesen sejtették kettős létezésük valóságát. Dezsényi Houórius barátunk erős pomádé szaggal telitett szobájában űl irómappája fülütt gürnyedve s amennyire izzadt homlokáról s bajuszkájának művészi göndörségéből való kiráncigált voltáról, — valamint a kissé szemtelenül tolakodó legyek után való dü'aüs kapkodásáról ítélhető, — valami igen fontos levél megirásá nak hősi vállalatába bonyolódottt, melynek cikornyás moudatszövevényei épen jelenleg oly tökéletes sáncvédművé fejlődtek ki, hogy a stratégia összes szabályai és saját kétségbevonhatlan vitézségének segélyével sem leend képes azokból amúgy katonásan kivergődni. Honorius rückrvürts concentrálja minden észtehetségeit és ujabb kirohanást intéz szuronyszegzett tollal egy levéliv sima hí.rcmezején. Az a fatális mondat most sem sikerül . . . ! A had nagy dühösen húzza végig tollát az eddig megirt sorokon, — „Ez se jó!" — kiált fel haraggal. — „Éppen úgy hangzik, mintha gyáván retirálni akarnék. — De hát végre is, — futás biz' ez, bármiképen csűrjem csa varjain is a dolgot. Vigye az ördög! Meg kell lennie, tehát: csatára fül!" Honór másik levélbe kezd. — Katonás rövidséggel. Igy lesz legjobb : Tisztelt Eulalia kisasszony! Ezennel van szerencsém tudtára hozni, hogy becses nagyatyja végrendeletében a reám vonatkozó kegyes gondoskodásiól lemondok, amennyiben a nagylelkű engedménynyel élni nem akarok, — magamat ellenben ezentúl a kisasszony adósának fogom tekinteui.