Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)

1893-05-07 / 19. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. május 7. 19. szám. Előfizetési díj : Egész évre 4 frt. Félévre 2 irt. Negyedévre 7 írt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 liasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 Ur. Nyilttér petitsora 1-' kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Zalavármegye rendes közgyűlése. j Aldjus 1. és 2-án. Zalavármegye törvényhatósági Irzottsága május havi j rendes közgyűlését Svastits Benó tőispán őméltóságának elnöklete alatt 1. hó 1. és 2-án tartotta a rendkívüli nagy számban egybegyűlt bizottsági tagok élénk érdeklődébe mellett. Elnöklő íőispán őméltósága a közgyűlést a következő lelkes s a bizottsági tagok általános helyeslésével kisért beszéddel nyitotta meg: Tekintetes közgyűlés! Üdvözlöm a tisztelt bizottsági tag urakat, s midőn örömmel adózom elismerésem kijelentésével nagybecsű részvétükért, legyen szabad ezúttal a szokottnál is számosabb megjelenésüknek főindokát a tár ' gyalandó fontos ügyek iránti kiválóbb érdeklődésükből ! származtatnom, a mi egyszersmind biztosítékot nyújt arra J nézve, hogy ez örvendetes érdeklődésükből folyó higgadt, beható és tárgyilagos megvitatással lesznek szívesek az ügyeknek törvényszabta sikeres és üdvös elintézését eszközölni, a mit ezennel tiszteletteljesen ki is kérni bátorkodom. A közelebb lefolyt időszakot illetőleg, tisztelt közgyűlés, sajnálat érzetével kell kijelentenem, hogy annak csak rövid átfutó vonásokban sem vagyok képes oly képét vázolni, mely közállapotainknak kedvező voltát tüntethetné elénk, mert valóban egy igen is hosszú s nem. ritkán zord téli időszaknak viszontagságait kellett többszörös megpróbálta • fásokkal küzdve átélnünk, melyhez már a mult évi mostoha termés sem adta meg kellő mérvben a szükséges támaszt, most pedig a tavasz megnyílta után szintén a nem kedvező időjárásnak káros hatása alig enged kielégítő termési és gazdasági viszonyok iránti várakozást táplálni: pedig tény, hogy ez képezi a megyei lakosság anyagi sorsának alapját, melyből összes jövödelmi és kereseti forrásai táplál koznak, miért is kívánnunk kell, és én szivemből óhajtom, hogy az isteni Gondviselés jó időjárási változással kedve zőbbé alakítsa anyagi állapotainkat, oszlassa el gazdáink ról az aggasztó gondot és elhárítva az elemi csapások és egyéb bajok károsító befolyását, adja meg a termelő mun leásnak és a honpolgári szorgalom minden foglalkozásának kiérdemelt jutalmát. A felmerüli általános érdekű események közül ezúttal sem zárkózhatom el annak felemlítésétől, ami valóban el szomorító jelentőséggel bvr, s méltán szült országszerte közmegdöbbenést és ez Magyarország bíboros hercegprímása, •megyénk szülöttje, Vaszary Kolos ó eminentiája ellen f. évi ápril hó 10 én intézett gyilkos merénylet, melytől az isteni Gondviselés hazai egyházunk fólelkipás .'órát, az egyházi éz igaz hazafiúi erények felkent diszét, titkárának föláldozó hűsége által mentette meg. Ugy hiszem, a tisztelt közgyűlés közérzületével találkozom, midőn 0 Eminentiájá nak szerencsés megmentése felett törvényhatóságunk üdvözlő részvétét feliratban kifejezni indítványozom. Legyen szabad ehhez tisztelt közgyűlés egy más oldalú kegyeleti tényt is csat Inom. A szombathelyi megyés püspök llidassy Kornél ur, kinek egyházi főhatóságához megyénk nagy része is tartozik, holnapután (május 3 án) üli meg püspökké felavatásának 10 ik évfordulóját és azt nem nyilvános fénynyel, hanem a közjótékonyság erkölcsi dicsével kívánja és fogja Őméltósága megünnepelni: ez csak buzdító alkalmul szolgálhat tisztelt közgyűlés arra nézve, hogy az érdemteljes egyháznagyot, a ki oly lelkiismeretteljes oda adással szenteli példás életét ma asztos hivatásának, megtiszteljük egyházi megyéjének — melyhez mi is tartozunk, méltó ünnepén, hozzá intézendő üdvözlő iratban szerencse kivánatunk kifejezésével. A törvényhatósági ügyvitelre vonatkozó hivatalos ada tokát a szabályszerűen közzétett alispáni jelentés kellő részletességgel tárgyalja; — az abban foglaltakhoz részem röli kiegészítésül csatolnom kell annak megemlítését, hogy törvényszabta kötelességemhez képest az összes járási f őszolga bírói, valamint a vármegyei központi hivatalok ügyvitelének évi tüzetes megvizsgálását teljesítettem s az arról felvett jegyzőkönyveket a nm. belügy minisztériumhoz felterjesz tettem; továbbá a jelen közgyűlést törvény szerint megelőző számonkérőszéki ülést is megtartván, az erről szóló jegyzőkönyv a tisztelt közgyűlésnek bemutattatni fog. — JJgy a hivatalvizsgálatoknak, valamint a számonliérőszéknek eredménye alapján kiemelnem kell, kogy közigazgatásunk ma már a törvények és rendeletek egész tömkelegéből folyó oly magas színvonalú közkövetelmény feladataival áll szemben, a melyeknek sikeres megoldása és a folyton szaporodó hivatali teendőknek lelkiism retes pontos ellátása egy valóban teljes szakszerűséggel és megfelelő létszámmal szer vezett hatósági apparatusuak töltené be tiszti körét; — ámde ily szervezettel, főleg (különösen a létszám lekinte táben) nem rendelkezünk és igy kell, hogy a lehetőségnek szigorú ugyan, de igazságos mértéke szabja meg a határt a tisztviselői tevékenység eredményének elbírálásánál. L tekintetben igazolnom keli, hogy csekély kivétellel tapasztal ható a vármegye tisztikarában a kötelesség érzetből folyó buzgóság és fokozott törekvés a közszolgálati teendők telje sítésében, valamint tapasztalható a haladás is a rendszeres ügyvitel szabályosságában-, de mert van még kívánni való olyan, mit a közszolgá'at érdeke elengedhetlenül megkövetel és a minek jelenlegi hiánya tisztán a tevékenységi felelős ségre sem róható, ez indítá a vármegye közigazgatási bizottságát arra, hogy a szigorú szükségességre szorított tiszti szaporítás iránt javaslatot terjeszszen a tisztelt köz gyűlés elé, mely javaslat a tárgysorozat rendjén előterjesz telni fog és arra fontosságánál fogva a tisztelt közgyűlés figyelmét előzőleg is kikérni bátorkodom. Ugyanitt kell felemlítenem, hogy az 1893. évi 4-ik t.-cikk végrehajtására vonatkozó belügyminiszteri rendelet kapcsán elő fog terjesztetni a 10.100 frttal felemelt évi áUami javadalmazásból fedezendő fizetés javításra —illetve a törvényhatósági személyi illetmények újbóli megállapítására vonatkozó tervezet, melynek célja oda irányul és megoldása is kell, hogy oda irányuljon, miszerint a régtől érzett szükségességet igen is szerény mérvben pótló törvény• nek intenciója az egyes személyi illetmények javításánál a partatlan igazság és méltányosságnak megfelelöleg emeltes sék érvényre, mi felett a tisztelt közgyűlésnek bólcsesége fog dönteni. ' Nem mellőzhetem itt a nm. belügyminiszter urnák tüzetesen megyénkre vonatkozó egy intézkedése felemlítését, a melyért velem együtt ugy hiszem a tisztelt közgyűlés is elismeréssel adózik a belügyminiszter ur ö nmltságának; mert hisz a közigazgatás javítását és ennek legbiztosabb alapjául a szigorú számonvélelt célzó minden törvényes intézkedést kell, hogy örömmel üdvözöljünk. A nméltóságú belügyminiszter ur ugyanis az 1886. évi XXI ik t. c. 4. § ában fenntartott fő fel ügyeleti jogkörénél fogva törvényhatoságunk közigazgatási ügykezelését a vármegye összes központi hivatalánál, valamint a keszthelyi és Csáktornyái járási föszolgabiróságoknál és Zala-Egerszeg rend. tan. városáénál saját küldötte Széli Ignác miniszteri tanácsos ur által, dr. Kámpics János fogalmazó• és Gunda Béla belügy miniszteri számtiszt közbenjöttével tiizttesen és részletesen megvizsgáltatni méltóztatott-, — a járási hivatalok vizsgálatához meg hivattak a többi főszolgabirák is, azoknak kivételével, a kik a folyamatban volt újoncozás miatt a megjelenésben akadályozva voltak, továbbá a megvizsgált 2 járási székhelyhez közelebb levő körjegyzők az őket érdeklő közigazgatási teendők tekintetéből és az illető járá l szakközegek, a központi hivatal vizsgálathoz pedig a tiszti főorvos, kir. pénzügyigazgató, tanfelügyelő, az építészeti hivatal főnöke, kir. erdőmester, állami állatorvos és a kir. rendőrszakaszparancsnok. Az igy a közigazgatás összes ágaira, azok bel tő ügyvitelére, a hivatalos pénzkezelésre, a szabályos és rendszeres ellenőrzésre, ugy a számvitelre, illetve a számvevői nyilvántartásra teljes szakszarű alapossággal és beható részletességgel teljesített vizsgálatnak ered menye annak idején a törvényhatósággal közöltetni fog, s részemről ezen vizsgálatoknál, szerzett meggyőződésem feljogosít annak kijelentésére, hogy törvényhatóságunk ügykezelése, a mellett, hogy több ágaira nézve teljesen kielégítőnek is találtatott, teljes egészében és lényegében nem eshetik oly megrovó kifogás alá, mely némely pótlást és részben javítást igénylő eljárási szabálytalanságok kivételével egyéb hiányosságot tüntetne eló. A „Zalamegye" tárcája. A 1 ó í I (Folyt, és vége.) Régebbi királyaink a magyart „generosa natio hun | j gara" nevezték, lovagias nemes magyar nemzet. A „rhetor j ! tit, poéta nascitur" hasonlatosságára: a magyar már természeténél fogva lovagias ; a németet úgy ütik lovaggá, a mely sok szertartással és még nagyobb áldomás ivással járt hajdan. Van sok incempinc német és X lábú izraelita lovag; nagy városokban sok dilettáns lovaglót is lehet látni, a kik úgy ülnek a lovon, mint a macska a sövényen. A szélmalom ellen harcoló Don Quichotte-féle lova jóknak meg se szeri, se száma nincsen. (Hát még a Pegazus hátán hány vadpoéta formátlankodik !) Jó Petőfié igazi telivér volt: „Magyar csíki az én Pegazusom, Eredeti, derék magyar fajta, Vilagospej sima selyem szőrrel, A napsugar hanyatt esik rajta." Egy nyalka úri ember, mint újdonsült báró, igen piciny lovou nyargalózván, egy elménckedő azt monda róla: „e lovacskát én tnég kutya korában ismertem, csak mióta báróvá lőn gazdája, visel paripa cimet." Batthyányi József grót, midőn mint hercegprímás pgy alkalommal hatlovas hintón hajtatott át a pesti hidon, egy pajkos fiatal ember merészen oda kiáltotta a főpapnak : „a mi Üdvözítőnk és apostolai mezítláb és gyalog jártak, nem pedig hatfogatos hintóban !" „Édes fiam, — válaszolt a lőpap szelíden — Jézus Krisztus nmit ember egy szegény ács ha volt, de én egy magyar mágnásnak vagyok ám a fia !

w Némileg hasonlít ehhez amaz ismeretes adoma, mi dőn egy községen két jó lóval keresztül utazó papot a helység korcsmájából kapatosan kijövő elöljárók egyike így szólította meg : „Tiszt, Atyám ! Krisztus urunk nem járt ám lovon, hanem csak szamáron !" „Igaz biz az ! én is azon szerettem volna járni ; kerestem is mindenütt szamarakat, de már egyet sem találtam, mert mind a kupaktanácsban vannak !" Czigány meg zsidó nélkül nincs lóvásár; minden csigány a maga lovát dicséri, meg biztatja is, habár lova vakmerő és nem megy a fára. A czigány lova akkor heglett meg, mikor már hozzá szokott a koplaláshoz. Bizony nagy baj is az, mikor a lótartó gazJa ezt a nótát kénytelen elfújni : „Nincsen széLa, nincsen abrak, Edes lovam agyoncsaplak !" Azonban a baksai humoros asztalos úgy vélt a szénahiányon segíteni, hogy igen finom hosszú keskeny gyaluforgácsot tett a lova elébe és hogy illusióképpen szénának nézze a ló, zöld szemüveget kötött a fejére, de természetesen a szegény pára mégis csak beszámolt a Lőrével. — Hja! szalmás ökör, szénás ló, ritkán szokott lenni jó. Azért is az abrakos rostál gyakran kell a ló fejéhez veregetni. — A németnek „vízen (VVísen) a rétje, háj (Heiíl szénája, mégis rosz (Ross) a lova !" A régi jó időkben egy földes úr tavasz táján széna fogytán négy lóval szokott eljárni látogatóba, hogy mint vendég, jó barátainál fölváltva hetekig kitarthassa a lovait. „Adjál nekik szériát, zabot. Hadd töltsek itt néhány napot Te ná'ad." A házi urnák praktikus vén kocsisa lopva mind a 4 ló fogát jóféle erős házi szappannal kegyetlenül be; dörzsölte s ettől fogaik megsíko-odván, úgy elment az apetitusuk, hogy a vendég úr és kocsisa nem tudván miié vélni a dolgot, kénytelenek voltak egy kúriával — odább állani. Probatum est. Még fiatal addig van becs.' a lónak is. A szép csikókat, paripákat elnevezik : „Madár, Szellő, Villám, Sárkány, Princesse, Comtesse, kedves, csinos" stb. „Edes lovam Ráró, csillagokat járó." l)e ha megöregszik, akkor gebe, vén dög lesz, míg csak el nem patkói. (Egy lovon akkor volt 7 patkó, mikor Patkó Pista ült rajta). A híres Rontó Pál születésekor még a ló is örült: „Az istál.ótian is atyáin Daru lova Elnyeiítá magát s felette liiunyoga." Gvadányi J. Vitéz Hári János bátya lovát pedig (a fakót) még a király ő felsége is megbecsülte Bécsben : „Hát ugyan hol hagytad a szegényt? Azonnal Istállóba \ele, parádés lovammal Egyazon jászolyból kapjon eleséget, Még pedig aranyból'' - s küldte a cselédet." Garay. Nyomtató lónak jó dolga van, mert száját nein szokták bekötni; de bezzeg sanyarú a sorsa a hajóvontató lónak ; a száraz malomban taposó, meg a járgányba fogott ló sem irigylendő. — Mindig uton van, mint a postaló, tynkászló, omnibus és tíakkerló. — Erős, mint a hiéncló. — Zabál mint a ló, iszik mint a kefekötő — Nincs lóbéle a komának, hogy egy tojást egészen megegyék. No, a fa ló: nem faló; se a sakkló, de annál rosszabb a nyaktiló. — Ha a lovak t zabban vannak : akkor bóbiskolunk, szundikálunk ; de ha a lóbőrt huz zuk a fagyon : akkor hortyogunk, még pedig nagyon ! — A lónak 4 lába van, mégis megbotlik, de azért a rossz hír mégis lóháton jár. — Az ördögöt lólábakkal festik. — Ekeló, szamaló (szénvonó), csak anyámasszony huszárnak való. — Leghíresebb bravour lovas volt hajdan gr. Sándor Móric, ki a többi nyaktörő utjai között egyszer a jégtől zajló Dunán Pestről Budára átmerész kedett. Kitűnő lovasok Iliiében állanak : Zubovics Fédor, Szekrényessy Kálmán, Szmertyk Iván, meg a tavalyi berlini távlovaglók. Vannak lókupecek, lócsiszárok, lókötők, (az egyszeri plébános drasztikus kifejezéssel ugy nyilatkozott, hogy áldozó csütörtökön már csak a lókötők jönnek gyónni), inej: lódoktorok. — Pyrker László egri érsek egy kedves beteg lovának a gondozását egy Hering nevű állatorvosra biztá ; midőn a ló mégis elpatkolt, a szomorú Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.