Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-08-14 / 33. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. augusztus 14 Ö' 33. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nj ilttér petitsora 12 kr. JL JL A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kttldOnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület' és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Néhány szó a súlymérték kiigazításáról. A méter mérték behozatalára vonatkozó 1874. évi VIII. alaptörvénynek kétségtelen, célja az volt, hogy a Magyar korona országaiban, a külföddei egyenlő és egységes mértékrendszer honosíttassák meg. Másrészt az is céloztotott, hogy kikerültessenek azon viszás, sok esetben kiszámíthatlan hátránnyal járó, a kereskedelemre bénítólag ható helyzetek, mik a mi bécsi mértékünknek, a külföld által általánosságban használt méterre való átszámításából keletkeztek. Ma, a méter mértéknek 18 éves fenállása után, módunkban áll annak célszerű, hasznos és előnyös voltáról meggyőződhetni, és nem hiszsziik, hogy akadna bárki, ki be ne látná, hogy minő előny háramlik úgy az eladóra, mint a vevőre az által, hogy áruit az egységes méter szerint bocsáthatja árubi s illetve szerezheti be szükségleteit. A törvény életbeléptével a kereskedelemben előbb oly gyakran előfordult és sokszor meg sem akadályozható visszaélések egy csapásra elenyésztek. A mértékeket annak idején hitelesítés alá vették és csak oly mértékek használata engedtetett meg, amelyek szabályosaknak bizonyultak és kellő hitelesítéssel ellátattak. — Kezdetben legalább igy volt s azt hiszsziik, hogy a törvényhozásnak ez volt intenciója. Ámde most, 18 év multán, máskép áll a helyzet. A kereskedelemben a közforgalomban használt mértékek közül akárhányat találhatni, melyeknek hiányai nagyon is kirivók. A mérlegek a naponkinti használat következtében elromlanak ; a súlyok elkopnak és súlyukból többet-kevesebbet veszítenek. A legtöbb esetben a mérleg tulajdonosának magának sincsen erről tudomása és eme hiányos mérleggel adja-veszi áruit, magát is, másokat is megröviditve a nélkül, hogy ezt tenni szándéka volna. A kereskedő ugyan azon mérleget használja az eladásnál ép ugy, mint a bevásárlásnál, sejtelme sem lévén annak rosz állapotáról; de, hogy ily esetek előfordulnak és pedig gyakran fordulnak elő, a következő példa igazolja. A só, leginkább nedves időjárás alkalmával, izzadmányt bocsát ki magából. A mérlegek s mértékek ezen izzadmány által bevonatnak, mi a só eltávolításával rozsdába megy át s miután a rozsda az időjárásnak megváltozásával megszárad, idegen testek érintésével lekopik s a mérlegek s mértékek egy-egy rétegét magával viszi. Ily módon ezek súlyukból folyton veszítenek, tehát idővel könnyebbekké lesznek. Már most mi természetesebb, mint hogy az azokkal való ruéré** alkalmával úgy a kereskedő, valamint a fogyasztó közönség bevásárlásoknál nem kap teljes árut, hanem csak annyit, mint a mennyit a súly éppen nyom. Hogy néha az egy kilós súly több dekával könnyebb, az alig szenved kétséget. Ezen bajon segítendő, a szomszédos Vasmegye törvényhatósága oly módon intézkedett, hogy a mértékhitelesítő hivatalnokokkal bizonyos időközben, 3 — 5 évenkint, a községekben lakó iparosok (kereskedők) mérlegeit s mértékeit, a járási székhelyeken csekély díj lefizetése mellett próba alá véteti és a mutatkozó hiányokat kiegyenlítteti. Ezzel úgy az iparosokat (kereskedőket), valamint a fogyasztó közönséget a megrövidítéstől megmenti és a törvény végrehajtását ellenőrzi. Ajánljuk ezen célirányosnak mutatkozó intézkedés behozatalát vármegyénk törvényhatóságának figyelmébe is. K. 8. Megyei élet. A megyei közigazgatásig bizottság augusztus havi ülését Svastits Benó főispán Őméltóságának elnöklete alatt f. hó 9-én tartotta az újmegyeház gyüléstermében. Az alispáni havi jelentés a megye területén julius hóban a közigazgatás terén előfordult eseményekről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. A közigazgatási bizottság főispán őméltóságának [ ! inditványára feliratilag üdvözli Lukács Bélát, a kereske delemügyi minisztérium volt fáradhatlan buzgalmu, szakképzett államtitkárát, kereskedelemügyi miniszterré történt kineveztetése alkalmából. Skublics Jenő bizottsági tag feiemlité a napi lapokban is közölt amaz esetet, hogy a hévvizi fürdőnél egy körmendi lakós a mult hóban az első fürdés után hirtelen meghalt anélkül, hogy orvosi segélyben részesült volna; mivel a fürdő orvos naponként délután pár órára megy ki Keszthelyről Hévvizre. Dr. Mangin Károly kir. tanácsos és megyei főorvos részéről tett felvilágosítás folytán a közigazgatási bizottság arról győződött meg, hogy a hévvizi fürdőt használók közül alig egy pár veszi igénybe a fürdőorvos tanácsát és a megyehatóság által készített fiirdőszabályzat ama pontja, hogy akik gyógyítási célból használják a hévvizi fürdőt, fürödni addig nem mehetnek, amig a türdőorvos részéről erre Írásbeli utalványt nem kapnak, az ott fürdőző közönség részéről egészen figyelmen kivül hagyatik; így volt ez a mult évben, valamint az idén előfordult hirtelen halál esetnél is. A közigazgatási bizottság határozatilag kimondotta, hogy a megyei szabályrendelet eme pontjának kellő szigorúsággal érvény szereztessék. Olvastatott és tudomásul vétetett a pécsi posta- és távirda igazgatóság irata, melyben tudatja, hogy a galsai postahivatal felállítása érdemében a kereskedelemügyi miniszterhez felterjesztést tett. Előterjesztetett Bördőcze község kérvénye a Csáktornya ukki h. é. vasút mentén a község határában egy vízlevezető árok létesítése iránt. Érdemleges határozat hozatal előtt kiadatik a Dunántuli h. é. vasut részvénytársaságnak. Felolvastatott a kereskedelemügyi miniszternek rendelete, melyben a megyebeli állami közutak átkelési szakaszainak fentartásához a községek által adandó hozzájárulást a községek nagyobb részére nézve végleg megállapítja és néhány átkelési szakaszra nézve felvilágosítást kíván. A miniszteri rendeletnek a községekre vonatkozó része sokszorosíttatván, az érdekelt községekkel és a kir. államépitészeti hivatallal közöltetik, a kivánt telvilágositás pedig feliratban megadatik. Előterjesztetett a kereskedelemügyi miniszter rendelete, melyben tudatja, hogy a bizottság felterjesztésére sem létesíthet Palinban postahivatalt, mivel a folyó évben az e célra rendelkezésére álló összeg már kimérittetett. A bizottság újabb felterjesztésében arra kéri a kereskedelemügyi minisztert, hogy a jövő évi költség vetésbe kegyeskedjék felvenni a Paliinban felállítandó postahivatal költségeit. A dunántúli h. é. vasutrészvénytársaság bemutatja a Tűrje—szent gróthi szárnyvonalon levő útátjárók és párhuzamos utak átadásáról felvett jegyzőkönyveket A „Zalamegye" tárcája. Akik mégis találkoztak, (Rajz) Az egyetlen első osztályú kocsiban, mely a rövid személy vonathoz volt csatolva, csak egy úr ült, mikor a fiatal báró beszállt. Boszantotta ez is ; jobb szeretett volna egészen egyedül ; nem akart maga körében embert látni, még teljesen idegent sem. Ez egyébként idegen volt. Egy életerősnek látszó, egészséges arcú, 35—40 éves ember, akit termete után valami jómódú falusi korcsmárosnak lehetett volna nézni, ha arcának értelmesebb és finomabb kifejezése e föltevést nyomban meg nem cáfolta volna. A pamlagiilés egyik sarkában látható közönynyel olvasott. A báró a másik sarokba ült. A vonat elindult. A fiirdő, hova a báró utazott, legalább is 3—4 óra; belátta, hogy ennyi időt szótlanul nem tölthet az idegennel, pedig csepp kedve sem volt az ismerkedésre. Az idegen se sokkal több érdeklődéssel látszott lenni iránta, legalább a szemmel látható közönyös tekintetből, melylyel néhányszor végigmérte, világosan arra következtetett. A finom kézi táskán kacéran ékeskedő bárói címernek nem nagy hatása lehetett rá. Valami érdekest mégis kellett találnia, mert félretéve az olvasin.'nyt, meglepő flegmával és a legnagyobb természetesség látszatával kezdte tikszirozni útitársa arcát. A bárót nem kis mértékben feszélyezte az idegennek ez a meglepően különös, hirtelenében tolakodónak látszó magaviselete, s mig igyekezett a dolgot föl sem véve, másfelé fordítani figyelmét, nem sikerült elpa lástolnia a gyenge pírt, mely futólag átvonult arcán. Szemeivel a külső tájon volt; de arcán égni érezte a két savószinű, átható szem hideg, kellemetlen tekintetét. Végre is mit akar vele egy egészen ismeretlen i ember, akit most lát életében először. Ez a viselkedése { kiállhatatlan. „Uram! — szólt a báró rosszul palástolt ingerültséggel — ön valószínűleg frenologus? Az idegen, anélkül hogy a kérdés cseppet is meg lepte volna, szárazon feleié: „Nem!" „Akkor csodálkozom . . . ." „Hogy mit bámulok az arcán, ugye?" — vágott közbe a különös idegen. „Nos igen!" — szólt kedvetlenül a báró. „A halált!" Oly hangon mondta ezt, mintha a kérdésre más felelet absolut nem léteznék. A báró megrezzent tőle. Az a kíméletlen nyíltság, melylyel e félelmes egy szóban szemben állt, mélyeb ben hatott rá a meglepetésnél. De tetszett neki. Félt, iszonyodott tőle és mégis szerette volna már réges-rég hallani valakitől ezt a szót. Ott rágódott a lelkén régen már, tudta tán mindenki környezetében, de nem merte 1 szemében mondani még eddig senki. Egy nyílt szót akart; csak egyet, de amely megmondjou mindent, hogy a fontoskodó, nagyképű profeszorok biztatása merő farizeuskodás, s az ezerféle tortura, melyen nagynevű tudósok rendeleteiből át kellett mennie, nem volt egyéb komédiánál, amely elég jó arra, hogy a vaknak bekössék vele a szemét, de bárgyúság hinni, hogy az épszemű ne lássa tőle a világosságot. Régen várt már egy igaz szót; most mégis megremegett tőle. Az idegen látta szavának kínos hatását, de mindezt ő olyan természetesnek találta; szünet után, mialatt a báró hiába igyekezett nyugodsáy át visszanyerni, folytatá: „Tudni akartain csak, melyikünknek van még több keresni valója a világon, nekem-e, vagy önnek, s így szánjam, vagy irigyeljem e?" A bárót még jobban meglepték e szavak ; nem értette, hogy beszélhet valaki halálról piros arccal, fejlett izmokkal, ép idegekkel. I i Útitársa észrevette a csodálkozást, s> mindjárt meg is adta a magyarázatot. „Ön csodálkozik nemde szavaim fölött — mondá — s mig szorongva gondol saját nyomorúságára, irigyelve nézi arcom pirosságát, izmaim és csontjaim épségét. Pedig lássa — s itt fanyaran elmosolyodott, — ez az arc, annak pirossága, minden izom, mely rajta van, hazug, hazug a vér, hazug az ideg, a hus. Az én napjaim csak úgy megszátnlálvák, amint az önéi, én is az el>űlyedés előtt a végső szalmaszálhoz kapkodom, mint talán ön. On fürdőre, megy; nemde? Ott voltam, mikor a jegyet váltotta. Es hiszi-e, hogy segít raita majd a viz? Látom arcáról a lemondást, mint lemondtam én is. Én az utolsó próbát teszem; meglehet, ön is. Bár nem hiszek benne, sőt tudom, hogy hiába való, de megteszem. Rossz a vesém, — mondják az orvosok-, nem mintha hinnék nekik, de annyi tény, hogy minden, ami rajta egészséget látszik hirdetni, hazug; s ha az utolsó eszköz, az oprratio, sem segít, — és tudom, hogy nem segít — minden veszve van, érezem." A báró látta, hogy ez az ember a lelkébe lát; de bár maga jól ismerte baját, tudta is, hogy hiába minden erőlködés, a megdöbbentő valóság, mástói hallva, mégis lesújtotta. Félni kezdett ettől az embertől, mint fél gonosztevő a bírótól, ki a halálos Ítéletet olvassa rá; de vonzódott is hozzá az együtt szenvedők ösztönszerű szimpathiájával. Azután keveset beszéltek, csak hébe-korba váltottak egy egy közömbös szót. Megérkeztek a fürdő állomásra. A báró kezet nyújtott az ismeretlen útitársnak. „Ön marad — szólt az idegen az elvállásnál — én tovább megyek. Egy hét múlva azonban újra itt leszek, akkora már döntöttek fölöttem, szeretném, ha mégegyszer találkozhatnánk. Elváltak. A báró megkönnyebbülten lélekzett fel, mikor a vonatot elrobogni látta; s ha semmit, de azt Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.