Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-30 / 44. szám

A telep vásárlása iránt ez ideig intézkedés nein i történt s a 2.000 frt takarékpénztáriig kezeltetik. A uiult évben telepített 14t»5ü m- terület céljának soha sem fog megfelelni helyi fekvésénél, valamint physikai és vegyi összetételénél fogva. A Ripanák, Vialla, Jaquez részint elpusztultak, részint haldokolnak ; az Othello még áll, de ez sem vallja magáénak a talajt. A most már csak kisérlet számba meuő telepítés igazolja, hogy kivételt nem tűrő szabálykép tekintendő, miszerint az eddig közkézen levő amerikai szőlőket túlkötött, vizes, igen meszes vagy kiélt sovány, vékony terinőrétegü talajokba ne ültessük, mert ezekben phylloxera nélkül is hamar leszámolnak. Az egyesület által bérelt immúnis homokon 5850 m

2 teröiet a következő európai szőlőtajokkal lett bjül tetve: Olasz rizling, zöldfehér, mézes fehér, kövidinka, fehér világos, muskotály, szaszla, ihíarkú, klevner, budai zöld, oportó, burgondi. A jövő ősszel illetve tavaszszal a telepítés tolytattatik. Ez eljárás indoklásáúl felemlíttetik, hogy az euró pai anya t-zőlőtelepnek az immúnis homokon létesítése toníosabb, mint az amerikai alauyok termelése; mert míg ezek alkalmas talajon elegendőképen és idején el szaporítbalók, addig — amint a phylloxera rohamos pusztításából előre látható — hazai szőlőfajtáinknak ide oda csak letarolt helye marad s igy abbeli aggodal műnk, hogy honi szőlőink pusztulásával a védekezés összehasouliihallanúl nehezebb és költségesebb leend, sajnos, nagyon indokolt. Szomorú példaként állanak e tekintetben azon vidékek, hol már a phylloxera az európai szőlőkön befeji zte munkáját. Ezen immúnis talajuak telepítése és femartása kell, hogy legfőbb gondja iuk közé tartozzék. A jelentés bálás elismeréssel emlékezik meg a „Zalamegyei Gazdasági Egyesületiről is, amely ez év ben is 300 forinttal segélyezte a védekező egyesületet. A választmáuy 3 tagja a perouospora ellen való védekezési anyagok beszerzése céljából 1.200 frtot előlegezett, melyen 5.000 kg. első minőségű rézgálicot vettek és metermázsánként 2(1 írtjával, kisebb mennyiségű vásárlásnál 27 írtjával áruba bocsátották. Kiárusítás utján bevettek 1.081 trt 03 krt, hitelbe kinn van 170 trt 32 kr., összesen 1.257 frt 35 kr.; kiadás: tizedes uiázsa és hozzá súlyok 42 frt, költség 31 frt 68 kr. s így nettó bevétel 1.183 frt 67 kr., amihez hozzáadandó az időről időre takarékpénztárba helyezett összeg kamatja. Az egyesület, felügyelete alatt álló bizományi szénkéneg rakiart illetőleg a zalatuai főbányahivataltól érkezett 14.751 kg., az egri bizományi raktárból 7.012 kg., összesen 21.763 kg.; eladatott 17.574 kg., raktáron van 4.189 kg. Fecskendő mult évről maradt 12, ez évben érkezett 40 52 db, eladatott l, vincellérisko Iának adatott 1, kincstárnak visszaszállíttaiott 20, rak táron vau 36 db. A mult évi forgalommal szembeu a fecskendők eladása megszüntuek tekinthető, minek oka részint az, hogy a védekezők többnyire beszerezték a szükséges eszközöket, részint pedig az, hogy a külföldi gyárak olcsó árai mellett a honiak alig árusíthatók. Kosaras bádogtartány volt 7, az idén érkezett 18 = 25, eladatott l, kölcsön adatott 16, raktáron vau 8 db. A jelentés felemlíti, hogy a raktár edényeit kölcsönvevő telek azok visszaküldésében igen kevés pon tosságot tanúsítanak, ami a raktár kezelése körül nehézséget okoz, sőt annak teljesen szabályszerű kezelését akadályozza is. Felkéri tehát a választmány a feleket, hogy a kiürült edényeket haladéktalanúl a raktárba szállítsák, vagy nyilatkozzanak az iránt, hogy azok árát kifizetni és sajátjokúl megtartani hajlandók. Egy db. két metermázsás űrtartalmú vashordó ára 27 frt, az egy metermázsásé 17 frt, a hazai gyártmányú vashordó 15 trt 50 kr., a kosaras bádogtartányok dbja 2 frt 85 kr. A uiult évben eladatott 51.393 kg. szénkéneg, amit alapúi véve, 513 magyar holdnyi területen védekezett a gazdaközönség gyérítő eljárással a phylloxera ellen. A tolyó évben eladatott 17.574 kg. szénkéneg, nézve minden újra, mint ellenségre. Az emberi életkor hosszabb tartama, a mint a társadalmi fejlődésbe a szükséges állaudósági elemet beviszi és a tulajdonképi ter mekeuy muukát lehetségessé teszi, ugy annak felettébb hosszú tartama, annál inkább véghetetlen időre nyúlása az emberi társadalmat a stagnalásra, a megköveiülésre kázhoztatuá. Jól oldja meg tehát a kérdést a halál, midőn azt mondja nekünk, ha megöregszünk : veteres migrate coloni: öreg gyarmatosok költözködjetek. A mivel hnzzájárultutok az emberiség, a társadalom fejlő déséhez, vagy a mit azon rontottatok, — a mit abba belefektettetek, vagy azon romboltatok, az megmarad és igy nyomotok maiad a mindenségben egész az idők végéig. A faj, a mely Saturnuskéut saját fiait emészti meg, goudoskodik róla, hogy benne és általa tovább éljenek. | Ha valaki kizárólag — megtagadva magától az első sorban az egyént érdeklő célokat — a köznek —neveztessék e néven aztán a család, a társadalom vagy az emberiség java — szenteli magát, azt aztán egészen magához ve szí, nevét megörökíti, emlékéuek szobrot emel: szóval egész teljességében, egyénisége minden vonásával fentartja. Sőt uetncsak tentartja, hauem idők multával uagyobbítja, neve köré dicsfényt övez, a melynek folytán az utódok a kegyelet, a szent áhítat érzésével tekintenek a megdicsőült elődre Senki sem uagy cselédje előtt. Így vannak a kortársok előtt a nagy emberek is, nem képesek elhinni az emberek azt, hogy a kikkel minden nap érintkeznek, a kiknek látják emberi gyarlóságait: azok náluk különb teremtések lehetnének. Hozzájárul a pályatársak irigysége, a kik jelesebb társuknak műveit becsmérelve, iparkodnak azt is magukhoz sűlyeszteni, a mi által a közönség ítéletében megtéved. Az idők multával ' a kiváló egyén gyarlóságai feledésbe mennek, elenyészik az irigység is, pártatlan emberek érvek nélkül méltányolják az érdemeset és ez megtisztulva, mint géniusz, ragyog az unokáknak. I melv 175 magyar holdon eszközölt gyérítésnek felel , ' meg. Az őszi védekezés után valószínűleg uagyobb szá j mokban fog a szénkéneg gyérítő alkalmazása kitűnni. A jeleutés kegyelettel emlékezik meg az egyesületnek három elhunyt tagjáról : Fackh Gedő badacso | csonyi, Nagy Pál szepezdi földbirtokos választmányi tagokról és Konkoly Ambrus tapolezai esperes plebá nosról. A választmány indítványozza : a) hogy az elhalt két választmányi tag helye választás utján betöltessék ; b) hogy a választmányi ülések uegyedévenként tartas sanak s a tagok minden ülésre külön külön meghivassa nak ; c) hogy azon egyesületi tagok, kik a lefolyt két évben sem tagsági, sem területi illetéket nem fizettek, az egyesület tagjainak sorából töröltessenek és az ezek által ne tán kölcsön vett amerikai vesszők a jövő tavasz ! kor visszakö ve teltessenek ; d) hogy az alapszabályok az j ingatlan birtok szerzését is az egyesület feladatai közé J sorolják, mely esetben az alapszabályok 3 ik § ának a) pontja ilyképen módosulna : „az amerikai szőlőfajok tenyésztése, e célra ingatlan birtok szerzése és különféle fajok ellenálló képességenek kísérletekkel való megállapítása" stb. Végül a jeleutés a védekézés fontosságát hangsú lyozva a következő, bizonyára nagyon is megszívlelendő szavakban hívja fel az egyesület tagjait a közös és egyetértő munkásságra : A „Balatonvidéki phylloxera ellen védekező egyesület" a megalakulás óta élénk tevékenységet fejtett ki; midőn ezt jelezni szerencsénk van, kellemetlenül bár, de mégis kijelentenünk kell, hogy a vész nagyságával szemben nem ért el annyi eredményt, mini; a mennyit elérni remény lettünk ; ennek oka pedig abban keresendő, hogy közönségünk látszólagos heves küzdelme mellett sem tesz annyit, a mennyit tennie kellene. Általában igen kevesen vannak, kik kellőképen látnának a védekezéshez: egyik meddőnek, másik lehetetlenuek, a harmadik könnyűnek tartja. Ilyen felfogások mellett egy szomorú napon arra ébredünk, hogy a phylloxera elvégezte munkáját, de meghagyta a fegyvertelen tért, melyen vajmi nehéz lesz a munka, a fáradság gyümölcsét szedni. Mindenki láthatja, hogy a kezünk ügyébe akadó alkalommal nincs arányban a cselekvés. Százszor több eredménynek kellene előttünk állania, ha közönségünk a vészszel inkább számot vetve, komolyabban munkához látna s a megkívántató ismeretek birtokába jutni sietne. Tudjuk azt, hogy a munkás kéz, mely szőlőink újjáalakításához hivatott volna, úgy szólván, teljesen hiányzik. Ezt látva és tudva, a szőlős gazdának mindenek előtt magának kellene a védekezés minden nemében való jártasságot elsajátítani, hogy az újjáalakításhoz kellő munkáskezeket vezethesse, begyakorolhassa s ellenőrizhesse. Vannak vidékünkön, kik a védekezés terén kiváló példával járnak elő ; munkájuk eredménye teljes bizalmat, biztos kilátást nyújthat a védekezés lehetősége iránt s mégis sajnosan kell tapasztalnunk, hogy e fáradhatlan úttörők munkája alig részesül némi figyelemben akkor, midőn e figyelmet édes mindnyájunk érdeke oly élénken sürgeti, követeli. És ilyen körülmények között hová fogunk jutni ? — Előre látható, hogy elkésünk és később hatványozott szorgalom mellett sem leszünk képesek megtenni azt, a mit tennünk ma mag aránylag könnyű módunkban állana. Ezen aggodalmunknak adott kifejezést vajha szőlősgazda közönségünk megszívlelné, hogy szólóinknak ne lenne elmulhatlan jövője az, amit a védekezés előttünk álló csekélységéből könnyű következtetni. — Ott áll Franciaország példája, hol nehéz és hosszú küzdelem árán, a bortermelés előbbi magaslatára emelkedett. S míg Franciaország a védekezés módjainak j | biztos megállapítása végett 2 hosszú évtizedig kutatott : J és dolgozott, nekünk a védekezés eszközeit nem kell keresve kutatnunk, csak kézbe kell vennünk és kitár I A derék nem fél az idők mohától, A koporsóból kitör és eset kér Es emlékét jók, nemesek, századok áldják. Nincs ok tehát Schoppenhauerral tartva, a végzettel perlekedésbe bocsátkozni a miatt, hogy a faj : egy Leviáthán, a mely tisztán saját céljaira használ fel bennünket. Annál kevésbbé pedig, mert hiszen annak köszön jük lételünket, fejlődésünket és közvetve összes szellemi és anyagi javainkat. Ez utóbbit is átláthatjuk, ha meggondoljuk azt, mit előbb a munka megosztásáról mondottunk. Az, hogy ini kizárólagosan bizonyos irányban működhetünk, anélkül, hogy az összes általunk igényelt javakat magunknak kellene előáliitani, csakúgy lehetséges, hogy embertársaink végezik azokat. Tehát a mi mun kálkodásunk az ő munkálkodásuktól van feltételezve, ez által egészíttetik ki, minélfogva másoknak is részük van — közvetve — a saját munkásságunk által elért eredményben. Enuek a megfontolása aztán vezet bennünket a mások munkálkodásának és evvel eirvéniséféi r ' nek becsüiésére, s ezeket tovább embertársaink szeretetére — egészen odáig, ahol saját személyünknek megtagadásával csak is mások céljaira munkálkodunk és a minek jelzésére Comte oly találóan alkalmazta e szót. altruizmus. Azonban tagadhatatlan, hogy az a gondolat, hogy csupán fajunkban maradunk fenn, kedélyünket távolról sem elégíti ki. Az a hatás, a mit, mint a faj tényezői, elérni képesek vagyunk, oly csekély, hogy azt észre is alig vehetjük. Azonkívül gondolkozásunk sem úgy van alkotva, hogy az ember saját egyéniségét csak úgy tekintené, mint egy parányi tényezőt az emberi sokaságban. Ellenkezőleg saját egyéniségére vonatkoztatva a külvilág minden jelenségét, az ember magát tartja a középpontnak, a mely kivül a világ úgy szólván mintegy forog. Cselekvőségének indokait is nem az általános | társadalmi tényezőktől meghatározottnak látja, hanem I tóan liasználnuuk, hogy eltűnt jólétünket a közel mult idő után az alig egy lépésnyi távolságban álló , jöveudő tői visszaküzdjük. Ha az akaratban elég erősek, munkánkban fárad hatatlanok leszünk ; ha a bortermelést nehezítő akadályokkal szembe szállunk és azokat a tudomány vivmá nyai és a gyakorlati tapasztalat által kijelölt eszközökkel legyőzni iparkodunk : a most élő nemzedék is még látni és élvezni fogja hegyeink lejtőiu a bő, víg szüretet, mely oly rövid idő alatt a mult időé lett. Ámde tegyünk, hogy legyen Isten áldása az ember kezének munkáján. „Pannónia" sportegyesület. Szombathelyen „Pannónia" cimmel kerékpáros egylet alakult, mely a kerékpározásnak hogy nagyobb propagandat szerezhessen, ugyanezen cimmel Huszár Pál és Udvary Feri szerkesztésében havonkint kétszer megjelenő sport lapot ad ki, melyet az egyesület tagjai a tagsági dij fejében kapnak. A lap októberi száma közli a célt, melyet az egyesület alakulásával magáuak kitűzött. E közleményt midőn egész terjedelmében átveszszük, felhívjuk vármegyénk fiatalságát, hogy a szomszéd vármegye jó példáját követve, mielőbb alakítson ily testedző sportegyesületet. A kerék párosoknak egyesülniük kell. Egyesek alakítsanak egyesületeket, az egyesületek pedig szövetkezzenek. A szövetkezés előmozdítja a sport fejlesztését. Ez a mi eéluuk. Örömmel látja a kerékpáros, ha új alak surranik el mellette az acélkeréken. Ismét egygyel többen vagyunk. A mai előítéletes világban uiég önön magán nyert csatát az, aki kerékre kap és byciklistává akar lenni. Sokat goudolkozik azon, váljon mit szólnak az ő ördöngös masinájához? Kezdetben a világértsem mutatuá magát ismerősei előtt. De ha már jól megüli gépjét, akkor is csak restelkedve kerekezik el előttük. Ne csudálkozzunk a kezdők ezen eljárása felett! Az, aki a mi szép és felette kellemes sportunkat nem ismeri; aki a túráról megérkező byciklista kipirult arcáról valami nagy felhevülést vél — sőt a Jegtöbbeu még kimerülést is — leolvasni, az — természetes — sajnálja azt, aki — szerinte — igy agyon nyúzza magát. Pedig mennyire téved ! Hát a lágy és puha vasat nem azért izzasztják és hűtik, hogy hajlékony és ellenálló acél legyen belőle ? Nem kell a byciklistát sajnálni, nem lesz annak semmi baja. Százszor több hasznot tesz magának, ha szabad óráiban a balzsamos illatú mezőt, hegyet kerekezi végig, mint ha a kávéház füstös falai között, a physikumának jó karban tartására való idejét elszipákolja. Mily édes érzet szállja meg a férfiút, ha a minden napi munka után egy pár órára a szabad természet búfelejtő ölét fölkeresi. Mennyi megnyugvást ád az élet viharaiban a szép csendes természeti A fáradsággal elért dombtető után szelid völgy terül el lábai alatt ; arra gurul kereke le a völgy ölébe, ahol nincsen ádáz ármány, a hol a megélhetés küzdését elfelejteti a csaló gány danája. Szép ez nagyon. Ha sok szép sport van is, amely szórakoztat, még akkor is a kerékpározás a legszebb neme az embersportnak. Tanulságosságban előtte áll valamennyinek és pedig azért, mert egyúttal közlekedési eszköz is. A legkönuyeb ben kezelhető utasítási alkalmatosság. A mi célunk az, hogy sportunkat arra az irányra neveljük, hogy minden byciklista turisztikailag kerekezzék ! A túrázás a kerékpározás superlativusa. Ma még a szűkebb körű vidéket, holnap a szomszédos városok kerületét ós később messzebb eső helyeket kell végig kerekezni. Ez edzi a testet, nemesíti a lelket. Most még ez uehezen kivihető valami. Ma napság I még oly kevés egyesület van hazánkban, hogy a túrázó [ kerekes, városán kívül, a legtöbb helyen idegenben jár. Ha csak nincsenek tágas körben és sok oldalú ismerősei, I bizon igen is árván érzi magát a távolabb helyeken. azokat úgy tekinti, mint szabadakaratának folyományait. Különösen áll ez azon cselekvéseire, a melyek a köznapiaktól elütnek. Hogy is lehetne az — gondoljuk — hogy-olya mi, a mi akár az által, hogy sokkal jobb vagy sokkal gonoszabb, mint a minő többi embertáisaink cselekménye, a megszokottól különbözik, az másban, mint egyedül magunkban, bírhatná inditó okát és hogy az másnak, nem csupán magunknak róható fel bűnül vagy érdemül. Innen az egyéniség azou szüksége, hogy az erkölcsi világrendet úgy tünteti fel, ahol °az egyén bűnhődik az általa elkövetett bűnért és jutalom ban részesül különös érdemeiért. És minthogy a földön sokszor látja azt, hogy nemcsak hogy nem bűnhődik a bün, a jutalmát nem nyeri el az erény, hanem hogy „érzed a nyomort, melyet a becsület válla hord, megtiporva az erényt, az észt, míg a vétek irigységre készt", természetesen érezi szükségét a túlvilágnak, ahol érvényesül az örök igazság, a nyomorgatott, megtiport erény az örök dicsésőggel kárpátoltatik a földi szenvedésekért és viszont a földi javakban dúslakodó bün az örök kárhozat kínjaival fenyegettetik, amint mindezt a hit, ez égi adomány, tanítja, költői zománcba foglalja és a kedélyt mélyen érintő miszticisinusba burkolja. Innen a hitnek véghetetlen értéke az egyénre nézve de ugyancsak az emberiségre nézve is, mert hiszen a társadalmi erényeket egyik sem fekteti mélyebb alapra, mint ez, midőn az egyéniségnek véghetetlen értéket tulajdonítva, azt egy részről az apró földi szenvedések eltűrésére, semmibe vételére tanitja, másrészről pedig az embertársaknak véghetetlen szeretetére. Őrizzük meg tehát hitünket és a kinek nincs, iparkodjék reá szert tenni, arai annál könnyebb, mivel azt csakis természetünk ellenére: „az ember inetaphyzikai lény" — vetkőztük le. lfj. Strausz Sándor dr.