Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-16 / 42. szám

következni, liogy a diszes erkölcsi, társadalmi szinvonalra emelt pályát örömmel keresik föl érettségit tett, sőt még jogot hallgatott fiatalemberek is. A községi jegyzők kara most a kifejlődés hatalmas processusait éli át, még pedig igen tiszteletre méltó, komoly fölfogásával és belátásával a hozzájuk jogosan fűzhető várakozásoknak. Megérdemlik, hogy magasabb színvonalra való törekvésükben őket minden, sorsukra befolyással levő (a legmagasabbtól a legalacsonyabbig) őszinte jóakarattal támogassa. 2250/v. 892. Szabályrendelet az élelmiszerek elővásárlása tárgyában. 1. §. Baromfiakat, gyümölcsöt és más élelmi szereket a váios határán belül isméi elárusítóknak október hó 1-ső napjától ápril 30 ig reggeli 9 óra előtt, — május hó 1-től szeptember hó 30 ig bezárólag reggeli 8 óra előtt vásárolni tilos. 2. §. Azon baromfi és élelmiszer kereskedő, ki az 1. § ban körülirt elővásárlást teljesít, kihágást követ el és a városi szegényalap javára 50 krtól 20 forintig terjedhető pénzbüntetéssel, vagyontalauság esetén annak megfelelő elzárással büntetendő. 3. S. Ezen kihágások felett első sorban a rendőr kapitány, másodfokban az alispán és harmadfokban a belügyminiszter bíráskodik. Zala Egerszegen 1892. szeptember 7 én tartott képviselő gyűlésben. Németh Klek Kovács Károly v. főjegyző. polgármester. Szabályrendelet a szőllőpenész (peronospora viticola) ellen való köteles védekezésről. I. Zala Egerszeg rend. tan. város hatósága teriile téhez tartozó szőllők tulajdonosai köteleztetnek a szőllő penész (peronospora viticola) ellen évenkint tecskendezés (permetezés) által védekezni. II. A fecskendezés (permetezés) e célra készült fecskendő (permetező) készülék , még más célra nem használt nyír — vagy fekete kóróból készült seprű — vagy megtelelő nagyságú ecsettel történik. III. A fecskendezés (permetezés) évenkint legalább 3szor teljesítendő: 1.) Májushó 25-ig, 2.) a szőllő elvirág zása után julius hó 25-ig, 3.) augusztus hóban. A fecskendezéste (permetezésre) legalkalmasabb keverék : a) 100 liter viz, 2 kilogramm rézgálic, 2 kilogramm égetett mész; b) 100 liter viz, 3 kilogramm rézgálic, 3 kilo gramm égetett mész; c) 100 liter viz, 3 kilogramm rézgálic, 3 kilogramm égetett mész. Az a) alatti keve réket az első permetezésnél használjuk, a b) és c) alatti keveréket a második és harmadik fecskendezésnél, azaz ha az 1 fecskendezés (permetezés) megkésett s a gomba nyomai már inutatko/.nak a leveleken. A fecskendezés azurinnal is eszközölhető. IV. Minden szőllő tulajdonos szüret után a szőllő leveleket összegyűjteni és elégetni köteles. V. Mind azok, kik ezen szabályren.lelet l.-ső, lil ik és IV.-ik § ai ellen vétenek, kihágást követnek el és 50 krtól 20 frtig terjedhető pénz büntetéssel büntettet nek, amely büutetés pénzek „a hegyi utak jókarban tartására" készült alapra fordittatnak. A kihágások elbírálásánál I. tokban a rendőrkapi tány, II. fokban az alispán,III. fokban a földmivelésiigyi miniszter jár el. Kelt Zala Egerszegen, 1892. évi szeptember hó 7-én tartott képviselő ülésből. Németh Elek Kovács Károly v. főjegyző. polgármester. Szabályrendelet „a cserebogarak" kötelező irtására. I. Zala-Egerszeg rend. tan. város területéhez tartozó szőllő és kert tulajdonosok, ide nem számitva az erdő tulajdonosokat, kötelesek a cserebogarakat évenkint április hó 1-től május hó végéig minden alkalmas módon pusztítani és irtani. II. Az ezen §. ellen vétők kihágást követnek el és 50 krtól 20 frtig terjedő pénzbüntetéssel büntettetnek, amely büntetés pénznek „a hegyi utak jó karban tartására" készült alapra fordíttatnak. A kihágások elbírálásánál I. tokban a rendőrkapitány, 11. fokban az alispán, III. fokban a földmivelésügyi miniszter jár el. Kelt Zala-Egerszegen, 1892. évi szeptember hó 7 én tartott képviselő ülésből Németh Elek Kovács Károly V. főjegyző. polgármester. A kolera és az életbiztosítás, A leggonoszabb járvány hazánk fővárosában felütötte tejét; nagyon szórványosan egy-egy esettel előfordul az ország különböző részeiben is. Ellenében a hatóságok és a társadalom megteszik a legszigorúbb intézkedéseket. Ennek köszönhető, hogy a megbetegedések száma napról napra fogy a fővárosban úgy, hogy — tekintetbe véve az év előrehaladottságát is — alapos lehet a reményünk, hogv e félelmes ellenségünktől mi- , hamarább megszabadulunk. Ily járványos időszakban nagyobb mérvben szok I ták kötni az életbiztosításokat, hogy ha bármi történik i is a családfentartóval, a család az esetleg bekövetkező szerencsétlenség ellenében védve legyen. Kérdés azonban, hogy az életbiztosítást kötő családapák elég óvatosak és körültakintők-e ? Elolvassák e gondosan és figyelemmel a biztosító társaságok föltételeit, mielőtt az életbiztosítást megkötik ? Tudják-e, hogy nálunk olyan életbiztosító társaságok is működnek, amelyek a kolerában elhalt biztosítottak után a biztosított összeget nem fizetik ki ? Előttünk feküsznek például a „Gresham" életbiztositásitó intézetnek alapszabályai, amelyeknek 75 ik szakasza szóról szóra igy hangzik : „Epidémia, háború, pénzügyi válságok és mindennemű szerencsétlenségek által előidézett nagy és hirtelen halálozások esetében az igazgatóság az esedékes biztosítási összegek kifizetését elhalasztja annyi időre, amennyit jónak vél." Ha tehát a „Gresham" Londonban székelő igaz gatósága jónak véli és a saját érdekébon minden esetre jónak fogja vélni, a magyarországi kolera—halott családjának kielégítését, ezt örökitélet napjáig is elhalaszthatja. Szóval a „Greshám" egyike azon életbiztosító társaságoknak, melyeknél a kolerára való tekintettel józan ember ma ne biztosítson ; mert ha a kolera áldó zatául esnék, hátrahagyottjai nem fognak kapni semmit. A „Gresham" lent közlött csodálatos szabálya a ' társaságot egyáltalán annyira körülsáncolja, hogy szinte ritkaság számba jöhetnek azok az esetek, amelyekben a társaság a biztosított összeget valósággal kifizetni köteles. Nem köteles fizetni járvány esetén, már pedig a halált okozó betegségek nagyobb része járványos. Nem köteles tizetui háború esetén és nemcsak a harcban elesettek után sem, hanem a békésen otthon maradottak természetes halála esetére sem; mert hiszen ilyenkor általában nagy a halálozás. Nem köteles fizetni, ha a börzén valami krach üt ki, sőt ezen tág „pénzügyi válság" meghatározása mellett a belgrádi pénzpiac meg zavarodása cimén akár a londoni esedékes biztositások kifizetését is megtagadhatja. D.; nem köteles fizetni „semminemű szerencsétlenség" esetén sem, szóval a „Gresham" nem köteles fizetni soha, mert hiszen végelemzésben minden haláleset már magában véve is néminemű szerencsétlenség. elborul, ijedelem kifejezése látszik rajta s félálomban halkan felkiált: — Náni . . . Jesszus ... a fazekak . . . — Mi az nagymama? fordulnak feléje a leányok. A nagymama ekkorra már magához tért és mosolyogva mentegetőzik: — Semmi, semmi . . . azt gondoltam, hogy a Náni a fazekakat tördösi odahaza. Az ezredes inasa. Ott van minden premieren a karzaton. Az öreg ezredes ugyanis nem áldozza föl az esti preferancát a világ minden színházáért, de hogy mégis legyen valami teátrális e lvezete, elküldi az uj darabokba Jánost, az inasát, a kinek kötelessége színház után referálni a darabról. Igy kettős az élvezet. Először megtudja, mit komédiáznak a teátrumban, másodszor a darab átgyúródik a János saját világnézlete szerint, ami nem utolsó mulatság. János hűségesen meg isfelel a bizalomnak, alaposan megjegyez mindent az előadásból s beszél olyan csodá kat az ezredesnek, amitől azt majd szétveti a vidámság. Néh:i azonban megtörténik az is, hogy János becsapja az öreget, a jegy árát eliszsza az „ezüst gólyában" és egy saját maga komponálta történetet mond el az ezredesnek a darab helyett. S az is megtörténik ilyenkor, hogy az ezredes igy szól: — Ejnye Jáuos, ezt a darabot megnézzük. — Ugy látszik, kezdenek már jó népsziuműveket irui. A Juci. A leghálásabb publikum. Nincs az a siralmas nyávogás, a mire a Juci leányasszony elő ne venné a drága selyem kendőt s tele ne sirná omló könyeivel. Viszont azonban, ha vihogni, kacagni kell, ott is ő adja a hangot. De leginkább a szomorú darabokat kedveli s nem is ér az ő szemében de semmit az olyan darab, a mitől leg alább három zsebkendőt csurom vizre nem muszáj sírni. Juci különben formás, csinos teremtés, kerek hamis szemei vannak, a mikkel mikor végig vonul kényesen, mint a páva, a szinházi csarnokon, megperzseli az ott ácsorgókat. Hajadon, vagy pedig menyecske, néha szobalány, legtöbbnyire azonban vidékről került dajka. A karzat vasárnapi állandó habituéja. A darabokat élénk figyelemmel kiséri s fölsikit, ha a hőst valami veszedelem éri. Az intrikusra halálosan haragszik s ha nem lenne olyan messze a karzat a szin padtól, bizony kikaparná a pokolbéli fajzat szemeit. Ha a darabban a férj féltékenykedik nejére, boszúsan kiállt föl : — Ez is olyan szamár, mint az én Pistám. Ha pedig a szegény ártatlan asszonyt elkergeti a férje, villámokat szórnak a szemei, gömbölyű karján megfeszül e rékli ujja s harciasan sziszegi : —- No iszen, majd adnék én neki, ha az én uram lenne ! El is lehet hinni, hogyha ő mondja. A mint tehát kitetszik, a Juci igen jószivü teremtés. Ha nagyon szomorú a darab s ha kisírta, ha kike seregte magát olyan emberek búján, baján, akiket soha se látott, elfelejti a saját bánatát s olyan érzemény önti el kebelét, mintha odahaza lenne szülői házában s az ablakon beszólnának a vecsernyére hivó ... Be kár, hogy oly hamar vége van a darabnak, be kár. Még egyszer meghányja, veti fejében a látottakat és hallottakat, még egypár könnyet morzsol szét szemében s azután ő is fölkel helyéről a többivel, miközben felsóhajt : — Istenem, de szép történet — — be gyönyörű, talán, talán nem is igaz. Ha a „Gresham" ennek dacára mégis fizetne, ez csak igen szép és kegyes cselekedet tőle, azonbau az életbiztosító fél nem bizhatja magát a kegyelemre. A biztosító társaságoknak határozott kötelezettséget kell vállalniok arra nézve, hogy a biztosított összeget kifizetik halál és pedig kolera halál esetén is. Előkelő hazai és acclimatizált társaságaink e kötelezettséget el is vállalják. Figyelmeztetjük a közönséget, legyen gondja ezekre a dolgokra, mielőtt életét biztosítja. Lehet, hogy nem csupán a „Gresham" biztosítási feltételei fosztják meg már eleve a kolerahalott családját, a biztosított családját a biztosított összegtől. Minden életbiztosító fél olvassa el goudosan életbiztosítási szerződésének feltételeit ! Uj találmányok és műszaki közlemények. Közli: Bergl Sándor szabadalmi és mérnöki irodája, Budapest VI. Andrássy ut 30. A malmok kora. A malmok oly idősek, hogy nehéz megállapítani, ki és hol találta fel azokat. Kövessük a régi görögök hagyományait, melyek szerint a malmok feltalálólójaként Leles spártai királynak Nyles nevű fia szerepel. A régi rómaiak Pilumnus istenüknek, Picumnus fivérének tulajdonitják e találmányt. Hogy azonban már a legrégibb korban léteztek malmok, azt bizonyossá teszi azon tény, mel^ et Mózes beszél el, hogy Áb rahám feleségénél, Sáránál kalácsot sütött vendégei számára a legfinomabb lisztből; valamint az, hogy midőn Sámson fogolyként a filiszteusok kezeibe került, kényszeríttetett a malmot hajtani. Mielőtt a kövek alkalmazva lettek, helyettök mozsarat használtak. Ebben megtörték a gabonát és aztán megszitálták. A gabonaszem lisztté való változtatásának legegyszerűbb módja — mint Plinius beszéli — Numa király alatt a rómaiaknál csakhamar más processusokkal egészíttetett ki. E processus módszere a következő volt: mielőtt a gabona megtöretett, vagy megzuzatott, azt megpirították, hogy hüvelyéből könnyeb ben elválasztható és a mozsárban megtörhető legyen; a további lisztté való megmunkálás ugyanezen módon következett. A rómaiak csak egyetlen fajtájú süteményt tudtak e lisztből készíteni, mely nem felel meg a mi fogalmunk szerinti kenyérnek, minthogy a pirított liszt nem volt erjeszthető. Az etruszkoknál, egy népnél, mely Itáliában tele pedett meg, a mozsarak hengerszerü alakot vettek föl ; a mozsár belseje és feneke barázdákkal voltak ellátva, épugy a törők, melyek alul erős bunkóban végződtek. A berendezés ezen neméből következtethető, hogy e bunkónak a mozsár fenék közepe felé való visszalépé sével a törő talajsikja körsikká változot át. A szerkezet és művelet ezen egyszerű módjából fejlődtek ki a malmok tokról—fokra. Ami a malmokat üzemük szempontjából illeti, az alsó malmok kézimalmok voltak, főleg a keleten használtattak, ahol ezek egészen a mai napig tentartották magukat. Ezek két malomkőből: a futó- és az alapkőből állottak. A hajtásra nőket, rabszolgákat és gonosztevőket használtak. A polgárosodás haladásával a leggazda gabbtól a legszegényebbig naponkint mindenki készített lisztet és kenyeret; és Mózes elrendelte, hogy a inalom ne legyeu zálogtárgyként adósság fejében lefoglalható. A Pompejiben eszközöit ásatások alkalmával a régi rómaiaknál használt malmok találtattak, melyek két kőből állanak, melyeknek alapköve lapos teke, vagy golyó alakjával bir, míg a futókő ennek megfelelőleg ki volt vájva, úgy hogy körüle mozoghatott. A gabona egy tölcsér alakú nyíláson az őrlőfelületek közé vitetett, melyek közepükön egymástól jobban távolodtak, mint szélükön. A malmoknak vizerővel való hajtását, úgy látszik legelőször Míthridates hozta be, de annak időpontja pontosan meg nem álla pitható. Miudamellett bizonyos, hogy a vízimalmok a nyugaton csak Pompeji király bukása után Kr. szül. e. 61. évben jöttek használatba. Európában az első vízi malom Kómában volt a vizvezetékuél ós teljesen magán haszuálatra volt felállítva. Ezek közül a legtöbb Róma körül a Janikulus dombon volt. A nyilvános malmok csak Honoris és Arkadius császárok alatt, Kr. u. 385. évbeu keletkeztek, mely kortól az elsó malomtörvény is datálódik. Hogy mikor épültek az első szélmalmok, az nem olyan könnyen állapitható meg. Némelyek állítják, hogy Augustus idejébe esik eredetük, körül belül Krisztus születése idejére, míg mások azt állítják, hogy az első szélmalom Kr. u. 718-ban épült Csehországban. Bizonyossággal tudjuk, hogy Francia — és Angolországban Kr. u. az 1050-ik évben hozattak be a szélmalmok. Az első hajómalom Róma közelében a Tiberen 836-ban építtetett. Az első gőzmalmot, az úgynevezett „Albin Míll "t Lon donban 1783-ban emelték. Az őrléssel egybekötött szitálás behozatala a 16 ik századba esik. Mégis csak a 17. század közepénél későbben vált szokássá Franciaországban, hogy a lisztet a malomban megőrölték és otthon megszitálták. Ezen időben úgyevezett szitálok jártak házról-házra, hogy a szitálást ellássák, mivelhogy nem mindenkinek volt szita a birtokában. A soproni kereskedelmi- és iparkamara köréből. Hirdetmény. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter úr ő nagyméltósága t. é. 3753 eln. sz. a. kelt magas leiratával Fekete Adolf budapesti szerkesztőnek „Magyar fém és Gépipar" cimü, Budapesten megjelenő szaklapját ajánlja, mely lapnak célja a magyar fém és gépipar érdekeit támogatni és a mely ennélfogva az érdekelt szakkörök figyelmébe ajánltatik. Sopron, 1892. szeptember hóban. A kerületi kereskedelmi- és iparkamara.