Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-10-02 / 40. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. október 2. 40. szám. i Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petit sora 12 kr. 1 ii rr i, ,r" ftlr i r a es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat néni küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az olasz bor és szőlőink. Az a kis parányi filloxera, mely vészes, pusztító erejével a legrettenetesebb féreg-óriás, meglehetősen megvámolta már a mi nektárt termő szőlőhegyeinket, miknek eddig egészséges, ép, sértetlen tőkéin arany termett a fáradozó, verejtékező gazdáknak, mik arany-alapul állottak az állam számára, mert tömérdek pénz folyt be utánuk az állam-kincstárba. Minél erősebb mértéket ölt a féreg pusztítása s minél inkább kénytelenek a szőlősgazdák részint a mások, részint a maguk kárán tanulva, belátni, hogy ez a pusztítás rendkivül súlyos anyagi következményekkel jár: annál erősebb mértékben látjuk fölébredni a reactio utáni vágyat. .Ma már a szőlősgazdák legnagyobb részében erős elhatározást látunk, tapasztalunk a vészszel való szembeszállásra, megbirkózásra nézve. Az igények kevesbedtek, az ellenállási tetterő növekedett. Mikor a filloxera mellett a peronospora is megszállotta szőlőinket, a szőlőbirtokosok legnagyobb része egyet káromkodott s azt mondta, hogy ha már minden ellene esküdött a szőlőnek, hadd pusztuljon. Ennek a nemtörődömségnek persze nagy területen az lett a következése, hogy bor csak kevés termett; az is meglehetősen rosz. Eladásra alig került. A gazdák az eredménytelenség miatt, még inkább elkedvetlenedtek ; még kevesebbet törődtek a szőlővel. Hanem azután, mikor a természet gondozó kezére bizott szőlők már annyi bort sem igen termettek, ami házi szükségletre elég lett volna s mikor a borhoz szokott emberek kezdték érezni, hogy a borban nem csak igazság, hanem bizonyos mértékben egészség is van : akkoi fölébredtek és kezdtek minden módon azon lenni, hogy a szőlőtermést legalább a házi szükséglet aranyában biztosíthassák. Érezték mindenütt, hogy a bortermés nálunk nemcsak rendkivül erős jövedelmi forrás, hanem ;i borhoz szokott egyéneknél fontos tényezője az erő, egészség fentartásának. Ez a kettős belátás arra birta szőlőbirtokosaink nagy részét, hogy háborút indítsanak a szőlőket megtámadott férgek és penészgombák ellen. A bortermés többe kerül ugyan a szőlősgazdáknak most, mikor semmiféle háborúról sem volt szó ; de a kiadás azért mégis bőven kárpótolva van a termés értéke által. Egyfeliil az amerikai szőlőalanyok behozatala, másfelül a permetezés mindegyre nagyobb arányokban hódít s örömmel lehetett és lehet tapasztalni, hogy a gazdák sem költséget, sem fáradságot nem kiméinek a szőlők megmentése érdekében. Tartozik ezzel minden szőlősgazda nem csupán önmagának, hanem erkölcsileg a magasabb állami érdekeknek is. Ámde a szűkebb látókörű honpolgároknak mindig kell valami közvetlen hatás ; tőlük nem igen várható, hogy az érdekek magasabb régióiba is betekintsenek. Egyik ilyen mozgató hatás — mindenesetre a leghatalmasabb — a bor drágasága. Kinek sajáttermésü bora nincs, az mai nap Magyarországon csak méreg drágán juthat valamire való borhoz ; de a legdrágábbat szemben sincs soha biztosítva, hogy nem egészségtelen, pancsolt bort iszik-e ? Ez a körülmény rendkivül erős módon ösztökéli, sarkalja szőlősgazdáinkat a tőkék megmentésére. Roppant sok fáradsággal, sok költekezéssel jár az ma már, de minden irányban élénk mentési munkálatokkal találkozunk. A tevékenység e lázában az volna a leglehütőbb zuhany, ha egyszerre bekövetkeznék az az állapot, hogy olcsón, jó borhoz juthatnának az emberek. Ez rögtön lelohasztaná a mentési kedvet. A gazdák a kiadások és fáradság arányában nem értékesíthetvén bortermésüket, újra beleesnének abba az állapotba, amiből csak a kényszerítő körülmények hatása folytán bontakoztak ki. Es ez a körülmény már itt kisértett a küszöbön. Az ujabban kötött vám-szerződés az olasz boroknak piacot nyitott volna hazánkban. Kereskedőink az olcsó vám mellett aránylag sokkal olcsóbban juthattak volna a pompás olasz borokhoz, mint a mienkhez. Ez azután rendkívüli módon elértéktelenítettf volna a mi borainkat és teljesen elvette volna gazdáink kedvét attól, hogy nagy pénz- és erőáldozat árán szőlőiket tovább is fenntartsák, dédelgessék. Az olasz borok beszállítása azonban csak akkor történhetett volna jutányosán, ha azt mint egyéb folyadékot — összekeverve, vasúti tartályokban lehetett volna behozni. Az első szállítások eképpen is történtek. Mihelyt azonban éber kormányunk ezt észrevette, rögtön rendeletet bocsátott ki a vámhivatalokhoz, hogy csak a hordókban szállított borokra nézve számítható a vám-szerződésben megállapított tétel, míg a tartályokban szállított borok egészen más számítás alá esnek. Ezzel azután el lett hárítva az a veszedelem, mely a mi szőlősgazdáinkat Jethargiába ejtvén' nagyobb pusztítója lehetett volna szőlőinknek a filloxeránál és peronosporánál. Tehát azok, kik a magasabb állami érdekekről teljesen megfeledkezve, erős, vérmes reménységgel gondoltak a nápolyi és római borok élvezetére, nagyot fognak csalódni. De inkább ők csalódjanak, mint a mi közérdekünk károsodjék. A mi közérdekünk pedig az, hogy hazánk ne csupán önmagát legyen képes ellátni borral, hanem jusson az export számára is. Inkább igyunk mi addig, amig jobb termő évek az egyensúlyt újra helyreállítják, drága bort, minthogy az importált borok szőlőinket elértéktelenítsék. Alispáni jelentés a törvényhatósági bizottság október 3-án tartandó gyűlésére. (Folyt, és vége). A hasznos háziállatok egészségi állapota kielégítő volt; fordultak ugyan elő egyes helyeken ragályos betegségek, így szórványosan lépfene és a sertéseknél orbáne, de a kellő szigor és szakértelemmel alkalmazott óvrendszabályok folytán azok megszűntek. A „Zalamegye" tárcája. Különböző helyzetekben. (Egy '18-as honvédtiszt emlékirataiból. I. 1847. karácsonyját egy somogymegyei barátomnál töltöttem. Már családos ember volt. Neje angyalszelid lelkű nő volt, abbó! a kedves fajtából, amely sokszor a legszilajabb férfiból is képes szentet csinálni. Két gyönyörű szőkefűrtű leánykáját az anyai szeretet egész hevével szerette. Sokszor köny lopódzott szemembe, mikor az a két ártatlan teremtés oda simult jobbról, balról a szerető édes-anyjához, mint a Madonnát ölelő angyalok. Vannak férfiak, akik — különösen fiatalabb korukban — erősen fogadkoznak, hogy nem fognak megnősülni. Magam is ilyen voltam. De mikor az én barátom családjat láttam s tanuja voltain annak a semmivel nem pótolható mennyei boldogságnak : éreztem, hogy ha sokáig köztük élnék, előbb-utóbb megingna akaratom ; megszegném fogadásomat. Ehhez a hatáshoz azután nem kellett egyéb, csak alkalom a fogadás megszegésére. Be is következett. Karácsony előestéjén éppen a karácsonyfát diszitettük barátom nejével. Barátom nem volt ott; neki egyik távolabb eső szobában a gyermekekkel kellett toglalkozni, nehogy rajta kapjanak bennünket a Jézuskaságon. Mig a kis cukorkákat kötözgettem, több izben sóhajtottam. Barátom nejének ez nem kerülte el figyelmét s oka után tudakozódott. — Megvallom őszintén — válaszoltam neki — az önök boldogsága nagyon mély hatással van rám s talán egészen új irányt fog adni életemnek. — Hogy? hogy? — kérdé ő. — Erős elhatározásom volt, hogy nem nősüliik s azért lehetőleg kerültem is a hajadonokkal való ismerkedést, nehogy hálóba jussak. Mert a házaséletet egyszerűen csak fogságnak tekintettem. Akkor ön nem valami kedvező tapasztalát alapján alkotott fogalmat a házaséletről. — Igaza van nagysádnak. Éppen azért tett rám oly mély hatást az örök páratlan boldogsága. Erős vágy keletkezett lelkembe: részesévé lenni ilyen boldogság nak, de aggódom, hogy rám nézve elérhetetlen lesz az. — Miért? Nem kell hozzá más, csak egy jó nő, akit ön igazán szeretni képes, s aki önt igazán szereti. — Igen: egy jó nő. De a látszat oly gyakran csal. Ki biztosít engem arról, hogy valóban jó az, aki jónak látszik. Attól félek, hogy engem nem érne Pista barátoméhoz hasonló szerencse. -— Szives bókját köszönöm; de megjegyzem, hogy a nők mindegyike sem dicsekedhetik enyémhez hasonló szerencsével, A férfitól nagyon sok függ a családi bol| dogságot illetőleg. Ha valahol az megvan, övé az érdem j oroszlánrésze. Sok férfi nagyon drágán, sok lemondással I jut a házaséleti boldogsághoz. Nem kis dolog leniondani a zajosabb örömökhöz szokott férfinak arról a független' ségről, melyhez képest a családi élet csendes boldogsága bizony csak rabságnak tekinthető. Mert az tagadliatat lan, hogy abban a pillanatban, mikor egész valónkat egy másik lényhez tűztük, megszűnt egyéni függetlenségünk. Azé mindenünk azért, hogy miénk legyen annak is mindene. Akik igy fogják föl a házaséletet s nem hódolnak a különböző baltogalmaknak, azok rendesen boldogok szoktak lenni. Aki másként tekinti két lény egyesülését; aki a családi életben is kiváltságos jogokat akar magának biztosítani: az jól te.-zi, ha nem nősül ; mert neki a házasság sohasem adja meg azt a csendes megelégedést, melyben a valódi családi boldogság gyökeredzik. Egész odaadással csüngtem az angyali nő beszélő ajkain. Mily emelkedett gondolkodásnak, nemes szivnek voltak tolmácsai azok a kedves biborajkak! Elhallgattam volna Ítéletnapig, de még azon túl is jó darabig, ha módomban lett volna; de csakhamar félbe kellett megkezdett beszédjét szakítania, mert kívülről csengetyük csilingelése jelezte, hogy vendég érkezett. A kedves nő kisietett: én pedig utána merengve elgondoztam, hogy Istenem! milyen boldog ember lennék én, ha ennek az áldott nőnek a párját megtalálnám ezen a világon. De hogyan találhatnám meg! Lehetetlen, hogy még egy ilyen angyali lélek legyen a föld kerekségén! Ilyen ínég egy csak a magas inenyországban lehet és még ott is mindjárt a jóságos Isten trónusánál. Nem volt hát egyéb hátra, mint visszatérni lelkemben a régi elhatározáshoz, hopy nem nősülök. Csak ilyen bolondot soha ne gondolna, ne mondana senki okos ember létére! Gondolná és mondaná inkább, hogy teljes életében vegetáriánus lesz, hogy azon tiilöl hetenkint 3 napig nem iszik vizet, 3 napig meg nem szí be levegőt; továbbá minden második héten két napig a kezein és nem a lábain jár; meg az én Istenem tudja : micsoda bolondságot gondolna és mondana valaki okos ember létére, csak azt ne, hogy nein nősül! Mert ha mint okos ember tette fogadását és későhbre is ineg marad az esze, akkor úgy is megszegi; ha pedig meg nem szegi, akkor vagy később ment el az esze, vagy már akkor sem volt, mikor a fogadást tette. Megnyilt az ajtó. Egész valóm megrezzent. Uti öltözetben egy gyönyörű fiatal nő lépeti be. Csalódásig hasonlított barátom nejéhez, csak pár évvel fiatalabbnak látszott. Egészen közelembe jöttek s megtörtént a be mutatás. — Nővérem. Szesrliő Kálmán úr. Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.