Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-08-28 / 35. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. augusztus 28. 35. szára. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. JL u, ki ii n r> 1 r i i 11 ES 1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tanév kezdetén. A két havi szünidő alatt árván hagyott múzsa-csarnok tájékán ismét friss élet zsibong. Csoportonként tanácskozik a kis és nagy gyermeksereg a jövő iskolai év bekövetkező esélyeiről, mig mások a különböző vidékeken töltvén a nyugalom és pihenés idejét, nagy pathossal mesélnek a megtörtént és meg nem történt vakatiói élményekről. Amily különbözők a csoportok, oly, vagy talán még különbözőbbek az egyesek, melyeknek nagyobb vagy kisebb számából való egyesülés folytán származik a csapat. Egyiknek rózsás-piros, az egészségtől majd kicsattanó arcáról a belső megnyugvás tükröződik vissza; önérzetes és bizonyos hiussággal elegy feszes magatartásából az olvasható ki, hogy egy évvel, egy osztálylyal előhaladván, többet nyom az emberi társadalom mázsálóján, céljához valamivel közelebb áll. Másiknak félénk tekintete, nyugtalan izgésmozgása, visszahúzódó hilIgatagsága már előre sejteti, hogy kevés bizalmat helyezvén gyengesége érzeténél fogva magában, bátortalanul tekint a kétes jövőbe, melynek látóhatárán nem sok fényes sugarat fest számára képzelete. Van még egy genre a íiatal népség között, mely tagjait már a, nagyobbak és előrehaladottabbak közül toborozza. Ezek meredten tekintenek maguk elé. Rájuk nézve sem az elsők önérzetes hiúsága, sem a második csoport szemérmes félénksége többé határt nem gyakorol. Ezek a tanuló seregben ugyanazok, kik. a nagy emberek társaságában a megátalkodott, elmakacsult renitensek. Ezekre nézve az iskola falai között sem öröm, sem fájdalom nem terem. A múzsák mosolya s pirongató szemrehányása egyaránt határtalan marad. Ott vannak a többiek között; mert meg van nekik parancsolva. E képnek — mely psychologiai tanulmányképen bármily művész ecsetjének hálás tárgyat szolgáltatna — hátterében az előbbi csoportnak majdnem megfelelő megnyúlt alakjait látjuk. A szülők álldogálnak ott, lesve az alkalmat, míg a beiratás sora reájuk kerül. Szükséges mondanunk, hogy különösen a két csoportnak majdnem teljesen megfelelő kinyomatok ülnek a gondoktól szántott arcbarázdákon ?! Egyik gyermekének a letelt évben tanúsított kedvező előmenetele, bizalmat int a jövőre s megnyugvással várja gyermekének sorsát: míg a másikban a gyönge eredményt azon téveteg remény sugározza körül, hátha megerősödve kicsinyük, ez évben több örömet szerez számukra. A harmadik csoport az, mely szánalmunkat és mondjuk ki tisztán, egyenesen: kárhoztató ítéletünket érdemli meg. Igaz! a haladás utja mindenki előtt nyitva áll, a tudomány forrásához jogosítva van emberiségénél fogva mindenki zarándokolni. Nem monopolium a tudomány, melyből csak egyesek, vagy egyes kiváltságos osztály volna hivatva menteni; azonban mégis joggal mondhatjuk el az írás szavaival, hogy sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. Ha valahol, úgy különösen a múzsák küszöbénél hangzik el a szózat: „Vesd le a saruidat, mert a helv szent!" Az ifjúnak könnyelmű renyhesége, mely néhány év munkátlanságának eredménye és a renyheség megszokása gyűlöletessé teszi előtte a jellemet erősítő munkát; mert hiszen a munkásság az élet sója, mely azt a romlástól megóvja s betolakodnak a hivatottak asztalához, hogy egy évet, egy haszontalanul töltött drága évet a semmiség tengerébe sűlyeszszenek. A szülők hiúsága, kiknek keblében az urhatnámság vert gyökeret, s kik inkább ezreket szórnak el, mintsem gyermeküket benső ösztönüknek megfelelő állásban lássák, veritekük árán tolják a lanyhaság szekerét s t sak akkor ébrednek föl, midőn több évi botorkálás után végre anyagilag kimerülve, mint léhűtő s dologtalan munkakerülő áll az egykor reményük drága gyöngye szemeik előtt várva, hogy az elaggottak kérges kezei termeljék meg számukra a kenyeret, melyet maguk megszerezni képtelenek. Saját jól felfogott érdekükben, gyermekeik jövő életsorsára való okos számítás végett figyelmeztetjük a tanév elején ismét a szülőket, hogy vessenek számot magukkal s ha gyermekükben a tudományok iránt kellő előszeretetet, annak megszerzéséhez szükséges szellemi képességet fölfedezni nem birnak: ne vigyék, mint áldozat bárányt, önkénytelenül oda, hol életük kínnak s minden pillanat, minden költekezés elveszettnek tekinthető. Keressenek inkább számukra hajlamuknak jobban megfelelő foglalkozást s tegyék félre a nevelésre szánt összegecskéket, melyek segélyével majdan azok, a szülők iránt való hálaérzettel keblükben, önállóságuk szilárd alapját vethetik meg! A keszthelyi kir. kath. főgymnasium fölavatása. Nagy, századokra szóló nevezetes ünnepet ült Keszthely városa : az új főgymnasium épületének felavatási ünnepélyét. A város e magasztos örömünnepére f. hó 22-én d. u. Keszthelyre érkezett Svastits Benó Zalavármegye főispánja, dr. Kuncz Adolf prépost, a premontrei rend tudós praelátusa, a főgymnasium kegyura, Csertán Károly alispán, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos és tanfelügyelő és számos tanférfiu. A város lobogódiszt öltött, a mozsarak durrogtanak. A tulajdonképeni üuuepély kedden, t. hó 23 án ment végbe s kezdődött d. e. 10 órakor nagy ünnepi szent misével, melyet dr. Dunszt F. apát végzett fényes segédlettel. A misén az egész ünneplő közönség élén Svastits főispán, dr. Kuncz prépost, Csertán alispán, dr. Ruzsicska tanfelügyelő, hatóságok, testületek, tanári kar stb. jelen voltak. Mise végeztével a templomból körmenetben vonult a pontifikáló apát a múzsák uj diszes palotájába, mely ó német renesanc modotban épült, hol a szokásos zsolozsmák elzengése után az egész épület s aztán külön minden egyes tanterem beszenteltetett. Ezalatt a tágas torna-terembe vonult az ünneplő közönség. Itt először dr. Dunszt F. apát szónokolt, remek beszédjében azon biztos reményényéneü adott gyönyörű kifejezést, hogy ezen általa fölszentelt épületben az ifjúság Isten, király, haza iránt való tiszteletre, szeretetre és a hasznos tudományokra tog oktattatni azon premontreiek vezetése alatt, kiknek a valláserkölcsös nevelésoktatás terén kiváló érdemeik vannak. A „Zalamegye" tárcája. Az Athenaeum Kézi Lexikona. (A tudományok eDcziklopédiája külüuös tekiutettel Magyarországra, sz^klérfiak közreműködésével szerkeszti dr. Acsády Ignác, a m. tud. akadémia lev. tagja Első kütet, A—K. Ötvennégy képpel és műmelléklettel). A lexikonok fontosságát és gyakorlati hasznát ma már nem szükséges hosszasan bizouyítgatni. A külföldi ilynemű vállalatok óriási elterjedése eléggé mutatja, mily jelentőségre emelkedtek a tudás és műveltség e köz hasznú segédkönyvei. Minden irni és olvasni tudó embernek bő alkalma nyilik, hogy szükséges voltukat tapasztalja. Hány kifejezéssel, fogalommal, névvel találkozik lépten-nyomon, hány új vívmányt, felfedezést, találmányt hall emlegetni mindennap, melyekre nézve önmaga előtt szégyenkezve kell megvallania, hogy nincs velük tisztában s szükségét érzi, hogy felvilágosítást nyerjen róluk. De hova forduljon felvilágosításért a nélkül, hogy attól kellene tartania, hogy mások előtt a tudatlanság gyanújaba jön? A felelet egyszerű: valamely lexikonhoz. Csakhogy a magyar embernek eddig nem volt könnyű, igényeinek megtelelő lexikont találuia. A régibb magyar ismerettárak elavultak, az idegen nyelvű lexikonok pedig éppen a minket legközelebbről érdeklő tudnivalókra nincsenek figyelemmel s vagy egyáltalán nem találjuk meg bennük a kívánt útbaigazítást, vagy csak elégtelen s megbizhatlan, sőt sokszor rosszakaratú informátiót nyerünk. Az utóbbi tekintetben legyen elég csak a nálunk is nagyon elterjedt Meyer-féle Konversations-Lexikonra hivatkozni, melynek magyarellenes tendentiáit nemrég leplezte le sajtónk. Ily viszonyok közt valósággal hazafias tett volt az Athenaeum társulatnak azon vállalkozása, hogy e téren az általánosan érzett szükséget egy kisebb terjedelmű s ezért olcsóbb, de ennek dacára helyes arányok szerint, teljesen magyar szellemben szerkeszteti és díszesen kiállított Kézi Lexikon által elégítse ki. Három negyed éve, hogy a vállalat dr. Acsády Ignácnak, a m. tud. Akadémia lev. tagjának s ismert nevü jeles történésznek szerkesztésében, szaktérfiak közreműködése mellett megindult s az egész sajtó által egyhangú örömmel üdvözölt műből az 1. kötet, mely az A—K közti anyagot tartalmazza, immár befejezve fekszik előttünk. Elmondhatjuk, hogy ez az impozáns kötet nemcsak igazolta, hanem messze felülmúlta mindazt a várakozást, melyet a közönség és a sajtó hozzáfűzött. A mű szerkesztője előtt két elv lebegett. Az egyik az, hogy a könyvnek, miut a „tudományok enciklopédiájának", minden ismeretkörből tel kell ölelnie a szükséges anyagot. A másik pedig, hogy „különös tekintettel Magyarországra" készül, tehát az általáuos tudás anyagát össze kell egyeztetnie a speciális magyar szempontokkal. Csak egy pillantást kell vetnünk a mű belsejébe s meggyőződünk, hogy e kettős feladatot dr, Acsády ! Ignác kitűnő tapintattal és ritka szerencsével oldotta meg. „Az Athenaeum Kézi Lexikona" tényleg felöleli az emberi ismeret és tudomány egész mezejét, a közhasznú ismereteket épúgy, mint a szaktudományok anyagát, vagyis mindazt tartalmazza, amit a külföldi lü—16 kötetes nagy ismerettárak. Ez természeteteu csak úgy volt elérhető, hogy a szigorú kritikával megválogatott és ügyeseu csoportosított anyag feldolgozásában a lehető rövidség és tömörség tartatott szem előtt, mi azonbau sehol sem történt a világosság és teljesség rovására. Legyen elég példa gyanánt az elektromosságról szóló cikkekre hivatkozni, melyek sokkal szűkebb helyen kimerítőbben, világosabban és gyorsabban tájékoztatják az olvasót a villamosságra vonatkozó összes tudnivalókról, mint bármely külföldi nagy lexikon. Ugyanily bárki Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva. által érthető s egyúttal a szakembert is kielegítő cikkekben tárgyalja a könyv az összes természeti, műszaki, orvosi, nemzetgazdasági és társadalmi tudományok egész körét, mindenütt tekintettel a legújabb vívmányokra és ezek gyakorlati hasznára, valamint az illető dolognak magyar irodalmára. — Célszerűen van keresztülvive a gyakorlati szempont a jogi, államtudományi, közgazdasági, adó- és pénzügyi fogalmak és kérdések tárgyalá sában is, elkerülve azokat a hosszú lére eresztett elméleti fejtegetéseket, melyek a német lexikonok használatát oly nehézkessé és fárasztóvá teszik. „Az Athenaeum Kézi Lexikoná"-ban minden csupa életrevalóság és fürgeség s már e tulajdonságainál fogva könnyű lesz vaskalapos vetélytársait legyűrnie. Az egyetemes ismeretek anyagának lelkiismeretes felkarolása mellett nem kisebb érdeme a vállalatnak, hogy teljesen a magyar közönség igényeihez alkalmazkodik s minden izében nemzeti szellem hatja át. A „magyar glóbus" egész világát visszatükrözi e könyv, mely a magvar anyagnak oly rengeteg tömegét nyújtja, minőt a régebben megjelent sokkal terjedelmesebb magyar ismerettárakban is hiába keresünk. Nem csupán arról van szó, hogy a speciális magyar tudnivalóknak a történelmi, földrajzi, népismei, irodalmi, államtudományi s egyéb szakok köréből domináló szerep jutott. Ez már magában oly érdem, mely teljes elismerésre tarthat számot. De még inkább bámulatra méltó az a leleményesség, melylyel dr. Acsády Ignác annyi új eszközt és módot tudott találni, hogy a mű magyar jellegét emelje. Csak azon főbb újításokat kívánjuk kiemelni, melyeket ,,Az Athenaeum Kézi Lexikona" vezetett be először a lexikon-irodalomba. Igy az egyes tudományszakok történetének ismertetésénél első sorban azok magyarországi története részesült figyelemben, még pedig oly behatóan, ahogyan szakművekben sem igen taláijuk. Külön cikkek ismertetik továbbá tudományos