Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-18 / 51. szám

Xí. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. december 18. 51. szám. JL Előfizetési dij: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyit ttér petit sora 12 kr. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldőnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A szellem valutája. A szellemi concurrentia lázas korszakában az emberi boldogulásnak egyik erős föltétele, hogy kiki jól tudja árulni portékáját. Magának a portékának értéke sem igen szokott oly erős befolyást gyakorolni a boldogulás, a haladás, emelkedés biztosítására, mint az ügyesség a portéka árulásában. Ez az élettapasztalat áll az anyagi portékákkal szemben is.- Nem tapasztaljuk-e lépten, nyomon, hogy az úgy nevezett szerencsés, „burokban született" emberek sokszor ócska dolgaikkal pompás vásárt csinálnak, mig az úgy nevezett „pechvogelek" a legjobb portéka mellett is vesztenek. De még inkább tapasztalható ez a szellemi portékákkal szemben. A szellem absolut értékén ez a körülmény nem csökkent ugyan, mint ahogy a portéka értékét nem rontja meg az a körülmény, hogy gazdája nyakán marad ; de minden esetre kárt vall vele a közérdek, mely a szellem valódi értékének érvényesülésétől várhatja mindenkor emelkedését. Kárt vall ezzel a közérdek főképpen azért, mert ennek a portékaárulási áramlatnak nyomása alatt a munkára, tettre hivatott szellemek sem arra törekesznek első sorban, hogy valódi aranynyal lépjenek föl, hanem hogy értéküket közforgalomnak szánt bankópénzre váltsák be. A finánc világban immár megteremtették s hova-hamarabb életbe léptetik az aranypénzt ; de — fájdalom — a szellem értékesítésében nem igen lehet ily irányú komoly, általános törekvést tapasztalni. E téren a valódi aranynak beváltása és kibocsátása még függő kérdés, néhány jóakaratú egyén álma ; a közforgalomban erősen a bankó-, a papir érték dominál s fog is dominálni valószínűleg még sokáig, mindaddig, mig a szellemi érték érvényesítésében nem a valódi érték, hanem az ügyes portéka-árulás javára billen a mérték. Nem ezt bizonyítják-e mind azok az esetek, mikor olyan egyének, kikre azt szoktuk mondani: „milyen pompásan tudják árulni portékájukat" — sokszor nagyon silány szellemi értékkel domináns szerepre jutnak szakpályájukon és a társadalomban ; mig ellenben nagy szellemi értek tulajdonosai nagyon is szük körre vagy éppen magukra utalva, figyelemre méltóbb hatás nélkül úgy szólván csak átvegetálják az életet. Ennek oka a korszellemben van, mely a szellem értékesítését még mindig sok mellékkörülményhez, mellékes célokhoz köti úgy, hogy a mellékes érdekek, célok tömkelegében szinte elvész a valódi cél : a szellem értékesítésével első sorban használni a közérdeknek. Ehhez nagyon jól kvadrál a portéka-árulás mestersége, mely manapság a szerény meg vonulás, a cégért önmagának sohasem ütő valódi tehetség értékét meglehetősen alacsony mértékre szállította le. És ennek a portékaárulási áramlatnak, a szellem kicégérezésének olyan erős hatalma nőtt éppen azokban a körökben, hol a szellemek értékesítésének kérdése úgy szólván napirenden van, hogy a szerény tehetség az undor bizonyos nemével fordul el ettől az áramlattól és hivatottságát, ambicióját sutba vetve, a resignacio örömtelenségével hagyja el a szellemek börzéjét. Egymásra licitálva, vagy egymás érdekében közös erővel ütve a nagy dobot, tolongnak ott a „hivatalosak," akik mindig igen sokan vannak (ahogy a szentírás is mondja) és a szellemi portékaárulás nagy és korszerű ügyességével szedik, szüretelik az epret azok elől, akik a „választottak," akik pediglen (megint csak a szentirás szerint) rendesen kevesen vannak. A kár ebből közvetlenül a választottakra háramlik, mert ők érzik leginkább az akadályt, mjly szellemük értékesítését ily módon nagyon megnehezíti, vagy esetleg teljesen lehetetlenné teszi. De közvetve nagy kár háramlik ebből a közérdekre is; mert ez az áramlat a szellem valutájának megállapításában oly önérzetes munkások ambitióját teszi tönkre, kiknek zajtalan, reklámtalan munkáját a legzajosabb portékaárulás sem képes pótolni azon a téren, hol nem a nagy dob, hanem a valódi érték döntheti el a dolgok sorsát. Bizony, ha már a pénzvilágban az aranyérték lett dominánssá s a papiros csak megtűrt értékképviselőül szerepel: itt volna az ideje, hogy ez a vezéreszme jutna érvényre a szellem valutájánál is ; itt volna az ideje, hogy itt is a valódi arany kerülne forgalomba, ne pedig csak folyton a kétes értékű papir. A valódi arany terem ; azt csak ki kell hozni a napvilágra; annak megvan önmagában is az értéke, becse ; mig a papírpénzre csak az emberek nyomják rá neki tulajdonított érték cégérét. Így van a szellemek között is. A valódi arany-szellemnek valutája önmagától van ; mig ellenben azoknak a szellemeknek értéke, kik a portékaárulás mezején tündökölnek, nagyon kétes és termérdek eshetőségtől függ nálunk s velük szemben a valuta-változás. Hogy a mostani portékaárulási rendszer hova-hamarabb lejárja majd mégis csak magát : az bizonyos; de a valódi szellemeknek türelmét nagyon sokáig próbakövön fogja tartani még. Ámde ez a próbakő mégis csak az arany értékét fogja csaíhatatlanúl kimutatni ; mig a jól, rosszul, vastagabban vagy vékonyabban aranyozott szellemek valutája éppen azon fog megtörni. Erre mindig számíthatunk, ha még oly csekély bölcseséggel kormányoztatik ia a világ. Zalavármegye rendes közgyűlése. .a megyei törvényhatósági bizottság december havi rendes közgyűlését a bizottsági tagok élénk részvétele mellett Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 12. és 13-án tartotta. Elnöklő főispán őméltósága üdvözölvén a szokatlan nagy számmal megjelent bizottsági tagokat, megnyitó beszédében megemlékezett a legközelebb lefolyt kormányváltozásról s inditványozá, hogy a megye közönsége a miniszterelnök utján az összes kormányt, valamint, külön az újonnan kinevezett belügyminisztert felirattlag üdvözölje. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó kapcsán felolvastatott a miniszterelnök leirata, melyben a miniszA „Zalamegye" tárcája. A fokvári rózsa. Irta : Payer Jenő. A bécsi hölgyek az emancipacio ügyé'jeü most nem régen tartottak gyűlést — nagy zajjal és a férfi nem teljes kizárásával. Még hetek múlva is irtak róla a lapok. Máig is tűnődöm afölött, hogy miért írhattak annyit róla? Nem volt abban semmi uj, egy mákszemnyi ere detiség sem ; megcsinálták azt már mások bölcsebben, egyszer régen csöndesen Fokvárott is. * Fokvári Dezső bátyó észrevétlenül csempészte magát vissza a terembe, a honnan előbb már kituszkolták s az Ízlésesen elhelyezett délövi növények mögé tette le bágyadt tetemeit — mint szokta volt mondani. Édes illat áradt szét a teremben, hol nagy számú hölgyközönség hallgatta Fokvári Margitnak heves beszédét ; a csillárok tündéri fényt vetettek a boldogságtól sugárzó arcokra ; néha néha vidám nevetés hangzék föl s élénk taps, mely Margitnak helyesléssel fogadott szavait kiséri. — Nem nagy merészség kellene hozzá s bátran azt hihetnők, hogy Olymp istennői üléseznek itt, dünynyögé magában a bátyó. Hm ! ha azonban csalódnék a szem, nem csal a fül. Ilyen merész themát azok nem fejtegetnének ; vagy ha merészelné is valamelyik diva szőnyegre hozni, alig részesülne olyan fogadtatásban, mint itt e bohó lányka beszéde. Igaza lehetett! A női egyenjogosítás eszméje foglalkoztatta az ilju hölgyeket. Margitnak semmi oka sem Jeheteti ezen eszme megvalósulását siettetni ; fellépése bizonnyára csak gyermekies játék és a hiúság nyilvánulása volt — a rendező pedig Melanie kisasszony, a guvernant. — Art hiszem, kedves barátnőim, — végzé Margit beszédét — nem csalatkozom abban, hogy nézeteim nálatok viszhangra találtak; legalább arra enged következtetni a meg megtijuló tetszés nyilvánítás. Azért bátorkodom indítványozni egy női kör alakítását, melynek célja lenne, amint kifejtettem, a női egyenjogosítás fönséges eszméjét minden lehetséges eszközökkel megváló suíásához juttatni. Rajongva vették körül az ifjú lánykák Margitot és csókjaikkal borították el kiheviilt arcát; mindenünnen csak szives üdvözlet hallatszott, mig nem Dezső bátyó is előlejtett az általa amerikai bozótnak nevezett pálmák mögül. — Kedves húgom ! kifelejtettél valamit a komédiából, mondá a bátyó gúnyosan és megsimogatá kis bugának rózsás arcát. Margit elhalványult, nem tudott szóhoz jutni s csak zavartan tekiutgetett hol barátnőire, hol nagybátyjára, akinek jelenlétéről nem volt tudomása és azt egyáltalán nem is óhajtotta most. — Kifelejtetted a komédiából, hogy a jogok élvezése kötelességeket is ró föl. — És ? szólalt meg végre Margit. — Igen kedyes húgom és ezek a harmat gyönge kis kacsók, mint a méhé, oly karcsú derék és a többi mind mind olyan álomkép, mely az egyen jogokkal járó kötelességek előtt szétfoszlanék. Azt hiszi ? ! kiáltották az ifjú lányok. — Nem, nem ; dehogy hiszem — esitítá őket a bátyó. Azonban mégis féltem, hogy a beszéd alatt egy kis egér téved a terembe: jóformán egyedül kellett volna ecetes vizért s tudj isten még miért nem szaladnom. — Nem vagyunk gyávák, mutassuk meg, hogy nem vagyunk gyávák — zengték kórusban a megsértett angyalkák. — Nem kell heveskedni kedveseim, ha most jönne valami, itt vagyok én. — Ha-ha! azért is megmutatjuk, hogy nem vagyunk gyávák ; ott is meg merünk jelenni, a honnan a bácsi majdnem megfutott. Hozunk „fokvári rózsát." Vessünk sorsot, hogy ki megy el. — De lányaim ! nem süt most a nap, éjjel van ott kinn. Hiába volt Dezső bátyó minden ellenvetése, hiába vonta vissza szavait : nem tudta megbékíteni a haragvó divákat. Az engesztelhetlen lányok sorsot húztak és a sors Melanie kisasszonyra esett. Melanie kisasszony reszketett a meghatottságtól : miért hogy a sors boszuló karja először is őt sújtja? Nem habozhatott, ha csak müvét az első próbánál önmaga nem akarta megsemmisíteni. — No adta lányai, ezt már meg nem engedhetem. — És ezt most nem fogja kérni, veté ellen Margit indulatosan. — Igen, nem fogom kérni, hebegte Melanie kis asszony. Ajkai vonaglottak; mint a párisi fekete gyémánt, ugy villogtak a szemei — elé bigygyesztett sötét üvegek ; büszkén veté hátra fejét és leomlottak az ékes hajfonatok. Elrohant, mielőtt valaki föltartóztathatta volna. Regényesebb helyet, mint a fokváriak ősi fészkének romjai, képzelni is alig lehet. Lassan emelkedő ut vezet a szürke, mohos falakhoz ; a nyugoti lejtőn örökzöld szálfenyők helyett halvány piros virágú bogácsok nyúlnak ég felé ; a keletit áthatlan lomberdő borította az özönvíz előtt, most néhány ösztövér akáczfa tengődik ott. A déli oldalt meredek sziklafalnak még a legmerészebb képzeletű óvár-vashegyi turista sem mondhatja, a Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.