Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-04-10 / 15. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, I89á. ápriS 10. 15. szám. i i kőziÉslsí és A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Gyinnasiumiiiik ugye. Ismeretes olvasó közönségünk előtt azon mozgalom, mely városunkban pár évvel ezelőtt egy főgymnasium létesítése tárgyában megindult. Városunk irányt adó fértiai indították meg a mozgalmat-, melyet a város képviselete melegen felkarolt s melyet maga a vármegye törvényhatósági bizottsága is, mint vármegyénk ügyét, magáévá tett, telterjesztést intéz vén a közoktatásügyi miniszterhez, hogy Zalavármegyének a harmincas években nyilvánított s azóta többször ismételt hő óhaját: a vármegye székhelyén egy tőgym nasium felállítását, megvalósítani kegyeskedjék. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Spitkó Lajos székesfehérvári tankerületi igazgatót azon megbízással küldötte városunkba, hogy az itt esetleg felállítandó főgymnasium ügyében az illetékes hatóságokkal érintkezésbe lépjen s annak eredményéhez képest tegyen felterjesztést. A taukerületi főigazgató eme megbízatásához képest f. hó 2-án városunkba jött s a kellő tájékozás megszer zése céljából f. hó 3 án Svastits Benó főispán Őméltóságának elnöklete alatt magán értekezlet tartatott a pol gári fiú-iskola tanácstermében. Főispán őméltósága az értekezletet megnyitván, Spitkó Lajos főigazgató köszönetét fejezi ki az értekezlet tagjainak, hogy megjelenni szívesek valáuak. Mint tankerületi főigazgató, megbizást kapott a minisztertől, hogy a Zala-Egerszegen esetleg felállítandó főgymnasium ügyében a helyszínén tájékozást szerezzen. A fontos ügy teljes megvilágítása céljából szükségesnek tartja a következő kérdések megvitatását: 1.) A középiskolák jelenlegi száma megfelel-e a vármegye igényeinek s ha Zala-Egerszegen főgymnasium lésesíttetnék, honnan kapná ezen új iskola tanulóit anélkül, hogy a tényleg máilétező másik két gymnasium növendékeiuek létszáma nagy mérvben ne csökkenjen ? 2.) Megfelel-e a zalaegerszegi polgári iskola társadalmi tekintetben a maga feladatának és van-e ok arra, hogy az középiskolává alakíttassák? 3.) Mi módon fedeztetnénk a felállítandó főgymnasium fentartásí költségei? 4.) Hol helyeztetnék el az új főgymnasium ? Az értekezlet a feltett kérdéseket a tárgyalás alapjául elfogadván, annak megkezdése előtt elnöklő főispán őméltósága köszönetet mond az értekezlet nevé ben a magas kormánynak, hogy hivatalos közegét ez ügyben városunkba elküldeni kegyeskedett s melegen üdvözölvén a magas kormány kiküldöttét, azon kivánatának ad kifejezést, hogy eljárását óhajtott siker koronázza. Felkéri a kir. tanfelügyelőt, mint legilletékesebb faktort, nézetének nyilvánítására, a maga részé ről kijelentvén, hogy a jelenlegi két gymnasium a megye kulturális igényeinek nem felel meg. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, kir. taufel ügyelő kéri a bizottságot, hogy az első kérdéshez a másodiknak kapcsában szólhasson, mert érveinek szükséges összefüggését látja a kettőben. Hogy Zalavármegyében a középiskolák jelenlegi száma nem felel meg a megye igényeinek, bizonyítja azon körülmény, hogy a szomszéd megyék középisko Iáit, az igazgatóságoktól beérkezett hivatalos kimutatások értelmében, jelenleg kétszáznyolc zalamegyei ifjú látogatja. Amennyiben pedig a zala egerszegi polgári iskolában már most is lehet általában kétszáz növendékre számítani, épen nem kétséges, hogy egy Zala Egerszegen felállítandó főgymnasíumnak, a vármegye többi kü/.ép iskolái létszámának megcsonkitása nélkül, állandóan megfelelő számú hallgatója volna. De nemcsak a vármegye érdeke, hanem ZalaEgerszeg városnak, mint megyei központnak és a város érdekének különös viszonyai is követelik, hogy ZalaEgerszegen egy főgymnasium állittassék. Királyi tanfelügyelő a polgári iskola dicséretes vezetésének s a tantestület buzgalmának a főgymnásium ügyében a miniszterhez tett jelentésében is legmelegebb elismeréssel adózott; azonban a polgári iskola, mint intézmény, Zala-Eyerszeg városnak és vidékének társadalmi, népességi, földrajzi s művelődési viszonyai közt nem felelhet meg a célnak. Nagynak találja a középiskolákba átmenők százalékát s a latin nyelvet, külön tandíj dacára is, hallgató növendékek számát. Ha a polgári iskolát végzett 741 növendéket az alsó négy osztály évfolyamai szerint fejezzük ki számokban, úgy 1873. közül 771 tanult latin nyelvet. Az intézet növendékeinek pályavégzettségükkel s szülőik társadalmi állásával összefüggő statisztikai adatykat fejtegetve, nem találja megfelelőnek a polgári iskola iránti érdeklődést azon társadalmi osztáivok részéről, melyek első vonalban hivatvák azt igénybe vonni. Különösen feltűnik ez a két gyakorlati szakfolyamnál, melyekben a polgári iskola rendeltetése első vonalban kifejezést nyer. Így a műasztalos tanműhelyt hét évi fennállása alatt huszonkét növendék látogatta. Ezek közül nyolc vált iparossá. Az összes huszonkét növendék közül csak hét volt iparos szülőnek gyermeke. A középkereske delmi iskolát túlnyomóan hivatalnokok és értelmi pályán működők gyermekei látogatják. Ha a vármegye közönsége felterjesztésének egyik igen nyomatékos érve szerint az emberi természetben rejlik a műveltebb szülők azon vágya, hogy gyermekeiket legalább a maguk társadalmi körében megtarthassák, úgy kir. tanfelügyelő szerint talán a középkereskedelmi iskolát látogató szülők társadalmi statisztikája sejteti leginkább, amint ennek felterjesztésében is kifejezést adott, az adott viszonyoknak való önmegadás kéiyszerűségét. Rámutat még az elemi iskola rendkívül népes osztályaira, melyek a tervezett főgymnasium hallgatóinak fokozott számát helyezik kilátásba. Kiemeli a fenforgó kérdés magyar szempontját is, mert az új vasúttal a foutos határszéli nemzetségi vidé kek földrajzilag ide vonatnak s alkalom adatik ezeknek is a többféle életpályára ki készítő középiskolai oktatás áldásábi.u részesülhetni. Mindezen szempontok hatása alatt, de még a megyei központon élő rendkiviil sok tisztviselő sorsára való tekintetből, legbensőbben kéri főigazgatót, hogy a felállítandó főgymnasium ügyét vezető gondjaiba zárni sziveskedjék. Csertán Károly alispán utal a szombathelyi főgymnasium túltöniöttségére, mely miatt parallel osztályok felállítását tervezik. Nézete szerint Vasvármegye egy része földrajzi fekvésénél, összeköttetésénél fogva közközvetlenebbül érintkezik vármegyénk székhelyével úgy annyira, hogy ha városunkba főgymnasium állíttatnék, a szóban levő vidék inkább ide hozná gyermekét. E ' körülményt véve figyelembe, valamint hogy a vármegyénkből Szombathelyen tanuló növendékek, ha Zala Egerszegen gymnasium létesíttetnék, itt járnának isko lába, az uj főgymnasium felállításával megszűnnék Szombathelyen a parallel osztályok felállításának szüksége. Kovács Károly polgármester a város forgalmának emelkedését illetőleg felemlíti, hogy a vasút megnyílta s így másfél év alatt városunkból 68.324 egyén továbbittatott. Rövid tiz év alatt egyenes adója 32.000 forintról 50.000 frtra emelkedett." A forgalom növekedését igazolja, hogy a helypénzszedési dij néhány év alatt megkétszereződött s jelenleg 9.175 frtot tesz ki. A népesség növekedését legjobban igazoji^ama körülmény, hogy az .890 ik évi népszámlálásaüatai>""\ 27" „ növekedést tüntetnek fel szemben az 1880 ik évi népszámlálási adatokkal. Ezt igazolja az eleini iskolai tanulók rohamos szaporodása úgy, hogy pár év- alatt négy új tanerő s igy négy új osztály állíttatott fel s ennek dacára egyes osztályok még mindig túltömöttek. Egészségi viszonyai általában véve kedvezőek. Szigethy Antal iskolaszéki elnök feleraliti, hogy télszázadot meghaladó óhajtása, sőt szükséglete a vár megyének, hogy székhelyén főgymnasium állittassék Az 1832-iki országgyűlésre már utasításul adta követemek a vármegye, hogy a székhelyen főgymnasium létesítési érdemében mindent elkövessenek. Ha akkor szükségét érezte ennek a vármegye, mennyivel inkább mondhatjuk ezt most, mikor a székhelyen az értelmiségfolyton emelkedik s e részben a multat a mostanival összehasonlításba sem vehetjük. Udvardy Ignác polgári iskolai igazgató felemlíti kettős állásából kifolyó kényes helyzetét ez ügyben. Mint lapszerkesztőnek kötelessége a közvéleményt tolmácsolni, mely nyíltan a főgymnasium létesítését óhajtja. Mint igazgató, nagyon is méltányolható elfogódással van azon intézet irányában, melynek 19 tanéven keresztül vezetője s mely intézet meggyőződése szei int feladatának ez ideig megfelelt. Mindennek dacára kötelességének ismeri minden melléktekiutet félretételével, tárgyilagosan szólani az ügyhöz. Ha városunkban főgymnasium léte síttetnék, tekintve, hogy a tárgyalás folyamán felhozott hiteles adatok szerint 2Ö8 zalamegyei tanuló jár a szomszédos középiskolákba ; tekintve, hogy a legutóbbi évek statisztikai adatai szerint a zaia egerszegi polgári iskola A „Zalamegye" tárcája. A zsakett öltöny. Az első zsakett öltönyöm volt; a legfinomabb szövetből, a legelső szabó készítette. Jól is illett rám, mintha csak én nőttem volna bele, nem pedig azt csinálták volna rám. Vasárnap volt, mikor először felvettem. Reggel a szokottnál egy óiáva

1 előbb keltem: kell az idő az öltözködéshez. Csak egy boszantott: a téli kabát. Mit ér, ha én fölveszem a zsakett öltönyt, mikor a téli kabát elföd mindent; ki tudja meg az arasznyi nadrág végből, melyet látni enged, hogy rajiam az első szabó nál rögtöni fizetés mellett készült legfinomabb zsakett öltöny van. No majd az irodában — gondoltam. Kilenc óra helyett fél tizkor nyitottam be, hiszen csak nem mehetek pontosan, mint a féle közönséges posztó-gubás, szakkó öltönyös ember. Könnyed léptekkel lebbentem a fogashoz, kifogástalan elegánciával vetettem le és akasztottam fel a téli kabátot, önérzettel néztem végig magamon és kecses mozdulattal fogtam kezet az iroda főnökkel. A nyurga dijnoknak csak ugy félvállról dobtam oda „jó napot!" Aztán asztalomhoz mentem. A széken valami kis por volt; „János — rí valtam a szolgára, hogy szinte összerezzenta szokatlan hangtól a jámbor — mért nem tisztogat becsületesen ?" Hamarosan letörült asztalt, széket; és én meg kényelmesen helyet foglaltam és még kényesebben kezdtem rendezni a vasárnapi postát. Biztos voitam benne, hogy a szegény napidijast ott az oldalamon a sárga irigység emészti, az irodi lőnök és a könyvvezető pedig titkos vágygyal legeltetik rajtam szemeiket. A világért fül nem néztem volna, hadd gyönyörködjenek zavartalanul, csak mikor már mindennel készen voltam. De hogyan? semmi különös! Elmerülve dolgoztak mindnyájan, csakúgy percegett a tollúk. De mégis mintha csak az elébb kapták volna vissza fejüket, sőt úgy tetszett — a diinok el is pirult, mikor rá néztem, valószínű azt számitgatta magában, mennyi tenger pénzbe is kerülhet egy ily zsakett Kényelmesen, bizonyos előkelőséggel végeztem mindent, végül pedig a fürdő szobába mentein, hogy kezemet megmossam ; piszkos kéz nem illik egy zsakett öltönyhöz. Elfordítom a csapot; és — oh egek ! — a helyett, hogy vizet kaptam volna a kezemre, felnyílott egy felső zuhany s oly felhőszakadást zúdított a nyakam közé, amitől egy másod perc alatt épen borig áztam. Oda volt a drága öltöny, a kifogástalan fényességű gallér, a selyem nyakkendő, mind, mind. Fogvacogva mentem haza. Ott derült még csak ki, hogy a „legfinomabb" szövet hamisított volt, s az önkéntelen fürdő hatása alatt úgy összement, hogy késsel kellett lefejteni rólam. Dühös voltain magamra, átkoztam a szabót, meggyülöltem a világot, nein kivántam embert látni De maradásom sem volt. Búbánatommal neki indultam a a városnak, botorkáltam vagy három óráig, s mikor már halálra fáradtam, betértem egy isten háta mögött fekvő kávéházba, hol nem ismer senki, behúzódtam egyik szögletbe, belehurkolóztam a „Nemzet" esti lap jába — az volt a legnagyobb — hogy ne lássák ábrá i! zatomat. De itt se hagytak békét. A szomszéd asztal nál ülő marcona képű uri ember — talán úgyis Csatái Zsiga volt -- mikor meglátta kezemben a „Nemzet"-et, szinte gyilkos tekintetet vetett rám és fogai közt mormogá : „nyomorult mameluk'" Ez még nem volt elég, hanem valamelyik vendégjének kedve kerekedett billi árdozni, s odaküldte nyakamra a pincért, hogy „legyek szíves." Dühösen le akartam hordani a pincért vendégestül, urastul; de aztán mégis meggondoltam. Éreztem, hogy valakin ki kell tölteni boszúmat. Felálltunk. Csakúgy repültek a golyóim, kezeim reszkedtek a belső izgatottságtól, nem is sikerült egy lökés sem; s i vége is az lett a dolognak, hogy jól kikaptam. Hanem szokatlan ábrázatom nagyon feltűnhetett pártneremnek is, mert billiárd után elkísért asztalomhoz, és bizalmasan megkérdezte izgatottságom okát. Én pedig, mivel hallottam, hogy könnyebben viseli az ember a baját, ha valakivel megoszthatja, hát elmondtam neki szomorú esetemet. Nem nevetett ki, sőt ellenkezőleg, melegen rázta meg kezemet, és eltávozott. Mentem én is haza és lefeküdtem. Egy álló hétig nem tudtam étvágygyal enni, egy hét múlva pedig, mikor a hetilapokat sorba vettem, a a Bolond Istók-ban — gondolják el — az én tragikus esetemet leirva és lerajzolva találtam. Nyomban a kávé házi emberre gondoltam és a dűh fogott el. A lapot zsebre gyűrtem: hazamentem vele: ajtót, ablakot rám zártam, a függönyöket leeresztettem, hogy pokoli sötétség vett körül; aztán elővettem azt a lapot, összetiportam, megégettem és felfogadtam : megölöm azt az embert, ha rátalálok, meg bizony. K. József. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva.