Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-10 / 2. szám

\ nyomorral küzdő elcsaládosodott egyéneknek — miként Franczia országban van — engedményeket az adó és egyéb terhek kisebbítése által; s ha ez megtörténik, az 1900. évi népszámlálás alkalmával nem ily szomorú tényt konstatálunk. A nem sokára életbe lépő kisdedóvásról szóló törvényünktől sokat várunk, bár ne csalatkozzunk várakozásunkban ! ' A zalamegyei gazda sági egyesület hivatalos értesítője. Vezérfonal a phylloxerás szőlőknek szénkéneggel való gyérítő kezelésére. A gyérítő eljárás főbb szabályai. 1. A gyérítő eljárás lényege abból áll, hogy a phylloxeralepett szőlő talajába bizonyos csekélyebb meny nyiségű szénkéneg íecskendeztetik, minek következtében a szőlőgyökereken tanyázó phylloxerák száma megkevesbíttetik, meggyéríttetik s a szőlőtőkék továbbra is termőképes állapotban fentartatnak. 2. A szénkéneg sajátságos záptojásszagú, illékony és színtelen folyadék, mely a viznél nehezebb, a szabad levegőn gyorsan elpárolog és épen olyan gyúlékony, mint a petróleum. Azért szigorúan óvakodni kell a szénkéneghez égő gyertyával, szivarral, pipával stb. közeledni ; a gyérítést végző munkásoknak a dohányzás feltétlenül megtiltandó. 3. A gyérítő eljárás alkalmazását azonnal el kell kezdeni, mihelyt valamely szőlőben a phylloxera jelen léte megállapíttatik. Nem szabad vele addig várni, a mikor a szőlőn a pusztulás jelei már külsőleg is mutatkoznak, mert ilyen esetben több év kell, a míg a szőlő magához jön és ismét normális termést ad. 4. Újonnan ültetett szőlőket, melyeket az ember phylloxerás talajba, vagy phylloxerás szőlők közelébe telepített, már a kiültetést követő ősztől vagy a következő tavasztól fogva gyérítő eljárással kell kezelni. 5. A gyérítő eljárás évenkint egyszer alkalmazandó és pedig rendesen vagy őszszel szüret után, vagy kora tavaszszal a szőlő fakadása előtt. _ ti. Oly túlságosan nyirkos és kötött agyagtalajnál, mely ősszel és tavaszszal nem bir eléggé kiszikkadni, a<kyérítés inkább nyáron, a szőlő elvirágzása és érese k<*é eső időszakban végzendő. 7. A szőlő talaja ne legyen átázva, mert akkor a szénkéneg párái nem terjedhetnek el benne egyenletesen és nem érhetnek el minden gyökérszálat. E miatt esős időben, vagy sáros talajban soha sem szabad gyéríteni. 8. A kezelendő szőlő talaja legalább 30 centiméter mélységű legyen. A hol a sziklás altalaj ennél csekélyebb mélységben van, ott a gyérítés nem vezet sikerre. 9. A szénkéneg a budapesti, tarczali és ménesi m. kir. vincellériskoláknál levő állami raktárakból, valamint az ország több borvidékén teláliított bizományi raktárakból szerezhető be, métermázsánkint 15 forintjával. A bizományi szénkéneg raktárak keze őségéi azonban a raktár helyiség bére s a szénkéneg kezelési költségének megtérítése fejében bizonyos mérsékelt kezelési illetéket állapíthatnak meg s ezt a szénkéneg árához hozzá számítva, szedhetik be a szénkéneget vásárló szőlőbirtokosoktól. 10. A szénkéneg arra való fecskendőkkel löveltetik a talajba. Legjobb ilyen fecskendők ez idő szerint : a Muschinek-féle „Hungária" és a Vermorel-féle „Excel síor" fecskendők. E fecskendők a 9. pontban felsorolt szénkéneg-raktárakban kaphatók, még pedig a „Hungária" 30 írtjával, az „Excelsior" pedig 25 frtjával. Ezenkívül a „Hungária" fecskendő kapható feltalálójánál Muschinek János géplakatosnál (Budapest, II. ker. kapás-utca 17-ik szám), az „Excelsior" pedig Vermorel franciaországi gyáros budapesti képviselőjénél Szávoszt Alfonznál (Budapest, V. ker. Arany János utca 11. sz.). 11. A szénkéneg 25—30 centiméter mélységre íecskendeztetik a talajba. Rigolirozott vagy lazább talajba a fecskendő egyszerűen leszuratik s a kellő adag belöveltetik ; kemény, kötött vagy köves talajnál azonban, melvbe a fecskendő csak nehezen szúrható le, célszerű a lyukakat vasfuróval előre megfuratni. 12. Az egy-egy lyukba fecskendezendő adag nagysága attól függ, hogy mekkora távolságban állanak egymástól a szőlőtőkék. A fó'elv az, hogy minden négyszögméternyi területre átlag mintegy 24 gramm szénkéneg jusson, és hogy minden egyes tőke körül (de tőle legalább 15 centiméter távolságra) legalább 4 lyuk kerüljön. Ilyen adagolás mellett egy kataszteri holdra körül belül 139 kilogramm szénkéneg szükséges. 13. A szénkéneg-fecskendőknél különösen arra kell ügyelni, hogy azok a kivánt szénkéneg adagot, melynek nagy.-ága a dugattyúikra alkalmazott rézgyűrűkkel szabályoztatik, pontosan adják ki. Azért a fecskendőket tisztán kell tartani és kellő gondozásban részesíteni. Arra is kell ügyelni, hogy a fecskendők munka után minden este kiüríttessenek és vízzel jól kiöblíttessenek. Éjjelre ne maradjon a fecskendőben szénkéneg. A fecskendők egyes részeinek kenésére ne használjunk se olajat, se más kenőcsöt, hanem csak vazelint vagy glycerint. A fecskendőben levő bőrszelepekhez, melyeket koronkint ki kell cserélni, legjobb a disznóbőr. 14. Hogy a talajba fecskendezett szénkéneg kárba ne veszszen és el ne párologjon, a lyukakat a fecskendezés után azonnal gondosan be kell tömni. 15. A gyérítés mindig legalább két héttel előbb vagy utóbb történjék, mint a szőlőtök téli befedése vagy tavaszi nyitása. 16. A gyérítő eljárásai kezelt szőlők átlag miupen három évben megfelelő trágyázásban részesítendők. A szénkéneg helyes adagolásáról. A liiloxerás szőlők gyérítő kezelésénél a sikernek egyik lényeges feltételét az képezi, hogy a szénkéneg a kellő mennyiségben fecskendeztessék a talajba. Nem szabad e céira a kelleténél sem több, sem kevesebb szénkéneget alkalmazni. Ha az ember a kelletnél több szénkéneget fecskendez a kezelés alá vett szőlő talajába, akkor nemcsak hiába való pazarlást követ el a szénkéneggel, de kárt tesz a szőlőben is, sőt túlságosan nagy adagokkal a tőkéket meg is öli. Ha ellenben a kelleténél kevesebb szénkéneget alkalmaz, akkor a gyökereken tanyázó tilloxerák nagy része élve marad, számuk meg sem kevesbedik, meg nem gyéríttetik s az egész munka jóformán kárba vész. A lapasztalás arra tanított, hogy szabályszerűen végrehajtott gyérítésnél négyszögméterenkint átlag 24 gramm szénkéneget kell a talajba fecskendezni. Ezt a tételt minden gyérítésnél szem előtt kell tartanunk és általános vezérelvül elfogadnunk. Hogy aztán ezt a 24 gramm szénkéneget mekkora adagokban és milyen elosztással kell a talajba fecskendezni, az minden egyes esetben attól függ, hogy mekkora távolságban állanak egymástól a szőlőtőkék, vagyis hogy mekkora területet foglal el egy egy tőke. Általában arra kell törekedni, hogy a szénkéneg lehetőleg egyenletesen oszoljék el a talajban. Tudjuk azt, hogy egy szőlőben a talaj mindenütt át van szőve szőlőgyökerekkel ; azért a szénkéneg De mégis járta. Csak akkor vetle észre, hogy lépre került, mikor már lábai gyökeret vertek, s ő ott ragadt az alabastrom nyakon; annak delejes, bódító melege átjárta testét, a kis hópehely csillagos arca könnybe lábadt, és ismét lett az, arai volt: egy kis vizcsepp, melyet egy csókban szárított föl a boldog vőlegény. „Az én Újságom." (Pósa Lajos gyermeKlapja.) Nincs a magyar irodalomnak olyan igazán kedves lapja, mint „Az én Újságom", és nincsen olyan becézett szerkesztője, mint Pósa Lajos. Messze kiható fontossága van ennek az ujságnak. Betetőzi azt az édes gondoskodást, amivel a szülő a gyermek fogékony lélek világára hat. Csengő-bongó, játszi, enyelgő és költői értékű gyermekversek tisztítják meg „Az én Újságom" révén a gyermekek gondolkozását. Eszükhöz és szivükhöz szóló poéta-nyelven kezdi őket gondolatra serkenteni, szép és nekik való érzéshez jutni. Segítenek ebben a munkában a gyönyörű rajzok, a képek, melyek úgy világosítanak meg mindent az ezernyi-ezer kis olvasó előtt, mint a hogy azt a költők, irók megírják. És kik írják „Az én Ujságom"-at? Pósa Lajosnak ez a páratlan népszerűségű vállalata, — melynek felvirágoztatására ő a legszigorúbb gondosság mellett egész szivét, költői lelkét (ordítja — előkelő írói gárdát toborzott össze a gyermekvilág nevelésére. Mikszáth Kálmán, Jókai Mór, Bródy Sándor, Murai Károly, Sebők Zsigmond, Rákosi Viktor, Herczeg Fe \ renc, Madarassy László, Bársony István, Kenedi Géza, B. Büttner Lina, Faylué H. Mariska, Hetyey Gábor stb. mind-mind munkatársa „Az én Újságom"-nak. Neveikkel oly siirüen találkozunk ebben a kis újságban, akár csak a legelőkelőbb szépirodalmi folyóiratról volna szó. És ha még tudja az ember, hogy „Az én Újságom" ismeretterjesztő cikkei minő nagy gonddal vannak megválasztva és könnyen megérthető módon vannak •ISad va, akkor teljesen tisztában vau azzal, hogy gyermekének egy igazi nemes nevelőt szerez „Az én Újságom "mai. De legnagyobb érdemét és értékét képezi e méltán nagy elterjedésnek örvendő gyermeklapnak : magyarsága. „Az én Újságom" -- úgyszólva — keresve-keresi az alkalmat, hogy a gyermekben már jó korán öntudatra ébreszsze magyar voltát. De ezt nem holmi ügyetlen, erőszakoskodó sovinista modorban cselekszi, — amivel csak ártana a fejletlen gyermekkedélynek, midőn azt még nagyon is korán elmondott dolgokkal zavarba hozná, hanem ritka ügyességgel közbeszőtt vonatkoztatásokkal —• versekben és képekbon is — fokozatosan kezdi éreztetui vele azt a nagy érzést, mely később a hazafiság erős tiizévé gyúlad föl . . . És hogy ez a nagy következetességgel és érett tervvel szerkesztett lap minő hatást ért el eddig, azt sokat mondóan fejezi ki nagy elterjedése, és hogy minő üdvös és sokat érő viszony támadt a lap és a magyar gyermekvilág közt, azt bizonyítják — a tanügybarátokés szülőkéin kivül — maguknak a gyermekeknek a levelei, melyek hetenkint százával érkeznek Pósa szerkesztőhöz, az ő végtelenül szeretettt „Pósa bácsi"-jukhoz, kinek megindító bizalmassággal írják meg apró cseprff bajaikat, bemutatják az írásukat, elküldik az arcképeiket, közlik vele a szüló'k üzenetét, hogy jók és engedelmesek voltak és aztán mindegyik csöpp levélke azzal végződik, hogy látogassa meg már őket a szerkesztő bácsi, mert ők előtte szeretnék elmondani a szépen betanult verseit „Az én Ujságom"-nak, megmutatni a játékaikat és a többi . . . Kell-e ezeknél a jelentékteleneknek látszó apróságoknál meggyőzőbb bizonysága annak, hogy Pósa Lajos e vállalata, ez úttörő föllépése milyen íényes sikerrel járt és kell-e örvendetesebb bizonysága annak, hogy „Az én Újságom" teljesen összeforrott magával a gyermekvilággal, amire egyáltalán hasztalan keresünk példát. És ilyen körülmények között nagy megnyugvására szolgálhat a magyar szülőknek, hogy „Az én Újságom" szerkesztését Pósa Lajosban egy olyan hivatásszerű író végzi, ki puritán hazafiságával, költői tehetsége javával fölfegyverkezve szenteli egész életét — a gyermekeknek. Előfizetési ára negyedévre 1 frt. egész évre 4 frt. páráinak lehetőleg egyenletesen át kell halniok a talaj nak minden részecskéjét, hogy lehetőleg valamennyi szőlőgyökérhez eljuthassanak. Minél kötöttebb a talaj, annál több lyukba kell a megfelelő mennyiségű szénkéneget elosztani. Rendes körülmények között egy-egy négyszögméterre átlag 2—4 lyuk elegendő; az egy lyukba fecskendezendő szénkéneg-adag maximuma pedig 10 gramm. Az egy lyukba fecskendezendő adag nagyságának kiszámítása a következő képlet szerint történik: T X S _ d L E képletben : T - az egy szőlőtőke által elfoglalt terület; S = az egy négyszögméterre szánt szénkéneg mennyisége; L az egy tőkére eső lyukak száma; d = az egy lyukba fecskendezendő szénkéneg adag. Az egy egy tőke javára eső lyukak számbavételénél figyelembe veendő, hogy mekkora az illető tőke által elfoglalt terület, és hogy arra a területre hány lyukból tejed ki a szénkéneg hatásköre. Valamely lyuk hatásköre ugyanis vagy egészen, vagy télig, vagy csak negyedrészben esik egy tőke javára, a szerint a mint az a lyuk a tőke által elfoglalt területen belől, vagy csak annak határán, illetőleg sarkán fekszik. Példáúl az ide mellékelt mintán, melyen a tőke által elfoglalt terület egyenes vonalakkal van jelölve, az a val jelzett négy lyuk egészen a tőke javára esik ; a határvonalakon fekvő b lyukaknak azonban csak egy egy fele esik a T tőke javára, mig a terület négy sarkán fekvő c lyukból csak egy egy negyedrész. Ez esetben tehát a T tőke javára összesen hét lyuk esnék, u. m. négy egész lyuk (a a a a) . . . 4 „ fél „ (b b b b) ... 2 „ negyed „ (c c c c) . . . 1 összesen 7 Azt, hogy valamely szénkénegezésnél mennyi szénkéneg lett négyszögméterenkint felhasználva, a következő képlet szerint lehet kiszámítani. d x L T = S Az egyes betiik itt is azt jelentik, a mit az előbbi képletben. A gyéritő eljárás helyes végrehajtásáról. Sj Valamely szőlő szénkénegézésénél legelőször is azt^ kell tekintetbe vennünk, hogy mekkora távolságban állanak egymástól az egyes szőlőtőkék, vagyis, hogy mekkora területet foglal el egy-egy szőlőtőke. Ennek alapján kell aztán az egész munkálatot végrehajtani. Oly ültetésmód, melynél a sor- vagy tőketávolság másfél méternél nagyobb, hazánkban alig, vagy épen nem fordul elő. Különben is, ha a szőlőtőkék ilyen távol állanak egymástól, már nem alkalmasak arra, hogy a lyukak pontos elhelyezésénél szerintök tájékozódjunk. Ily esetben célszerűbb egy bogozott zsinór és egy méteres pálca segélyével az egész területen egyenletesen ngy osztani el a szénkéneglyukakat, hogy egymástól minden irányban 50 cent. nyíre legyenek. Az eddig közölt adatok mind oly szőlőkre vonatkoznak, a melyek négyzetes kötéssel vannak ültetve, a melyeknél tehát a szomszédos tőkéket összekötő egyenes vonalak derékszögben metszik egymást. A hármas kötésnél, hol a szomszédos tőkéket összekötő vonalak ferdeszögben metszik egymást, ugyan azok szerint az elvek szerint járunk el, mint a négyzetes kötésnél. A hármas kötésnél is mindenek előtt azt kell tudnunk, hogy mekkora területet foglal el egy-egy szőlőtőke. Ezt szintén ugy számítjuk ki, hogy a sortávolságot a tőketávolsággal sokszorozzuk, a sortávolságot itt is derékszög alatt mérjük a bakháton keresztül, nem pedig rézsútosan az egyik sor valamelyik tőkéjétől a másik sor legközelebbi tőkéjéig. Rendetlen iiltetésii szőlőknél, a melyekben a sor és tőketávolság nyomán már el nem igazodhatunk, más kisegitő módhoz kell folyamodnunk. Az ilyen szőlőkben a gyérítésnél hosszú zsinórokat használunk, a melyeken minden 70 cent. távolságra egy-egy bog van kötve. A zsinórokat, melyeknek száma a munkások számával egyenlő, egymástól 70 centiméternyire párhuzamosan fektetjük a szőlő talajára. A szénkéneg-fecskendőt kezelő munkás most a bogozott zsinór után igazodik s a fecskendőt minden bognál és a zsinórtól jobbra minden két bog között a talajba szúrja. A fecskendő leszurásánál csak arra kell ügyelni, hogy a lyuk soha se essék valamely szőlőtőke közvetlen közelébe, hanem attól mindig legalább 15 centiméter távolságra. Ilyenkor tehát kissé el kell térni a bogozott zsinór által kiszabot iránytól. A rendetlenül ültetett szőlők e szerint olyformán kezeltetnek, mint ha 70 centiméter sor- és tőketávolságban volnának ültetve; ennek megfelelően minden lyukba G gramm szénkéneg fecskendeztetik. Ha a bogozott zsinór használatát nehézkesnek találnánk, akkor más módon is lehet eljárnunk. A gyérítő munkásokat ugyanis egymás mellé sorakozva beállítjuk a szőlőbe, ugy, hogy egyiknek a könyöke a másikét érje; ekként minden munkás körülbelül 70 cent. széles területet foglal cl. így sorakozva indítjuk meg