Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-01-03 / 1. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. január 3. 1. szám. i H a U'i'

1 ' 1, El esi 65 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez kliiilendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől íoga dunk el. Kéziratokat neui kQldtliik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Meg-jelenik minden vasárnap. Felhívás. A tenyész szarvasmarha apa-állatok kellő időbeni beszerezhetése érdekében, tisztelettel felhívatnak a „Zala vár megyei gazdasági egyesület" tagjai és a megye községei, hogy a kik a gazdasági egyesület közvetítése mellett tenyész bikát beszerezni óhajtanak, ebbeli szándékukat az egyesület titkári hivatalánál 18'J'2. évi február hó l-ig bejelentsék. Kelt Zala-Egerszegen, 1891. dec. 29. Orosz Pál sk., egyl. titkár. Felhívás. A zalavármegyei gazdasági egyesület az 1892-ik év tavaszán kihelyezendő tenyészbika szükséglet beszerezhetése végett, azonnali készpénz fizetés mellett, tenyészbikákat vásárol és pedig tiszta magyar fajuakat (szilajj "2 évestől 3 évesig, nyugoti fajuakat pedig 1 évestol 2 éves korig. Felkéretnek mindazon gazdák és tenyésztők, kik a fenn jelzett fajú és korú tenyész apa állatokkal rendelkeznek és azokat eladni hajlandók, hogy a tenyészbika származásának, korának, fajának feltüntetése mellett értesítéseiket az eladási ár jelzésével együtt, a zalamegyei gazdasági egyesület alulírott titkárjához ZalaEgerszegre 1892. évi február hó l-ig bejelenteni szíveskedjenek. Kelt Zala-Egerszegen, 1891. dec. 29. Orosz Pál sk., egyl. titkár. Év elején. Az elmúlt esztendő nem tartozott a legszerencsésebbek közé ; nem csuda hát, ha a kissé sivár múlttól szívesen fordítjuk figyelmünket a jövő felé, mely a remény ecsetvonásai alatt mindig kecsegtető. Minden reményünk alapját azonban a mult és jelen szokta képezni ; jól tesszük azért, ha a beköszöntött év küszöbén megállva, kissé meditálunk a helyzet fölött s ebből folyólag megállapíthatjuk : meddig terjeszkedhetünk jogos reményeinkkel. Bizonyára mindenki megcsinálta magának a mérleget. A kereskedő, a gazdaember, a hivatalnok, szóval mindenki, aki a verejtékezés göröngyei között arra van hivatva, hogy létének biztosításában az egyensúlyt föntartsa vagy legalább fentartani ügyekezzék. Az idők nagyon megnehezedtek fölöttünk. Megérezte mindenki a mult tél szigorúságának következményeit. Még a vagyonilag tehetősebb egyének kiadási összegén is hatalmasat emelt a rossz termés folytán bekövetkezett drágaság. A szegényebb sorsú vagy nagyon is szűkre szabott jövedelmű ejryének bizony kénytelenek voltak a bevételi lapon az egyeideg rovatába kisebb vagy nagyobb kölcsön-összeget irni. Mind a mellett — bár a drág-aságn viszo~ ö nyokat majdnem kivétel nélkül éreztük és érezzük — a mi helyzetünk még a kedvezőbbek közé tartozik ; mert legalább Ínségtől nem kell tartanunk. E tekintetben még oly magasan állunk a muszkák fölött, hogy szánalommal, megesett szivvel kell a hatalmas birodalom felé tekintenünk, hol milliókra rúg az éhezők száma, hol az éhezők számából kikerülne a mi e^ész monarchiánkra való lakosság. Tehát nekünk még nehéz helyzetünkben is hálát kell adnunk a mindeneket végező és fentartó hatalomnak, hogy anyagi kilátásaink legalább csak olyanok is, a milyenek. Es nagyon megnyugtató körölmény nálunk az is, hogy a részlegesen nagyobb mértékben mutatkozott szükségen kormányunk is segíthet és oly he'yzetben van, hogy a sújtott vidékek lakóit még nagyobb mérvű hozzájárulással is segíthetné, ha a körülmények úgy kivánnák. Atnde mi, kiket a magyar társadalom anyagi életében mutatkozott jelenségek mellett az erkölcsi élet megnyilatkozása is érint és első sorban érdekel, nem hagyhatjuk figyelmen kivül azokat a dolgokat, mik a társadalom közszellemében mutatkoztak az elmúlt év folytán. Kétségtelen az, hogy az anyagi élet terén beállott nyomasztóbb helyzet mindig lankasztólag szokott hatni társadalmi szellemünk megnyilatkozására. A szükség kényszerítő hatalma szűkebb térre szokta szorítani mindama tényezőket, mik a közszellem ébresztésére, élénkítésére nagy befolyással vannak. A meghuzódás, a szűkebb körre szorítkozó társadalmi érintkezés kisebb, nagyobb mértékben a hidegség bélyegét nyomják a társadalom egyetemére. Úgy tetszik, mintha az emberek egymás iránt ridegebbekké lennének; mintha egymást a misantropia jeleivel kerülnék ; mintha az emberek a saját érdekükön, saját ügyükön, bajukon kivül semmivel sem törődnének. Mindez azonban lehet csupán látszólagos is. Es csupán a látszatból sohasem szabad megitélni magát a lényeget. Igaz, hogy a létgondok, a megnehezült életviszonyok nagy mértékben arra utalják a küzdő embert, hogy első sorban saját létének biztosításán fáradozzék ; de ha e tekintetben fenforgó kötelességének teljesítése őt nagyobb mértékben veszi igénybe, mint talán kedvezőbb élet-viszonyok között történnék, ebből még nem állapítható meg, hogy a közszellem minden érintése iránt érzéketlenné vagy elfásulttá lett. Ha végigtekintünk a társadalmi élet ama mozzanatain, mik az érintkezés kölcsönös hatása alatt a közélet képét tárják elénk s ha az így tapasztaltakat nem csupán a látszat, hanem a valódi lényeg szempontjából itéijük meg, be kell látnunk és bátran ki lehet mondanunk, hogy a körülményekhez képest a társadalmi éleA „Zalamegye" tárcája. liiguiusos krónikája az 1891. esztendőnek. Régi krónikások módjára megénekelte : Tbeodorns diák. lizedik krónikám jut immár elődbe. Jámbor olvasóm, ha nem kerül erődbe Nyitját venni tömött, rövid értelmének : Tizedszer szól hozzád e rigmusos ének. * Legördült az ó év időknek tengelyén; Egyet aludtál s irn, ujat találsz helyén. Végtelen láncolat veti váltja egymást ; Milyen lesz az újév a régihez fogvást ! — Hozzon ez is békét az egész világra, De főkéi) éz árva, szép magyar hazára ! Béke után vágyik, kit szenvedély nem hajt, Hogy tűzhelyeinktől távol tartsuk a bajt. S bár nem voltak csaták, mégis volt halottunk, Jeleseink után sok könnyet hullattunk, ti lám, mégis mindegyik csatában esett el, Mert hazánk javáért küzdött szóval, tettel, Nem egy rövid évre, egész évtizedre Elég lenne ennyi gyász e kis nemzetre. P. Szathmáry Károly kezdé meg a rendet, Mit a könyörtelen Kaszás keze ejtett. Költői babérral díszlett halántéka. Kisdedóvó törvény legszebb hagyatéka. Csáky László gróffal Ybl Miklós ment el, Egybeolvadt nevók a műtörténettel. Megdöbbentő gyászhírt vettünk Esztergomból, Magyar katholilcus, ős metropolisból: Meghalt Simor János, az ország prímása ! Sírján túl kiséri szegények áldása. Mihalovich József, a zágrábi érsek, Főpap társa után nem sokáig késett. Hő fia maradt ő magyar hazájának, Méltó büszkesége szép Horvátországnak. Jaj, hogy harmadikul Hajnald Lajost írom ! E nagy név túlragyog enyészeten, síron. Egy ember, akinek ellensége nem volt, Magyar, kinelc fönt, lent mindenki meghódolt. Főpap, ki az áldást két kézzel osztotta, Bíborát a rongytól el nem választotta. Andrássy Manó gróf, Simon Zsigmond apát, Mindkettő a sírban talált egy jobb hazát. Grünvald Béta éltét Parisban végezte. Benne közéletünk nagy férfiút vesztve, Csukássi József, a jeles publicista, Erejét, életét áldozatul hozta. Szentkirályi Albert, a lánglelkü honfi, Kénytelen már némán, csendesen nyugodni. Ballagi Mórral is sírba szállt egy hősünk, Milyent harcainkban nehéz nélkülöznünk. Révész Bálint püspök, a kipróbált magyar, — Kár, ha ily hő szívet a sírhant eltakar ! Vesztesége marad egyaránt nyájának S melyet úyy imádott : magyar hazájának. — Szünik e már e sor? vagy nem elég ennyi Hát Csiky Gergelynek is el kellett menni! —Cifra nyomorúság ez a földi élet, Buborékok szerint szabnak neki véget; l>e Janus a jövőt kapcsolja a múlthoz, Régi Jóslat szerint az boldogságot hoz. Tudja azt mindenki, Örök töruény az már: E Sötét pont után ránk boldogabb sors vár. - — Wenczel Gusztáv neve a sort be nem tölti, Osalc nem Írhatom azt ide, hogy: s a többi'. . . . Mikor oly óriás vár még nekrologra, Mint Hunfalvy Pál, kit ismert Európa. —- — Könyörülő Isten ! szánd meg nemzetünket, Ne kivánd magadhoz annyi jelesünket : Hisz ha két élete volna mindnyájának: Nem volna az fölös hű magyarjaidnak. Külföld halottjai: Napoleon Jerom, Moltiee és Boulanger, Parnel.t is felírom. Don Pedro excsászár sem bírta sokáig, Brazília földjét szerette sírjáig. A halál nem ismer személyválogatást, El hí ; i 'vja a császárt, királyt, csak úgy, mint mást, i, királyunk házát is meglátogatta. Két főhercegünket mikor elragadta. * Most sorra veszem az év eseményeit, Hiteles följeyyzés őrzi valamennyit : Aprólékos dolgot krónikám nem érint, Ilyen szűk keretben nem is férne el mind. Elsőnek említem a nagy népszámlálást, Legfőbb örömünknek jelezhetem bízvást, Ötvenhárom />ercent immár a magyar faj: Erősödjünk számban s elmúlik a sok baj. Munkások javára s kisdedóvás végett Törvények hozattak, — mert drága az élet ! Vasárnapi munkaszünet is létesült. A közigazgatás rendezése elült. Tanítók nyugdíja rendezve van immár, Fizetésök ügye megoldás előtt áll. Kereskedelmünkben megjavult a helyzet. Védvámmal szakított a nagy német nemzet. Olaszország, Svájc és Belgium szerződött. Mérsékelt tariffa mindegyiknél győzött Osztrák magyar vasút teljesen mienk lett, „Adria-társasag

a virul a ^Lloyd

u helyett. Baross Gábor kezét mindenütt ott látod, Általa teljesül, hazám, sok szép álmod. Országgyűlésünkön alakult egy Uj párt, Tiszta 48- s, — a régitől elvált. Mérsékelt ellenzék Nemzeti párt

u leve. Állandó programmja Apponyi gróf neve. Kiállításokban nem volt fogyatkozás, Ornithologia, legyező és sok más Került közszemlére s szabadságharcunkból Sok becses ereklye ama dicső múltból. Fiume, Zágráb is, Komárom meg Vác is. Kiállításával fénylett Temesvár is. Látogatták egymást magyarok, horvátok, Tüntettek ellenünk a mérges dalmátok. Pohárban dühöngő vihartól nem félünk, Uqron — Uselác ügy Hekuba minékünk. Betöltve díszlik már a prímások széke, Mai szamunkhoz fél iv mlékellet van csatolva.