Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-11-22 / 47. szám

összetett kezekkel nézzük az idegen kultúrának térhódítását, — s a kultúrában a magyar nemzeti geniusnak nem biztosítunk érvényesülést, — megérjük, hogy mindenki jól beszél ugyan magyárul, de a magyar szellem el lesz temetve. ' Közegészségügy. Dr. Mangin Károly királyi tanácsos, Zalavármegye tiszti főorvosa, a megye területén október hónapban észlelt közegészségi állapotról és egyéb, a közegészségügyet érdek lökről a következő jelentést terjesztette elő a közigazgatási bizottság november havi ülésén : ldójárati viszonyok. A hónap legnagyobb részében száraz és ezen időszakhoz képest meleg időjárás uralkodott, de az utolsó uapokban erős éjszaki szél lépett tel, minek következtében a hőmérséklet egyszerre csökkent és a hónap tagygyal és hóval végződött. A feljegyzett meteorologiai észleletek szerint: A légnyomás legmaga sabb foka volt 756.

8 m/m., legkisebb 741.., m/m, havi közép 747.

? m m. Legnagyobb hőmérséklet + 23 "C, legkisebb — 2 °C, havi közép + 12.

7 "C. A nedvesség középértéke százalékokhau ^2% ; a csapadék havi öszszege 13.' m m. A szelek irányát illetőleg leggyakrabban D, azután £. és E Ny. A felnőttek közegészségi állapota a megye nagyobb részében jó, de általában is kielégítő volt, kivéve az alsó-lendvai járást, hol a megbetegedések nagyszáma és a kóralakokuak többször súlyos lefolyása a halálozási százalékot emelte; az előfordult betegségek legnagyobb százalékát a légzőszervek különféle bántahnai képezték, ezeken kivül észleltettek váltólázak, bélbajok, csúz és hasi hagy máz. Gyermekek közt mindenütt szaporodott a megbete gülések száma, az alább felsorolandó járványokon kivül a vörheny szórványosan majd minden vidéken mutatkozott, s gyógykezelés tárgyát képezik még tüdő és bélhurutok, Füred vidékén fültő mirigydaganatok, továbbá itt ott dypthteritisuek egyes esetei. Az elmúlt hónapban uralgott járványok közül különösen felemlítendőnek tartom az alsó lendvai járás 12 községében : Alsó-Felső- és Közép Bisztriczén, NagyPabnán, Kapczáu, Dobronakon, Gáborjaházon, Göntér házon, Jóseczen, Szijártóházon, Büdeházon, és SzentGyörgy völgyén fellépett vérhast, melynek az említett községekben összesen 159 esete került gyógykezelés alá, a betegek közül 12i meggyógyult, 24 meghalt és a hónap végén 3 községben (Gáborjaházáu, Jóseczen és Büde házán) 14 maradt további gyógykezelés alatt. A vörheny 3 községben (A.-Lendván, II. Szerda helyen és Zala Istvándon) öltött járványos jelleget 32 kóresettel, meggyógyult .0, meghalt 8, tovább ápolás alatt maradt 14. Kanyaró járvány volt Leteuyén, megbetegült 35 gyermek, kik mind meggyógyultak. A balaton füredi szeretetbáz növendékei közt a még szeptember hóban mutatkozott hasi hagymáz szintén járványossá vált, 15 fiu betegült meg, a betegség azonban enyhe lefolyású volt, és az esetek mind gyógyulással végződtek. Van szerencsém egyszersmmt egy rendkívüli kóresetet felemlíteni; ugyan is Polgár Károly 35 éves galsai lakos október 23 án a sümegi takarékpénztár épületében délelőtt 10 óra tájban elaludt és minden ébiesztési kísérlet dacára csak a 9 ik napon ébredt tel, ez idő alatt légzése, érverése és hőmérséke rendes volt, felébre désekor jól érezte magát; ezen hosszú ideig tartott alvása most már harmadszor fordult nála elő. A iendvai járásban trachomában szenvedők mikénti gyógykezelését felülvizsgálandó, okt. 22-én megjelentem a járvány lepte vidéken és Bellatinczon megvizsgáltam az ide berendelt szembetegeket, a 66 beteg közül meg jelent 64, a kóresetek legtöbbje enyhébb alakú, az eredmény teljesen kielégítő; a gyógykezelés a szabályok szerint teljesíttetik. Boncvizsgálat összesen 11 esetben történt, nyolcszor törvényszéki megbízatás folytán, háromszor rendőri tekintetből; a halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál 3 elvérzés, 3 agyvérömleny, I belső elvérzés, 1 koraszülött; a rendőrieknél: l í'uladás, 1 belső elvérzés és 1 elégés. Külső hullaszemle rendőri tekintetből volt 5, súlyos sértés bejelentetett 4. öngyilkosságot 2 egyén követett el, mindegyik akasztással. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 3 egyén esett áldozatává és pedig, 1 (Pete Dániel Sárhidán) a ledőlt fa által agyonüttetett, 1 (Kolosa Katalin 5 éves Streliczen) a mezőn eléírctt, 1 pedig (Mesteri Lina Ilanvon) a tokába fult. A soproni kereskedelmi- és iparkamara a vasárnapi munkasziinetröl, Az utolsó két hónap folyamán számos átirat és beadvány érkezett a soproni kamarához, mely az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. t.-c. végrehajtása tárgyában a kereskedelemügyi m. kir. miniszter által f. évi julius hó 1-én 37.892 Vl. szám alatt s a in. kir. pénzügyminiszter által ugyanaznap 1740. sz. alatt kibocsátott rendeletek módosítását célozza. A kamara elnöksége mindezen beadványokat ala pos tanulmányozás s erre alapított jelentés , illetve javaslattétel céljából a kamara közös bizottságához utalá, a ki ezen megbízatásának következőkben felelt meg : „Az eddigi beadványok a tárgy léuyegére nézve három csoportra oszlanak. Az első csoport a kereskedelemügyi minisztérium végrehajtási rendelete II. része 15. és 16. §§-ainak módosítását kívánja, mely szakaszok értelmében a fűszer-, bor , tea-, csemege- és lisztkereskedések, valamint a szatócsok üzleténél d. e. 11 óráig, minden egyéb keres kedelmi, illetve elárusító üzletnél pedig legfeljebb d. e. 10 óráig teljesíthető vasárnapokon és Szt. István király napján az ipari munka, s a zárórának déli 12, illetve délutáni 1 órára leendő áthelyezését kérelmezi. Ide sorolandó az aradi kamara átirata, s a karuarakerületből Alsó-Lendva mező város kereskedőinek kérvénye. A kamara e tárgyban elfoglalt álláspontját már f. évi május hó 14-én tartott rendes közös ülésében, az akkoron tervezett alakjában hozzá küldött végrehajtási rendelet véleményezése alkalmával körvonalozta s a mellett szólalt fel, hogy a záróra valamennyi kereskedelmi üzletre nézve déli 12 órában állapíttassák meg. Azon indokokat, melyeket a kamara ezen javaslata mellett felhozott, a tapasztalat rövid két hónap alatt teljesen igazolja. Bebizonyult, hogy az akkoron tervbe vett s később megállapított záróra, tekintettel a vidéki kereskedelem különleges helyzetére, túlságosan rövidre van szabva, miután a közönség legnagyobb része csak az istenitisztelet befejezte után gondol a szükséges bevásárlásokra, ezenkívül pedig a munkás osztály igen jelentékeny része, nevezetesen a mezőgazdaságnál s bányászatnál alkalma zottak, csak vasárnap reggel kapják ki munkabérüket, tehát sokkal kevesebb physikai idővel rendelkeznek, semhogy még idején elérhessék a gyakran órajárásnyira tekvő várost vagy falut szükségleteik fedezése céljából és bebizonyult, hogy az a kétféle mérték, inolylyel egyrészt a tűszer , bor-, tea , csemege és lisztkereskedőknek és szatócsoknak, másrészt minden egyéb kereske delmi üzletnek mértek, a visszaélések beláthatlan sorának nyitott tág kaput, a mennyiben az utóbbi üzleti körbe tartozó kereskedők, az előbb említett kereskedelmi körök kárára s a fogyasztó közönség hátrányára, a fűszer- vagy más kedvezményben részesített cikkekkel való kereskedést látszólag szinte belevonják üzletük körébe, hogy ily módon eieny észtessék az első sorban említett kereskedelmi üzleteknek engedélyezett egy órai előnyt. Ehhez képest a közös bizottság nézete szerint az aisó-lendvai kereskedők kérelmének hely adandó s az aradi kamarának felterjesztése, a mennyiben az üzleti zárórának valamennyi kereskedelmi üzlet tekintetében déli 12 órára való megállapítását célozza, hason szellemű felirattal pártolandó volna. — Parancsolj, kegyelmes uram. — Egy szívességre kérlek, A trónörökös, Károly Lajos, magyar könyvet kiván olvasni. Válogass össze számára 10 darabot' — Csak? — Természetesen egyenlőre. Ezekből kell meg kapnia a kedvet a többiekhez. — Az igaz ! No majd kiválogatom, de milyenek legyenek körülbelül ? A kegyelmes ur egy levelet húzott ki a zsebéből, Itt van az instrukció. Elbeszélő müvek legyenek-, könnyed, mulattató olvasmány, de mégis, melyből a magyar nép szokásait, kedélyét, modorát, észjárását meglehessen ismerni, ugy amint a valóságban vannak, túlzások nélkül. — Meglesz, de tudnom kell, hogy a leendő király mit olvasott már eddig ? — Eddig csak : az Arany „Toldiját,, és mondha tom tetszett neki. — A többivel is meg lesz elégedve. — Ez tehát el van intézve, -— szólt Ivánka és visszaeresztett a tarokkhoz. Másnap reggel mindjárt eszembe jutott. Adjatok kérlek egy plajbászt, hadd csináljam meg a lajstromot ! De mintha gúzsba kötötték volna a memóriámat, sehogy sem tud mozdulni, csak morzsolgatom, szorítom a ceruzát, de nem jut eszembe alkalmas könyv. Nosza, elszaladok az elbeszélő írókhoz, hátha igy inkább boldogulnék. A termőlákról eszembe jutnak a gyümölcseik. Még pedig kezdem a tiszteletreméltó nagyapókon. Ott fénylik a Kemény Zsigmond alakja. Nagy, de nehézkes is. Azou felül tilozótál. S mit keresne a filozófia a magas regiókban ! Itt van a Jósika. Az az csak volt! Ah ! milyen avasszag! Hagyjuk el az ördögöt. Itt volna Eötvös József, de a „Falu jegyzője

a már tempi passati. Mint egy középkori király, ugy lép ki Jókai, egy | egész tábor van mögötte. Beláthatatlan bandérium a regényeiből. Lássuk csak, mit lehetne elküldeni a főher- I cegnek ? A kritika és a közönség az „Uj földesúr"-at J tartja a legjobbnak, és méltán, magyar zamat, magyar : élet, s Pegazusa sem szaladt át ezúttal legelni a „lehetetlenség" nevű buja rétre. Tán békó volt a lábán. Békó, de aranyból. Fölírtam tehát az első helyre : Jókai Mór : Az uj földesúr. Egy már van. Menjünk szaporán a többi után ! Mézbe van mártva ennek az Abonyi Lajosnak is a tolla s fogván a ceruzát, beírtam másodikul : Abonyi Lajos : A mi nótáink. Eközben eszembe jutott, hogy nem fogom e Jókait rossz hírbe keverni az udvarnál, ha az „Uj földesurat" a Bach világ persiflage-ját segítettem fel Bécsbe? Ejh, legyünk jószivüek, kegyelem Jókainak ! Kitörültem az „Uj földesurat" s megint nem maradt, csak egy könyvem, az „A mi nótáink". Hanem iszen majd mindjárt kerítek én ahhoz társakat. Gömbölyűn pöndörödnek Porzónk „Tárcalevelei". Árgusnak száz szeme volt. ÁK ainak százegy van a jellemzőt meglátni, de init ér, ha könyve bár mint csöpög is a magyar zamattól, nem felel meg ennek a célnak : tájképeket, városrészeket, külsőországi uti benyomásokat ir le ; itt van Tóth Béla kötete, de ebből csak a törököket szeretné meg a trónörökös és Tóth Bélát. Szegény Balázs Sándor is hagyott valamit. Gyönyörű két beszélygyüjtémény t; de miféle embereket ir le? Jámbor bugái nyárspolgárokat, a milyeneket Bécsben is láthat ő fensége. Epébe mártott pennáju Tolnaiul? pediglen oly cselszövő gazemberekkel népesíti meg könyveit, hogy, ha azokból ösmeri meg a magyarokat a I trónörökös, taláu el sem vállalja az országot . . . A második csoport, melybe Moson mezővárosának füszerkereskedői, szatócsai, mészárosai és hentesei tar . tozuak, a kereskedelemügyi minisztérium végrehajtási I rendelete II. része 19. § ának olykép való kiegészítését óhajtja, hogy az élelmiszerek elárusítása héttőn reggel ne köttessék órához, illetve már 6 óra előtt legyen foganatosítható. Ezen kívánalmukat az érdekelt körök avval indo kolják, hogy Moson mezőváros mezei munkásai nyáron már reggel 4—5 órakor munkába mennek, a jelenté keny számú gyári munkások munkaideje pedig 6 óra kor kezdődik, mihez képest azoknak hétfőn reggel nem marad idejük a szükséges élelmi szerek beszerzésére. Miután pedig az élelmi szereknek előre való megszerzése mindkét rendbeli munkásoknál részint anyagi, részint takarékossági szempontból keresztül vihetetlen, ezen törvényes rendelkezés a fogyasztó munkásokat felette kellemetlen helyzetbe hozza, melynek anyagi következményeit folyamodó iparosok kénytelenek viselni. Miután a végrehajtási rendelet 11. része fenn: hivatkozott 19. §-a értelmében az élelmi szerek előállítása és szállítása már a szünnapokra következő napo kon éjjeli 1 órakor megkezdhető, a közös bizottság nézete szerint, ezen szakasz oda való kiegészítése, hogy az élelmi szerek elárusíthatásának kezdete a szünnapot követő napnak valamely korábbi reggeli órájára és pedig nyáron 3, télen pedig 4 órára engedélyeztessék, alig fog nagyobb nehézségekbe ütközni. Ehhez képest ez értelemben tartott felterjesztést javasol. A beadványok harmadik csoportja, s ez számra uézve a legnagyobb, miután az aradi és marosvásárhelyi kamarák átiratait, továbbá a kecskeméti kiskeres kedők ipartársulatának s Turkovits R. feketevárosi vegyeskereskedőnek beadványait tartalmazza, az ipari inunká nak vasárnapi szüneteléséről szóló törvénynek az állami egyedáruság tárgyát képező, nevezetesen a dohányjöve dék körebe tartozó cikkek elárusítására feljogosított üzletekre való kiterjesztését követeli. A kamara e kérdésben is állást foglalt már a rendelet tervezet véleményezése alkalmával s annak hangsúlyozása mellett, hogy egyrészt nem hozható fel semmi elfogadható indok arra nézve, miért biztosíttas sék az állami egyedáruság tárgyát képező cikkek elárusításával foglalkozó íizletekuek ezen törvényt illetőleg kivételes helyzet s hogy másrészt azon üzletek száma, melyek az állami egyedáruság tárgyát képező cikkek elárusításával kapcsolatosak, oly óriási, hogy azoknak kellő ellenőrzésére s a fenyegető visszaélések sikeres megakadályozására gondolni sem lehet, azon kérelem mel fordult a kereskedelemügyi m. kir. miniszterhez, méltóztatnék a m. kir. pénzügyminisztériumnál odahatui, hogy valamint a többi üzletek, ugy az állami egyedáruság tárgyát képező cikkek elárusítására jogosított üzletek is, csak déli 12 óráig tarthassák nyitva üzletü ket; esetleg csak azon üzleteknek engedtessék meg az elárusítás egész vasárnapon át, a melyek kizárólag az állami egyedáruság tárgyát képező cikkek eladásával foglalkoznak. Ez idő szeriut már a gyakorlat is igazolta a kamara ezen álláspontját s az ország minden részéből felhangzik a legközvetlenebbül érdekelt körök tiltakozása ezen látszólagos kedvezmény, de tényleg nyomasztó megterheltetés ellen. A közös bizottság ennélfogva azt véleményezi : méltóztassék a kamarának, e kérdésben kezdettől fogva elfoglalt elvi álláspontjának hangsúlyozása mellett, az aradi és marosvásárhelyi kamarák felterjesztéseihez hozzájárulni, s egy ujabbi feliratban újból az egyedáruság tárgyát képező cikkek elarusítási idejéuek korlátozása iránt felszólalni." A kamara, legutóbb tartott közgyűlésén, a közös bizottságnak ezen javaslatát egész terjedelmében egyhangúlag elfogadta s elhatározta, hogy ezen javaslatoknak megfelelő feliratot intéz a fenforgó baj orvoslása végett a kereskedelemügyi miniszterhez. Sipulusz tárcái elevenek, mulattatók, de ő karrikaturákat ád; Sebők, az én kedvencem, gyönyörűen gyű gyögteti rajzaiban a gyermekeket — de a trónörökös nem pesztonkát keres. Hej Vas Gereben ! Persze, hogy Vas Gereben volna jó, ha most élne, ha most írna. De ő a régi magyar viszonyokét festi. S minek nézegesse azt meg Károly Lajos, amit I. Ferencnek kellett volna meglátni ? Végre mintha valami nagy hal akad az ember horgára, felkiálték : Hohó! A „Gyalogösvény" Baksaytól ! Sorozzuk be hamar a „Gyalogösvényt" ! Es beírtam a „Gyalogösvényt". De eközben eszembe jutott, hogy az Abonyi : „A mi nótáinkban" csupa szemenszedett rablók szerepelnek, pedig a betyár-romantikával már úgyis túlságosan saturáltuk a világot. Kitörültem tehát „A mi nótáinkat" is; megint ott voltam az elején, megint csak egy könyvem maradt. Megvagyok-e átkozva, vagy mi ez? Soha sem birok tovább jutni egy könyvnél. Csak nem kell mindjárt elcsüggedni, biztattam magamat. Türelem, türelem, menjünk tovább ! A Vadnay Károly legújabb könyvét is elküldhetnők, ha nem volna tele forradalmi remiuistcentiákkai. Csillogó pattogó szikrákat szór a Bródy Sándor tüzes vénája, de ő a lélektani problémákra vetette magát; az ő emberei nem isznak, nem esznek, nem kártyáznak, nem politizálnak, adót nem fizetnek, hanem végtelenül érdekesen tépelődnek. (Pedig az adófizetés gondjai Magyarországon leg alább is foglalkoztatják annyira az elméket, mint a szerelem.) Nem megy e lajstromcsinálás sehogy sem . . . Eszem lázasan nyargal végig szerzőkön és könyveiken. Bársony István szépen irja le a természetet, a madarakat, a fákat, de én istenem a fákban (még ha hazaárulónak tart is a baloldal) szembetűnő hasonlatosság vau, teszem azt az